Somogyi Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-25 / 276. szám
2000. november 26. ★ ARCKÉP *7 Galambos Lajost, vagy ahogy mindenki ismeri, Lagzi Lajcsit jövőre a Zeneakadémia kistermében a szerencsések élőben is meghallgathatják, és meggyőződhetnek róla, hogy az ének-trombita szakos tanár még nem felejtett el klasszikusokat játszani. Műsorában rövidesen elindul a Gyerekkuckó, amelyben az egykori utcazenész a termetéhez méltó Lajcsi Macit fogja alakítani. VR: - Ha valaki odáig jut el, hogy kisiskolások százai öltöznek be Lagzi Lajcsinak farsangon, az elmondhatja magáról, a csúcsra ért. Vagy nem? Galambos Lajos: - Nagyon jólesik a gyerekek sze- retete. Mindig megpróbálok segíteni ruhával vagy zenével annak, aki hozzám fordul. Sosem gondoltam, hogy eddig juthatok, ez az igazi szeretet. Talán éppen emiatt, de a gyerekeket mindig is különös gonddal kezeltem, segítem őket az élet különböző területein. Ha valaha úgy érzem, hogy már nincs értelme a Dáridónak, akkor minden bizonnyal a gyerekek jogaiért szállók majd harcba. VR: - A nézettségi adatokat tekintve nem holnap kell elkezdenie a gyerekek jogaiért harcolni... G. L.: - A Dáridót addig csinálom csak, amíg örömöt lelek benne és nem addig, amíg a televízió vezetői megköszönik eddigi fáradozásomat. Hosszú távon én is és a feleségem is a gyerekekért fogunk dolgozni az UNICEF vagy valamilyen más szervezet segítségével. Én már abban a helyzetben vagyok, hogy segíthetem őket, amivel csak tudom. Bár eddig még nem sok helyen mondtam, de én is szeretnék még legalább két babát. Mindig vallottam, fontos, mennyi cd fogy el, mennyien nézik a műsoromat, de az a legfontosabb számomra, hogy az élet más területein valami maradandót tudjak termi. VR: - Nem fél attól, hogy jótékonykodásával kapcsolatban nem a célt, hanem azt nézik majd az emberek, miből tellett ez ennek az embernek? G. L.: - Sajnos még nem tartunk ott, mint az Egyesült Államokban vagy egyes nyugati országokban, hogy az emberek a helyén kezeljék a jótékony cselekedeteket. Mára már elmondhatom magamról, bár az utcán kezdtem zenélni, nagyon jól fizetett sztár lett belőlem. A kevésbé jövedelmező időszakomban is bizonyos összeget mindig jótékony célokra fordítottam, és ezt most is folytatom. Vallom, hogy mindenkinek kötelessége segíteni a rászorultakat, legfeljebb valaki egy, míg mások egymillió forinttal tehetik ezt meg. VR: - Mi volt a legnagyobb összeg, amelyet átutaltatott valamilyen gyermekeket segítő alapítványnak vagy kórháznak? G. L. - Az egyik fellépésünkkor a teljes gázsinkat, hárommillió forintot utaltunk jótékony célra. VR: - Nemcsak pénzzbl, hanem fellépési lehetőségek nyújtásával is megpróbál segíteni a rászorulókon, vagy az anyagiak miatt esetleg elkallódó tehetségeken. Mostanában kik a szerencsés kiválasztottak, akik lehetőséget kaptak a Dáridóban? G. L.: - A Bohóc-doktorokat a Piros Orr Alapítványon - keresztül segítjük, akik olyan gyerekek arcára próbálnak meg még mosolyt csalni, aldket már az orvosok sem tudnak megmenteni. Létrehoztunk egy többmilliós ösztöndíjat, amely ifjú tehetségeknek adja meg az első lépésekhez a segítséget. Egy fiatal énekesnő, Homonyi Zsuzsanna és a kilencéves gyermekekből álló Mézeskalács táncegyüttes velünk lép fel a Dáridóban. Óriási sikerük volt, megismerte tehetségüket a fél ország. A tánc- együttes például pénz helyett inkább fellépőruhát kért és kapott tőlünk. VR: - Igaz, hogy a Dá- ridó tovább „gyereke- sedik" majd? G. L.: - Ez így van, rövidesen kibővül a műsor a Gyerekkuckóval, amelyben mint Lajcsi Maci fogok szerepelni. Azt hiszem, alkatomnál fogva ez a szerep igazán testhezálló lesz. De én így nézek ki, volt már arra példa, hogy a műsor készítői szóltak, ne próbálkozzam a tánccal, mert elég mulatságos, két