Somogyi Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-01 / 27. szám

2001. Február 1., Csütörtök E G Y H A Z A K E L E T E Somogyi Hírlap - 11. oldal Az egyházügyi hivatal titkai A különböző egyházak képviselői­nek vallomásai alapján készített dokumentumfilmet Sághy Gyula rendező „Az egyházügyi hivatal titkai” címmel az 1989-ben meg­szűnt intézményről. Alkotását teg­nap mutatták be a fővárosban a Pe­tőfi csarnokban. Az ősbemutató­kor Sághy Gyula elmondta: az 1951-ben felállított hivatalt mint fő­hatóságot a minisztertanácsnak rendelték alá, s legfőbb célja az volt, hogy korlátozza, térdre kény­szerítse a papokat, lelkészeket. Az ötvennégy perces dokumentum­filmben megszólal - hányattatá­sait felidézve - az a két pap is, aki a leghosszabb időt töltötte börtön­ben. A nemrég elhunyt Tabódy Ist­ván 19 évet, Lénárd Ödön pedig 18 és fél évet raboskodott. Sághy Gyula nevéhez fűződik a „Kispapok '56-ban”, a nemrégiben rendezett II. ökumenikus film­szemlén különdíjat nyert „Rettegés az örökségünk”, valamint a „Recs­ki rabok a kövek árnyékában” cí­mű dokumentumfilm is. ■ Egyház és politika Balatonszárszó Minden politika az életben, de a politika nem minden - mondta Kocsev Miklós. A szárszói református lelkész a KDNP színeiben önkor­mányzati képviselőként is részt vesz a közéletben. A lelkészek politikai szerep- vállalásáról kérdeztük.- Sokan aggódnak, hogy a politiká­ban szerepet vállaló lelkészek gyakran vegyítik a két hivatást - mondta Kocsev Miklós. - Sok lelkész van, aki úgy gondolja, hogy hatéko­nyabban tud se­gíteni, ha politi­zál. Gyakran a gyülekezet is tá­mogatja, de ha úgy látják, emiatt kevesebb ideje jut a közösségre, el­húzódnak tőle... Valóban nem sze­rencsés összekeverni a kettőt. Fon­tosnak tartom azonban, hogy tisz­tázzuk: mit nevezünk politizálás­nak. Szerintem bizonyos fokig ak­kor is politizálunk, ha az egyház képviselőjeként zászlóbontáson, szoboravatáson, egyéb rendezvé­nyeken beszédet mondunk, hiszen ilyenkor akarva-akaratlanul állást foglalunk. A képviselők sem mond­hatják magukat függetlennek; előbb-utóbb mindenkinek dönte­nie kell, milyen irányba megy. Ez nem jelenti azt, hogy időközben nem változhat a véleménye, de az is rossz, ha ide-oda csapódik. Vi­gyázzunk arra, hogyan mondunk véleményt, hogy később ne kelljen miatta szégyenkeznünk. Az az ál­láspontom: engedjük politizálni a lelkészeket, de ezt határozott bib­liai meggyőződéssel tegyék.- Mióta vesz részt a közéletben ?- 1994-ben és 1998-ban is indul­tam a KDNP színeiben a választá­sokon. Talán én voltam az egyet­len, aki nem függetlenként jelölte magát. Nem szégyellem, hogy a párt tagja vagyok. Amíg a meggyő­ződésemet össze tudom egyeztetni a KDNP-vel, nem is kívánok ezen változtatni. Erről mondtam az előbb, hogy azt tartom becsületesnek, ha Kocsev Miklós 1953-ban született, ta­nulmányait a budapesti református teo­lógián végezte, majd két évig Hollandi­ában tanult gyakorlati teológiát. 1989 óta a szárszói gyülekezet lelkésze, 1994 óta önkormányzati képviselő. valaki meri vál­lalni a hovatar­tozását.- Szükséges- e az egyházak összefo-gása, és hogy legyen közös politikai állásfoglalásuk?