Somogyi Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-22 / 273. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap S O M 0 G Y I TÁJAK 2000. November 22., Szerda TETŐÉPÍTŐK TASZÁRON. Hamarosan befejezik az egyik iskolaépület tetőszerkezetének az átépítését. Az önkormányzat elhatározta: mindkét épületen kicserélteti a tetőt. A kisebb épü­leten most dolgoznak a munká­sok, s még a héten befejezik a munkát, amely másfél millió fo­rintba kerül. A gázközmű-va- gyonból származó összeget a tervek szerint a nagyobb iskola- épület tetőszerkezetének felújí­tására fordítják. (Is) VÍZ A TEMETŐBE. Nyolcszáz méter hosszan fektették le a csö­veket a csombárdi temetőhöz. A napokban elvégzik a rákötést is, így a falutól távolabbi területen is megoldódnak a vízhiány okozta gondok. A temető vízel­látását mintegy kétmillió forin­tos költséggel valósította meg Csombárd önkormányzata, (tz) JÁRDÁT ÉPÍTENEK. Megérett a felújításra a hetesi Vikár Béla út járdája. Ezért a település önkor­mányzata pályázatot nyújtott be a mintegy hatmillió forintos be­ruházás megvalósítására. Kilenc- száz méter hosszú szakaszon a tervek szerint elbontanák a gya­logutak és újat építenének, (tz) MAGNÓT LOPOTT. Ismeretlen tettes befeszítette az egyik ka- poshomoki hétvégi ház ajtaját, s kazettás magnót, gázpalackot és ruhát lopott. A tulajdonosnak ki­lencvenötezer forintos kárt oko­zott a tolvaj, akit a rendőrök pró­bálnak fülön csípni. (Is) ISKOLAI SZÜLETÉSNAP. Hu szonöt éves a somogysárdi Noszlopy Gáspár Általános Isko­la; a születésnapnak egy egész hetet szentelnek a tanárok és a diákok. Visszahívják az itt egy­kor tanítókat, szavaló és honis­mereti verseny zajlik, Szabados János festőművész alkotásaiból rendeznek kiállítást, és a nemze­tiségi esten német nyelvű mű­sort mutatnak be a tanulók. (Is) PARKOSÍTANAK. Pályázaton nyertek pénzt a kaposszerdahe- lyiek, hogy a lakótelepen lévő millenniumi parkot beültethes­sék bokrokkal és díszfákkal. Szombaton parkosítanak. (Is) a Kisiskolákban hisz az év tanítónője Senki nem jött olyan kis településről az idén Székesfehérváron megrendezett „Az év tanítója versenyre”, mint a magyaregresi Kiss Réka. A látszólagos hátrányból a tehet­séges pedagógus azonban előnyt kovácsolt, és elnyerte a megtisztelő címet. Kiss Réka már gyermekkorában eldöntötte, hogy pedagógus lesz. Nagynénje és nagybátyja is ta­nár, így a családban senkinek nem okozott meg­lepetést, amikor a gimnázium után biológia-föld­rajz szakra adta be a jelentkezési lapját. A sors azonban közbeszólt, a sikertelen felvételi után Osztopánba került képesítés nélküli tanítónak, s ott rádöbbent: alsó tagozatos gyerekekkel szeret­ne foglalkozni.- A kaposvári tanítóképző után nem volt kér­déses, hogy abba az iskolába megyek tanítani, ahol magam is tanultam a betűket és a számo­kat. Álmomban sem mertem gondolni, hogy ilyen kiváló gárdába kerülök; ebben az iskolában a szülők és a kollégák mindig a gyerekek érdeke­it tartják szem előtt. Nem csoda, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó referenciaiskolája lett a suli, amely tavaly a Soros­Kiss Réka Kaposváron szülét október 21-án. Magyaregrese Iskoláit a megyeszékhelyen vegezie; a Táncsics Mihály Gimnázium után a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát. Jelenleg a vezetőképzőt végzi a magyaregresi iskola igazgatása mellett. Hobbija a régi tárgyi emlékek gyűjtése és a település történetének kutatása. alapítvány modellin- tézményeként egymil­lió forintos támogatást is nyert. Az iskola első látás­ra nem sejtet kiemel­kedő teljesítményre utaló körülményeket, hiszen összevont osz­tályokban tanítanak. • Kiss Réka azonban éppen a kisiskola sze­mélyiségközpontú, minden kisgyermekre figyelő jellemzőiben hisz. Abban az alsó tagozatos isko­lában, ahová most 14 diák jár, s amelynek ettől a tanévtől az igazgatója.