lábon imbolygó medvének látszom leginkább és nem egy műsor házigazdájának. VR: - Úgy látszik, jó adag humor is szorult önbe. Azt is zokszó nélkül tűrte, amikor Gálvölgyi János paródiát csinált a műsorából. G. L.: - Nekem megtiszteltetés, ha egy olyan kvalitású művész, mint Gálvölgyi János paródiát készít rólam. Munkám egyik csúcsának érzem ezt is, mint a sok száz kis Lajcsit az iskolai jelmezbálokon. Mikor hírét vettem az ötletnek, én magam ajánlottam fel a műsor díszleteit, hogy valóban élethű legyen. VR: - Tanulóéveit végignézve, azonnal kiderül, hogy tudatosan készült a zenészi pályára. Mennyire vannak még meg a fejében és az ujjaiban a főiskolán tanult klasszikusok? G. L.: - Bár sosem voltam eminens tanuló, és főleg nem mintagyerek, amit meg lehetett tanulni zeneelméletből, azt én elsajátítottam. Sosem kellett, hogy a szüleim azért szekáljanak, hogy foglalkozzam a zene bármilyen formájával. A legtöbb, ma aktív zenésszel ellentétben én bármit le tudok olvasni kottáról, és ahhoz sem kell sok idő, hogy papírra vessem a hangjegyeket. Ez a tudás ad egyfajta szintet a számomra, még ha mostanában a könnyed, szórakoztató műfajban zenélek is. Noha az ünnepi Dáridó a tv2 harmadik születésnapján már komolyodott, hiszen olyan művészek tiszteltek leg nem engednének el a tv2 vezetői. VR: - Térjünk át egy kicsit másik nagy szerepébe, az apaira, bár erről a kétéves Bogika és a tíz hónapos Lajcsika tudna mesélni. G. L.: - Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a mintaapát rólam mintázták meg. Egyelőre. Sajnos elég keveset vagyok velük, a szerdai napot tartom fenn annak, hogy a gyerekeimmel legyek. De ha van egy kis időm, azonnal rohanok hozzájuk haza és játszom velük. A fürdetés például mindig az én feladatom, ha otthon vagyok. Akkora járókát csináltattam, hogy a két gyerek mellé még én is beleférek, ilyenkor aztán a felhőtlen bolondozás percei következnek. Egyébként nem szeretném, ha zenészek lennének, inkább az állat- és növényvédelemmel foglalkozzanak majd felnőttként. Az álmom *az, hogy a társadalom számára fontos, de nem fontoskodó emberek váljanak belőlük. VR: - Olvastam, hogy a bevásárlásnál is rengeteget segít... G. L.: - Hát ebben azért van egy jó adag barokkos túlzás. Amikor a feleségemnek nagy hasa volt, engem kért meg, hogy egy-két rugdalózót és gyerekruhát vásároljak. Pontosan elmondta, hogy milyen legyen, hol legyen és milyen irányú a cipzár rajta. Rendesen megizzadtam a boltokban, vettem sok hülyeséget is, és jelentősen átléptem a papírra vetett kereteket. Azért becsúszott olyan pelenka és rug- dalózó is, amelyre a feleségem gondolt. Ebből tanulva azt hiszem, jobb ha az ilyen vásárlásokat többé nem erőltetem. VR: - Ellentétben másokkal, ön a magánéletében bizonyos határt húzott a nyilvánosság számára. Erről ön döntött vagy a felesége kérte, hogy így legyen? G. L.: - Ami az én életemet jelenti, azt vállalom a nyilvánosság előtt is, de a családomat nem szeretném ennek kitenni. Elég zárt világban élünk, nem sokat járunk el otthonról. Vettem egy kúriát hat évvel ezelőtt tizenhárom millió forintért egykori budai házam árából, ahol megvan minden, ami csak a nyugodt élethez kell a feleségemnek és gyermekeimnek. A közönségem mindig számíthat rám, de az otthon berendezett világomba senkit sem akarunk beengedni. A feleségem nem szereti a nyilvánosságot, éppen ezért nem ad interjút, nagyon nehezen tudom rávenni egy-egy fotó elkészítésére is. Korábban volt egy ötletem, hogy írja meg egy könyvben, milyen az élet egy sztár mellett. Nem állt kötélnek, hiszen annyira belügynek tekinti a saját, családi életünket. B. Molnár László bitáltam gyakorlásképpen. Még megy a dolog... VR: - Azért nyugtassa meg a rajongótáborát, hogy nem hagyja abba a Dáridót. G. L.: - Szó sincs erről, bár némi változás lesz a műsorban. Továbbra is meghívok befutott, ismert sztárokat, de egyre több új arcot szeretnék a közönségnek megmutatni. Én is énekelhetnék öt számmal többet, de inkább jöjjenek a tehetséges fiatalok, ismerjék meg őket is. Egyébként a Dáridót évekkel a képernyőre kerülése előtt kitaláltuk már, fel is ajánlottuk a közszolgálati csatornának a műsortervet, ám ők valamilyen okból nem tartottak rá igényt. A tv2 viszont hívott, műsoridőt biztosított számunkra, így én már hozzájuk tartozom, és a kapcsolatunk már meghaladta a munkakapcsolat szintjét. Másik változás, amelynek részeit nemrég vetítette a televízió, a Dáridózik az egész világ, amelynek keretein belül egy megbízható utazási irodával voltunk Görögországban, míg jövőre két helyszínt keresünk fel, ebből az egyik Venezuela, a másik Thaiföld lesz. Amit viszont továbbra is tartunk, hogy nemzeti ünnepeken, halottak napján vagy nagypénteken sosem fogunk dáridózni. VR: - Nem szomorítja el, hogy egyes emberekkel, mint például Zámbó Jimmyvel vagy a 3+2-vel össze akarják ugrasztani? G. L.: - Nézze, ezt a dolgot mindenki intelligenciája alapján kezeli. Bár az említetteket más csatornára vitte a sorsa, mégis megtettem azt az ajánlatomat, hogy meghívom a műsorom fináléjába Jimmyt, Koós Jánost és másokat, hogy énekeljük el együtt a Szeressük egymást gyerekek című örökzöld nótát. Bár külön-külön eljöttek hozzám, ez a tervem egyelőre még terv marad. Koós Jánost például elsőként hívtam meg a műsoromba, amikor megszűnt a Koóstoló, hogy szereplési lehetőséget biztosítsak számára. VR: - Most is azt mondja, hogy ön meghívná a rivális csatorna sztárjait. Ha Lagzi Lajcsit hívnák meg elmenne a másik televízió műsorába közösen énekelni? G. L.: - Ez egy érdekes kérdés, de valószínűleg elfogadnám a meghívást mint magánember. De televíziós sztárként valószínűmeg, mint Kállay Bori vagy Malek Andrea. VR: - Csak nem tér visz- sza a komolyzenéhez? G. L.: - Ez így nem igaz, de vannak terveim. Három éve kiadtam egy cd-t klasz- szikus zenével, aminek nem a magamutogatás volt a célja, hogy lássák, még mindig milyen frankón tudok trombitálni, hanem az, hogy olyan családokhoz is eljusson a komolyzene, például Albioni vagy Haydn, aki azért vásárolta meg a korongot, mert Lagzi Lajcsi adta ki. Terveim között szerepel az is, hogy jövőre koncertet adok a Zene- akadémia kistermében, ahol szinte újravizsgázom majd egy kamarazenekar kíséretében. Én is kíváncsi vagyok arra, el tudom-e játszani ma is azokat a darabokat, amiket a vizsgaelőadásomon akkor. VR: - El is kezdte már a gyakorlást? Leporolta a régi trombitát? G. L.: - Nem kellett azt leporolni, hiszen ha van egy kis időm, mindig előveszem a hangszerem és játszom rajta. Nemrégiben meghívtak a Jó estét, Magyarországba, és amíg vártam a soromra, ott is tromNévjegy Szül. Idő, hely: 1961. január 25. Budapest Családi állapota: nős, felesége Galambos Boglárka, gyermekei Bogika (2 éves) és Lalika (10 hónapos) Iskolai végzettsége: Zeneművészeti Főiskola, ének- trombitatanár Televíziós műsora: Dáridó ' Gondolhattuk volna, ekkora hely nem lesz elég, hogy minden telefonunkat megmutass A legolcsóbb Westel mobil Alcatel 0TC/SL* 6 900 Ft** * A készülékek csak Westel előfizetői kártyával használhatók. ** Csak új Westel előfizetéssel, kétéves szerződéssel, amíg a készlet tart. Az összeg a kezdő részlet, amelynek befizetése után a készülék elvihető. Az árakhoz 24 havi törlesztőrészlet és ennek megfelelően 24x1375 Ft havi forgalmidíj-kedvezmény tartozik. További feltételek és információ: 1230 (a Westel hálózatából díjmentesen hívható), 265-9210, az üzletekben, illetve a Westel partnereknél, www.westel.hu Siemens C35Í/SL* 27 900 Ft WAP! Alcatel 301 /SL 302/Sl 12 900 Ft * l WAP!
