Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-04 / 3. szám

- HM! 2001. Január 4., Csütörtök Somogyi Hírlap - 9. oldal Az alkotó szellem harmadik évezrede Balás Béla: Az idősek egyházmegyéjéből a kezdők egyházmegyéje lesz a kaposvári Az Úristen a jókedvemet soha ne vegye el... Balás Béla kaposvári megyés püspök a harmadik évezred küszöbén abban bí­zik, hogy a magyar nép kibonthatja tehetségét, s az egyház kincsestára közkinccsé válik. Alkotó kor lesz ez, amelyben nem tér vissza a diktatúra.- Holnap a székesegyházban bezárja a szent évet, II. János Pál pápa pedig egy nappal ké­sőbb. Milyen hozadéka volt a szent évnek? - kérdeztük Balás Béla kaposvári megyéspüs­pököt, aki tegnap a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportjának felkérésére a püspöki székházban osztotta meg velünk újévi gondolatait.- Húsvétra készülődve éltük át a szent év nagyszerűségét - mondta Balás Béla. - Az espereskerületek népe zarándokolt ide, a szé­kesegyházba. Ismerve az elszigeteltségüket, a papok és a hívek magányát, próbáltuk bekap­csolni őket az egyházmegyei, országos és vilá- gi vérkeringésbe. Előadások hangzottak el, s külön foglalkoztunk a gyerekekkel, a felnőt­tekkel. Az együttlét egy közös liturgiával zárult, amelyen én beszéltem Balás Béla megyéspüspök 1941-ben született Buda­pesten. 1965-ben Esztergomban szentelték pappá. Több helyen szolgált Nógrád, Pest és Komárom megyében. 1992-ben szentelték püspökké. 1993 májusában jelölte II. János Pál pápa az újonnan alakult Kaposvári Egyházmegye első püspökévé. A megyei közgyűléstől egy éve kapta meg a Somo- gyért kitüntető dijat. hozzájuk. Szinte min­den szombaton meg­telt a székesegyház, és a hívek - a visszajelzé­sek szerint - nagy örömmel tértek haza. A katolikus egyház hi­te szerint különleges kegyelmekben is részesültek. A székesegyházi búcsújárás kapcsán elvégezték a szentgyóná­sukat, a szentmisén áldoztak, a pápa szándé­kára közösen imádkoztunk. Az egyházmegyei zarándoklatokon kívül a millenniumi zászlóátadásokon is találkoztam a hívekkel, a papokkal. Úgy sikerült ez az év, ahogy titkon reméltem. Megmozdultak az em­berek, érzelmileg gazdagodtak, a millennium és a szent év kapcsán visszaemlékezhettek a gyökereikre, s átélhették: micsoda nagyszerű dolog, hogy van hazánk, egyházunk.- A zászlóátadásokon Isten áldását kérte a lelkész és a pap. Olykor elég kemény prédikáci­ók is elhangzottak. Hogy látja: mennyire voltak protokollárisok ezek az ünnepségek?- Nekem szép emlékeim vannak. Minden falu megpróbált kitenni önmagáért. Sem a pol­gármesterek nem másolták egymást, sem a megyei közgyűlés elnöke nem mondta kétszer ugyanazt. Én is vigyáztam erre, és próbáltam az ott élők nyelvén szólni. A legkisebb faluban is adtak arra, hogy helybeli iskolások vagy vendégek szavaljanak, asszonykóms szerepel­jen, zeneiskolások mutassák be a művészetü­ket. Az emberek szemében könnycseppeket láttam, s az természetes, hogy ilyenkor terített asztal van, mulatság és zeneszó...- Milyen dilemmákat és kihívásokat jelent az új évezred?