Somogyi Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-04 / 258. szám

2000. November 4., Szombat TÍZÉVES ÓNK ORMÁNYZATOK Somogyi Hírlap - 7. oldal Tízéves önkormányzatok: szorít a gyerekcipő Tíz éve jöttek létre a települési önkor­mányzatok. Igazolta-e az idő az önkor­mányzatisághoz fűzött reményeket? Felér­tékelődött-e a helyi politika, gyarapodtak-e a települések lehetőségei? E kérdések kap­csán kértük beszélgetésre az önkormány­zatok életének három részesét és formáló­ját: dr. Németh Jenőt, a megyei önkormány­zat szakfőtanácsadóját, aki a megyei köz- igazgatási hivatal vezetőjeként, illetve azt megelőzően BM-főtanácsosként az önkor­mányzati rendszer avatott kutatója, sőt to­vábbfejlesztője volt, Szita Károlyt, aki alpol­gármesterként, majd hat éve polgármester­ként játszott meghatározó szerepet a kapos­vári önkormányzat fejlődésében, és Forin­tos Lászlót, aki tíz éve, azaz kezdettől Bárd­udvarnok polgármestere s így a falusi ön- kormányzatok helyzetének jó ismerője.- Az emberi életkorral mérve mennyi az önkor­mányzatiság eltelt tíz ével Dr. Németh Jenő: - Az önkormányzatok még csak csecsemőkorukat élik. A lényegében újjá­született önkormányzati rendszer két értékrend­ből alakult ki. Az Európai Unió önkormányzati chartájának elveire és az előző századforduló ma­gyar önkormányzatiságának hagyományaira egy­aránt épített. Egy ilyen rendszer kialakulásában azonban tíz év csak a csecsemőkor. Szita Károly: - Zsenge ifjúkornak. A tíz év látszólag nem sok, ám aki belülről élte át az ön­kormányzatiság első évtizedét - s én ezek közé tartozom a választópolgárok jóvoltából -, annak jóval hosszabbnak tetszik ez az idő. Talán épp azért, mert a tíz év alatt több évtizednyi munkát végeztek el az önkormányzatok. Forintos László: - Voltaképpen kisgyermek­kornak még az önkormányzatok, annak ellené­re, hogy akik részt vettek ebben a munkában, korántsem napi nyolc órát dolgoztak, s ezért jó­val hosszabbnak érzik az 1990 óta eltelt időt. Egy tízéves gyermek még nem szabad ura az akaratának, ám esetenként már felnőttesen gon­dolkodik és cselekszik. Kivált, ha felnőttgondok­kal kerül szembe és gyorsabban érlelik az évek. Az önkormányzatok is esetenként erejüket meg­haladó feladatokkal kerültek szembe az elmúlt évtizedben, s a napi gondokkal küszködve tanul­tuk a megoldásokat. Azt is, hogy olyan lesz egy település, amilyenné magunk tesszük.- A hasonlatnál maradva: milyen gyermekbe­tegségeken estek át az önkormányzatok, és me­lyek fenyegethetik1 Dr. Németh Jenő: - Hetvenegy polgármestertől kérdeztem meg, mit tart a legnagyobb értéknek az önkormányzati rendszerben az elmúlt idő­szakban. A válasz egybehangzó volt: működik a település. Ez is példázza, életképes rendszerről van szó. A legkomolyabb gyermekbetegség, hogy az önkormányzatok - az anyagi lehetőségeikhez képest - túl sok feladatot és hatáskört kaptak. A másik, hogy kellő hozzáértés híján számos ön- kormányzat erejét meghaladják a ráruházott fel­adatok és hatáskörök. A kis településeken a hiva­tal vagy az intézmények működtetése nemcsak anyagilag, hanem szakmailag is gondokat okoz. Harmadsorban pedig az önkormányzatok kont- rollmechanizmusa nem úgy alakult, mint ahogy először elterveztük. Sem az állam, sem az önkor­mányzati testület vagy a polgár részéről nincs kel­lő lehetőség az ellenőrzésre, a ráhatásra. Az ön- kormányzati képviselők és tisztségviselők szak­mai felkészítése mindmáig megoldatlan. Pedig a tíz év alatt nemcsak rendszerváltás következett be, hanem egy bonyolult követelmények sorát tá­masztó európai csatlakozási folyamat is megin­dult. Szita Károly: - Az önkormányzatok az elmúlt tíz évben, főként annak első időszakában megte­remtették azt a jogi hátteret, amelynek révén a szovjet típusú tanácsrendszert sikerült lebontani. Ez nagy munka volt, s olykor buktatókkal is járt. Nekünk is volt sikerünk és értek kudarcok is. Mindezekkel együtt az önkormányzatiság eddigi lépései megteremtették a polgárokban az identi­tást, amelynek eredményeként ismét büszkén vallják magukat az adott településhez tartozónak. Létrejött egy olyan rendszer, s erre jó példa Ka­posvár, amikor az önálló kezdeményezés, min­den központi irányítás nélkül érvényesül, amikor az esetenkénti gáncsoskodások ellenére is alapjai­ban változott a városkép és az itt élők esélye a boldogulásra. Igaz, az önkormányzatiságnak van­nak még gyerekbetegségei is, ám ezek nem helyi okokból fakadnak. Az országgyűlésnek az euró­pai uniós csatlakozásunkig még több olyan dön­tést meg kell hoznia, amelyek - bár nem alakítják át a jelenlegi önkormányzati struktúrát - módosít­ják a feladatait: újakat adnak, másokat pedig el­vesznek. Önkormányzati vezetőként annak a híve vagyok, hogy minden olyan ügyet, amely helyben keletkezik, helyben intézzenek el, tehát nem a feladatok elvételét és a központosítását, hanem ellenkezőleg, a decentralizáció folytatását tartom célravezetőnek. A kérdés csak az, hogy az új fel­adatokhoz, melyeknek a végrehajtása pénzt is igényel, milyen forrásokat kapunk.- Változott-e a polgárok élete az önkormányzatok létrejöttével1 Más lett a viszonyuk a hatalomhoz? rurmius lüsiiu 13‘to-uan szü­letett Petöhenyén. Az érettsé­gi után autószerelő szakmun­kás lett, majd a kaposvári ta­nítóképző főiskolán szerzett tanítói oklevelet 1971-ben. Ezt kővetően a gépjárműveze­tő képzésben oktató, majd vizsgabiztosként dolgozott. 1990 óta Bárdudvarnok pol­gármestere. sabbaknak a sok fontos feladat közül, s ezeket sorra szisz­tematikusan kell megoldani. Jóma­gam soha nem négy évben gondolko­dom akkor, amikor a város érdekét szol­gáló javaslatokat ter­jesztem a képviselő- testület elé. A döntések nagy többségének ugyan­is az önkormányzati ciklus idején túlmutató hatá­sai is vannak. Forintos László: - Nyilván vannak olyan tele­pülések, amelyek önmaguk szegényei, ám ez azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálnak vagy nem csinálnak. Általában viszont az állam szegényei vagyunk, hiszen csak az elemi működéshez szük­séges forrásokat kapjuk meg, s pusztán az alapel­látás működtetéséhez is nagyon ügyesen és kö­rültekintően kell megnézni minden forint helyét. Annál is inkább, mert például az egy gyermek is­kolai oktatásához kapott fejkvótához még leg­alább ugyanannyit kell hozzátenni, hogy működ­hessen az iskola. Napra késznek kell lennünk a sokféle pályázati lehetőséggel kapcsolatban. Ön­erő nélkül persze ezeknek csak a töredékében le­het esélyünk. Egyetlen községi önkormányzat sem rendelkezik annyi tartalékkal, hogy jelentő­sebb beruházásba kezdhessen. Nagyobb önerőre csak az tud szert tenni, amelyik valamilyen va­gyonát feléli. Jelentősebb közműberuházásnál a társulás is lehetőség lehet, más céloknál viszont - például egy közös iskola létrehozásánál - nem. Aki ismeri a falusi embereket, tudja, hogy így van.- Mi a jövő önkormányzatiságának legnagyobb kérdései Dr. Németh Jenő: - Az önkormányzatok igazi értékét nem az adja, hogy mindent egyedül akar­nak megoldani. Végig kell gondolni, mire képes egyedül a település, mit tud a szomszédokkal kö­zösen vagy a közeli várossal együtt megoldani. A nagy kérdés tehát az: miként élnek majd az ön- kormányzatok a társulás előnyeivel? Szita Károly: - Minél több lakost kell érdekelt­té tenni a döntésekben, a beleszólás tényleges le­hetőségét is megadva nekik. Mennyit és mire költsünk? Hol, mit építsünk, és milyen módon? Ez a közös gondolkodási és döntési folyamat, amely Kaposváron már elindult, s a jövő nagy ki­hívása. Az önkormányzati rendszer egészének a nagy kérdése pedig, hogy milyen közigazgatási modell alakul ki az EU-csatlakozásunkat közvet­lenül megelőző időszakra. Várható, hogy e válto­zások átrajzolják Magyarország közigazgatási tér­képét: hol húzódnak majd a regionális határok, milyen szerepe lesz a megyéknek és milyen dön­tési szerepkörük lesz a települési önkormányzat­oknak. Az biztos, hogy az 1990-ben meghatáro­zott legfontosabb cél nem változik, azaz, hogy a települések önmaguk irányítói és fejlesztői legye­nek. Forintos László: - Az emberek egyre inkább magukénak érzik az önkormányzatot, egyre több s már nem csak hivatalos ügyükben fordulnak hozzánk. Meg tudják-e őrizni ezt a bizalmat, a gyakrabban nemet, mint igent mondó, anyagiak­ban szűkölködő önkormányzatok. Sikerül-e nö­velni a települések anyagi önállóságát, csökkent­ve a központi elosztás arányát? Kulcskérdés ez, hiszen miközben ezer dologra lenne szükség a fa­luban, s éjszakákba nyúlóan latolgatjuk, mire is pályázhatnánk, kiderül, hogy csak olyanra van le­hetőségünk, ami ráérne öt vagy tíz év múlva is. Ha a most központosított források egy részét megkaphatnák az önkormányzatok, tudnának él­ni a lehetőséggel. Hiszen ők tudják a legközvetle­nebbül, mit igényelnek a helybeliek, s mire volna a legnagyobb szükség a településen. BÍRÓ FERENC Dr. Németh Jenő 1939-ben Egyházashetyén született. 1967-től több mint húsz évig volt Barcs tanácselnöke. 1989-ben a Belügyminisztéri­umba került, ahol főtanácsos­ként az önkormányzati rend­szer jogi és módszertani kér­déseivel foglalkozott. Pályá­zat útján nevezik ki a So­mogy Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjévé. 1997 ja­nuár 1-jétöl helyettes állam­titkár. Ez évtől a megyei ön- kormányzat szakfőtanácsadó­ja. Jelenleg is részt vesz az önkormányzati rendszer kor­szerűsítését segítő munká­ban. Dr. Németh Je­nő: - Főként az el­ső négy évben so­kat változott, hi­szen helyi intéz­mények sora jött létre. A kistelepü­lések fejlődése ak­kor különösen erő­teljes volt. Csak­hogy miközben az önkormányzat fej­lesztette közmű- és intézményrendsze­rét, a termelőszfé­rában ellentmon­dásokkal teli le­épülés következett be. A polgár ezt úgy élte meg: igaz, hogy megépült a járda vagy fejlődött az iskola, de nincs munkahely. Szóval az öröme korántsem volt teljes az önkormányzati rendszerben. A polgár és az önkormányzat kap­csolata a kezdeti években élénkebb volt. Most úgy érzem, mintha az emberek fásultabbak len­nének a helyi közügyek iránt. Ezt a kapcsolat- rendszert kell tehát fejleszteni, elsősorban a civil kontrollt erősítve. Szita Károly: - Nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne állítanának meg az emberek és ne osztanák meg velünk ügyes-bajos dolgaikat. Ugyanezzel az élménnyel találkoznak a helyi képviselők is. Az emberek tehát sokkal nyitottab- bak a hatalommal szemben és közvetlenebbek is. A polgárok határozottabban, bátrabban teszik szóvá szűkebb lakóközösségük gondjait s követe­lik a megoldást. Amikor az önkormányzatok megalakultak, többen megfogalmaztuk: nyitott hivatalt akarunk, olyat, ahová bárki bemehet, el­mondhatja a gondjait, s ügyei valóban és nem csak papíron intéződnek el. Ez a fő törekvésem polgármesterként is. Bár mindenki teljes megelé­gedésére soha nem lehet tenni, a hivatali szemlé­letváltást tapasztalva a polgárok zöme remélhető­leg megerősíti, korántsem csak a tábla változott 1990 óta a városházán. Forintos László: - A rendszerváltáskor illúziók is kapcsolódtak az önkormányzatok létrejöttéhez. Azt gondoltuk, minden az ölünkbe hullik majd, de nem így történt. Az emberek is úgy hitték egy ideig, hogy most már nekik semmit nem kell csi­nálni, hiszen az általuk választott önkormányzat majd mindent megold. Fokról fokra barátsággal, jó szóval kellett megértetni, hogy az önkormány­zat mindannyiunkat együtt jelenti, s hogy csak közösen tudunk bármit megoldani. Talán egy em­beröltőnek is el kell telnie, mire a lakosság egésze magáévá teszi, hogy a demokrácia a jogok és kö­telességek összessége.- Jobban magukénak érzik az emberek lakó­helyük ügyeit1 Cselekvőbbé vált a lokálpatriotiz­mus? Dr. Németh Jenő : - Egyértelműen igen. Ezt példázza, hogy a polgárok igényelték, hogy a tele­pülésüknek címere és zászlaja legyen, falunapjuk és azon saját tradícióik. Az identitástudat és a lo­kálpatriotizmus új minősége jelent meg. Mindez elsősorban érzelmi töltésből táplálkozik. A nagy lecke most az, hogy a lokálpatriotizmus hajtóere­jét miként lehetne a helyi életviszonyok, a gazda­ság és a közélet gazdagítására, tartalmassá tételé­re fölhasználni. A felnőttkorba lépve már nem lesz elég az érzelem, tudatosan felépített gazdasá­gi folyamatokra, szervezettségre van szükség. Ezért kell az önkormányzati rendszert a kor igé­nyei szerint folyamatosan megújítani. Szita Károly: - Az elmúlt két évben különösen tapasztalom és érzem: egyre többen büszkék ar­ra, hogy kaposváriak. Kialakulóban van egy a rég­volthoz hasonló, erős kaposvári lokálpatriotiz­mus. Az ebben rejlő erő tudja előre vinni a város fejlődését. A polgármester vagy a képviselő-testü­let ehhez kevés. Hiszen - számom­ra legalábbis - az önkormányzatiság a város valamennyi lakójának közös akaratát és cselek­vését jelenti. A lo­kálpatriotizmus nem csak szóvirá­gokat jelent. Jól példázza ezt, hogy amikor a Somogyi Hírlap arról kérdez­te meg a városlakó­kat, mit szólnak ah­hoz, hogy Kaposvár megkapta a tiszta, virágos város címet, * 16 elismerő vélemé­nyéhez valamennyi válaszadó hozzátette saját szűkebb lakóhelye példáit említve: nekünk is töb­bet kellene tennünk. Forintos László: - A készre várás kezdeti idő­szakában még a saját portájuk előtt is