- Elődöm munkáját szeretném hasonló haté­konysággal folytatni két kollégámmal. A pedagó­giai programunk lehet erre a garancia, hiszen a gyermekek egyéni képességeinek a fejlesztése, a tehetséggondozás és a hátrány leküzdése, a fel­zárkóztatás áll a központjában. A személyre sza­bott fejlesztésben fontos szerep jut a színjátszás­nak, a mozgásnak és a zenének. Hiszek abban, hogy minden kisgyerekben ott bujkál valamilyen tehetség, amelyet igyekszünk fölfedezni. Ha ez sikerül, már csak segítenünk kell kibontakozni, s akkor majd azokon a területeken is sikereket ér el, ahol addig gyengébb volt. Ezeket az irányelveket tartotta szem előtt a fia­tal tanítónő akkor is, amikor volt igazgatójának biztatására elindult az év legjobb tanítóinak ver­senyén. Óravázlatot írt a kukorica- fosztás és kobzás témakörében, ezt egyrészt az irodalom, másrészt a környezet felől közelítette meg. Munkáját a pedagógiai intézetben beválogatták a három legjobb közé, így letaníthatta az órát egy székesfe­hérvári iskolában.- Negyedik osztályosoknak tartot­tam az órát egy harminc gyerekből álló osztály­ban. Szerencsére sikerült megvalósítanom azt, amit elterveztem, így másik két pedagógus mel­lett én is megkaptam a kitüntető címet. Emellett oklevél, plakett és pénzjutalom járt a győztesek­nek; a legnagyobb elismerés azonban az volt, mi­kor délután egy közösen készített rajzot kaptam a gyerekektől. Nagyon jó gárda vett részt a verse­nyen, mert mindenki segített a másiknak, s ter­mészetesen azóta is tartjuk a kapcsolatot, telefo­non és levélben. A sikert a. faluban is elismerik, hiszen eredmé­nyéért a zene világnapján hatalmas virágcsokrot és gratulációt is kapott a tanítónő. Persze szerin­te ez nem csak a saját érdeme, hiszen állítja: a fa­lu magáénak érzi a sikert. Ebben ugyanis benne van a kollégák és a szülők segítsége is. Úgy érzi, közösen bebizonyították: egy összevont osztá­lyokkal működő kisiskolában is folyhat kiemel­kedő színvonalú szakmai munka, takács zoltán Magyaregres Falukrónika az utókornak Ecseny A falunapon mutatták be az Ecsenyi falukrónikát, ez a millenniumi kor­mánybiztosi hivatal há­romszázezer forintos tá­mogatásával készült el hatszáz példányban. A könyv szerzője, dr. Bősze Sándor, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója a falu történe­tét dolgozta fel az 1193-as első írá­sos említéstől napjainkig. Másfél év főleg gyűjtőmun­kával eltöltött időre volt szüksége, hogy elkészítse Ecseny fa- lukrónikáját. Aztán a több mint 300 oldalas kéziratot kellett egy 168 oldalas könyvvé szűkíteni, amiben rengeteg illusztráció is helyet kapott. A rendkívül érdekes ecsenyi fa­lukrónikában az elmúlt nyolcszáz év történetéből külön fejezet szól a település nevének eredetéről, a közigazgatás változásairól, a sváb település nemzetiségének alaku­lásáról, de az egyház is megszólal. Az evangélikus egyházközségről, a művelődésről, a szellemi nép­rajzról, valamint a tárgyalkotó népművészetről is olvashatunk Bősze Sándor levéltár-igazgató