- A túl nagy szavaktól mindig irtózom. Pró­féciákat mondani, évszázadokban, évezredek­ben gondolkodni nehéz feladat. Én csak az or­romig látok és csak a holnapra gondolok, any- nyira bizonytalan minden. Abban viszont hi­szek, hogy a magyar népnek lesz békéje, nyu­galma, kibonthatja a tehetségét, s az egyház mérhetetien kincsestára közkinccsé válik; hogy szintézis alakul ki a visszahúzó, funda­mentalista irányzatok és a hevesen, néha bán­tóan előreszaladó, progresszív irányzatok kö­zött. Remélem, hogy alkotó kor érkezik a szel­lem emberei számára, s ebből Európa és benne ________________ hazánk is olyan hasznot húz, hogy nem csú­szunk el se keletre, se nyugatra. Bízom abban, hogy nem térnek vissza diktatórikus idők, s nem is laposodunk el valamilyen egyetemes, rosszul értelmezett globalizációban, világke­reskedelemben és haszonlesésben.- A beiktatási szentbeszédében, 1993-ban azt mondta, legalább tíz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy valamilyen látványos eredmény­től be tudjon számolni. Hét év már eltelt a tíz­ből. Milyen a Kaposvári Egyházmegye jelenlegi állapota?- Rendkívül töré­keny, és szerény, hi­szen ez a legkisebb magyar egyházme­gye, igen idős és megfáradt papokkal, s még az elején va­gyunk a nagy válto­zásoknak. Sok ked­ves paptestvértől kell búcsúznunk, hiszen ők már nem lesznek képesek evangelizál­ni, nem győzik a nap terhét, hevét. Az újabb papi nemzedékeket viszont végtelen türelem­mel kell fogadnunk, nekik még semmüyen ta­pasztalatuk nincs. Tanulmányaik annyira szi­gorúak, a vizsgarendjük oly szoros, hogy ab­ban nem jut gyakorlatra idő, s nagyon fárad­tak. Kicsit tragikomikus számomra, hogy ép­pen a nyári szünetben tűnnek el, amikor együtt lehetnék velük és belekóstolhatnának a gyakorlatba. Ebből lesz még probléma. A mi életünkben teljesen átrajzolódik az egyházmegye. Az idősek egyházmegyéjéből a nagyon kezdők egyházmegyéje lesz. De min­dig az Isten irgalmában, tenyerében volt. Most is így van, és így is marad. Abban bízunk, hogy nem mi csináljuk egyedül az Ő országát, hanem állandóan velünk van a vigasztaló Szentlélek, aki eszünkbe juttat mindent és el­vezet a teljes igazsághoz, ahogy ígérte.- Az elmúlt években számos jól képzett, több nyelven beszélő ifjú papot szentelt. Ez is egyfajta garan­ciát jelenthet.- Valóban, de ez csak nekünk különleges. A holnap generációja egyformán képzett lesz. A világi­aknak is rohamosan emelkedik a szellemi szintje. Pedagógusok, or­vosok, az agrárértelmiség képzett­ségének a szintje egyformán mere­deken szökik fel. Ezt az EU is megköveteli. Én nem a kispapok igényes képzése ellen szólok, hi­szen ez magától értetődő követel­mény.- Január 21-én ismét megrende­zik az imahetet a keresztények egy­ségéért. Kaposváron nagy hagyo­mánya van ennek.- A rendre ismétlődő imahetek­től az uniót várom. Ez a végső álom. Krisztus népének, nyájának egysége két oldalról épül. Felülről a hittudósok hangyaszorgalmú munkájával - amelyről csak keve­set tud az átíagember - és alulról az emberi kapcsolatokkal, barátsá­gokkal, az előítéletek leépítésével, a közös pontok keresésével, azok boldog kimondásá­val, az együttimádkozással. De nemcsak az egység-héten, hanem számos más rendezvé­nyen, köztük az ökumenikus imaórákon is. Sok évszázados mulasztást kell behoznunk, és sok régi bűnért kell vezekelnünk.- Ebben az évben népszámlálás lesz, és az adatlapon lesz egy olyan rubrika, amely a val­lási hovatartozást firtatja Az egyházak képvi­selői arra buzdítják a híveket: bátran vállalják vallásukat.