Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-06 / 5. szám
Somogyi Hírlap 2001. Január 6., Szombat Hétvége 9. OLDAL Amikor a harang Somogyért szól Ötszázhárom esztendeje, vízkereszt napján kapott Somogy megye címerhasználati jogot. Ez a nap már hatodik éve a megye napja. Dr. Gyenesei István- Több mint ötszáz éve, hogy pecsétet és címert kapott a megye. Ennek az aktusnak akkoriban súlya volt. Milyen ma a megyecímer és a megyepecsét súlya? Kik figyelnek rá? Fontos-e ma is a címer és a pecsét? - kérdezte az ünnep alkalmából a Somogyi Hírlap munkatársa, dr. Gyenesei Istvánt ,a megyei közgyűlés elnökét.- A vármegyék közül elsőként Somogy kapott címerhasználati jogot II. Ulászló királytól. Nem véletlen, hogy a Somogy Megyei Levéltár egyik legféltettebb kincse az a latin nyelvű pergamen, amely ezt dokumentálja. Ahogy minden ünnep, ez is állomás, amikor végiggondolhatjuk, hogy mit tettünk és mi vár még megoldásra. Ha kicsit patetikusan fogalmazunk: ilyenkor a harang Somogyért szól. Bízom benne, hogy nem a múltba tekint, hanem ez itt a nagy idők elé kiáltó harang. A megyenap másik különlegessége, hogy már második éve nem a megyeszékhely, hanem egy vidéki kisváros ad otthont neki. Tavaly egy történelmi levegőjű város, Csurgó volt a helyszín. Most a hűséges város, Siófok.- Ezredfordulón léptünk túl. Ötszáz év múlva vajon meglesz-e még a megye címere és pecsétje? Egyáltalán lesz még megye?- Somogy megye épen és egészségesen megérte az ezredfordulót, ez azt is feltételezi, hogy úgymond belaktuk a megyét. A magyarságunk mellett somogyiak vagyunk és azt is meg kellett tanulnunk - főleg a legutóbbi időkben -, hogy együtt kell megteremtenünk az élhetőbb élet alapjait. Fontos, hogy ezer éve vagyunk megye, hiszen Szent István teremtette meg a magyar megyerendszer alapjait. Ugyanakkor képletesen fogalmazva még az évszázados tölgyeket is legyőzi a vihar ereje vagy a jó fogú fűrész, és hát tagadhatatlan, hogy mindkettőnek a hangját lehet hallani manapság. Mégis azt mondom, hogy egy állam annál erősebb, minél inkább meg tudja őrizni a megújulás keresése mellett a hagyományokat és a sokszínűséget. Nem az a kérdés ma és a jövőben, hogy megye vagy régió, hanem az, hogyan valósíthatjuk meg a kettőt együtt. Egy biztos, hogy a hatalomnak nem kell félnie a megyétől és bíznia kell a bölcs polgárokban.- Az ezredbúcsúztató ünnepségek után jönnek a dolgos hétköznapok. Kevesebb patetikus hanggal és több gonddal. Milyen receptje van a megyének arra, hogy ritkuljanak ezek a gondok?- Egy ilyen ünnepnek arra is módot kell adnia, hogy megnézzük: mi is van a hátizsákunkban. Mit kaptunk hozományként, mit tettünk ehhez hozzá, mert folyamatokat kell látni. A feladat ilyen alkalmakkor az, hogy abból a bizonyos hátizsákból kidobjunk minden lim-lomot, ami nehezíti a továbbhaladást. De csak azt dobjuk ki. Az elmúlt tíz évben hajlandóság volt arra, hogy ebből a hátizsákból mindent ki kell hajítani. Pedig vannak értékek, amelyek nélkül sokkal szegényebbek lennénk. Csak azért ne szórjunk ki semmit, hogy beleférjen minden ami új. Ha ezt tudjuk kellő aránybán a napi munkánkban bátorsággal, empátiával és hozzáértéssel tenni, a lekor szolgálni tudjuk a holnap emberét is.- Minden megyenap kicsit más. Mi adja a mostani különlegességét?