Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-14 / Vasárnap Reggel, 2. szám

16 ★ MOZAIK ★ 2001. január 14. * 2x2 néha Cotton Club Singers- Csak viccelődtem, mikor visszakérdeztem, most mi van, bevesztek?- idézi Kozma Orsi, a Cotton Club Singers új szoprán tagja.- A Fábry Show sodra úgy hozta, hogy egy felvétel sodrába kerültünk mi, az ex Jazz+Az és a zseniá­lis énekkvartett. Akkor kérdezte László Boldi­zsár, hogy mit csinálok mostanában. Egy közös próba követte, és az élce­lődésből kész tény lett... A Cotton Club Singers ének- együttes hat évvel ezelőtt alakult, a klasszikus szop­rán, alt, tenor, basszus felál­lásban. A dzsessz kialakulá­sától - a Manhattan Transfer hangzásvilágát alapul véve - a magyar slágerek vokális feldolgozásáig terjed reper­toárjuk. Rangos fesztiválok éllovasai, már a ’98-as esz­tendő legjobb eMeRTon- díjas dzsesszzenekara. Gaz­dag színházi és klubelőzmé­nyek állnak a társulat mö­gött. László Boldizsár, az együttes vezetője például szólistaként kezdte. Elját­szotta például a West Side Story Tonyját, a Mont- martre-i Ibolya Raulját, a Csárdáskirálynő Edvinjét.- Szép időszak volt, s ope­rai pályafutásra is készültem - mondja. - De egy privatizá­lás előtti színházi világban, amikor mozgásterükben kor­látozottak a művészek, felad­tam. Inkább az önálló vokál- együttes mellett döntöttem, ahol minimális a szakmai megalkuvás, igaz, nagyobb a létbizonytalanság is... Zséde- nyi Adrienn kilépéséről sem­mi „zaftossal” nem szolgál­hatok. Mondhatnánk, hogy férjhez ment, és ezen a híres énekegyüttes féltékeny férfi tagjai úgy felháborodtak, hogy egy fellépést és utána az átmulatott éjszakát követően darabjaikra zúzták állandó klubjuk berendezését, majd életveszélyesen megfenye­gették a férjet, mert kisajátí­totta alt üdvöskéjüket... Nos, Adrienn valóban férjhez ment, a többi elmaradt. Ott voltunk az esküvőjén, s azóta is barátságban vagyunk ve­lük. A lényeg, hogy Adrienn a múlt őszön bejelentette, még minden fellépésen részt vesz ebben az évben, de a szóló­pályát választja. Ő mindig kí­vülről látta magát a vokálban. Ilyen alkat. A hat év akkor is hat év volt. Utolsó, szilveszte­ri fellépésünkkor egy-két könnycsepp kigördült sze­meinkből. Kozma Orsi éppen a má­sik irányba tart. Az új „an­gyalszárnyakat” adó csapat­munka félbehagyta szólóal­buma felvételét, de a szín­háztól nem szakadt el.- A Piccoló, vagyis a volt Pinceszínházban tovább ját­szom a Fames Serenáját, de a szólóalbum sem elvetélt ügy. Csak előbb tanulnom kell még ezt a stílust, idomí­tom hangszálaimat a többie­kéhez. Vokálban részt venni mindig alázat. Vasárnaponként állandó klubjukban, az Old Man’s- ben, hétfőnként a Dokkban lépnek fel. Készülni kell a Budapest Kongresszusi Köz­pont február 16-ai nagy kon­certjére, majd az országos tur­néra s a szeptemberre terve­zett nagylemezre. Két munka­címe két új számuk után a 2x2 néha 5, vagy a Szól a jazz... (sipka) Húsz év ragtime A Budapest Ragtime Bánd évente százötven­szer lép színpadra. Igaz, számtalan külföldi meghívásnak is eleget kell tenniük, öregbítve a magyar tradicionális dzsesszélet jó hírét. Ha már az öregbítésnél tartunk (bár a tagok örökifjak), a zenekar tavaly volt 20 éves. Az ünneplést viszont - éppen az utazgatások miatt - csak az idén janu­ár 26-án tartják a Merlin Színházban. Az együt­tes, amely hírnevét koncertjeivel és lemezeivel vívta ki, ezúttal új oldaláról mutatkozik be, meg­lepetésként rendhagyó színpadi produkciót öt­vöz a zenével. A „rendíthetetlen” repertoárt a ragtime-feldolgozások mellett a swingmelódiák és a dixielandslágerek alkotják. És műsorra tűz­nek komolyzenei műveket, operákat is, de példá­ul a Kardtánc, a Teli Vilmos-nyitány, a Carmen, a Trubadúr és a Monti csárdás humoros feldolgo­zásban kerül a nagyérdemű elé. -síp­Corrs: Grammyre várva Két kategóriában is Grammy-várományos az ír szár­mazású testvéregyüttes, a Corrs! Szárnyalásuk eddig is páratlan volt: már első albumuk, a Forgiven nőt Forgetten után, 1995-ben hat aranylemezt söpörtek be. „Kellemes feeling, kellemes amerikai zene” mondták róluk. Két éven át turnéztak vele, egészen a második album, a Talk on Corners felvételéig. Az első két albumról néhány szólólemez, köztük a Dreams, a So Young és a What Can I do kilenc arany- és tizenöt platinalemezzel röpíti őket a brit slágerlista második helyére. Ismét útra kelnek, s hivatalosan megdöntik a repült mérföldek világrekordját. Úgy látszik, a hosszú utak jót tesznek a fivérnek és a három nővérnek. Az In Blue album két slágere két Grammy-díjra jelölésre került fel. A legnagyobb popelőadói, duó- és együttes­ben énekre a Breathless című dal esélyes, a legna­gyobb hangszeres előadói kategóriába pedig a szavazatok alapján a Rebel Heart jutott. Az ének kategóriában nagy rivális még a Backstreet Boys és az ’N’Sync, a hangszeresben pedig többek közül Björk veszélyes a Corrsra. (sip) Erika sátorfája Zoltán Erika ál­lítja, beleunt a külföldi próbálko­zásokba. Ugyan készített nemrégi­ben is angol nyel­vű dalokat, de nem tartja őket esélyesnek. Hiába lett Erikából Erica C., s járta három éven át az auszt­riai ugródeszkát. Vallja, nem elég a tehetség, ha nincs mögötte profi me­nedzselés, nagy­költségű reklám- kampányokkal. Ezért 2001-re itthon veri le a sá­torfáját. Két lemezt tervez, közülük a dj-k ké­szítette mix napokon belül a boltokba kerül. Ér­dekessége, hogy olyan dalok vannak rajta, amelyek eddig csak kislemezeken jelentek meg - funkys és klubverziókba átültetve. A másik egy „eredeti”, de új Zoltán Erika album lesz, várhatóan őszre. Jimi Hendrix, a király „Na, ez király volt?”- kérdezte Jimi Hendrix egy 1969-es stúdiófelvéte­len, s persze társai, Buddy Miles és Billy Cox bólogat­tak. A montereyi, a wood- stocki és a Wight-szigeti fesztivál talán legnagyobb sztárja 3 év és 3 hónap alatt lett gitárkirály. Életében mindössze néhány al­bum jelent meg, s azóta több a maradékból. Erre mondták a kritikusok, hogy mások egy élet alatt nem játszottak fel annyi jó muzsikát, mint ami Jimi után tö­redékben maradt a szalagokon. Hendrix már életében legenda volt, az elektromos gitárt ő emelte fel a rock vezető hangszerévé, a hangokat torzította, keverte és visszhangosította, s nemcsak a közönség, de a társai se tudták né­ha követni az improvizációit. Fura fintor Amerikának, hogy amikor 1966-ban Chas Chandler (ex­Animals) felfedezi a New York-i művésznegyedben, Londonba vi­szi, majd a párizsi Olympia szín­padán lépteti fel először. A Hey Joe-val robban be, és négy évvel később visszatér Londonba meg­halni. Túl sok altatót vesz be éj­szaka, s reggel barátnője már hiá­ba keltegeti. Egyébként a drogok­nak is nagy barátja volt, koncertek előtt is gyakran belőtte magát. Amikor Jimi meghalt, egy félig kész dupla album maradt utána és persze zavaros üzleti ügyek. A minap megjelent könyvében Charles S. Murray rockújságíró azt állítja, hogy a Jimi után ma­radt rengeteg töredékből, nyers vagy félkész anyagból kiderül, nemcsak a színpadon, a zene­szerzésben is improvizált. Nem véletlen hát, hogy lemezeinek többsége élő. Igazán a koncertje­in érezte magát jól, és a szerze­mények többsége is ott nyerte el végső formáját. Igaz, a legismer­tebb daloknak (Hey Joe, Purple Haze, Like a Rolling Stone) több változata is fennmaradt. A csodák között emlegetik az Electric Ladyland gitárszólóját, amit egy stúdió felvételen 16 sávra játszott fel és úgy megkeverte, hogy a le­lassított és felgyorsított „gitárhan­gok korálját” senki más nem tud­ta volna követni, legfeljebb azóta egy gép, a szintetizátor.-DAL­Bestiális BST Régi-új együttes született, hiszen a BST névre hallgató formáció valójában csak ne­vében új, a tagok már több mint öt éve együtt énekel­nek, igaz, tették ezt ez idáig Bestiák néven. A névválto­zás oka, hogy lassan egy éve megváltak korábbi me­nedzserüktől, Kozsótól, és ezzel is szeretnék jelezni, hogy valami új kezdődik a karrierjükben. Azért persze a Bestiák név sem vész el, hisz legújabb albumuk is ezt a címet viseli. A tagok szerint az új zenei anyag végre hűen tükrözi egyéni­ségüket. Nem kevésbé be­szédes első daluk címe: Szabad a pálya. Tartson örökké Kevés olyan hazai rock­csapat van Magyarorszá­gon, amely népszerűségé­Furcsamód az egyik legdi­vatosabb zenei irányza­toknak, az R and B-nek és a soulnak ez idáig nem nagyon volt hazai követő­je. Nos, ezt a hiányt a BlackJack nevű formáció próbálja pótolni, és úgy tűnik, nem is rosszul. Árgyó Péter és Csorba At­tila, azaz Begyó és Jojó 1997 decembere óta ze­nélnek együtt, és teszik ezt egyre profibban. De­bütáló maxijuk a megala­kulásuk után majd két év­vel jelent csak meg, de megérte a várakozás, hisz már az is nagyon érett ze­nei világra utalt, a tavaly őszi, Nem lehet címet vi­selő pedig már igazán ki­forrott, egyedi, amolyan blackjackes hangzásvilá- gú, csakúgy, mint a debü­táló albumuk, amelynek mi más is lehetne a címe: Most mi osztunk. felvétel. Nemcsak a zene, hanem a körítés is profi, hisz a dalhoz készült klip forgatásakor olyan tekinté­lyes szakemberek segéd­keztek, mint Syl a német zenecsatornának, a VIVA- nak is dolgozó divatterve­ző barátja, Xam. A 14 órás forgatáson egyébiránt 40 fős stáb dolgozott plusz a 13 szereplő a kamera másik oldalán. Most ök osztanak vei felveszi a versenyt a ma divatos zenei irányza­tot követő formációkkal. Nos, a Hooligans ezek kö­zé tartozik, sőt a srácok önmagukat félig pop- és félig rockzenekarnak titu­lálják. így nem is olyan meglepő, hogy az 1993-as induláskor még a Dance nevet viselték, és csak 1996 óta működnek Hooligansként. Három nagyszerű album, öt fan­tasztikus videó után ismét valami nagyot alkottak. Legújabb daluk, a Tartson örökké, megtartva a jó szo­kást, ismét óriási siker, a hozzá készült klip pedig az egyik leggyakrabban játszottak között van a ha­zai zenecsatornákon. Utolsó nyár Szalontai Szilvia egy lírai bemutatkozó dal után most igencsak felpörgette a tempót, hiszen második maxija, az Utolsó nyár egy vérbeli latinos tempera- mentumú, slágergyanús

Next

/
Thumbnails
Contents