Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23 / 300. szám
6. oldal - Somogyi Hírlap .. .. 2000. December 23., Szombat HAZAI TŰKOR Igény van a békére és a tisztességre ^ J Mádl Ferenc a közéletről, a polgárosodásról és az ünnepek jelentőségéről ^ CSÍPŐS A társadalomban változatlanul megvan az igény a politikai békére, a nyugalomra és a tisztességes beszédre - mondta lapunknak a köztársasági elnök. Mádl Ferenc kötelességének érzi, hogy cselekvésre ösztönözve szóljon a nyilvánossághoz olyan problémákról, mint a szegénység, a romák helyzete, az ifjúság morális állapota, a népesség elöregedése. Úgy látja, jó úton haladunk ahhoz, hogy a polgárosodás az egész nemzetet áthassa. Karácsony előtt az államfő beszélt arról, milyen szerepe volt és maradt családjában az ünnepeknek, s elmondta olvasóinknak, mit kíván közelgő 70. születésnapjára.- Elnök úr sok éven át jogtudós volt, nemzetközi kitekintéssel rendelkező egyetemi professzor. Ha a „tanár úr" szemével nézi önmagát, hogyan telt el államfői tevékenységének első négy hónapja? .- A tanár szemével nézve? Először is tudomásul kellett venni, hogy alapvetően megváltozott az életem, hiszen egyetemi tanárként a szabad gondolkodás és a szabadi cselekvés polgára voltam. Meg kellett Tanulnom, hogy melyek azok a főbb felelősségi területek, amelyek az államfői poszttal együtt járnak: az ország nemzetközi képviselete, a nemzeti egység megtestesítőjeként való fellépés a pártok, a társadalmi és a civil szerveződések, az egyházak előtt... sokszor nehéz elhinni, hogy én vagyok az, akitől ezt a szerepet elvárják, akinek az alkotmány értelmében ezeket a feladatokat vállalni kell.- Ha elnökként készít gyors mérleget, mi az, amit sikerként vagy esetleg kudarcként élt meg?-« Amikor kiderült,' hogy a politikai erője többsége füjgöln jélöl erre a hjvata}- ra (ami ellen egyébként az utolsó percig védekeztem), azt mondtam: csak akkor vállalom,, ha el tudom hitetni, hogy a politikai béke erősítését keresem - a foko- zott együttműködést az egyes erők kö~ zöt(7a magasabb kultúrát a politika és a társadalom különféle fórumain. Első parlamenti beszédemben is elmondtam, hogy egyfajta új stílust szeretnék megteremteni a közéletben, s ez nagyon jó visszhangot kapott a sajtóban és a társadalomban.- Most viszont gyakran inkább hadszíntérre emlékeztet a közélet.- Sok helyen járok az országban, s azt tapasztalom, hogy változatlanul meg van az igény a politikai békére. Az embereknek elegük lett abból, hogy a vitastílus nem egyszer méltatlan a politikai fórumok, köztük a parlament történelmi, jogi és alkotmányos küldetéséhez. A társada- lorri változatlanul akarja a teremtő békét, a nyugalmat, a kulturált és tisztességes beszédet, a valóság talaján történő párbeszédet. Mert a baj ott kezdődik, amikor a szónokok nem a valóság talaján vitatkoznak, valamiféle fantomszerű világban csapnak össze nézetek és ellennézetek, érzelmek és ellenérzések, s időnként a gyűlölet uralkodik el. Az ország társadalmi, gazdasági és kulturális helyzete, nemzetközi pozíciója egyáltalán nem teszi indokolttá ezt az éles hangú retorikát. A jelenséget azonban nem értékelném túl. A retorika része a demokráciának, a gondolkodás szabadságának, s talán mindez magyarázható a választási kampány közeledtével is. Mindemellett jó lenne, ha visszafogottabb, mérsékeltebb hangnemben folyna, ezt igényli a társadalom, ezt szorgalmazom én is: a nemzeti érdekek szem előtt Névjegy 1931-ben született a Veszprém megyei Bándon.1955-ben az ELTE jogi karán végzett. 1956-71 között az MTA referense, majd osztályvezetö- je.1971-töl egyetemi oktató. 1990-1993 között tárca nélküli miniszter. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.1993-1994 között művelődési és közoktatási min- iszter.1996-2000 között a Magyar Polgári Egyesülés elnöke. 2000. augusztus 4-től a Magyar Köztársaság elnöke. Nős. felesége Mádlné Némethy Dalma. Egy fiuk és három unokájuk van. FOTÓ: EUROPRESS/KÖRMENDI IMRE tartását a pártpolitikai érdekek helyett.- Mit tart ennél egyértelműbb sikernek?- Sok ilyen van, de úgy fogalmaznék, hogy az nem az én sikerem, hanem az egésjz országé,Uö néhány helyén jártam a világban, legalább huszonöt államelnökkel tárgyaltam, találkoztam miniszter- elnökökkel. Igyekeztem mindig reális képet festeni hazánkról, s mondhatom, mány, a ipagyarofszági politikai erők tevékenysége, gazdaságunk, kultúránk külföldi szerepe, a magyar felsőoktatás színvonala. Ezt fejezte ki az Európai Bizottság országjelentése is, ami megítélésem szerint Magyarország egyik legjelentősebb sikere az elmúlt években. Örülök, hogy ebben én is részt vehettem.- Mielőtt eljöttem erre a beszélgetésre, sok cikket elolvastam önről, beszéltem néhány tanítványával: minden vélemény pozitív volt, még annyit sem mondtak, hogy elkésett valamelyik előadásáról. Egész élete ilyen szabályos? Még kisfiúként sem tett rossz fát a tűzre?- Ez utóbbit nem mondhatnám. A hat gyerek között sokáig nagyon rakoncátlan voltam, igaz, állítólag ügyes és dolgos; aztán kamasz koromban kiforrtam, s állítólag rendes ember lettem. Nem vitás, hogy a családi légkör, az ott elsajátított morál és stílus meghatározó vq1í számomra. De hadd ne én beszéljek erről!- Akkor téxjüxík vissza államelnöki tevékenységéhez! Feltételezem, hogy amt kor elvállalta ezt a posztot, sok mindent másként gondolt, mint most. Mi változott leginkább?- Olyan nagyon sok minden talán nef».™r hány barátpmüjal .és kollégámmal elvonultunk egy nyugalmas helyre...- ...van ilyen „búvóhelye" ma is?- Igen. Sokat jártam Tihanyba, már gyermekkoromban is, hiszen közel volt a falunkhoz, s el-elbicikliztem, hogy úsz- szak egyet. Később, egyetemi tanárként, akadémikusként lehetőségem nyílt arra, hogy az Akadémia egykori halbiológiai intézetében a vendégszobában lakjak. Ilyen értelemben tehát Tihany - meg hogy az apátsággal Magyarország egyik szent helye - kicsit második otthonommá vált. Itt jöttem össze nyáron a barátaimmal, hogy végiggondoljuk, mi a teendő a rendszerváltozás utáni helyzetben, hogyan lehet belépni-egy folyóba és továbbmenni. Számomra rendkívül hasznos volt ez a néhány napos gondolatcsere, ami este jó úszással vagy egy jó halászlével ért véget valamely közeli vendéglőben. Nos, a beszélgetések során kialakult az a felismerés, hogy az alkotmány és a törvények ugyan nagyon pontosan behatárolják a köztársasági elnök feladatkörét, de nincs szabályozva egy olyan viszonyrendszer, ami a társadalommal folytatott párbeszédben valósul meg. Az, hogy az elnök miként vehet részt ebben a dialógusban a maga erkölcsi, politikai és - ha van neki - emberi tekintélyével.- Azt hiszem ezen a ponton óhatatlanul felvetődik, mit tenne másként, mint tíz éven át elődjeGöncz Árpád.- Ő velünk együtt végigcsinálta a hőskorát a demokrácia megteremtésének, de úgy érzem, elérkezett az idő arra, hogy az államelnök időnként felvesse azokat a jelentős gondokat, problémákat, amelyek a társadalmat foglalkoztatják. A stratégiáért és a konkrét lépésekért természetesen a kormány, a parlament és a politikai erők felelősek, de a köztársasági elnök közreműködhet abban, hogy az egyes problémák a társadalmi tudat magasabb szintjére kerüljenek. Az államfő beszédeiben, írásaiban útmutatást adhat ahhoz, hogy miként kezeljük az egyes folyamatokat, s milyen irányban menjünk tovább. Ebbe a kategóriába tartozik a szegénység kérdése, a roma társadalom problematikája és a magyar ifjúság morális helyzete, a társadalom elöregedése és az alacsony népszaporulat, ilyen a határon túli magyarság sorsa az európai uniós tagság után... Az alkotmány sehol nem mondja ki, hogy az államelnöknek ezekről a kérdésekről be■né- szélnie-kell, feladata azonban, hogy kifejezze a nemzet egységét; hogy a társadalom lássa: az a személy, akit - ha közvetetten is - megválasztott erre a posztra, érzi, tudja azt, ha valahol baj van, s megnyilatkozzon ezekről a gondokról.-Ön a figyelmet kívánja felhívni a társadalmi problémákra, vagy megoldást is kínál?- Legutóbb, a Cigányszínház rendezvényén - ahol a romákon kívül jelen volt a magyar értelmiség sok ismert személyisége is - már jeleztem: megfelelő szakmai körültekintés után arra készülök, hogy megfogalmazzam javaslataimat is, adjak valamiféle cselekvési orientációt.- A polgárosodás már tudósként is az érdeklődési körében állt. Sok szó esik manapság a polgári Magyarországról, de mintha a feltételrendszer megteremtésének konkrét példáit meghaladnák a hangzatos szólamok. Hol tartunk ön szerint ebben a folyamatban?- Ahhoz, hogy a polgári értékrend kiteljesedjék Magyarországon, nyilvánvalóan sok-sok évre vagy évtizedre van szükség. Feltételezi a gazdaság megerősödését és ezen belül a kis- és középréteg számszerű növekedését, a magánegzisztenciák százezreinek létrejöttét; megkívánja az egyén szellemi és a tényleges tulajdonának olyan szintre való feljutását, amelyen a szabadság egy magasabb fokát tudja megélni. A kis-, egyéni és társas vállalkozások száma örvendetesen nő, de még korántsem elég. Nemrég Hamburgban jártam, amely korábban a hajóépítés egyik fellegvára volt. Most már csak egyetlen nagyvállalat működik itt, az európai airbus „testét” készítik a városban; egy statisztikából megtudtam, hogy hatalmas gazdagságát ma a kiskereskedők, -szolgáltatók, -iparosok, a kis- és középvállalkozások adják. Úgy látom, hogy - okosan - a Széchenyi-terv ezt célozza meg. Hál’ istennek már az„ Antall-kormány óta folyamatosan erősödik az oktatás, a tudástőke és a szakmai tőke szerepe, nő az érettségizettek, az egyetemet végzettek, a külföldön tanulók száma. Emelkedik Magyarországon az általános műveltségi szint, erősödik a társadalmi öntevékenység, a civil szervezetek szerepe, bővülnek a szűkebb közösségért való gondolkodás formái, tízezer fölött van a magánalapítványok száma. Mindez arra utal: a társadalom jelentős részének van olyan gazdasági szabadsága, hogy képes túllépni egyéni dolgain és a nagyobb közösségért is cselekedni. A folyamatban természetesen benne van az egyházak kultúraközvetítő szerepe, közért való gondoskodása, de hozzáteszem: a politikai demokrácia fejlettsége is; mert a vitafórumok minden borzassága ellenére kiépült a politikai szabadság intézményrendszere, a közösség iránti felelősségérzet. És hozzátartozik ehhez európaiságunk kiteljesedése, amely - Szent István-i örökségként - most, általunk válik valósággá. Történelmi távlatba helyezve tehát úgy vélem: ígéretes a polgári Magyarország helyzete.- Az elmondottak akár úgy is felfoghatók, mint programjavaslat a 21. századra.- A feladatok sorolását bizonyosan folytathatnánk, ide tartozik például a szegénység felszámolása is. Általánosságban szólva az előttünk álló évszázadban az lehet a célja Magyarországnak, hogy a társadalmi fejlődés tóegyenlítődjék, s a lakosság lehető legnagyobb részét érintse a polgári átalakulás; hogy a lehető legtöbb ember érezze magát szabadnak és felelősnek - nem csak a saját családjáért, hanem a szűkebb és a tágabb közösségért is. CSÁK ELEMÉR Délen a legdrágább az élet Az egyesület 1996 óta folyamatosan végez összehasonlító felméréseket az ország különböző pontjain. Céljuk egyrészt annak megállapítása, hogy egy termék a szabadpiaci versenyben milyen árakon kerül forgalomba az egyes vidékeken, másrészt pedig az adatok összesítésével megnézik azt is, hogy melyik régióban térnek el leginkább az árak az átlagtól. Az egyesület idén szeptember és november között végzett felmérése azt mutatta, hogy a szolgáltatások mindenhol gyorsabban drágultak, mint az alapvető fogyasztási cikkek. Az utóbbiak árai között általában öt-tíz százalékos eltéréseket tapasztaltak, a tejár például nem nagyon ingadozik, mindössze öt és fél százalék . v5 volt a különbség a legolcsóbb és a legdrágább bolt között. Ugyanakkor az iparcikkek nem ritkán ötödével is többe kerültek egy üzletben, mint egy másik település szakboltjában, vagy a nagy bevásárlóközpontokban. Különösen érdekes az árak változásának követése, ha a most ősszel - a karácsonyi készülődés idején - tapasztalt árarányokat összevetjük a háromnégy évvel korábbi adatokkal. Az étolaj például mindössze tizenhat százalékkal kerül most többe, mint 1996 őszén, de a dél-dunántúli régióban majdnem negyedével drágább. Hasonló eltérés mutatható ki a Rama margaA FOGYASZTÓI ÁRAK ALAKULÁSA RÉGIÓNKÉNT legalacsonyabb magas- VÍV Közép-Ounántúl ^Nyugat-Dunántúl rin, a trappista sajt, vagy mondjuk a tojás esetében is. Még szembeötlőbb az országrészek közötti eltérés a húsféleségek vizsgálatakor. A drágább húsok - a sertéskaraj, a marharostélyos - ára az ország egyik legszegényebb vidékén, Eszak-Magyarorszá- gon emelkedett drasztikusabban, talán ennek tudhatóan itt a fogyasztás is jelentősen visz- szaesett. Ugyanakkor a gyakrabban vásárolt csirkehús vagy párizsi jóval olcsóbb az észak-magyarországi megyékben, mint a déli területeken. A két országrész között itt akár húszszázalékos eltérések is mutatkoztak. A burgonya vagy a banán, az alma esetében TÖLTÖTT PAPRIKA SZILVA P 320300 A déli megyékben a fogyasztói árak magasabbak, mint az ország többi részében még nagyobb a különbség. Mindezek alapján a fogyasztóvédők megállapítják, hogy az élelmiszerek és háztartási cikkek legolcsóbban változatlanul az észak-magyarországi régióban vehetők meg, míg a dél-dunántúli régióban kell értük a legtöbbet fizetni. A második legdrágább terület a Dél-Alföld. Ez persze annak is köszönhető, hogy a foglalkoztatottsági gondok északon jóval nagyobbak, mint a déli területeken, tehát ott drágábban nem is tudnák megvenni az alapvető termékeket az emberek. ■
