Somogyi Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-11 / 264. szám
4 ★ RIPORT ★ 2000. november 12. IL János Pál lemond? Legutóbb jó 700 esztendővel ezelőtt, 1294-ben V. (Szent) Coelestin pápa mondott le Szent Péter trónjáról. A remetéből pápává emelt Murrone Péter önként, alig öt hónapos uralkodás után vált meg egyházi méltóságától. Az idén 80 esztendős II. János Pál megroppant egészségi állapota miatt követné 13. századi elődje példáját. Vatikáni körök azzal számolnak, hogy a Szentatya legkésőbb karácsonyi szózatába szőve jelenti be visszavonulását. A pápai államot belülről ismerők mondják: „az egyházfő a határidőnaplójának az áldozata”! Részben önmaga ragaszkodik különféle rendezvényeken való részvételhez, másrészt mind megeről- tetőbb utazások sokasága vár rá - jövőre is, ami még egy makkegészséges ember számára is sok lenne. A Parkinson-kór immár az arcát is elérte, csodálatra méltó akarattal igyekszik leküzdeni a betegségét, amely ugyancsak akadályozza a beszédben. Márpedig néma pápa képtelen betölteni küldetését: misézés közben ugyanis hangosan kell imádkoznia. Külön gondot okoz a Parkinson kezelésére szolgáló erős gyógyszer, amely gyengíti az előrehaladott korú férfiú állapotát, fáradékonnyá teszi, nehezíti a gondolat-összpontosítást. Ráadásul a Szentatya karját is megtámadta a betegség, mind nagyobb erőfeszítésébe kerül az áldásosztás. Több problémát mindenképpen meg kell oldani a pápa visszavonulása esetém.az egyházjog szerint a pápa senkinek sem tartozik számadással, ha leköszön tisztségéről. A bíborosok nyomban hozzáláthatnak utódának a megválasztásához. Fennáll viszont annak a veszélye, hogy a választás kimenetelével elégedetlen kardinálisok az utódot „ellenpápaként” kezelik, és továbbra is II. János Pált tekintik az „igazinak”. Másrészt a Szentatya nem mondhat le 2001. január 6-a, a szent év letelte előtt. Mit csinál majd Karol Wojtyla, ha már nem lesz pápa? Valószínűleg kolostorba vonul. Tavaly júniusban talán ezt az állapotot próbálta ki: másfél napra becsukta maga mögött a kelet-lengyelországi Wigryben található kamaldoli kolostor egyik cellájának ajtaját. Állítólag nagyon jól érezte magát, a hazájában. Rómában aligha lenne maradása. Szokta is mondogatni: „a Vatikánban nincs hely nyugdíjas pápának.” Dr. Gergely Jenő, az egyháztörténet kiváló ismerője viszont kétli, hogy a közeljövőben lemond a pápa, jelenlegi egészségi állapota ugyanis nem ad erre okot. Valóban több betegség gyöt- ri II. János Pált, de ez számos egyházfővel előfordult már, és ők mégis a helyükön maradtak. Az ELTE tanszék- vezető egyetemi tanára lapunknak azt mondta, ezután legfeljebb kevesebbet utazik a Szentatya, s nem vesz részt megerőltető programokon. Ám - fogalmazott a profesz- szor - ha mégis kénytelen lenne megválni posztjától, nem kellene attól tartani, hogy villongás alakulna ki II. János Pál és az új pápa hívei között. A nagy tekintélyű bí- borosi testület - amely megválasztja a pápát - döntését ugyanis biztosan elfogadnák a katolikus egyház vezetői. Az ellenpápáknak ugyanis csak a középkorban volt jelentőségük, amikor a szentatyák világi hatalmat is birtokoltak, s ebből adódtak a konfliktusok. Gergely Jenő úgy véli, akárhogy dönt is II. János Pál, az utódlási harc már megkezdődött. Nagyon erős az olasz lobbi, hiszen a lengyel Wojtylát megelőzően legutóbb az 1500-as évek elején volt arra példa, hogy nem itáliai pap - hanem a holland V. Hadrián - ült Szent Péter trónjára, ezért szeretnék, ha ismét „hazai” egyházi méltóság költözne a Vatikánba. A harmadik világ katolikus egyházai viszont azzal érvelnek, hogy ha már volt „kelet-európai pápa”, akkor illendő lenne nekik is főszerepet kapniuk. HARC A PÁPAI TRÓNÉRT A katolikus egyházon belül három nagy tábor próbálja saját jelöltjét győztes helyzetbe hozni. Az Ameri ka-frakció Észak- vagy Dél-Amerikából származó pápát szeretne arra hivatkozva, hogy a kontinensen él a világ 990 millió katolikus híve közül 550 millió. Ezt a frakciót a konzervatív Opus Dei rend is támogatja. A konzervatív frakció idősebb pápát szeretne, akinek nincs elég ideje ahhoz, hogy olyan mélyre ható változtatásokat kezdeményezzen, mint II. János Pál. Őket a „Communione e Liberazione” szervezet is támogatja. A haladó frakció olyan pápát akar, aki hajlandó Róma hatalmát korlátozni és a püspököknek juttatna több hatalmat. A pápaválasztást az a két tábor nyeri meg, amelyik hajlandó egymással szövetségre lépve közös jelöltet támogatni. Dionigi Tettamanzi bíboros (66), Genova érseke a legesélyesebb jelölt. Többek között a konzervatív Opus Dei csoport támogatására számít. Éles nyelvű szónokként és rendkívüli intelligenciájú teoretikusként ismerik. Norberte Rivera Carrera bíboros (58) a középamerikai Mexikóváros érseke. Az Amerika-frakció jelöltje. A Jézus Krisztus Lovagjai” és az Opus Dei támogatja. Erényei közé tartozik, hogy ügyes közvetítő az egyház és a politika között. Camllo Ruinl bíboros, Róma fő vikáriusa, a vatikáni konzervatívok által leginkább támogatott jelölt. Évtizedekig dolgozott II. János Pál pápa mellett, irtózik a reformoktól. Több szívműtéten esett már át, ez csökkenti esélyeit Vinko Puljic érsek (55). Szarajevó érseke, híveivel a szerb éleslövészek kereszttüzében kellett működnie. Segíthetné a keresztény ortodox egyházzal való megbékélést, de a vatikáni entel- lektüelek „egyszerű léleknek” tartják. Ortega y Alamino Lucas (64) Havanna érseke. A katolikusok elnyomása ellen eredményes léphetne fel az egész világon. Castro alatt ez sikerült neki. Az Opus Dei támogatja. Hátránya: kevesen állnak mögötte, és csak spanyolul beszél. A MAGYAR KIVÁNDORLÓK A FIUMEI KIKÖTŐBEN HAJÓZTAK BE Emigráns Tours 2000 Nagy pénzt látnak az egykori nincstelen kivándoroltak felkutatásában Németországban. Hamburg csaknem fél évszázadon keresztül a tengerentúlra emigrálok egyik gyűjtőhelye volt, s a kikötőváros most ebből profitálni szeretne. Négy-öt éven belül teljes egészében felteszik az internetre a kifutott hajók utaslistáit, amelyből - részben térítési díj ellenében - a kivándorlók tengerentúli utódai kikereshetik őseiket. A nevek között akár még magyarok is lehetnek, bár emigráló eleink annak idején inkább Fiume kikötőjéből indultak. A horvátországi levéltár is őrzi a régi utaslistákat, ám ezek egyelőre csak nehezen hozzáférhetőek. A hamburgi kezdeményezés nagy sikerre számíthat. Bár idáig csupán az 1890-93 között kivándoroltak névsorát sikerült feldolgozni és számítógépre vinni, máris sorra jelentkeznek az utódok. Ilyen például Thomas Seme- bauer, aki 1890-ben kitántorgott nagyapját fedezte fel a Normandia nevű hajó nyilvántartásában. Persze a köszönőlevelek nagy számát magyarázhatja az is, hogy a „Kapcsolat gyökereiddel” (Link to your Roots) elnevezésű program használata egyelőre ingyenes. Ám ez csak az úgynevezett „beetetés” időszakára érvényes, s aki későn ébred, annak nemsokára már 50 dollárt kell fizetnie lekérdezésenként. A szervezők bíznak abban, hogy a jelenlegi kutatási sikerek híre elegendő reklám ahhoz, hogy az utódok ne sajnálják a pénzt elődeik megismerésére. Bár a kivándorlás Magyarországon is nemzeti sportnak számított az elmúlt száz évben, hasonló kezdeményezésnek nálunk még semmi jele. Kiss Dezső, a Magyarok Világ- szövetségének (MVSZ) levéltárosa szerint az elmúlt tíz évben őket eddig még senki sem kereste meg azzal, hogy a rokonait szeretné felkutatni. Igaz, erre kevés is lenne az esély.- A rendszerváltás évében szinte minden emigránsokra vonatkozó iratot kiselejteztek az MVSZ- ben - emlékezett vissza a levéltáros. - A régi vezetők így próbálták eltüntetni annak bizonyítékait, hogy ők valójában nem a kapcsolatok ápolásával, hanem az állampártnak végzett megfigyelésekkel foglalkoztak. Kiss Dezső ugyanakkor nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Fiume levéltárában még őrzik a kivándorolt magyarok neveit. A magyar emigránsok ugyanis leginkább ebből a kikötővárosból indultak szerencsét próbálni, mivel ide tudtak a legkönnyebben eljutni. Kezdetben még csak az amúgy is sokat utazó iparosok, kézművesek vándoroltak a tengerentúlra, ám a századforduló után már az alföldi és a dunántúli parasztság is tömegesen indult az ígéret földjére. Az MVSZ levéltárosa szerint nem is akartak véglegesen letelepedni Amerikában, többségük csupán 1-2 év távolléttel számolt, ám az utazás és letelepedés költségei sokakat teljesen nincstelenné tettek. Az egyszerű parasztemberek közül, akik korábban még a falujuk határát sem lépték át, többen betegek lettek a kéthetes, zsúfolt hajóút alatt, majd amikor végre megérkeztek, meseország helyett egy nagy fahangárban találták magukat, ahol mindenkit végig- lökdöstek. Az orvosi vizsgálat után elvették a teljesen tanácstalan emberek iratait, ruhájukra cédulákat tűztek, majd ez alapján elszállították őket a kijelölt munkahelyekre. Többségük soha nem látta viszont az óhazát. D. T. Tengeren, tengeren túl „Az amerikai hivatalnok a legfontosabb kérdéseket megtanulta magyaml. És aki két-három dollárt felmutat, akit New Yorkban vár valaki, az mehet. Aki továbbutazik, annak egy pillanatra sem szabad kiszállni, ott marad Ellis Islanden, míg nem rakják vonatra. A hatalmas Egyesült Államok ezen a kapun bocsátja be a harmadosztályú idegent, aki úgy érzi, véget ért minden küzdelme, minden szenvedése. Elfelejti a tizenhét napos szomorú tengeri utat, a fedélköz dohos levegőjét, a rossz ételt, elfelejti a sok hazai gyötrelmet és kizsákmányolást, amely arra kényszeritette, hogy hajóra szálljon, s idegen földön keresse meg a kenyerét.” (Idézet Pásztor Árpád 1908-ban megjelent könyvéből)
