Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-02 / 282. szám

4 ★ RIPORT ★ 2000. december 3. ARRA NEM VÁLLALKOZIK SENKI, HOGY A HALÁLBA SEGÍTSE A PÁCIENSÉT, DE... ÉS EUŐ A KEGYES HALÁL? A hollandok megtörték a jeget Európában, amikor engedélyezték az eutanáziát, vagyis a kegyes halált abban az esetben, ha a beteg már menthetetlen. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint Németországhoz vagy Oroszországhoz hasonlóan nálunk ez elképzelhetetlen. Az orvosok viszont másképp látják. Nem segítik át a halálba a betegeket, de a haláltusát nem hosszabbítják meg. Európában általános meg­döbbenést keltett, hogy a holland parlament - bizo­nyos feltételek megléte ese­tén - engedélyezte az euta­náziát, bár az ottani hon­atyákat is megosztotta a kér­dés. A törvény szerint a kilá­tástalan helyzetbe került és elviselhetetlen fájdalmat át- élők esetében lehetőség van arra, hogy az orvos kegyes halálban részesítse a bete­get. Valójában arról van szó, hogy az orvosok titokban eddig is alkalmazták ezt a módszert, a jogszabály ha­tálybalépése után azonban - ehhez még a szenátusnak is rá kell bólintani - nem lehet őket ezért megbüntetni. A német igazságügy-mi­niszter úgy fogalmazott, ha­zájában elképzelhetetlen, hogy ilyen szabályozást be­vezessenek, súlyos tabusér­tésnek nevezi a holland pre­cedenst, és azt mondja, az orvosi hitvallás elsődleges célja a segítség és a gyógyí­tás, nem pedig az élet kioltá­sa. Hasonlóan nyilatkoztak az orosz és a szlovák egész­ségügyi politikusok is. Az oroszok azzal érveltek, hogy az orvosok nem ismerik tel­jesen a szervezet ellenálló­képességét, így nem dönthe­tik el, mikor kell valakinek meghalnia. A belga törvény- hozás már egy éve próbálja előkészíteni zárt üléseken politikai ellentétek közepet­te a kegyes halál valamilyen törvényi elismerését. Ami nem is csoda, hiszen nyilvá­nosságra került, hogy az ot­tani orvosok 38 százaléka már végzett eutanáziát, egy- harmaduk pedig módosíta­ná az erről szóló törvényt. Nálunk az Alkotmánybí­róság is foglalkozik az eutanáziával. A taláros tes­tület azonban még nem fog­lalt állást. Az ismert újság­író, Kende Péter szerint az időhúzásnak az lehet az oka, hogy a bírák idegen­kednek dönteni, a hitleri „eutanázia” járhat a fejük­ben, ahol a gyógyíthatalan betegeket megölték. Dr. Ádám György szerint azonban nincs szükség arra, hogy az Alkotmánybíróság foglalkozzon a kérdéssel. Á jogászprofesszor-ügyvéd la­punknak azt mondta, a ha­tályos egészségügyi törvény pontosan szabályozza a helyzetet. Eszerint az állam­polgárnak jogában áll visz- szautasítani a kezelést, ha az kilátástalan és a halálhoz vezető út visszafordíthatat­lan. Amennyiben pedig erre az állapota miatt nincs lehe­tősége, akkor az ügyvédje, barátja tehet - korábban szü­letett felhatalmazás alapján - ilyen nyilatkozatot. Azaz az orvos a beteg ellenére nem kezelheti páciensét, s jelenleg is ez történik a gyógyítóintézményekben. Ádám professzor szerint az eutanázia - a jó halál - egyébként is már rég elavult fogalom, a modern korban egyszerűen már nem léte­zik. Manapság ugyanis bár­kit évekig életben lehet tar­tani, annak esélye nélkül, hogy a beteg valaha is visz- szatér a normális életbe. Ilyen esetben viszont a keze­lés fenntartása egyszerűen értelmetlen. Vizi E. Szilveszter úgy vé­li, a kegyes halál ügye erköl­csi, etikai szempontból ha­zánkban is rendkívül nehéz kérdés. Az Egészségügyi Tudományos Tanács tudo­mányos és kutatásetikai bi­zottságának elnöke lapunk­nak úgy fogalmazott, az eutanáziának az a formája, amelyet most