Somogyi Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-14 / Vasárnap Reggel, 2. szám

10 ★ SPORT ★ 2001. Január 14. József es 21 detektívek Stadler: az előzetesben letöltött egy év soha nem fog eltűnni nyomtalanul, mintha meg sem történt volna gok” - mutatja be a jelent. Ugyanakkor az is igaz, hogy aki Stadlerről, az egykor róla elnevezett NB I-es futballklub tulajdonosáról, az akasztói stadiontulajdonosról, a több száz milliós áfacsalással gya­núsított és egyéves vizsgálati fogságból szabaduló vállalko­zóról akar tudni, annak mos­tanában nem a sportrovatok­ban kell kutakodnia. Okkal, hiszen az akasztói focit idő­közben eltemették, Stadlerrel pedig jobbára a bűnügyi rova­tok foglalkoznak. Helyzete nem rózsás, de nem is reménytelen: pillanat­nyilag az új tárgyalás lefolyta­tására kötelezett bírósági pro­cedúra közepénél tart. Az új eljárásra új szakértőket ren­deltek ki, „mindent elölről kezdtünk”, a következő tár­gyalási nap február 6-án lesz, s egyelőre április 5-ig vannak ki­tűzve időpontok: azaz még sok víz lefolyik az érintett tor­kán az ügy lezárásáig. Stad- lernak azonban addig is élnie kell valamiből. Igaz, mostaná­ban kisebb fordulaton, mint korábban „de hát azért megva­gyunk, megvagyunk”, s a sta­dionban üzemeltetett bár, ka­szinó képez valamelyest biz­tos bevételt. Meg az egyre iz­mosabb (nagyképűen azt is mondhatnánk, rendezvény- szervezés) buliszerviz. Volt már itt esküvő, név- és szüle­tésnapi összejövetel, meg csak amolyan egyszeri, megismé­telhetetlen, spontán önszerve­ződés által létrejött buli húsz­tól ötszáz szereplőig. „Itt min­dig történik valami, ahogy az életemben is” - privatizál egy kicsit József, majd megjegyzi, hogy összejövetelek szem­pontjából igenis kuriózum a nem fog eltűnni nyomtalanul, mintha meg sem történt vol­na", már csak amiatt sem, mert Stadler állítja, egészsége is megsínylette a börtönt: a hasnyálmirigye, a szíve és a vérnyomása is messze van az ideálistól. „Ezt nem lehet fel­dolgozni, sőt még ráment a családi életem is, amim volt, azt meg szétrabolták ezalatt” - sorolja sérelmeit. A legfá­jóbb tán mégsem ez, hanem az, hogy amint bajba került, ,Nekem most már a gyermekeimre kell gondolnom, nem a focira, hiszen bármi történhet velem. ” stadion, mert nincs még egy olyan aréna a világon, ame­lyikben nem fociznak, hanem buliznak a népek (...) és ez igenis megdobja a forgalmat. Eközben azért „üzletelge- tek, de csak kicsiben”, első­sorban a volt jugoszláv régió­ban, „ám nagyon hátráltat, hogy nincs útlevelem, így csak azokkal tudok kapcsolatba ke­rülni, akik eljönnek hozzám”. Az előzetesben eltöltött több mint egy évet nem tudja kitörölni emlékeiből, „soha több, korábban barátnak hitt ember elpártolt mellőle. „Leg­alább most minden letisztult és tudom, ki értékes ember és ki volt csak haszonleső" - osztja meg velünk az emberi lélek rejtelmeiről szóló ta­pasztalatait. „Azok, akik túl jól jártak, akik sokat kerestek rajtam, most nem jönnek, ne­hogy pénzt kérjek tőlük. Ők azonban már a börtönbe sem jöttek be hozzám és csomagot se küldtek soha, hát... ez van. ” Stadlerről nem lehet azt mondani, hogy mostanság a bizakodó ember prototípusa volna, „egy életre tönkre tet­tek”, ami tulajdonképpen a fo­cinak köszönhető, „ha nem építek stadiont, nem csinálom a focit, akkor most senki nem is hallott volna rólam”, ám ezen már kár lamentálnia. Újrakezdés akkor sem fog­lalkoztatja, ha egyszer ne adj isten megint jobb idők járná­nak fölötte, „nekem most már a gyermekeimre kell gondol­nom, nem a focira, hiszen bár­mi történhet velem, amint be­kerültem, egyből magamra maradtam, nem akarom, hogy a gyerekek is így járjanak." Nagy a felelősség, hiszen élete párja, gyermekei anyja elhagyta őt a börtönév alatt. Azóta időnként találkoztak, a legkisebb gyereket néha elvit­te, aztán semmi. Az egykor szebb napokat látott pár útjai végérvényesen szétváltak, „ha így akarta, hát legyen, ezentúl szagolja azt a rózsát, amelyet szakaj­tón magának...” - foglalja össze a történet lényegét az ezúttal meglepő tisztánlátás­ról tanúbizonyságot tevő Stadler József. Vincze Attila „Nincs itt már sem­mi, a csapat is régen megszűnt" - enged betekintést élete mos­tani alakulásába Stad­ler József. S tényleg, akasztói birodalma - illetve ami abból ma­radt - korábbi önmagá­hoz képest kihalt. Jólle­het, Stadler ennek elle­nére érdekes alkat, s a média sem hagyja nyugodni. „Nem ondhatnám, hogy elfelejtettek volna, majdnem minden héten keresnek a té­vések, a rá­diósok vagy újsá­Pénz, ami nincs Nyugat-Európában egy-egy komoly vállalat kötelességének érzi, hogy szűkebb és tágabb pátriájában a kulturális és sportélet fő támogatója legyen. Magyarországon a vidéki kö­tődésű multicégek sokszor semmibe veszik a lokális érdeke­ket, mint ha nem is az adott városban működnének. Persze ennek akad logikus magyarázata, hiszen sok esetben csak a konkrét termelőmunka folyik vidéken, a cégvezetés (leg­inkább külföldi érdekeltség esetén) nem hajlandó átlépni a főváros határát. így aztán a helyi vezetők sokszor hiába törekednének többre, hatáskörük legfeljebb két darab repitoll kiosztására korlátozódik. Ennél nagyobb volumenű tranzakcióhoz már a központ hozzájárulása szükséges. A honi látványsport üzleti alapokra kerü­lése óta vidéken egy­re nagyobb gondot jelent a működéshez szükséges pénz elő­teremtése. Éppen en­nek a szituációnak tudható be, hogy több nagyváros­ban gyakor­latilag nem létezik minőségi látvány- sport. (Bu­dapesttől ke­letre például csak Debrecenben van első osztályú fut­ballcsapat.) Győrött már évti­zedek óta a Rába áll a futball mögött, s bár az utóbbi időszakban sok minden változott, a helybéli foci még mindig számíthat a gyáróriásra. Szom­bathelyen, bár az utóbbi időben szigo­rodtak a viszonyok, a városvezetés hozzáál­lásának köszönhető­en funkcionál (t) a sport. A vállalkozók ugyanis helyi adójuk jelentős részét konk­rét helyre címkéz­hették, s e forrásból jut (ott) jelentős pluszbevételhez a sport. Bi csapatot működtető gazdasági társaság számíthat a helyi húsipari cégre is. zony alaposan meg­érezték a vasi megye- székhely reprezen­tánsai, amikor ezt a hányadot csökkentet­ték, hiszen így tízmil­liókat veszítettek a futballisták és a kosa­rasok. Zalaegerszegen szintén erősen sport­barát a városvezetés, ráadásul a futball­A multiknak csak térkép e táj Sopronban a ko­sárlabda a domináns (két-két férfi- és női csapat játszik a sportág elitjében), s a meglehetősen költ­séges csapatsportág mindegyik reprezen­tánsa helyi erőkre tá­maszkodva tud bol­dogulni. Hogy emel­lett még NB I-es fut­ballcsapatra is jut pénz (Matáv-Com- paq), az a hűség vá­rosának sportszere­tőt dicséri. Székes- fehérváron a Vide­oton nagyságára épí­tettek, s amikor a cég veszített erejé­ből, bizony veszély­be került a futball lé­te is a városban. Fe­hérváron sem iga­zán számíthatnak a multikra (a sokszo­ros bajnok Al- bacomp kosarasai sem), így ott a „kö­zépkategóriás” vál- lakozórétegnek kö­szönhető a sport léte. Dunaújvárosban abszolút egy lábon áll a minőségi sport, s ameddig számíthat­nak a magyar testkul­túra legbőkezűbb me­cénására, a Dunaferr- re, addig nem is lehet baj. Mostanság azon­ban egyre gyűlnek a viharfelhők Pentele fö­lött... Tatabá­nyán a szén­bánya krachjá- val megszűnni lát­szott a helybéli sport­versenyzés, s bizony egy pesti cég, a Lom- bard kellett, hogy új­ra élvonalba jusson a gárda. Debrecen cégóriá­sait gyakorlatilag hi­degen hagyja a város sport- és kulturális élete. A cívisek sze­rencséje, hogy akad néhány erőn felül adakozó vállalkozó és az önkormányzat is nyitott. A multik közö­nyösségére persze csak egyfajta magya­rázat lehet az álta­lunk fent vázolt vari­áció. Arra még mi sem találtunk vá­laszt, hogy miként fordulhat elő, hogy azok a multik, ame­lyek Nyugat-Európá­ban igen keményen hirdetnek a sportpia­con, Magyarországon arra sem méltatják a városi sportegyesüle­tet, hogy bérletet ve­gyenek... Ny. B. Dr. Mezey György, a Vasas vezetőedzője szolgáltatta az új év első szenzációját: ha nem Is dalolva, de önként mondott le a piros-kékek kispadjáról. A menedzsernek Mészáros Zoltánnal romlott meg olyannyira a kapcsolata, hogy nem látott más megoldást, és távozott.- Mikor érezte úgy, hogy valami gond van?- Ahogy mondani szokták, ez már régóta benne volt a levegő­ben, hónapokon át tűrtem, azt hit­tem, hogy elsimulnak a feszültsé­gek, de végül is rá kellett döbben­nem, vannak olyan emberek, akiknek nem fordíthatok hátat.- Ez mit jelent?- Azt hiszem, ismeri azt a mondást, hogy van, akikkel nyu­godtan elindulok libasorban az őserdőben, és eszembe sem jut hátrafordulni, másoknál ez a szituáció egyenlő az öngyilkos­sággal.- A Vasasban is létezett ez a dzsungel?- A helyzet megoldódott, job­ban mondva tettem azért, hogy ne éleződjön tovább. Sohasem szerettem kiszolgáltatott helyzet­ben lenni.- Meglehet, meglepődik majd, de önnel kapcsolatban két vélemény kering.- Nem hiszem, hogy megle­pődnék, nekem már nehéz ilyen kérdést feltenni.- Azért megpróbálom: az egyik tábor azt állítja, hogy ön már alig várta azt a pillanatot, hogy végre megsértődhessen...- Ebből egyetlen szó sem igaz. Jól éreztem magam a Vasasban, amikor a pályán dolgoztam, élvez­tem az edzéseket. Egyáltalán nem úgy indultam neki a januári felké­szülésnek, hogy arra a pillanatra várjak, amikor bedobhatom a tö­rülközőt. Tovább megyek, hittem abban, hogy beérik a munkám.-A másik tábor viszont az állítja, hogy önt palira vették. Életében talán először kihagy­ták a forgatókönyvből.- Azt, hogy a történetnek ezt a részét nem is ismertem, ebből egy sort sem én írtam, az holtbiz­tos. Ön mondta, hogy palira vet­tek, én megtoldanám azzal, naiv voltam. Vannak olyan barátaim, akik azt állítják, hogy két eszten­deje szisztematikusan készítet­tek elő egy stratégiát, amelyben Mezeynek elege lett „Aki arra vágyott, hogy Mezey tűnjön el a Vasasból, most boldog lehet” én - egy idősödő úr részéről iszo­nyú az önkritika - csak pancser voltam.- Mészáros Zoltánnal mi­lyen jellegű volt a konfliktusa?- Minek erről beszélni, a me­nedzser úr ott marad házon belül, én pedig eljöttem. Aki arra vá­gyott, hogy Mezey tűnjön el a Va­sasból, most boldog lehet.- Miért állt fel önként?- A vezetők helyzetét akartam megkönnyíteni.- Tény, a Vasas nem szere­pelt igazán jól az ősszel, a nem túl erős bajnokságban is csak a hetedik helyen zárt.- De nem is szerepelt olyan rosszul, hogy egyesek a vészha­rangot kongassák. Most is váltig állítom, amit a bajnokság elején mondtam: ez a csapat akár arany­érmet is szerezhet.- Mit szól Bozsik Péter kine­vezéséhez?- Kézenfekvő volt, hogy ő le­gyen a vezetőedző, sok sikert kí­vánok neki, már csak azért is, mert az édesapjának, Bozsik Cucunak nagy tisztelője voltam.- Bozsik Péter önt az egekig emelte egy nyilatkozatával, amikor azt mondta, hogy sokat tanult ön mellett, és biztos, hogy a hátralévő két évben még jobban kitanulhatta volna a szakmát.- Ha valóban így érzi, annak szívből örülök.- Lesz-e még valaha edző, vonzza-e a kispad?- A futball olyan, mint a polti- ka, ebben sem lehet soha kimon­dani azt, hogy soha. Ki tudja, mit hoz még az élet? Most egyelőre az MLSZ elnökségében, az edzőkép­zésben próbálom hasznosítani magam, gondolom, vannak még, akik kíváncsiak a tanácsaimra. Gyenes András OSZD MEG VELEM TITKAIDAT! ^Kettesben a lehetőségek vonalán! íÉL* Ük/ m Éjjel-nappali a^^^gÉp^lanyoknak: 488-5623

Next

/
Thumbnails
Contents