Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23 / 300. szám
; m 2000. December 23., Szombat Somogyi Hírlap - 15. oldal Játékok a születés ünnepén A gyerekek átérzik a Biblia üzenetét FOTÓ: KOVÁCS TIBOR A betlehemzés olyan játék, amelyben a fiatalok is megértik a Biblia üzenetét - vallja Sajtiné Kis Katalin, aki már gyermekként átélte a pásztor- játék élményét, és több mint húsz éve állít színpadra bibliai születéstörténeteket. Nagy hagyománya volt Kálmán- csán a betlehemezésnek; felnőttek járták a házakat, s gyerekek ámuldoztak a pásztorgúnyákba öltözött férfiakon. Sajtiné még gyerekként, a 60-as években döntötte el: ha felnő s gyerekekkel foglalkozik, évenként új betlehemezést talál ki.- Néptáncosként gyakran részt vettem a betlehemezésben, s még tanítóként is beálltam a gyerekek közé, ha nem volt jelentkező az öreg pásztor szerepére. A gyerekek örültek is neki, hiszen a szerep szerint tegezhettek. Akkoriban persze az igazgató cenzúrázta a játékot, s nem vethettünk keresztet. Sajtiné a tanítóképző néptánc- csoportjával szerepelt először bet- lehemes játékban. Azóta sok tájegység pásztorjátékát megismerte.- A betlehemezésnek is szakrális gyökerei vannak. Már a XVII. század elején elterjedt a falvakban, bár vallásonként és tájanként más-más formában. A reformátusoknál a szállásadás és a bölcsőcs- ke felel meg a katolikus játéknak. Minden betlehemezésben kötelező: a pásztorok álma, kívánsága és az ajándékozás. A négy pásztor közül az egyik nagyot hall, mindent félreért, s ez a humor forrásaként, valamint a bibliai történések magyarázataként szolgál. Érdekes, hogy a Luca-napi ko- tyolás jókívánságai és a pásztorok álmai szinte azonosak; mindkettőben a szegény emberek vágyai fogalmazódtak meg. Például: „akkora kolbászt láttam, hogy az egyik felét én rágtam, a másikat a pesti kutyák” vagy „a háziasszony akkora hordó bort hozott fel a pincéből, hogy mind a négyen megfü- rödtünk benne”. - Az örömhírt hallván aztán elindulnak Betlehembe, hogy a kevésből is adjanak a szegények királyának, aki a világra jött. Persze az ajándékozáskor is megjelenik a népi humor: „hoztam egy köcsög aludttejet, de belebújt a macska, és elvitte a szőrén”, avagy: „hoztam galambot, de elröpült a Deseda felé”. Sajtiné most a zselicszentpáli felnőtteknek és a kaposvári Gárdonyi iskola alsósainak is külön betlehemezést rendez. Az előbbi hagyományos, az utóbbi modem. Vallja: nem kell feltétlenül glóriának lebegni az angyalok feje* fölött, ma már sokkal finomabb eszközökkel is jelezhetik a történet árnyalatait. Ahhoz, hogy ne csak szövegmondás, hanem valódi játék legyen a betleheme- zés, sokat kell a Bibliából idézni a gyerekeknek. így értik meg a születés történetének lényegét, és így tudják hallgatóságukkal is értékeltetni az örömhír jelentőségét. TAKÁCS ZOLTÁN A LEGSZEBB KARÁCSONYI DALOK 1. Tom Petty & The Heartbreakers: Christmas All Over Again, 2. Randy Travis: Jingle Bell Rock, 3. Luther Vandross: The Christmas Song, 4. Frank Sinatra / Cindy Lauper: Santa Claus Is Coming To Town, 5. Boyz II Men: The Birth Of Christ, 6. Bon Jovi: Please Come Home For Christmas, 7. Paul Young: What Christmas Means To Me, 8. Ronnie Spector / Darlene Love: Rockin' Around The Christmas Tree, 9. Michael Bolton: White Christmas, 10. Aretha Franklin: O Christmas Tree ■ Fiatalok karácsonyi jókívánságai Karácsony varázsa: együtt a család Ullár Dani 4 éves, óvodás. Egy december 24-i napon vitte édesanyja haza a kórházból. A nagyobb testvérek kérésére pólyába tették, piros masnival átkötötték, és a karácsonyfa alá tették. A kaposvári Ullár családban Dani érkezése volt a legnagyobb, legértékesebb karácsonyi ajándék. Azóta minden évben, szenteste befészkeli magát a fa alá.- Eddig mindig én hallottam meg először a csengőszót - mondta Ullár Dani. - Tavaly az emeleti szobámból a sötétben egyedül lementem a bejárathoz, mert a csengető Jézuskát be kellett engedni. Gyertyát, csillagszórót gyújtottunk. Elénekeltük az Ég a gyertya, ég... és a Kiskarácsony kezdetű dalt. Nemrég a testvéreimmel együtt írtam, rajzoltam, milyen ajándékot hozzon a Jézuska. A 12 éves Hermann Eszternek az ünnep szépségét a havazás, a karácsonyfa és az ajándékozás jelenti.- Azért szeretem ezt az ünnepet/ mert ilyenkor csend és sötétség van az utcán. Amíg anyuék készülődnek, a délutánt öcsivel mindig a mamiéknál töltjük. Ha együtt lesz a család, közösen kibontjuk az ajándékokat. Utána elmondom a Szép tündérország című verset, elénekelem a Pattog a kályha és Hópihe belépője című dalt. Dani kedvéért felolvasok egy macikarácsony-törté- netet is. Mostanában, sajnos, egyre többet kérdezősködik az öcsém. Szeretné tudni, hogyan talál ide a Jézuska, és honnét tudja, mit is szeretnénk. Nagyon kell figyelnem, mit mondhatok neki. Vörös Dóra és Vörös Eszter is hetek óta készül; papírból hajtogattak angyalkát, sütöttek mézeskalácsot, vaníliás sütit. Még ajánVörös Dóra és Eszter dékot is készítettek a szüleiknek.- Takarítás, szobadíszítés, főzés: sokat kell segíteni, mert ha nincs rend, nem jön a Jézuska - mondta Dóra. - A karácsonyi ünneplés mindig a kaposvári mamáéknál kezdődik; ott jön össze a rokonság.- Varázslat a karácsony - állítja Eszter. - Olyan, mintha meseországban lennék. Sok országban nem is tudnak erről a tündérünnepről. Hozzájuk a Mikulás jön kétszer. Mi ilyenkor halat eszünk, a férfiak pedig kocsonyát. Csikesz Erzsébet, a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karának ötödéves hallgatója mint mindig, most is családi körben tölti a karácsonyt.- Az ünnepen is tanulnom kell, mert most kezdődött a vizsgaidő- szak. Karácsonyra így az ajándékok mellé sikeres vizsgákat kívánok magamnak. A szentestét szűk családi körben ünnepeljük, majd a következő napokban meglátogatjuk a rokonságot. Kntor Ildikó, a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karának másodéves hallgatója is a szüleivel tölti az ünnepeket Marcaliban.- Elég népes a rokonságunk, így karácsonykor vagy látogatóba megyünk, vagy hozzánk jönnek a vendégek. Most már második éve az ünnep a tanulás időszaka lesz, hiszen a főiskolán a harmadik félév az egyik vízválasztó. Kováts Eszter, a Kaposvári Egyetem főiskolai karának harmadéves hallgatója hazautazik Miskolcra. Azt mondta, nagyon sokan lesznek.- Ott lesz az egész család, úgyhogy népes karácsonyunk lesz. Tavaly több mint egyméteres hó volt, remélem, az idén is fehér karácsony lesz. Az ünnep nekem nagyon sokat jelent, mert ritkán lehetek a családom körében. Pál László mar- ketingmene- dzser Sásdra megy. Neki a karácsony nemcsak az ajándékozást jelenti, hanem azokat a napokat, amikor összegyűlik a nagy család és végre mindenki együtt van.- Ezen az ünnepen mindig jól érezzük magunkat, és körüllengi az izgalom, az ajándékozás titka. Nagyon izgalmas, hogy te tudod, mit adsz a másiknak, ő pedig még nem. A meglepetés öröme a legnagyobb. Emlékszem a gyerekkori karácsonyokra, mikor megszólalt a csengő, s a szüleim azt mondták: Jézuska meghozta az ajándékot. Nagyon készültem rá; sokszor fél koffernyi rajzot készítettem, bábszínházát építettem. Most már nincs időm saját készítésű tárgyakra. Mindenesetre megpróbálok valami szép ajándékot választani. A lényeg, hogy örüljenek neki. Illyés Antónia fényképész is nagyon szereti az ünnepeket, főleg azokat, amelyeket családi körben tölthet.- Szűk családi körben ünnepiünk, aztán megyünk a ro- konokhoz. Van egy pici gyerek a családban, ő elmegy moziba valakivel. Közben feldíszítjük a fát, aztán estére elkészül az ünnepi vacsora. Az első karácsonyt soha nem felejtem el, főleg azért, mert akkor láttam először feldíszített fenyőfát. Annyira szép és romantikus volt, hogy azóta is sokszor eszembe jut. Balog Gergely számítógépes szövegszerkesztő, grafikus. Neki az ünnep elsősorban Jézusról' szól.- Hiszek Istenben, ezért nekem Krisztus születése az egyik legnagyobb ünnep. A hangulat miatt is nagyon szeretem a karácsonyt. Nagyobb családi körben, szeretetben telnek az ünnepeink. Nem is tudok olyan karácsonyra visszaemlékezni, amely más lett volna. A vacsora után biztosan elmegyek az éjféli misére, és másnap nagyiékhoz látogatóba. ___________________KOVÁCS, SZELLŐ, TAKÁCS A jándéknak szerencsét Kislány énekli halkan a Kiskarácsony, nagykarácsony című dalt. Apja csitítgatja, de nem nagy sikerrel. Kezdem magamban dúdolni a dallamot, s közben gyermekkorom karácsonyaira gondolok. Eszembe jut, mennyire vártam, hogy feldíszítsem a fát, becsomagoljam az ajándékokat, és fölfűzzem a még egy dobozban levő szaloncukrot. A kislány folytatja a dalt: „...ragyog rajta a sok gyertya. Itt egy szép könyv..." És mintha hirtelen más világba csöppentem volna, a vészesen közeledő vizsgaidőszakomra gondolok. Könyv. Egy egyszerű hétköznapi szó, mégis pillanatok alatt megváltoztatta a hangulatomat. S már kezd idegesíteni a kislány éneke. De jó neki! Önfeledten élvezheti a téli szünetet, miközben én és még számos főiskolás vagy egyetemista társam próbáljuk megtanulni azt, amit a fél év alatt kellett volna. Ä lehetetlennek tetsző küldetés célja pedig nem más, mint egy aláírás vagy egy görbülő jegy abban a kis fekete könyvben, amit indexnek hívnak. Mit kérek a Jézuskától? Nem ruhát, nem is könyvet vagy más ajándékot, hanem szerencsét. Mégpedig ahhoz, hogy jó tételt (vagyis olyat, amilyet tudok) húzzak, és sikerüljön a vizsgám. Elég, ha ez lesz a csomagomban, és máris kellemes az ünnepem. Sokan gondolják most ezt ugyanígy. _____________________________________* SZABÓ GABI A bizalom prémiuma A történeteket az élet írja. A 72 település tanulóit fogadó kadarkúti Jálics Ernő Általános és Vendéglátóipari Szakképző Iskolában is. A tanárok sok diáktörténetet őriznek. Munkájuk prémiuma a gyerekek bizalma. Kiengesztelő versesfüzet. Monostoriné Zsunics Edit, a diákotthon vezetője mesélt arról, hogyan hozta össze egy versesfüzet apát és leányát. Az egyik kislánynak elváltak a szülei. Anyjával élt, de iskolába jövet szinte mindennap találkozott az apjával, ám az rá sem hederített. Hiába üzengetett neki, hiába szólította meg az utcán és kopogtatott az ajtaján. Kapaszkodott volna az apjába, de az eltaszította. Még arra is a tanároknak kellett rávenniük, hogy eljöjjön leánya ballagására. Ekkor azonban csoda történt. Az apa kapott egy füzetet - tele verssel, amelyeket a lánya írt róla, s a ballagásra gyöngybetűkkel átmásolta költeményeit. Senki nem tudta, hogy bánatát, apahiányát strófákba szedte. Még a pedagógusok sem. Ez ott, a tömegben derült ki. Apa és lánya könnyezve borult egymás nyakába. A tanárok is párás tekintettel szemlélték az egymásratalálást. Nem tudták megítélni, hogy irodalmilag menynyit érnek a versek - nem is ez volt a lényeg -, de azt látták, hogy két embernek nagyon sokat... Éjszaka a farakáson. Férjét és négy gyerekét hagyta el az egyik asszony, s a férfi bánatában elkezdett inni. Ekkor rendkívül agresz- szív volt. A fiúk nem mertek a házban aludni; gyakran egy farakás tetején éjszakáztak. Sanyarú sorsukról osztályfőnöküknek meséltek először, majd kollégisták lettek. Hétvégenként azonban folytatódott minden, így a gyámhivatal elé került az ügy és állami gondozásba akarták venni a gyerekeket. A legnagyobb, aki már elvégezte az iskolát, az apjánál maradt, a két kisebb a gyivibe került, a nyolcadikos fiú viszont felmérte helyzetét, és azt mondta: inkább vüággá megy vagy öngyilkos lesz. Az osztályfőnök sorra felkereste a faluban a gyermektelen házaspárokat. Az egyik szívesen örökbe fogadta volna a srácot, de félt az apától. így az osztályfőnök szüleihez került, akik felnevelték. Ma már felesége van. Vele együtt látogatja a nevelőszüleit. Farmer a malterkeverésből. Soltra Jenő nevelőtanár a munkáról és diákszerelemről is több történetet őriz. Az egyik fiú hétfőnként elég fáradtan jelent meg a suliban. Kiderült, hogy hétvégenként keményen dolgozik. A Kaposvár Plaza építkezésén is keverte a maltert, mert elszegődött egy kőműveshez. Különösebben nem volt rászorulva a pénzre, mert amire kellett, mindig jutott, de úgy gondolta, hogy megtanulja a kétkezi munkát, ezért állt culágernek. Általában ebből a pénzből veszi magának a ruhát, olykor azonban az édesanyjának is ad belőle. A nevelő megkérdezte tőle azt is, hogy nem italra vagy dohányra költi-e a pénzt. A fiú már leszokott erről, s mint megjegyezte: értelmesebb, ha pulóvert, cipőt és farmert vesz a pénzből, amiért keményen megdolgozott. Szilencium, szerelemmel. A fiúnak megtetszett egy kislány, de sokáig nem mert vele találkozni, csak kacérkodott a gondolattal, hogy jó volna együtt járniuk. A kamaszos félszegség után aztán az egyik pót- szilenciumon egymás mellé ültek. Másnap már örömmel újságolta: járunk ám! A „járást” nem igazán érzékelte a nevelő, hiszen még kéz a kézben sem látta őket. A fiú elmesélte a tanárnak: hétvégenként mindegyikük hazamegy, hétköznap találkoznak csak. Nekik „enynyi” elég. Aztán egy idő után orrát lógatva megjegyezte: már nem járunk ám... Az egyik cigányfiú belehabarodott egy nem cigány származású lányba. Régóta tart a szerelem, és a nevelő előtt sem titkolták a kapcsolatukat. Megkérdezte a lányt: otthon tudnak-e a barátjáról. Nem - érkezett a válasz. - Miért, szégyel- led? - faggatózott a tanár. - Nem, de „ilyenről” soha nem beszélgetünk a családban. - Akkor nekem miért mondtad el? - Azért, mert érzem a bizalmát és jó, ha beszélgetünk. A névváltoztatás. Tálasné Pandur Rózsa igazgató a még ma is gyakori előítéletről beszélt. Tehetséges felszolgáló-tanítvány azzal toppant be a tanáriba: adjanak egy új szakmunkás-bizonyítványt neki. A helyes lány zaklatottan mondta el: meg akarja változtatni a nevét, mert nem kap munkát. Bement az egyik vendéglátó- helyre, ahol felvételt hirdettek. Elbeszélgettek vele, s már úgy tűnt, hogy alkalmazzák, de amikor kiderült, hogy Orsósnak hívják, közölték: még sincs felvétel. Aztán néhány nap múlva más ruhába, más hajjal és más sminkkel tért vissza a céghez. Magyar néven mutatkozott be, de a szakmunkás-bizonyítványát nem merte odaadni. Úgy véli: fel is vennék, ha nem Orsós névre szólna a papír, mert nem látszik rajta, hogy cigány. Már intézi a névváltoztatást a közigazgatási hivatalnál. Ezután jöhet csak az új bizonyítvány. És a vágyott munkahely... Hála a szeretetért. Soltráné Bakonyi Ida tanárnő mindig megdöbben, ha kiderül: a látszat csal. Az egyik diákról csak harmadikosként tudta meg: mielőtt elindul az iskolába, nagyszüleinek befűt, eldobálja a havat és bevásárol a boltban. A gyerek ugyanis a helyben lakó nagyszülőknél élt, mert anyja és apja így kényelmesebbnek találta. Nem csoda, hogy a fiú ragaszkodott a mamához és a papához, hiszen ők álltak hozzá a legközelebb. Apró diákként is meglepően nagy volt a feladattudata. Azért, mert látta: az idős nagyszülőknek - akik befogadták a meleg családi fészekbe -, szükségük van rá. Ő pedig hálával tartozik a szeretetért. Most is, amikor félig vak, időközben megözvegyült nagyanyját karolja, hogy elvezesse az orvoshoz. LÖRINCZ SÁNDOR