nehéz volt társadalmi munkára bírni az embereket. Azután ez oldódott, és egyre többen rájöttek: erőfeszítés nélkül nem jutunk előbbre. Főleg mikor tapasz­talták, hogy gyarapodik a település. Ahol például megépült az út, már senkit nem kellett biztatni, hogy tartsák karban az út környezetét, ügyelje­nek a vízelvezetésre. Ahol bevezettük a vizet, ker­ti csapot csináltak, parkosítottak. Bárdudvarnok 16 kis településből tevődik össze. Ez azt is jelenti, hogy a fejlesztések kapcsán patikamérlegen kell kimérni, hogy mindenhová jusson valami, ám azt is, hogy mindegyik településrészen élnek önálló hagyományok és szokások, így a lokálpatriotiz­mus a szűkebb településrészhez kötődik. Az ön- kormányzatnak itt különösen jelentős a konflik­tusfeloldó és összetartást erősítő szerepe.- Sokat hallunk az önkormányzatok szűkös forrásairól. Önmaguk vagy az állam szegényei-e a települések? Egyáltalán: szegények-e az önkor­mányzatok? Dr. Németh Jenő: - Az elmúlt tíz évben tíz alatt volt azoknak a somogyi önkormányzatoknak a száma, ahol adósságrendezési eljárás folyt. Nem mentek tehát csődbe tömegesen az önkor­mányzatok. Másfelől ha azt nézzük, hogy például egy helyi iskola felszereltségének milyen színvo­nalúnak kellene lenni, hogy a pedagógusokat mi­ként kellene megfizetni, hogy az egészségügy mi­lyen feltételek mellett tölthetné be a szerepét úgy, hogy a lakosság elégedett legyen, nagyon szegé­nyek az önkormányzatok. Okkal lehetünk büsz­kék, hogy működőképesek az önkormányzatok, csakhogy közben változott e a működés mércéje. Egy szülő például már nem éri be azzal, hogy van iskola. Olyan színvonalú iskolát kíván a gyerme­kének, ahol versenyképes tudást kaphat. E köve­telményeknek alig tudnak eleget tenni az arányai­ban zömmel kis saját bevétellel rendelkező és az állami elosztásnak, illetve a pályázati rendszer­nek kiszolgáltatott önkormányzatok. A pályázati rendszer bonyolultságát a kis települések követni sem tudják. Gyakori, hogy egy település nem arra pályázik, ami kell, hanem oda, ahol pénzt tud szerezni. Mondjuk, kerékpárút épül, miközben elemi közművek hiányoznak. Ha nem vigyázunk, ezek az anomáliák deformálhatják a valós szük­ségletek tervezését és formálissá teszik a helyi döntéseket. Szita Károly: - Nem panaszkodni kell, hanem tenni a dolgunkat. Attól, ha állandóan felfelé mu­togatunk, amit nem tudunk elvégezni, azt másra fogjuk vagy arra, hogy nincs pénz - ami önmagá­ban igaz lehet -, attól még nem fog egy város fej­lődni. Tíz évvel ezelőtt sem volt annyi pénz és 2010-ben sem lesz annyi, hogy bármelyik önkor­mányzat minden jogos lakossági igényt ki tudjon elégíteni. Rangsorolnia kell, mit tart a légfonto­letett 1956-ban. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen 1978-ban növényvédelmi üzemmérnöki, 1983-ban ag­rármérnöki diplomát kapott. 1987-ben a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen környe­zetvédelmi szakmérnöki dip­lomát szerzett. 1988-tól a megyei tanács műszaki főosz­tályán dolgozott, mint a me­gye környezet-és természet- védelmi főmérnöke. 1990-94 között Kaposvár Megyei Jogú Város alpolgármestere, 1994. december 12-töl polgármeste­re. Fldeszes országgyűlési képviselő, a Megyei Jogú Vá­rosok Szövetségének elnöke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents