Somogyi Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-28 / 253. szám
2000. október 29. ★ ARCKÉP ★ 7 Szakképzett favágó, evangélikus püspök tábori lelkészként szolgált a keleti fronton - végre hazajöhetett az orosz hadifogságból. Ettől a perctől fogva osztályidegennek számítottam.- Ha már szóba hozta édesapját, időzzünk egy kicsit az ő személyénél! Hallottam róla, hogy különleges teljesítményekre volt képes. Október 31. a reformáció ünnepe. Holnapután lesz ugyanis 483 éve, hogy Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, wittenbergi teológiaprofesszor kifüggesztette a bűnbocsánattal való visszaélések elleni 95 tételét, ami nemcsak egyházi körökben keltett nagy feltűnést, hiszen az egyes ember Istenhez való viszonyán kívül gazdasági kérdésekkel is foglalkoztak. Az évforduló alkalmából ez utóbbiakról ml nem kérdeztük dr. Harmati Béla püspököt, a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetőjét, csupán életéről és lelkiekben különösen gazdag pályafutásáról. meki szereteten túl azért is hálás vagyok neki, mert tőle tanultam meg németül és angolul egyaránt.- Nagy előny lehetett ez önnek már a középiskolában is. Hol végzett?- Budapesten a József Attila Gimnáziumban érettségiztem. Méghozzá abban az időszakban, amikor több volt a szénszünet, mint a tanítás. Akkor 1954-et írtunk, de a korábbi években máshova jártam. Tanultam Csepelen is, de 1950-től már a Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója lehettem mindaddig, amíg nem államosították az iskolát.- Ekkor döntötte el, hogy lelkész lesz vagy korábban?- Azí mondják, mindenkire jellemző legrégebbi emlékképe. Önnek mi az?- Sajnos elég messzire nyúlhatok vissza érte, ám ha kutatni kezdek memóriámban, akkor egy hatalmas kertet látok magam előtt a templom mellett. Nem véletlen ez, hiszen édesapám lelkészként szolgált. Akkoriban szokás volt, hogy hársfát ültettek a templom mellé. Bizony nemcsak annak az ágaira másztam fel gyerekkoromban, hanem a többiére is. A kert végében volt egy tó, gyakran játszottam ott a kutyámmal.- Később nyilván az osztálytársakkal is. Hol járt iskolába?- Falusi tanodában kezdtem szülőhelyemen, a Nógrád megyei Ősagárdon, ahol négy osztály járt együtt. Karácsonyra már minden elsős tudott olvasni, nem úgy, mint most. Később Vácon és Szentendrén is tanultam népi kollégistaként, méghozzá ösztöndíjasként. Emlékszem, hogy az első alkalommal kapott pénzből egy gojzervarrott bakancsot vettem, ami nagyon nagy dolognak számított akkor. De nem felejtem el azt sem, amikor úgy döntöttek, hogy elveszik a kitűnők emelt ösztöndíját, s beolvasztják a közösbe. Sértette igazságérzetemet, hogy ami a jobbnak jár, azt a bukásra álló kapja.- Szóvá tette?- Igen. De nem emiatt tettek ki a Nékoszból, vagyis a népi kollégiumból, hanem azért, mert 1948 végén édesapám - aki megjárta az I. világháborút, s 1944 tavaszától- Valóban. Egyházi köreinkben sokan tudják róla, hogy ő volt az, aki kerékpárral járta végig Európát, s így jutott el Angliáig. Manchesterből jött aztán haza 1920-ban, méghozzá ugyancsak két keréken. A gyer- Az az igazság, hogy hivatalból az agrármérnöki karra irányítottak, ahova a kitűnő érettségi bizonyítványomnak köszönhetően nem is kellett felvételiznem. Ennek ellenére inkább a teológiára jelentkeztem. Az akkori évfolyamba 15-en kerültünk.- S hányán végeztek?- Kevesebben. A teológiáról ugyanis 1956ban tízen elmentek Nyugatra. Névjegy Született: 1936. április 23-án a Nógrád megyei Ősagárdon. Édesapja Harmati Béla Márton evangélikus lelkész. Édesanyja Macsuga Margit. Felesége 1962 óta Polgár Rózsa Kossuth-díjas textilművész. Fiai: Harmati Béla László (34) művészettörténész és Harmati Gergely Ádám (31) minisztériumi főtanácsadó. Pályája: 1959. július 19-én avatták lelkésszé, 1987. augusztus 14-e óta püspök. Szolgálati gépkocsija: Audi-6-os. Kedvencei: írója Shakespeare, zeneszerzője Bach és Mozart, színésze Sztankay István, sportja a foci, de egyik csapatnak sem drukkol.- Önnek meg sem fordult a fejében?- Azt gondoltam, hogy megváltozik a világ. Tévedtem. Pontosan 1990-ig kellett várnom rá nekem is. Egyébként az is közrejátszott a maradásomban, hogy messze voltam még tanulmányaim befejezésétől.- Amikor lelkésszé avatták, milyen célokat tűzött maga elé?- Semmi különöset. Szolgálni akartam, s mindegy volt, hogy hol. Először Veszprémbe és a Balaton partjára kerültem, majd Balassagyarmatra, később pedig Rudabányára, ahol Felvidékről betelepített bányászok éltek. Oly sokan, hogy templomukat is a bányavállalat építtette hajdanán. Nemcsak itt, de a környék 12 településén tartottam istentiszteleteket akkoriban.- Hogy érezte magát ott?- A bányászok csak lelkész elvtársnak szólítottak. Kétféle embert tiszteltek. Aki többet és jobban ivott, mint ők, illetve azt, aki egyáltalán nem ivott. A motoromra hivatkozva e második kategóriába tartoztam, mert egy Danuviával jártam a környéket, aminek emlékeit a bal térdem ma is érzi.- Genfbe viszont már nem azzal utazott. Minek köszönhette, hogy a későbbiekben Svájcba került?- Az irodalom szeretetének. A Magyar Televízió ugyanis 1965 decemberében Shakes- peare-versenyt hirdetett, amit megnyertem egy matematikus és egy katona előtt. Egyházunk vezetői akkor figyeltek fel rám, s ösztöndíjjal küldtek ki. A genfi és zürichi egyetemen szociológiával és vallásfilozófiával foglalkoztam. Később, 1967—1970 között a Lutheránus Világszövetség meghívására dolgozhattam Genfben a teológiai osztály asszisztenseként.- Egyedül élt ott vagy a családjával?- Már első külföldre kerülésem előtt nős voltam.- Emlékszik feleségével történt első találkozásukra?- De még mennyire! A fasori gyülekezet ifjúsági körében láttam meg öt 1958. január 24- én este fél hét körül. Grafikusként dolgozott akkoriban. Ez szerelem volt az első látásra, és hamar kialakult közöttünk az az erős vonzalom, ami máig tart.- Ha már a szerelemnél tartunk, megkérdezem, hogy mikor érezte át először ezt az érzést?- Tízéves lehettem. Margitkának hívták választottamat, akivel Csepelen együtt szerepeltünk a karácsonyi műsorban. Nem tudom, hogy kölcsönösen dobogott-e a szívünk a másik iránt, mert nem mertem megkérdezni.- Én viszont bátorkodom azt, hogy minek köszönhette püspökké választását?- Bizonyára belejátszott, hogy korábban tíz évig tanítottam a teológián, sokan ismertek a fiátalabb generáció tagjai közül. Fontos szempont lehetett nyelvtudásom és nemzetközi kapcsolatrendszerem is.- Mikor történt ez?- A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének lelkészi vezetőjévé 1987. augusztus 14-én választottak meg, s október 24-én iktattak be hivatalomba.- Pár „perccel" a rendszer - váltás előtt.- Valóban, akkortájt kezdődött az igazi változás. Németh Várszegi Asztrik szíve szerinti lutheránusnak tartja Harmati Bélát Miklós exminiszterelnökkel már én írtam alá a korábbi, 1948-ban kötött egyezmény felmondását. Ma már tíz régi gimnáziumunk újra a miénk, s hamarosan visszakerül hozzánk a miskolci és a kőszegi is.- Bizonyára nagy öröm ez a püspöknek, de feltételezem, hogy a nagyapának az unokái fontosabbak.- Boldog vagyok, hogy nyolc hónapja már hárman is vannak. A legnagyobb hét-, a középső ötesztendős.- Szokott nekik mesélni a saját életéről?- Előfordult már. Nem csak ők csodálkoztak azon, hogy szakképzett favágó is vagyok. Ezt a képesítést még a váci erdészetnél szereztem egy tanfolyam elvégzése után nyári diákmunkáim során. Ennek ellenére a Magyar Környezetvédelmi Egyesület tiszteletbeli elnökeként sem aprítani, hanem ültetni szeretem a fákat. A hár- sak, a tölgyek és a jegenyék ugyan nem nőnek az égig, de Isten országa felé mutatnak, ahogy ez egy püspöknek is szent kötelessége. Palásti Péter Mások mondják róla Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát: Testvéri jó barátság fűz Harmati Bélához. Bencés tanárként azt mondhatom, hogy annak idején Csepelen kisdiákunk is volt. Ez a tény meghatározza kapcsolatunkat. Igazi európainak tartom őt, aki egyházának hűséges, tudós fia. Szívem szerinti lutheránus. Teológiában és az életben való jártasságát csodálom, nyelvtudását irigylem. Olyan ember, akivel mindig őszintén lehet beszélgetni, s nem csak egyházi témákról. Lényegesnek tartom azt is, hogy kettőnk kapcsolatában nincs félelem a katolikus és az evangélikus között, mint ahogy ezt vélhetően gyakran tapasztaljuk másoknál mind a ketten. Dr. Kálmán Attila, a Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke: Sosem voltam a beosztottja, így esetleges hibáit nem ismerem. Mint testvéregyházunk püspökével, a Magyar Ökumenikus Tanács (egykori) és a Magyar Bibliatársulat jelenlegi elnökével több mint tíz éve van rendszeres kapcsolatom. Sok előadását, felszólalását hallottam, írását olvastam, gyakorta vettem részt olyan egyházi vagy kormányzati vezetőkkel folytatott tárgyaláson, amelyen ő is ott volt. Felkészült, kissé kimért, de korrekt, segítőkész. Szokolay Sándor zeneszerző: Összetett egyéniségű, nagy műveltségű, jó kedélyű embernek ismerem. Olyannak, akinek élete lényegesen többrétű, mint amennyit a püspöki hivatal megkövetelne. Műveltsége nem hobbiszintű, hanem tudatosan megszerzett ismeretanyag. Megfigyeltem, hogy prédikációiban gyakran átlépi a klasszikus kereteket. Egyházi kantátáim külföldi bemutatása alkalmával többször utaztunk együtt. Akkor jöttem rá, hogy számára valóban nagyon fontos a különböző vallású emberek egymáshoz közelítése. Vagyis nála megvalósul az igehirdetés és a gyakorlat egysége.