- A hitet százszor szétbombázták és lejá­ratták. Én abban bízom, hogy azok, akik őszintén tartoznak valamilyen közösséghez és belső örömeik vannak, azok kifelé . sem fogják ezt szé­gyellni. Mivel a ki­mutatható, meg­számlálható közös­ségünk roppant ke­vés, így nem lepőd­nék meg, ha egy . 10-20 százalékos je­lenlétet mutatna ki a népszámlálás. Ugyan sokkal töb­ben vagyunk, de attól függ, hogyan értjük a jelenlétet. Van, aki csak a temetését igényli, míg a másik fele Krisztusért tűzbe-vízbe men­ne, és vállalja a vele való közösséget.- Milyen jelentős egyházmegyei programok lesznek az idén?- Komoly egyházmegyei hittanversenyre készülünk, ami Csurgón lesz, és az előző években is sikeres volt. Az ifjúsággal készülő­dünk a római nemzetközi minisztráns- találkozóra. Hitoktatóinknak újdonság a ma­gyar katekétikai direktórium megjelenése, amely a vüágegyházi új hitoktatási szempon­tok alkalmazását jelenti a nemzeti viszonyok­ra. Ezt a magyarok alkották meg legelőször, így az oktatásunk is mélyülhet. A nyáron négy új papot szentelek, s közben a külföldi egyetemekről is visszatérnek, lőrincz Sándor Bált szervez a plébánián Lacz- kó-Angi Gyula: locsoló- és Szent Anna-bált, szilveszteri bulit, ahogy jön, mert a plébá­nia nem az övé, hanem a híve­ké. Mindenki jöjjön, érezze otthon magát! S a fiatalok jön­nek, egyre inkább szeretettel...- Érdről származik a családom, min­den rokonom ott él. A nagyapám Er­délyben vásárolt egy nagyobb terüle­tet. Érdről nehéz lett volna művelni, ezért oda költöztek. Aztán Trianon után ottmaradtak. Hívő családba szü­lettem, négyen va­gyunk testvérek. Pap nem volt a rokonság­ban, én is orvosnak készültem Hogy mi­ért nem lettem az? Kórházban voltam s behoztak egy férfit, akinek a vonat levágta a karját Az Úristen ezt a pályát nem nekem szánta, gondoltam.. A katonaság alatt fo^lmazódott meg bennem, hogy a jó­isten nekem a papi hivatást szánta.- Hogyan kerük Magyarországra?- Gyulafehérvárra szerettem volna jelentkezni, ám volt egy barátom; Baróti apát volt akkoriban a székes- egyház plébánosa, nála szokott mi- nisztrálni. Hívott, jöjjek én is... Azután teológus lettem Győrben.- Veszprémi, kaposvári évek után nagy váltás volt az iharoákinevezés?- Kudarc. Városi gyerekként ne­héz megszokni a falusi életet. De azt gondoltam, az Úristen ide tett, biztos, hogy van velem valami szándéka. A püspök atya dönt: ide kell menned, mert itt van szükség rád, én pedig el­fogadom, mert az ember az értelmére hallgat, bármennyire is a szívére sze­retne. Vagy mind a kettőre, hiszen ez a mi kötelességünk, hivatásunk.-Milyen kulturális lehetőségei van­nak egy falusi plébánosnak?- Eléggé el vagyunk zárva a nagy­világtól. Van a községben például bor­kóstoló, de alkoholt nem iszom. Ma­rad az, amit én szervezek; van ifjúsá­gi csoportom, péntek este jönnek a gyerekek, ez teljesen leköt. Hívunk nagykanizsaiakat is, fiatal a káplán­juk, összejárunk. Nagyon jó, hogy sok most a fiatal pap a környéken. Próbáljuk megmozgatni az ifjúságot. Van egy közösség, amelyet nagyon jól tudok aktivizálni. A többieket nem ér­deklik a karitatív dolgok, a közösségi élet, pedig Isten azt mondja, ha vala­hol ketten-hárman összejöttök a ne­vemben, én veletek vagyok.- A felnőttekkel nehezebb?- Mire Iharosba érkeztem, roko­nok, ismerősök révén mindent tudtak rólam az itteniek. A kezdet nagyon nehéz volt. De tudom: a konkolynak együtt kell nőnie a búzával. Hiányo­lom azonban a felnőtteket a plébániá­ról. Hívom őket: ne csak a hivatali ügyeket jöjjenek intézni. A templom az övék, a plébánia is, én csak itt la­kom. Érezzék otthon magukat, de Laczkó-Angl Gyula plébános 1969- ben született Gyergyóremetén. Teoló­giai tanulmányait a győri és a veszp­rémi hittudományi főiskolán végezte; 1996-ban szentelték pappá. Kaposvá­ron volt káplán, majd Zsellckislakon szolgált. 1998 júliusától Iharos és Iharosberény lelkipásztora. nem jönnek. Iha­roson és Berényen kívül Pogányszent- péter és Csicsó is hozzám tartozik. Az önkormányza­tok vezetői segítő­készek, bármit ké­rek, megteszik. Mikor ide kerültem, kértem a polgármestereket: ha van rá lehetőség, különítsenek el egy részt a költségvetésből az egyház számára Iharosban már jelezték, megtörtént. Felújításra szorul két templom is...- A falusi plébános nem csak a lel­ki életet irányítja- Nem. Könyvelek, adminisztrá­lok; négy faluban tartok hittant, szent­misét, kettőben ifjúsági foglalkozást. Mindig van valami elfoglaltság.- Tanul, és folyamatosan képezi magát?- Igen, sőt bent maradhattam vol­na a veszprémi főiskolán. Káplán ko­romban mehettem volna Rómába ta­nulni, nem mentem. Azt gondoltam: nem könyvmoly akarok lenni, ha­nem lelkipásztor.- A hívei szeretik a prédikációit. Azt mondják: szépen beszél- Mindenkihez szeretnék szólni. A szentbeszédet hallgatja a gyerek, az idős ember, a pedagógus. Az a legfon­tosabb, hogy nyomot hagyjon ben­nük a prédikáció, amire egy hétig ké­szülök. Hozzáolvasok, elmélkedem, mennyire időszerű az evangélium a mai ember számára. Nem politi­zálok, hirdetem az igét, hogy az emberek meghallják Isten üzene­tét, megérintse őket Isten sugallata.- Az egyház számára milyen je­lentőséget hordoz az ezredforduló?- Kétezer éve született Jézus, ezer éve ajánlotta Szent István a Szűzanyának hazánkat. Tudta jól, kinek a kezébe kell ajánlani a né­pünket, hogy megőrizze magyarsá­gát. Most rajtunk áll, müyen új ala­pot rakunk, és ezer év múlva is megleszünk-e.- Mit kíván magának az új évez­red küszöbén?- Az Úristen a jókedvemet soha ne vegye el! Egészség és optimiz­mus, ez a legfontosabb, a többit úgy­is megadja az élet. Ha az ember át tudja nevetni a dolgokat, akkor job- banátislép rajtuk, varga andrea Jöjj és segíts! Kifogyhatatlan a riporterek kíváncsisága. Fűtői­fától kérdezik: „Mit álmodik?", „Mit szeretne?’’, „Mit kíván az új évben, ...században, ...ezred­ben?” Meghalt miniszterelnökünk, Antall József ke­resztény Magyarországot kívánt. Igaza volt. Ter­vezéskor először a célt kell látni és ez az ő fel­adata volt. A miénk viszont a végrehajtás, ami nem is olyan egyszerű. Vezényszóm ugyanis még senki sem változott meg. Még kormányha­tározattal se lesz kutyából szalonna, avagy or­szágunkból Isten országa. Hazánk szentistváni felajánlása a Boldogsá- gos Szűznek, a megoldás irányát jelzi. Ezt nem téveszthetjük össze valamiféle „mennyei bankbe­téttel”, amiből örök időkre munka nélkül is megélünk. A teremtmény önmagától tehetetlen, a Terem­tő pedig türelmes. Nem intézkedik a fejünk fe­lett, nélkülünk. Jézus, látván apostolai csődjét, nem indított getszemáni csatát tizenkét ezred angyalával. Nem szállt le a keresztről. A Go­nosszal való szembeszállást önmaga áldozatá­val kezdte, de ezt példának is szánta. Még saját édesanyját se mentette ki rögtön ebből az élet­ből, amely tanúságtevések sorozata. A Szentlé­lek nem gyújtotta fel a bűnös Jeruzsálemet, ké­sőbb az Úr nem oltotta ki a vértanúk máglyáit, az angyalok soha nem hordták tenyerükön a misszionáriusokat, és a papok, ha szeretetük nincs, bizony csak zengő semmik. Isten csakis velünk és általunk akar új világot. Az „evangelizációt”, vagyis Isten hatalmas szeretetének szépséges közvetítését, majd az arra adandó szabad „igen” mondást, nem lehet sem összecsapni, sem másra bízni, és végképp nem lehet erőltetni. Mit kívánok most, minden újnak a küszöbén? Keresztény missziót! Gyönyörűszép és óriási munka hazánk újra evangelizálása. Ebből egyikünk se hiányozhat. Jöjj és segíts! BALÁS BÉLA KAPOSVÁRI MEGYÉSPÜSPÖK Keresztek kétezer éve Különleges olvasmányt kí­nál a Képírás Művészeti Ala­pítvány gondozásában meg­jelent Kereszt című kötet, amit a tanítóképző Csokonai Galériájában megnyitott ki­állítás alkalmával adtak ki. Pléhkrisztusok, bádogkorpuszok, vaslemezből kivágott, fára szege­zett, megfeszített testek... Szen­vedésmetaforák, áldozatj elképek, bűnbánatszimbólumok - olvas­hatjuk Tüskés Tibor írásábaft. - A kétezer éve lezajlott passió jele­netét idézitek elénk: kereszt, Gol­gota, epével vegyített bor, tövis­korona, „Ez Jézus, a zsidók kirá­lya”, ecettel megtöltött spongya, siránkozó és jajgató asszonyok, jobb és bal lator; „Én Istenem! Miért hagytál el engem?”, lán­dzsával megnyitott mell... A Bátai Sándor tervezte, Kele­men Lajos szerkesztet­te - karcsú gerincű - kötetben a változó ke­reszt jelenik meg. Esz- szében, versben és a képzőművészetben. Grafikusok, festőmű­vészek, szobrászok, írók, költők, papok, néprajzkutatók valla­nak arról, hogy milyen kép él bennük a keresztről - Krisztus keresztjéről életük, éle­tünk keresztjéről. S hogy mi a kereszt? Zsillé Gá­bor szerint mindössze egy-egy darab vízszintes és függőleges fa, mégis az egész világ koordi­nátarendszere. Nagy Gáspárnak a keresztanyja lett a kereszt, aki megtanította az imádságokra és be is vasalta rajta, aki ministrálni küldte és személyes agitációjával elérte, hogy egyházi középisko­lában tanuljon. Gárdo­nyi Máté siófok-kiliti plébános Krisztus ke­resztjét mint az embe­ri szenvedés szimbólu­mát elemzi. Cs. Hege­dűs Erika - akinek a rendezésében évekkel ezelőtt a kaposvári Vaszary képtárban lát­tunk egy fantasztikus kiállítást a korpuszokról - idő­utazásra hívja az olvasót, s a ke­reszt jelentőségéről értekezik, Winkler Ferenc pedig a falu ke­resztjét vette nagyító alá. Ott van tehát a kereszt mindenütt, hogy emlékeztessen és figyelmeztes­sen - Tüskés soraival - történel­mi botrányra, fanatizmusra és emberi szenvedésre, a hivatali főnök önkényére, az oktalan gyereksírásra, s az öregek cso- szogó lépésére... ________lőrincz EG YHÁZA K ÉLETE Egyházmegyei statisztika Területe: 6764 négyzetkilométer Lakosai: 422 986 fő Plébániák száma: 156 Megüresedett plébániák: 76 Pap nélküli füiák: 234 Papok száma: 112 Aktív pap: 95 Nyugdíjas: 17

Next

/
Thumbnails
Contents