a holland par­lament elfogadott, az Euró­pai Unió tagállamaiban nem engedélyezett. S miután mi az EU-hoz szeretnénk csatla­kozni, kizárt, hogy ilyen jel­legű szabályozást léptes­sünk életbe, és semmifajta előterjesztés nem született ez ügyben. A Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke szerint a magyar társadalom is ellenzi - a történelmi egy­házak például határozottan fellépnek ellene -, de az or­vosok többsége sem támo­gatná a bevezetését. Egy neve eltitkolását kérő orvos azonban lapunknak azt állította, azok a gyógyító szakemberek, akik rendsze­resen találkoznak iszonyú fájdalmakat átélő, menthe­tetlen emberekkel, kissé másként látják ezt a problé­mát. Többségük úgy ítéli meg, elsősorban a beteg, de a hozzátartozók érdeke is, hogy a gyógyíthatatlanok szenvedését ne hosszabbít­sák meg. Arra persze nem­igen vállalkozik senki, hogy a halálba segíti a páciensét, de az a hazai kórházakban is előfordul, hogy a haláltusá­ját vívó betegeknek nem ad­nak olyan, abban a helyzet­ben már teljesen felesleges kezelést, amelynek eredmé­nyeképp esetleg még né­hány órával, nappal tovább tartana a kínlódás. Monspart: kizárnám a sandaságot Monspait Sarolta egy kullancsfertőzés miatt kapott agyhártya­gyulladást, és volt súlyos beteg, a szüleit is eltemette, akik rá­kos betegek voltak. Tehát a szenvedésről van némi fogalma, de ezek a tapasztalások is azt erősítették meg benne, hogy min­denkinek joga van dönteni a saját életéről és haláláról. „Raci­onális öregasszony vagyok. Ha van egy háromtagú független orvosbizottság, s ők úgy döntenek, hogy nincs értelme tovább a szenvedésnek, akkor a hollandok elveit vallom. Viszont szigorú­an vagyok racionális, tehát kizárnék minden sandaságot, se ro­kon, se örökös ne dönthessen. Lehet, hogy első hallásra meg­döbbentő, de még egy súlyosan beteg gyermek esetében is az eutanázia mellett lennék. Igaz, néhány hónapig szörnyű az anyának, de megkíméli magát többévi szenvedéstől...” Kepes: az élet addig élet, amíg minőségi Kepes András, aki nemrég épült fel súlyos betegségéből, egyetért a passzív eutaná­ziával, mert véleménye szerint ha eljön az idő, senkit se tartsanak mesterségesen életben.- Az élet addig élet, amíg minőségi. Mindenkinek magának kell eldöntenie, mikor érzi úgy, hogy az már neki nem öröm. Az öngyilkosságnak nem vagyok hí­ve, de annak, ha valaki halálos beteg, szenved, a gyógyítására már nincs többé mód, és nem szeretne tovább szenvedni, akkor, ha úgy érzi, nincs tovább, megad­ható neki az a gesztus, hogy a saját dön­tése alapján befejezhesse az életét. Egyetértek a hollandokkal, az orvostudo­mány sajnos olyan irányban fejlődik, hogy ki tudja tolni az emberi életet, de nem tudja megmenteni azokat, csak elhúzza a szenvedést. Az én édesanyám a táskájában hord egy papírt, ami arról szól, ha ő olyan álla­potba kerülne, akkor nagyon kéri, ne te­gyék gépre, és semmilyen erőszakos mó­don ne próbálják életben tartani. Mert úgy gondolja, hogy ő tisztességben leélte az életét. Ha eljön az ideje, akkor mester­ségesen ne tartsák életben. Ez az úgyne­vezett passzív eutanázia. Én ezzel értek egyet. Ő megbeszélte ezt velem, s ez az ő saját döntése. Én magam is így gondol­kodom. Számlát is hozhat a Mikulás Az ugye természetes, hogy a Mikulás a kéményen keresztül érkezik. De vajon hol képezik ki, tud-e gitározni és ad-e számlát? Manapság, amikor házhoz rendelhető télapók serege veszi nyakába a várost, ezek bizony korántsem mellékes kérdések. (í?4k 1 Mikulás-tarifák áfrjsélilB rf Mikulás Alapítvány Bái-Na Produkció J> / Kéményen*kere'szt érkeztm" il Mikulás Szolgálat C^JJwkíilások SE szama 30-35 9 10 3-4 Alapszolgáltatás ára 6000 Ft 3400-7200 Ft (1-3 gyerekre) 5000 Ft 4000-5000 Ft Jelmezes, zenés műsor +5000 Ft nincs +6000 Ft nincs A házhoz rendelhető Miku­lások száma a fővárosban évről évre gyarapszik. Többségük persze csak egy-egy adott kerületre sza­kosodott műkedvelő apu­ka, aki ily módon szeretné kiegészíteni a családi költ­ségvetést, ám a piacról nem hiányoznak a „nagyágyúk” sem. A legnépesebb Tél­apó-parkkal a Mikulás Ala­pítvány dicsekedhet: de­cember 6-án este, csúcsidő­ben 30-35 piros ruhás em­berük rója az utcákat. Az alapszolgáltatás lé­nyegében mindenhol azo­nos. A Mikulás autóval vagy tömegközlekedési eszközzel elutazik a meg­beszélt címre - természete­sen már jelmezben, hiszen az követelmény, hogy ne a helyszínen öltözzön át. Be­csönget, az előre megka­pott információkat felhasz­nálva elbeszélget a gyere­kekkel, rövid mesét vagy verset mond, majd átadja a már korábban átvett, a szü­lők által vásárolt csomagot. Mindez általában 15-30 perc alatt zajlik le. Az alap­tarifa többnyire független a gyerekek számától, 3000- 6000 forint között mozog. Ezen felül lehet még kérni pluszprodukciót is - természetesen felárért. A Mikulás Alapítványnál egy kísérő - hótündér, kram­pusz vagy Mikulás-inas - mindig van, ez szerepel az alapárban. Drágább mulat­ság előadóművészt vagy bohócot kérni: előbbi álta­lában 20 ezer forintot kér, de a bohóc ritkán adja 50 ezernél alább. Számlát általában mind­egyik vállalkozás ad, ám jó, ha a megrendelő ezt az igé­nyét előre jelzi. A Mikulás puttonyában ugyanis a leg­ritkább esetben lapul szám­latömb - kivétel ez alól a Mikulás Alapítvány, ahol a kísérő krampusz, hótündér vagy Mikulás-inas rendezi a formaságokat, természe­tesen úgy, hogy a gyerekek azt ne vegyék észre. A piros köpeny, vatta- szakáll és számlatömb azonban még nem minden: Mikulásnak ugyanis nem mindenki alkalmas. Évről évre sok rémtörténet kering a hópiheként hulló szakád­ban, farmernadrágban, edzőcipőben, vagy netán - ad absurdum - részegen kopogtató Télapókról. Ép­pen ezért a Mikulás Alapít­vány több éve már csak személyes ajánlás, illetve különleges „kiképzés” után alkalmazza embereit. A há­rom hétvégét felölelő Tél­apó-tanfolyamon a jelölte­ket - többségében nyugdí­jas pedagógusokat és egye­temistákat - először lein­formálják, majd a pszicho­lógia, mozgáskultúra, szo­ciológia és beszédoktatás területeiről összeválogatva a tudnivalókat, megtanítják nekik mindazt, amire egy profi Mikulásnak szüksége lehet.- Sokan azt hiszik, hogy Mikulásnak lenni könnyű feladat - mondja Németh Gábor hivatásos Télapó. - Holott ez egy nehéz szak­ma. Mivel a Mikulást min­denki nagyon várja, a láto­gatás során valamennyi szó­nak vagy apró mozdulatnak különleges jelentősége le­het. Bármennyire is rossz­csont például az adott cse­mete, semmiképp sem sza­bad őt negatívan szembesí­teni saját viselkedésével. A Mikulás ugyanis évente csak egyszer jön, nevelésre ott az esztendő további 364 napja. Hasonlóan problé­más helyzet lehet a gyanak­vó gyerekek leszerelése. Szerencsére nekem igazi szakállam van, s ha azt be­fújom műhóval, felőlem akár meg is húzhatják... A tapasztalat azt mutatja, hogy az átlagosnál jobban élő famíliák teszik ki a meg­rendelők többségét. Ám egyre általánosabb az a gya­korlat is, hogy a Mikulást több család közösen rendeli - csökkentve ezzel a költsé­geket, hiszen a látogatás dí­ja, mint már említettük, többnyire független a gyere­kek számától. D. T.

Next

/
Thumbnails
Contents