- Az egészséges együttműkö­dést mindenképpen fontosnak tar­tom, de abban mértéktartónak kell lennünk, hogy mikor sorakozunk fel egy másik egyház politikai állás- foglalása mögé. Az Ökumenikus Tanácsnak néha vannak nyilatko­zatai, melyek kifejezik az egyházak egységes véleményét; erre - szerin­tem - többször is szükség volna. Hasznos, ha az egyházak bizonyos kérdésekben együttesen fel tudnak lépni. Egyre inkább egymásra va­gyunk utalva, szükség van a másik segítségére. Sajnos, azt is el kell mondani: a nyugat-európai társa­dalom egyre kevésbé tart igényt az egyház tanácsaira, pedig ez nagyon sokszor hasznos volna. Történelmi jelentőségűnek tartottam például, amikor a szerb ortodox egyház az ellenzék mellett foglalt állást.- Milyen az együttműködés a kü­lönböző egyházak között Balaton­szárszó környékén?- Mindig törekedtem arra, hogy jó baráti kapcsolatom legyen mind a református, mind a többi egyház­beli lelkésztársammal, s azt hi­szem, ez sikerült is. Van egy olyan kezdeményezés, amely közelebb hozná egymáshoz a dél-balatoni re­formátus gyülekezeteket. így sok­kal hatékonyabban tudnánk egy- másnak segíteni. mórocz milán A magyarságot is óvja az esperes Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetésben részesült Lóth József esperes-plébános. Az elismerést azoknak a kaposvári polgárok­nak adományozzák, akik szakmai vagy tár­sadalmi tevékenységükkel jelentősen elő­mozdították a város szellemi, gazdasági vagy közösségi életének fejlődését, s ezzel kivívták a polgárok megbecsülését. Lóth József eredetileg színésznek készült. Mivel azonban nagyon foglalkoztatta a papi hivatás és elkötelezettség, inkább az utóbbit választotta.- Szerettem szavalni; diákként tagja voltam a Csokonai színháznak is, szívesen léptem fel kü­lönböző rendezvényeken - emlékezett a múltra az esperes. - Amikor édesanyámnak elmond­tam, hogy inkább a papi hivatást választanám, először hallani sem akart róla. Végül megeny­hült, s aztán így felvételiztem Esztergomban, az érseki szemináriumba. Elvégeztem a teológiát, s végül is ennek a hivatásnak köszönhetem, hogy még tizennyolc évig együtt élhettem a szüleim­mel, akik a plébánián segítettek. A veszprémi egyházmegye minden városá­ban szolgált Lóth József; jól ismeri Nagykanizsát, Pápát, s dolgoztam Veszprémben a püspöki hivatalban is. Éveket töl­tött el Balatonberényben és Lengyeltótiban. 1970- ben visszatért a szülővá­rosába, egészen pontosan Toponárra. Munkájá­ban mindig a szolgálatot tekintette az elsődle­gesnek; alázattal látta el kötelező teendőit, nem olvasott be és nem hivatkozott soha látszólagos jogaira. A példaképe XXIII. János pápa, akinek híres mondása - akkora szívem van, amibe mindenki belefér - szerint végzi mindennapi munkáját.- Ezt a kitüntetést sem vártam; bár az jólesik - fűzte hozzá -, hogy éppen a millennium évé­ben esett rám a választás. Ez a díj, úgy érzem, minden keresztény embernek szól. Boldogan élek Toponáron, hiszen 16-18 család rendsze­resen látogatja a miséimet, sokat segítenek ott élő híveim. Hetente járnak az asszonyok, nyolc csoportban, a templomot takarítani.- Mit jelent most, az ezredfordulón papnak lenni?- Becsületes papnak lenni nehéz. Azt vallom, hogy minden pap jobb, mint amilyennek a híre tartja. Hatvanöt éves leszek márciusban, de nem foglalkozom a korommal, hiszen több tele­pülés tartozik hozzám, amiket rendszeresen föl kell keresnem. Hivatásomhoz tartozik az igehir­detés és a szolgálat. Hűséges vagyok Toponáron kívül Magyaratádhoz, Patalomhoz, Rácegreshez, Répáspusztához, Fészerlakhoz, Lóth József esperes-plébános 1936-ban született Kaposváron. 1955-ben érettségizett a Táncsics gimnáziumban, majd felvételt nyert az esztergomi érseki szemináriumba. t960-ban szentelték pappá Veszprémben. 1971-től esperes. 1989-ig helyettes kerületi esperes is volt. Zimányhoz és Orcihoz is. Rendszeresen járok a pa- talomi szociális otthonba, hiszen az ott élőknek is nagy szükségük van a lelki vigaszra. Sajnálom, hogy egyre kevesebb esküvőt és keresztelőt tarthatok, a temetések száma azonban növek­szik.- Negyven éve áll az egyház szolgálatában. Kell-e még készülnie egy-egy szentmisére?- Készületlenül soha nem álltam ki a szó­székre. Lehet, hogy csak fél órát fordítok a fel­készülésre, de annyi mindenképpen kell. Gyak­ran hívnak más településekre is, ezeknek az in­vitálásoknak mindig szívesen teszek eleget. Lel­kigyakorlatokat vezetek, és hittanórákat is tar­tok három faluban. Hiszem és vallom, hogy a papok feladatai közé tartozik az is, hogy óvják és őrizzék a magyarságot, a kereszténységet és a lélek békéjét. Mindent összevetve: az eltelt negyven év bizonyítja, hogy annak idején jól választottam.- Mivel foglalkozik szívesen, amikor nem a hívekért dolgozik?- Az életutamból adódik, hogy szeretek szín­házba és moziba járni. Az utóbbiban elsősor­ban a történelmi filmeket nézem meg. Szívesen töltöm az időmet könyvek között: szeretek ol­vasni. Miután egykoron sokat szavaltam, két barátommal néha abban versenyzőnk, hogy ki tud több versrészletet folytatni. szabó kinga Magyar püspökök a pápánál Az apostolok sírjánál, a pápánál s a szentszéki kongregációknál öt­évenként teszik tiszteletüket a püs­pöki konferenciák. Ilyen ad limina látogatáson a Magyar Püspöki Konferencia utoljára 1993-ban járt. 1998-ban ugyanis a pápa elfoglalt­sága miatt elmaradt, így az idén a Paskai László bíboros-prímás ve­zette püspökök hét év eseményei­ről számoltak be a vatikáni állam- titkárságon, valamint 11. János Pál­nak. Ezután a pápa kápolnájában szentmisét tartottak, s a szentatya fogadta minden egyes egyházme­gye püspökét. A vallási életről, az egyház tervei­ről folytattak megbeszé­lést, a Szentszék útmu­tatást adott a világegyház­hoz való alkalmazkodás elősegítéséhez. Seregély István egri érsek, a Püs­pöki Konferencia elnöke megjegyezte: harmad­szor jár ad limina látogatáson Ró­mában, de most először érezte azt, hogy egy valóban szabad ország szabad egyháza képviselőjének te­kintik. Paskai László bíboros el­mondta: a Vatikán példa­értékűnek tartja a hazánk­kal 1997-ben kötött állam­közi szerződést és a ve­gyes bizottság munkáját is, ami decemberben zá­rult le. Jean-Louis Toan szentszéki külügyminisz­ter is úgy látta: az egyház helyzete Magyarországon jobb, még Franciaországénál is. A feladatok között szerepel újabb ma­gyar nyelvű liturgikus könyvek ki­adása és a szemináriumoknak az európai rendhez igazítása. Hírek ÚJ LELKÉSZ BARCSON. Dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Re­formátus Egyházkerület püspö­ke február 1-jével Barcsra he­lyezte Fodor Judit segédlelkészt. A január 28-i istentiszteleten - ahol a segédlelkész prédikált - Bellái Zoltán lelkész köszönte meg másfél évig tartó kaposvári szolgálatát, (nm) TRIKOLÓR TÖRÖCSKÉN. A töröcskei katolikus templomban is elhelyezték a koronás zászlót. A nemzeti trikolórt dr. Giber Vil­mos kaposvári képviselő aján­dékozta a templomnak, s így már valamennyi kaposvári kato­likus és református templom­ban, valamint a metodista ima­házban is van zászló. (Is) IMAHÉT GYÉKÉNYESEN. Az ökumenikus imahét keretében közös szentmisén vettek részt a különböző felekezethez tarto­zók Gyékényesen. A nagy szám­ban megjelent hívőket csütörtö­kön az evangélikus templomba várják istentiszteletre, (va) DÖNTŐBEN A CSURGÓIAK. Sikeresen küzdöttek az országos vetélkedőn a csurgói fiatalok, aki­ket Maczkó Gyula esperes-plébá­nos készített föl A magyar keresz­ténység ezer esztendejéről című versenyre. Ezen 1261-en indultak az ország minden tájáról, s a csurgói „Fides” (Hit) csapat beju­tott a döntőbe, ahol tavasszal már csak 25-en versengenek. A csur­gói csapat tagjai a református gimnázium tanulói, (hj) PALÁST A SZOLGÁLATÉRT. Bellái Zoltánné református lelki- pásztornak a kaposvári nőszö­vetség tagjai egy palástot aján­dékoztak a január 21-i istentisz­teleten. Özv. Fekete Lászlóné köszönte meg a lelkész áldoza­tos munkáját, amit a nőszövet­ség érdekében cselekedett, s Is­ten áldását kérte életére a követ­kező ige kíséretében: „A te be­széded megnyilatkozása vilá­gosságot ad...” (nm) BIBLIAISMERET DIÁKOKNAK. Érted is, amit olvasol? címmel bibliaismereti előadássorozat kezdődik - kéthetente hétfői na­pokon 15-16 óráig - a középis­kolások számára a Munkácsy gimnáziumban: Kaposvár, Kos­suth utca 48. Az első előadás február 19-én lesz. A sorozat ki­egészítő képzést ad a magyar s történelem tananyaghoz. Taná­rok érdeklődését is várják, (nm) KIVILÁGÍTJÁK A TORNYOT. A százötven éves evangélikus templom tornyának éjszakai kivilágítását tervezi az ecsenyi önkormányzat, közösen az egy­házközséggel. Isten hajléka vél­hetően már a tavasztól fényár- ban úszik. (Is) m Életünk Jézus példázataiban Újabb előadássorozat kez­dődik a kaposvári egész­ségügyi főiskolán. Az embe­ri élet alapkérdései Jézus példázataiban címmel a fej­lődés, a hit és értékrendünk dilemmáival foglalkoznak az előadók. Az emberi élet alapkérdéseiről Jé­zus példázatai alapján ma kezdődik a sorozat, és holnap folytatódik. Az első két előadást, 18 órai kezdettel az egészségügyi főiskolán (Szent Imre utca 14/B, 2. előadóterem) dr. Reisinger János tartja. Az újabb ta­lálkozó február 12-én lesz, majd ezt követi a többi március 26-ig, min­den hétfőn - ugyancsak 18 órától - az 5-ös előadóteremben. A sorozat első három előadását és a nágocsit dr. Reisinger János irodalomtörté­nész tartja, a Magyar ATV kedd esti „Látók, szóljatok!” műsorának elő­adója; a többi találkozón pedig Egerváriné Árvái Márta. Az emberi élet alapkérdései... so­rozat programja a következő. Febru­ár 1-jén a 2. előadóteremben: Példá­zatok az isteni és emberi keresésről (Az elveszett juh, drach­ma, a tékozló fiú példáza­ta). Február 2-án (2. elő­adóterem): Az élet, a fej­lődés, a növekedés (A magvető, a kovász, a mustármag példázata); február 3-án 14.30-kor (Virág utca 43.): A rossz legyőzése a Lélek segítségével (Pél­dázat az erős fegyveresről), máj d az­nap 17 órakor Nágocson a Remény­ség-alapítvány előadótermében: A New age mozgalomról. Február 12-én (5. előadóterem): Az isteni és az emberi megbocsátás­ról (Az adós szolga példázata). 19 én: Mit tegyünk, ha tudatára ébre­dünk lelki szegénységünknek? (A kenyeret kérő barát). 26-án: Ho­gyan lesznek az utolsókból elsők? (A szőlőmunkások bére). Március 5-én: Az emberiség eltor­zult értékrendje (Példázat a nagy vacsoráról). 12-én: Kiket nem érint váratlanul Jézus visszatérése? (A két szolga példázata). 19-én: A kétféle várakozásról (A tíz szűz példázata). Már­cius 26-án: Hogyan ítéli majd meg Krisztus az em­berek cselekedeteit? (Ta­lentumok, juhok és kecskék szétvá­lasztásának példázata). Február 12-től ezeket az előadá­sokat - melyekre minden érdeklő­dőt várnak - az egészségügyi főis­kolán tartják 18 órai kezdettel, az 5- ös teremben. Utána kérdezésre is van lehetőség.__________■ Orvosságuk az imádság Lakócsa Jézusnak a tanítványai köré­ben végzett szolgálatáról prédikált a lakócsai plébá­nos. A szentbeszédet hallva sokan úgy érezték: hozzájuk szól minden szava. A prédikácó megérintette Fucskár Pálnét is. Az idős asszonynak fáj­dalmas és nehéz élete volt.- A keresztet vinni kell, és csen­des alázattal hordozom - mondta. - Isten gondviselésére bíztam ma­gam, és naponta tapasztalom a szeretetét. Egyedül élek évtizedek óta, nekem a templom menedék; nyugalmat, békességet, lélki erőt kapok. Mindent elmondhatok, be­szélgetek az Úrral imádságban: „Egy hű barátom van nekem, föl­dön párja nincs /Gyengéden és hí­ven átölel, szeretet, drága kincs,” A 80 éves Romolicz Andrásáét is próbára tette az élet. Tízévesen szakadt rá az árvaság. Az egyhá­zához mindvégig állhatatos ma­radt, és megtartotta a hitét.- Minden gondomra, testi-lelki szenvedésemre egyetlen orvosság volt: az imádság. A Szűzanya ol­talmába helyeztem az életem. Val­lásos nevelést kaptunk; a mai fia­talok már kevésbé. Bár testben erősek, de lelki javakban szegé­nyek. Segítségre is szorulhatnak, mert betegek lehetnek, reményte­lenségbe kerülhetnek... Vajon ki­be kapaszkodnak? Romolicz Józsefné a családtagjai elvesztése óta jár rendszeresen templomba. Nemcsak a hajlékát nevezte „üres fészeknek”, de a lei­kéből is hiányzott valami. Ritkán marad üresen a padja. - Két éve betegen feküdtem a kórházban, és imádkoztak értem a templomban- mondta a középkorú asszony. - Az Isten megsegített; tőle nyertem újra erőt, s mindjárt könnyebbsé­get éreztem. Egyik alkalommal húsvét előtti prédikációjában a plébános a lábmosás történetét ol­vasta föl. Krisztustól nem idegen ez, annál inkább a tanítványoktól. Ez a példázat nekem szólt, és szívrehatóan. Elhunyt szeretteim­re gondoltam, akiket hasonlókép­pen szolgáltam; beteget, időset egyaránt. Az életem is a szeretetre, tiszteletre épült. Anya nélkül nőt­tem föl, és tudom értékelni a sze­génységet, de a lelki gazdagságot még jobban. Kevés fiatal jár templomba. Öröm látni azt a házaspárt; az anyát annak idején még kézen fogva vezette szüleje az Isten há­zába, ma pedig mindhárom gyer­mekével és a férjével rendszeresen jön a templomba, oamos adrienn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents