Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-21 / Vasárnap Reggel, 3. szám

2001. január 21. ★ KÖZELRŐL * •? Divat lett a lovassport, vagy a „hobbilovaglás”. Lehetőség is van bőven. Persze, hozzá kell tenni, nem ez a legolcsóbb hobbi... Úgy tervezik: Kaposvár és környéke a lovasturizmus és a lovassport fellegvá­ra lesz néhány éven belül. Mire ez az álom valósággá válik, talán felnő az el­ső generáció is, amelyik az itteni lovasklubokban ismerkedett ezzel a csodálatos sporttal, és nemcsak hobbi­nak, hanem életformának tekintik a lovaséletet. A Pannon Lovasakadémia számos rangos világverseny színhelye volt. Legfontosabb feladatuk mégis az okta­tás: az edzéseken elsősorban a szakkö­zépiskola és a főiskola diákjai vesznek részt. „Külsősök” számára is szervez­nek oktatást - természetesen elsősor­ban gyerekeknek - ahol a heti kétszeri edzésen bárki elsajátíthatja az alapo­kat. Egy hónapra nyolcezer forint a bér­let. Aztán eldől, hogy ki az, aki ver­senyszerűen szeretné folytatni, s ki marad meg „hobbilovasnak”. Foki Kár­oly lovasedző szerint egyre nagyobb az érdeklődés, de egyelőre pénztárcától függ, hogy ki engedheti meg magának. A lovasok egyik legismertebb „talál­kahelye” a Zrínyi Lovasklub. A négy­éves óvodástól a nyugdíjasig minden korosztály képviselteti magát, és mind­egyiknek megvan a maga csapata, ba­ráti körök alakulnak. Általában úgy kezdődik, hogy egy kisgyereket, aki még sohasem ült lovon, beíratnak. Las­san aztán „megkóstol” hosszabb távo- kat: egynapos, aztán háromnapos lovastúrára indulhat, mondjuk a sziget­vári várhoz. Vagy versenyezhet: a klub neveléséből az első csapat most szeret­te meg a rajtengedélyt, és versenyre ké­szül voltizs-csapatuk is. Sokan egysze­rűen csak egy kellemes családi prog­ramnak szánják, hogy eltöltenek egy napot a lovasklubban. Szombathelyről, Budapestről, az ország szinte minden részéből járnak ide vendégek. Némelyi­kük saját lovát is a klubra bízta. Az árak itt sem alacsonyak, egy óra lovag­lás 2000, egy túra 5-6 ezer forint. Kiss János, a klub elnöke szerint azonban mégsem lehet mondani azt, hogy réteg­sport a lovaglás. A lehetőségek egyre inkább bővülnek, a ló pedig a legkülön­bözőbb rendű-rangú, társadalmi és anyagi helyzetű embereket hozza ösz- sze. Nem mindennapi feladatba fogott Meiszterics László, amikor megálmodta és létrehozta a Meistro Lovasklubot. A városszéli lovastanyát leggyakrabban gyerekek látogatják, sokszor egy teljes osztály tölt el ott egy napot. A lovasok­tatás a legnépszerűbb, és aki igazán életformának tekinti a lovaglást, klub­tagságot szerezhet. Egy tíz alkalomra szóló bérlet gyerekeknek 5000, felnőt­teknek 7500 forint. Ha valaki csak egy órácskát szeretne lovagolni, azt 1500 forintért teheti meg. Úgy tűnik: kereslet itt is van, hiszen még a zord januári hi­degben is naponta tízen-tizenöten lova­golnak a klubtagok közül. De népsze­rűek a lovasbemutatók, csillagtúrák is. Ami azonban igazán egyedi: a Napsu­gár Otthonnal közösen sérült gyerme­kek számára terápiás lovaglást is szer­veztek. A répáspusztai lovasklub szintén a gyerekek paradicsoma. Itt nem egy órányi lovaglás a program, hanem iga­zi lovastábor. Eddig csak iskolai szü­netekben szerveztek ilyent Répás­pusztán, valószínű, népszerűek lesz­nek a hétvégi - péntektől vasárnapig tartó - táborok is. A gyerekek nemcsak lovagolni tanulnak, hanem mindazt elsajátíthatják, amit a lovakról és gon­dozásukról, a lovaséletről tudni lehet. Baranyai Sándor, a Kapostáj szövetke­zet elnöke elmondta: tervük, hogy az idén felnőttek számára is szerveznek hasonló programokat, oktatást, kocsi­kázást. Az áraikat még most alakítják ki, sok mindentől függ, hogy mennyi­be kerülnek a programok, a táborok. Amihez lehet, igyekeznek pályázati le­hetőségeket keresni. Baranyai Sándor szerint most kezd igazán feléledni a lovassport iránti érdeklődés, s talán most, hogy a megye, a város is fontos­nak tartja az ilyen irányú fejlesztése­ket, jó esély van arra, hogy* a megye- székhely és környéke igazi lovas­paradicsommá váljon. Jakab Edit r. *A A gyerekek nemcsak lovagolni tanulnak, hanem elsajátítják a lovak ápolásának, gondozásának tudnivalóit is FOTÓ: LÁNG RÓBERT A I^Kilalib Kr lovasai iái A nyáron a tópartra érkezők hetven kilométeren keresztül bejárhatják a dél-balatoni borútat. Persze senki ne gondoljon a fárasztó kánikulai leré- szegedésre. A borút nem erről szól sehol a világon. Találó a dél-balatoni borút lógója, amel­lyel 21. helyen találkozhat a turista. Ez jelzi, hogy ott, minőséget és kiváló szol­gáltatást kap. Összehasonlítva az ország alakuló borútjainak emblémáival, mesz- sze ez a legbeszédesebb. Dóri Éva szob­rászművész rajzán mindenki felfedez valamilyen utalás a kellemes balatoni vakációkra. A kalap­ban néhányan a földgömb vonalát látják, a talpas pohár a vándorlásra utal, s a kacki- ás bajusz egyaránt jelképez­heti a hagyományos magyar vendégszeretet, de belekép­zelhetjük a Balaton rajzolatát is. Nos, mindez megtalálható a dél-balatoni borúton. Európa tájain már fél év­százados hagyományai van­nak a borútaknak. A hozzánk érkező vendégek tehát tud­ják, hogy mire számíthatnak. A.kiváló francia, német és osztrák szőlőtermő vidékek gazdái ugyanis kitalálták, hogy a pincéikbe csak a szállásadók­kal, vendéglősökkel és a vidék különböző szolgáltatóval együtt csalogathatják a bor­ivókat. S miután a jó bor készítéséhez ér­zék, szakértelem, gondoskodás, türe­lem és mindenekfe­Szerzetes szőlők A balatonboglári borvidéken már a kelták és a rómaiak is ültet­tek szőlőt. Honfoglaló őseink a Kaukázus vidékén ismerkedtek meg a szőlővesszővel. Az államalapítás után királyaink a szer­zetes rendeknek jelentős birtokokat és szőlőskerteket adomá­nyoztak. Szent László a somogyvári apátságot a francia Saint- Gilles szerzetesek meghívásával alapította. Hozták magukkal a kor fejlett kertészeti eljárásait, amelyeket a lakosság is átvett és egyre többen telepítettek szőlőt. Nem véletlen, hogy Somogy vár­megye címerében szőlőfürtöt tartó kéz kar látható, mert a leg­gazdagabb vármegyék közé sorolták kiváló borai miatt. A bor­vidék az elmúlt évtizedekben kezdte reneszánszát, és az utóbbi tíz év a családi pincészetek kialakulásának korszaka. lett minőség kell, olyan chartát szerkesztettek, ami ezt garan­tálja a borúti vándornak. így van ez a dél-balatoni borvidé­ken is. Aki a beszédes lógót megpillantja egy fogadóban, pincészetben, szállóban vagy vendéglőben, számíthat a kelle­mes élményekre. Hozzánk a vil­lányiak közvetítésével és Phare pénzekkel kezdődött a borút ki­kövezése mindössze két éve. S ez lesz a borút első szezonja. Ma már 21 olyan állomást talál­hatunk Siófok és Balatonberény között, amelyek megmérettet­tek a szigorú szakmai zsűri ál­tal. Úgy hírlik a sok-sok ellenőr­zésbe időnként beleunt szakma­belieket valóban felrázta a Bala­ton parton található igényesség. Milyen kegyeltjei vagyunk a sorsnak: az évezred első nyarán az elmúlt évszázad legjobb bo­rait kóstolhatjuk. A borászok ál­lítják egy-egy emberöltőn belül ezt egyszer élheti meg az em­ber. A legjobb alap ez a balatoni borúthoz. Gáldonyi Magdolna Határsértő rabsicok Horvát rabsicok járnak rá a magyar halra Barcsnál, az ó-Dráván. A Vasárnapi Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel információi szerint legutóbb néhány napja szedtek össze és semmisí­tettek meg egy több száz méteres horvát hálót a bar­csi horgászok.- Nehéz a dolgot bizo­nyítani, hiszen többnyire mi csak a hálóikkal találko­zunk - mondta Fodor György, a barcsi horgász­egyesület elnöke. - Én sem találkoztam még egyetlen horvát csónakokkal sem ezen az oldalon. Másoktól viszont gyakran hallom, hogy látták, amint átevez­nek, leteszik a hálót és visszaeveznek a maguk ol­dalára. Még csak azt sem lehet mondani, hogy vélet­lenül tévednek át a magyar oldalra, hiszen a partközei­ben már biztosak lehetnek benne, hogy nem horvát területen járnak. Szerintem sokszor nem is a fogás mi­att jönnek át, hanem csak azért, hogy a halakat hor­vát vízre tereljék. A határőröknek nem új­donság a dolog: két horvát famíliáról is tudnak, akik feltehetően rendszeresen áthozzák a hálóikat a ma­gyar oldalra. Kriznicaiak, Pitomacaiak ezek a rabsi­cok.- Mi eddig két alkalom­mal észleltünk ilyen célza­tú határsértést - mondta Lőrincz László ezredes, a barcsi határőrség vezetője. - Mindkét esetben tájékoz­tattuk a horvát határőrsé­get, és úgy tudom, hogy el is jártak a határsértőkkel szemben. Egyébként a hor­vát kollégáktól tudjuk, hogy a mi horgászaink sem jobbak, az ő hálóikkal is nem egyszer találkoztak már a túloldalon. Nagy László Kilátásban a kilátó csata Peches ember ne menjen a Jégre! Pechünk nekünk is van. Miután munkatársunk elábrándozott a jég lehetőségein kimentünk a Desedára, hogy fotót készít­sünk a suhanó korcsolyázókról. De csak a Desedát találtuk... Ja­nuár derekán járunk, a télis sportok ideje. Az idei tél azon­ban nem kedvez a korcsolyázás és szánkózás híveinek. Igaz, Kaposváron még idényjelleggel sincs szervezett korcsolyás vagy jégkorongos rendezvény. A Deseda jegére azonban sokan látogatnak ki: alkalmi hokicsap­atok és reménybeli Regőczy Krisztinák rótták a köröket a hűvös délutánokon. Igaz, nem az idén. Akad több bátor is, aki egy jó korcsolyás délutánt több­re értékelnek a saját testi épsé­génél. rossz esetben az életénél is. A héten megjelentek már az első korcsolyaél-nyomok a jé­gen. Van ugyanis, ahol már el­bírja a bátort, de néhol cigaret­ta-papír vékonyságú. Kormányrendelet szabályoz­za, hogy mikor lehet korcsolyáz­ni a szabad jégfelületeken. Biz­tonságos vastagságot ír, pontos adatot azonban nem. A kapos­vári városgondnokság emberei nap mint nap mérik, hogy mek­kora a jég a toponári öbölben, és amikor tíz centiméteresre hízik, kihirdetik: szabadon eshet-kel- het, fakutyázhat és hokizhat mindenki a páncélon. Teszi is a polgár, ami tetszik. Legutóbb azonban csupán három centi­métert jelentettek, néhol viszont- mivel meleg belső források is táplálják a tavat - be sem fagyott még. Aki rámerészkedik, szá­míthat rá hogy - a legrosszabb eshetőségen felül - még jól meg is büntetik, mert szabályt sért. Akár tízezer forintos helyszíni bírsággal is sújthatják a közterü­let-felügyelők, eljárás indítása­kor harmincezerbe is kerülhet a veszélyes szórakozás. Persze akad, akinek a korizás nem elég, és exhibicionizmusra utaló tü­neteket is produkál. Volt rá eset, hogy motorkerékpárral szlalo- moztak a békésebb csúszkálok között, vagy petárdát hajigáltak a jégpáncélra. Az amúgy békés természetű horgászok is veszélyeztetik oly­kor a többieket: felvágja a sport­társ a jeget, horgászik, nincs ka­pás, fázik, hazamegy. De jelző­oszlopot már nem tesz a lék fö­lé, kellemes meglepetést okoz­va ezzel a tripla axelbe feledke­zett jóembernek. Minden évben akad négy-öt ilyen példa, vic­cesnek tűnhet, de annak nem az, aki pórul jár. Rém lehangoló lehet ugyanis vizes ruhában ki- kepesztetni a jeges vízből. Gondoljunk csak bele: brrr! Minden esetre, ha kihirdetik, hogy lehet korizni: aki teheti ápolja e nemes hagyományt itt a Desedán! Mert a városban nincs egyetlen jégpálya sem. Pedig nem kellene más, csak egy slag, meg egy (salak)- pálya... Strasszer Vali Háborút helyezett kilátás­ba a somogyvári önkor­mányzat, ha a falu kilátójá­ra nem ad építési enge­délyt az Országos Műem­lékvédelmi Hivatal. A falu­siak arra is elszántak, hogy, ha kell élő lánccal védik meg az építményt. A somogyvári önkormányzat döntött: hadat üzen az Orszá­gos Műemlékvédelmi Hivatal­nak. A casus belli pedig egy ki­látó, amely még meg sem épült. Vagyis még mindig nem épülhetett meg. A somogyvári- ak ugyanis éppen egy éve vár­nak az Országos Műemlékvé­delmi Hivatal engedélyére. A falu öt millió forintot nyert ar­ra, hogy a kupavári romoknál kilátót építhessen. Nem csak a pénz a tervek is rendelkezésre állnak. Több is. Három a ma­gyar igazság, de a szigorú hiva­tal csak a negyedik tervet fo­gadta el. Hiába voltak azonban elégedettek Sebestyén Péter be­adványával, amely szerintük akár egy világkiállításon is rek­lámozhatná hazánkat. Enge­délyt nem adnak. A somo- gyváriak elvesztették a türel­müket: már tavaly szerettek volna messzire nézni a törté­nelmi dombokról. Most azon­ban lassan arra sem lesz kilá­tás, hogy az idei Szent László napok alkalmával örülhesse­nek. Pedig a kilátó a millenni­um tiszteletére készülne.- Engedély nélkül is megépít­jük a kilátónkat - mondta Aíd- ring József Attila, Somogyvár polgármestere. - Elfogyott a tü­relmünk, építkezünk, ha kell élő lánccal védjük meg a kilá­tónkat és nem fizetünk bünte­tést. Különben is, ha a tervezők nem a feladat szépsége miatt vállalták volna a munkát, négy építési terv elkészíttetése már több mint a fele pénzünket elvi- hette volna. Most, hogy végre van tervünk engedélyt nem ad­nak. Júniusra pedig ez az épü­let állni fog. Fábos » * é . »

Next

/
Thumbnails
Contents