- Ami teljesen új elem a megyenapon, az a régióbál. Nagy a várakozás, amit bizonyít, hogy a vízkereszt éjszakáján megrendezendő bálunkon több mint hétszáz vendég lesz. Egy ilyen együttlét is az ünnep ajándéka lehet. Különösen, hogy elfogadta meghívásunkat dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök, és a tolnai s baranyai vendégek mellett érkeznek még Szabolcsból is, de eljön Hargita megye elnöke és Istria főispánja is. A meghívásoknál tréfásan úgy fogalmaztam: ígérem, nem húzzuk el a nótájukat. Legfeljebb ha megkérnek bennünket, hogy a nótájukat énekeljük el együtt. Hiszen ennek az ezred- váltó megyenapnak a legnagyobb üzenete, hogy egymásra kell találni a megosztottság évszázada után. TAKÁCS ZOLTÁN A karrierépítő Az év somogyi embere Bierer János 1954. szeptember ösztönrcrcjjnwÁaMol főiskolán szerzett aglh z lijkönyvelö-heWettefessasg-ass« ima Pack ügyvezető Igazgatóis. Tavaly zsellcklsfalud díszpolgára- Az üzleti sikerek mellett a térség legnagyobb foglalkoztatója lett a zselici falvak fő támogatója is. Hogyan jött létre ez a példaértékű kapcsolat?- Hetven alkalmazottal kezdtük a vállalkozást. Az idei nyárra mintegy 250 környékbelinek adunk majd munkát. Abból a környezetből, ahol az ember dolgozik, nem lehet kiszakadni. Együtt kell élni a kistérséggel, és nem csak azért mert a dolgozóink fele Szennán, Zselickisfaludon, Kaposszerdahelyen Szilvásszentmártonban, vagy éppen Patcán él. Idézőjelesen ide vehetjük Kaposvárt is, hiszen több mint száz dolgozó a városból jár be ide, a munkahelyére. Ez nem egy egyszemélyes történet, amelynek igazolására csak Bierer János a 2000. év somogyi embere. A címet a Somogyi Hírlap olvasóinak szavazata alapján kapta meg a Szennapack ügyvezető igazgatója tegnap este a megyei múzeumban rendezett kiállításon. A címhez egy aranygyűrű is jár.- Milyen érzésekkel fogadta a hírt?- Meglepett. Már az is nagyon jól esett, amikor megláttam az újságban, hogy milyen jelöltek közé kerültem. Egy kisebb közösségnek vagyok a képviselője; az olvasók választása azért eshetett talán rám, mert lassan beérik az a munka, amit ebben a kisebb régióban végeztem a 80-as évek eleje óta. Ez az elismerés talán szól annak is, hogy a térség legnagyobb foglalkoztatójaként számos embernek tudunk megélhetést és biztos jövőképet nyújtani. Arra büszkék lehetünk, hogy a nehézségek ellenére is talpon maradtunk és segíteni tudunk ezen a mikroközösségen.- Hogyan került ez a vállalkozás éppen a Zselicbe? *- Az első munkahelyem a kaposmérői szövetkezet volt, ahol főkönyvelő-helyettesként dolgoztam. Huszonhét évesen rájöttem, hogy sosem voltam könyvelő alkat, mindig a cégek egésze érdekelt: az ötlettől a megvalósításig. Szennába kerülve nyílt módom akre: atív munkára. Akkoriban a szennai téesz a megye legrosz- szabb helyzetben lévő gazdasága volt, és az országos rangsorban is az utolsók között tartották számon. Ezt a helyzetet egy év alatt sikerült megváltoztatnunk úgy, hogy 1983-ban már nyereségesek lettünk; körbenéztünk a piacon, és ha kellett biztosítékokat szereltünk össze, kazánt gyártottunk. Még a kutyatáp gyártásába is belementünk volna, ha közben nem jön egy még kecsegtetőbb lehetőség. A lipcsei kiállításon láttam egy aerosol-gyártó gépsort, és teljesen eretnek gondolatként az Országos Piackutató Intézet segítségével leellenőriztettem az ötletemet. A nyolcvanezer forintos igényfelmérésért sokan néztek rám furcsa szemmel, de az első eredmények engem igazoltak.- A cég legfontosabb állomásai?- 1986 szeptemberében alakultunk meg, majd egy év múlva már beindult a próbaüzem az új üzemcsarnokban, amit 1988-ban adtunk át. 1989-ben váltunk önállóvá, akkor lettem ügyvezető igazgató. A következő lényeges dátumra nem szívesen emlékszem vissza, de utólag visszagondolva akkor is rendkívül hasznos tapasztalatokat szereztem. 1992-ben ugyanis tönkrementünk. Elég magas volt az infláció, beindult a vadkapitalizmus, önkényesen emelték a nyersanyagárakat és csökkentették a felvásárlói árakat: a tulajdonosok egy része pedig már menet közben ki akarta venni a hasznot. Mindezek következménye: ötven százalékos veszteség. Rajtam kívül senki nem hitte el, hogy ebből a helyzetből még fel lehet állni. Ebben a helyzetben alapítottam egy céget, amely szépen lassan elkezdte kivásárolni az üzletrészeket, így 1996-ban új cégé lett az egész vállalat. Addigra már sikerült bebizonyítanunk a kétkedőknek, hogy piacképesek vagyunk. „Bízom azokban, akikkel húsz éve együtt dolgozom’ annyit tudok elmondani: a jelenlegi vezeteő munkatársaim zöme kezdetektől fogva együtt dolgozik. Egy csapatot viszont csak addig lehet együtt tartani, amíg a sikerekből is részesül mindenki. A falvakban már a kezdetekkor volt fogadó készség, amit igyekszünk meghálálni. Nyugodtan mondhatom, hogy szinte nincs olyan rendezvény, amelyben támogatóként ne lennénk ott, ezzel is segítve a falvak fejlődését. A kulturális és sport- programok mellett elindítottuk a „rendezett porta” mozgalmat is, amelynek sikerén felbuzdulva már máshol is elindítottak hasonló település- szépítési kísérletet. Ezt a segítséget a falvak észrevették.- Szemmel láthatóan gazdagodnak a Zselic falvai. Ön is gazdagnak tartja magát?- Annyira vagyok gazdag, amennyire a cég az. Az emberek jó része hajlamos elfeledkezni arról, hogy 18-20 évi megfeszített munka áll a vállalat jelenlegi sikerei mögött. Ebben az időszakban nekem nem volt szombatom és vasárnapom. Talán a család issza ennek a levét, de szerencsére a hátterem adott a nyugodt munkához. Sosem feledkeztem meg arról, hogy jól felépített vállalkozásnál a nyereséget illik a hosszú távú fejlesztésekbe fektetni.- Milyen tervekkel vág neki a harmadik évezrednek?- Két palackgyártó sort fogunk a nyárig üzembe helyezni, amelyekkel a fő gyártósorunkkal megegyező kapacitásra leszünk képesek. Minden nagy fejlesztés után illik egy kicsit kivárni, a nyarat követően így teszünk mi is. Saját erőből, hitelből és a területfejlesztési pályázaton nyert pénzekből vágtunk bele az egymilliárd forintos fejlesztésbe, amelynek ki kell termelnie a kölcsön összegét. Ezzel a 2,2 milliárd forintos árbevételű cégből közel négymilliárd forintos céggé szeretnénk válni. Úgy tűnik, hogy a piacunk adott, a szerződések biztonságot nyújtanak arra, hogy tudjuk teljesíteni a magunk elé kitűzött célt. Nem mellékes, hogy a beruházással új munkahelyeket teremtettünk, s ezzel fél éven belül 250 embernek biztosítunk munkát, és tovább tudjuk folytatni a falunapok támogatását, a tehetséges gyerekek patronálását, az egyház, a kultúra és a sport ügyét. Nem feledkezünk meg Kaposvárról sem, hiszen a tavalyi után az idei tavaszi fesztiválját és a millenniumi ünepségsorozatát is támogatjuk. Nagy öröm, hogy a sportszakosztályaink biztos anyagi háttérrel tudnak tovább működni. Ennek elismerése, hogy szeptemberben motoros Enduro EB döntőt rendezhetünk.-Mi állt az újévi fogadalmában?- Megbeszéltük a kollégákkal, hogy most nem fogadunk meg semmit. Kezdünk egy olyan nagyságrendet elérni, hogy szóba került: változtatni kellene a vezetés felépítettségében. A sportban is bevett szokás, hogy magasabb osztályba jutva új játékosokkal próbálnak a nagyobb követelményeknek megfelelni. Ilyenkor a sikert kiharcolók kissé háttérbe szorulnak. Minden újra nyitott vagyok, de őszintén bevallom, hogy ebben a kérdésben nehezen tudok dönteni. Bízom azokban, akikkel közel húsz éve együtt dolgozom, és hiszek a mondásban: „Győztes csapaton ne változtass”. TAKÁCS ZOLTÁN Otthonok ajándékba Kalányosék elköltöztek. Az új ház kertjéből odalátnak régi lakhelyűibe: a bozótosra, ahol egy maguk tákolta kunyhóban éltek a négy gyerekkel. Hozzájuk hasonlóan tizennégy roma és magyar család költözött igazi otthonba Csokonyavisontán. Sokan összefogtak a faluban, hogy ez sikerüljön. S valóra vált. Ahogy közeledett az ünnep, Kalányosok, Bogdánok, Istvánffiak sorra költöztek be a kétszobás egyenházakba.- Szocpolos építkezés volt ez is, mint sok helyütt. Itt azonban az önkormányzat vette a kezébe az egészet, hogy még véletlenül se történjenek olyan visszaélések, amilyenekről másutt lehet hallani - mondta Csík László polgármester. - Hallottuk, hogy sokfelé csak fölveszik a támogatást, és a romaházakból kilopják az anyagot. Vigyáztunk, hogy itt minden rendben menjen. Telkeket parcelláztak, közművesítettek, és jelképes összegért - ezer forintért - adták oda a családoknak. Kijárták nekik a kedvezményeket a szolgáltatóknál és a pénzintézeteknél, a helyi vállalkozók pedig kedvezménnyel adták az építőanyagot. Tavasszal nekiláttak az építkezésnek. Reggeltől estig dolgoztak, hogy télre tető legyen a családok feje fölött. A romák közül sokan eddig is ugyanebben az utcában laktak, csak éppen egyetlen szoba-konyhás házban, illetve annak az udvarán.- Hatan laktunk egy szobában, és négy család az udvaron - mondta Kalányos Ferenc. - Most mindegyiknek saját kétszobás háza van. Az ő családja éppen most gyarapodott.- Öten költöztünk be az új lakásba; a hatodik családtag, Valentina már ide született - mondta a felesége, és büszkén mutatta új otthonukat. - Még kevés a bútorunk - tette hozzá -; de jó meleg van, és ez kell a kicsinek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a romaházépítés Csokonyavisontán is sok indulatot szült, hiszen az emberek joggal mondhatták: már megint a cigányokat pártolják, megint nekik adnak. Az utca lakói kérték, hogy ha egy mód van rá, ne oda építsék a cigányházakat. - Megértettem az ellenzőket is - mondta a polgármester -, csupán azt kértem tőlük: egyszer nézzék meg, milyen körülmények között laknak ezek a családok. Nem azért kellett segíteni rajtuk, mert megérdemlik, hanem mert ezzel a magunk emberségének tartozunk. Volt olyan négygyerekes család, amelyiket szinte az utolsó pillanatban menekítettünk ki az összedőlni készülő házukból. Hogy ennél több értelme is volt a do- lognak^arra Kalányos László háza a jó példa. Ő a legidősebb testvér ebben a famíliában, s bár csak rövid ideje költözött be családjával, a kis ház szépen ki van festve; ízléses függöny az ablakokon, a kert felszántva, és már készíti a betonkerítést is. - Ha egyszer saját lakásom lesz, Kalányosék karácsonyi boldogságát az új ház jelentette fotó: béresné hatója az egész utca, hogy betartotta az ígéretét. ___________________________________NAQY LÁSZLÓ be csülettel rendben tartom - ígérte sírva, még akkor, amikor a kert végében laktak a három gyerekkel. S megmond-