azt is elmondta, hogy ez az anyag jó alapul szolgálhat egy monográ­fia elkészítéséhez, amely két-há- rom évi gyűjtő- és rendszerező- munka után jelenhet meg, t. z. Szabó József Andor vagyona Dr. Szabó József Andor ország- gyűlési képviselő (Fidesz-MPP) is eljuttatta vagyonnyilatkozatát a Somogyi Hírlaphoz azzal a cél­lal, hogy azt hozza nyilvánosság­ra. Az egyébként titkos vagyon­nyilatkozat szerint egy százhar­mincnégy négyzetméteres ka­posvári, belvárosi tetőtér-beépíté- ses lakás egyharmada, és egy százhúsz négyzetméteres bala- tonboglári nyaraló egynegyed ré­sze van a nevén. Az ingatlanok fennmaradó tulajdonhányada a feleségéé. A honatyának a kapos­vári Pete Lajos utcai tömbházban egy harminc négyzetméteres la­kás van saját tulajdonában, és a bányai üdülőközpontban is van egy telke. Egy 1997-es évjáratú Renault Megan személygépkocsival, vala­mint egy jogász, illetve állategész­ségügyi szolgáltatást végző betéti társaság felével rendelkezik. Értékpapírjai, kötvényei és egyéb pénzügyi befektetései nin­csenek és igazgatósági, valamint felügyelő bizottsági megbízatása sincs. ■ Lebontották az állomást SOMOGYASZALÓ A legfontosabb feladat a szenny­vízprogram elindítása. Fajcsi János somogyaszalói polgármestertől megtudtuk: a teljes beruházás 1,18 milliárd forint, s pályá­zaton a társulás több mint hétszázhatvan- millió forintot nyert. A községnek 38 millió forintot kell előterem­teni, a lakosságnak in­gatlanonként százezer forintjába kerül a veze­tékre csatlakozás. A Sapard-programból tízmillió fo­rintra számítanak, csaknem öt és fél millió a kifizetett gázközmű-vá­gyon. Legvégső esetben pedig még hitelt is fölvesznek. Somogyaszalóban tervezik egy átkötőút . megépítését is Magyaregres felé. A polgármester szerint a költségek 70-80 százalé­kát különböző pályázatokon meg­nyerhetik.- Az a néhány vállalkozó, aki­nek itt van a telephelye, itt termel, munkát ad néhány helybelinek, és a földhaszonbérleti díjat is befi­zetik. A munkanélküliség leküz­désében Kaposvár közelsége is se­gít, hiszen sokan oda járnak dol­gozni - mondta a polgármester. - Főként a nők között sok a jövede- lempótlós, de ez nemcsak Aszaló­ban gond. Mintegy 650 ezer forintot költünk ha­vonta segélyre. Aszaló a lélekszáma miatt nem fért be a falu- gondnoki szolgálatba, így a saját pénzükön vá­sároltak autót, s önerő­ből működteti az önkor­mányzat. Ez évente több mint egymillió forintba ke­rül, de azt vallják: a szociális szol­gáltatásokat nem nélkülözhetik az antalmajori településrészen élők sem.- A napokban sikerült meg­egyeznünk a MÁV képviselőivel is - fűzte hozzá a polgármester. - A régi állomásépületet szerette vol­na megvenni az önkormányzat, de inkább lebontották. Még egy tető sem maradt a vonatra várók feje fölött. Lakossági követelésre végül is vállalták egy váró felépíté­sét. SZARKA ÁGNES KORSZERŰSÍTETTÉK A TANKONYHÁT Sikeresen szerepelt a Gazdasági Minisztérium pályázatán a kadarkúti Jálics Ernő Általános és Vendéglátó-ipari Szakképző Iskola: hárommillió forintot nyert a tankonyha felszerelésére. Néhány éve képeznek itt pincéreket, és szeptembertől cukrásztanulókat is oktatnak; az iskolában és a tanétteremként működő Akác vendéglő konyhájában állították munkába az új gépeket. Képünkön: a felújított tankony- hában gyakorolnak a cukrászjelöltek. __________fotó: kovács tibor T ündérek hajnali tánca Kaposmérö Öt éve hívták életre Kapós- mérőben az Együtt a jövőnkért '95 alapítványt, hogy a tehetsé­ges diákokat és a szociálisan rá­szorulókat támogassák. A Hu­nyadi iskola tornatermében ala­pítványi bállal ünnepelték a szü­letésnapot. Az iskola aulájában egykori és jelenlegi tanárok alko­tásaiból nyitottak kiállítást, és né­hány öregdiák is bemutatkozott. Ackermann Éva nyugalmazott rajztanár portréit, tájképeit tette a paravánra; az Ungvári Judit-Molnár Tibor házaspár nemcsak a festményeit, illetve természetes anyagokból készített kézművesremekeit hozta el, ha­nem az elkészítésüket illusztráló népszerű köteteket is. Ferencné Fogarasi Éva ezúttal is természet­szeretetre és kiváló művészi ér­zékre valló natúrmontázsaival bűvölte el az érdeklődőket - köz­tük van a három, lila hajnalkából komponált Tündérek hajnali tán­ca is -, Balazsiné Balaskó Mária pedig míves kerámiaedényeit ál­lította ki. Miovecz János igazgató el­mondta: örül, hogy az elmúlt években folyamatosan gyarapo­dott az alapítvány vagyona. Most azt tervezik, hogy bővítik a kört, és a főiskolásokat, egyetemistá­kat is támogatják. Az alapítványi est hangulatát a Déryné Vándor­színtársulat tagjai teremtették meg, és az intézmény egykori és mostani diákjai, illetve tanárai is ízelítőt adtak a tudásukból. Nagy taps kísérte Jónás Zoltán hegedű­szólóját, valamint Horváthné Tadics Viktória és Antalfai Ottó négykezes zongorajátékát. A hajnalig tartó alapítványi es­ten a Rezsó együttes muzsikált. L.S. Utak, túl a kilencvenen Bodrog Szili Istvánná ma is szívesen varr fotós kovács tibor A leghosszabb séták is legföljebb a kertbe vagy a kapuig tartanak ma már Szili Istvánnénak, Bodrog legidősebb lakójának. Igaz, a lépései óvatosabbak, de a kilencedik évtizeden túl sem nyugszik bele a semmittevésbe. A lányához költözött - igazítanak útba a bod­rogiak, amikor a falu legidősebb polgárát ke­resem. A csaknem félezer lakosú községben jól ismerik egymást az emberek; összetartó a közösség, a lakosság egyharmada idős korú. Szili Istvánná több generáció sorsát kö­vette nyomon az eltelt évtizedekben. Kilenc- venkét esztendős, és irigylésre méltóan jó az emlékezete. Nem kis büszkeséggel mesé­li: a családi fáma szerint a Szili ősök már a török hódoltság előtt is itt éltek. Egykor mal­muk is volt. A század elején, éppen az ő születése előtt néhány évvel alakult ki a mai Bodrog, amikor Hidegért 1903-ban, Alsóbűt 1905-ben fölparcellázták, s gyermekkorából őrzi a lassacskán megtelepedő családok em­lékét is. Bár szívesen mesél az elődökről, az egykori bodrogi várról, azért mindig vissza­kanyarodik a család történetéhez és tragédi­áihoz. A korral csak annyit törődik, amennyire a mozgását korlátozza. Szili Istvánná azonban nem hagyja el magát; most is mindig talál fel­adatot. Lányával együtt küszködött az idén a hatalmas kerttel. A szerény nyugdíj mellett ugyanis a megélhetéshez szükségük van a terményekre. A kapálás és a permetezés azonban, mint mondta, már nem neki való. Ezért is tartja szerencséjének, hogy számíthat Csombárdon élő unokája férfierejére. Most, miután a lányához költözött, szeret­né eladni az elárvult házát és a „nagy csoda istállót”. Eddig azonban nem akadt rá komoly vevő. S figyeli a falu megújulását, szíve sze­rint való a fejlődés. Bízik abban, hogy akad végre egy ügyes gazda, aki az öreg Szili-portát is érdemesnek tartja a gazdaság újraélesztésé­hez. IZMÉNYI ÉVA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents