Somogyi Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-02 / 206. szám
4 ★ RIPORT ★ 2000. szeptember 3. Gyilkos gyémánt Gyémánt: nincs nő, aki ne vágyna arra, hogy megcsillanjon az ujján. Pedig a legértékesebb drágakövekhez fájdalom, vér és halál tapad. Afrika több országában emberek tízezreit gyilkolják le a helyi bányákból kitermelt gyémántokon vett fegyverekkel. A háborúk és a nyomában bevezetett gyémántbojkott a világ kereskedelmét ellenőrző De Beers konszernnek kedvez. Bár raktáraik dugig vannak, az árakat mégis magasan tartják. „Ha mindössze négy ember élne az egész földkerekségen, csak annyi briliáns kerülne piacra, amennyi csak kettő számára lenne elegendő” - ezzel a mondással indította útjára a múlt század végén a világ gyémántbányászatát és kereskedelmét máig ellenőrző De Beers konszernt alapítója, Cecil Rhodes. Becslések szerint az első gyémánt megtalálása óta 150 tonna ékkövet bányásztak ki. Ehhez há- rommilliárd tonnányi kőzetet, földet, kavicsot kellett elhordani, átvizsgálni. Tavaly a világ gyémántbányáiban 25 555 millió dollár (hétezermilliárd forint) értékű követ hoztak a felszínre. Egyszóval a gyémánt korántsem olyan ritka vagy drága holmi, mint az utána pénztárcája miatt hiába áhítozó átlagember gondolja a kirakati árak láttán. A hazai ékszerboltokban már néhány tízezer forintért vásárolható egy-egy kisebb, 0,1-0,2 karátos briliáns (57 lapra csiszolt gyémánt). A borsszemtől nagyobb méretű köveknél az árat jelentősen befolyásolja a szín, a tisztaság, a csiszolás és a tömeg. Egy egykarátos (0,2 gramm körüli) első osztályú követ minőségtől függően 400000-800000 ezer forintért lehet megszerezni. London belvárosában, a City szélén áll egy átlagos kinézetű irodaház. Itt működik a De Beers konszern központja, s ma ez a világ legtöbbet érő épülete. A raktárakban, tárlókban az elmúlt években a világ gyémántforgalmának hetven százalékát ellenőrző vállalat saját bevallása szerint négy- milliárd fontot (1700 milliárd forintot) érő gyémántkészletet halmozott fel, hogy az árakat a korábban megszokott magas szinten tartsák. A spáj- zolás sikerrel járt. A vállalatóriás 2000 első félévi mérlegében arról számolt be, hogy nyereségét 226 százalékkal növelte. Az emelkedést a tartós fogyasztási javaktól elpártoló amerikai középosztály dinamikusan növekvő briliánsékszer-vásárlásainak köszönhetik. A céget irányító Nicky Oppenheimer a mérleg közzétételekor bejelentette: hamarosan piacra dobják „elfekvő” készleteiket. A gyémántok, amíg a bányából kikerülve egy-egy menyasszony ujján kikötnek, titokzatos utat járnak be. Ezen az úton az adott szó és a kézfogás sokkal fontosabb, mint a kövek származását bizonyító hivatalos papírok. A világon gyémántbányászatból, a kövek csiszolásából, osztályozásából egymillió ember él. A kibányászott és osztályozott köveket a konszern ellenőrzése alatt álló Central Selling Organization (CSŐ) gyűjti össze a bányáktól. A szervezet háromszáz „fontos” ügyfelet hajlandó csak a világ nyers- gyémánt-készletéből kiszolgálni. A gyémánt VIP- listára csak olyan cégek kerülhetnek fel, amelyek legalább a nyers kövek egy részét feldolgozzák, csiszolják, mielőtt továbbadnák. Tőkeerősek, mert havonta legkevesebb egy „sight” nyers gyémántot (értéke mintegy ötmillió forint) átvesznek. A vevők a fel nem dolgozott nyers gyémántot viszik a gyémánttőzsdére. Ezekből csak néhány működik a világon, például Amszterdamban, Tel Avivban. Ellentétben a rendes tőzsdékkel, a gyémántbörze zárt, meghívásos rendszerben működő piac, ahol az áru nemcsak papíron,, hanem fizikai valójában is jelen van. A kövek bizalmi alapon, szóbeli megállapodásra egy kézfogást követően kerülnek új gazdájuk zsebébe. A börzéről a nagykereskedőkhöz, majd az ékszerészeket kiszolgáló cégekhez visz az út. A világ legnagyobb gyémánttermelő országai Afrikában találhatók. A térségben huszonöt éve dúlnak az országok irányításának megszerzése lérdekében polgárháborúk, amelyeket a lázadók, felkelők az erőszakkal elfoglalt bányákból származó kövekből kapott pénzből fizetnek. Angolában például Jonas Savimbi a CIA ötlete alapján tette rá kezét a ’90-es évek elején a gyémántbányákra, ahonnan rövid idő alatt 750 millió dollár vándorolt át a fegyver- kereskedők zsebébe. Az ENSZ több afrikai ország kérésére embargót rendelt el a polgárháború sújtotta térségekből származó kövekre. A Világbank vizsgálata szerint ugyanis „a világon folyó polgárháborúkat ma már nem elsőrendűen politikai okok, hanem a gyémántért vívott küzdelem robbantja ki és táplálja”. Becslések szerint Sierra Leonéban több tízezer, míg a francia kormány adatai alapján Kongóban (a világ ipari gyémánttermelésének 70 százaléka Kaszai tartományból származik) 1,7 millió ember életét követelte mára gyémántpénzen folyó háború. Az embargó, mely a világ gyémánttermelésének 3-5 százalékát szorította volna ki a piacról, eredménytelen volt mindaddig, míg a De Beers konszern nem vállalta, hogy nem vesz át és nem forgalmaz olyan gyémántokat, amik nem a legális kormányok engedélyével kerülnek exportra. Csakhogy a lázadók erre is találtak már megoldást. Más, „békés” gyémánttermelő országba szállítják a köveket, ahol csekély pénzen megvesztegetett kormánytisztviselők állítják ki az ENSZ-határo- zatnak megfelelő tanúsítványt. Júniusban Kongó és Zimbabwe több politikai vezetője pedig közös céget akart bejegyeztetni a londoni tőzsdén, hogy azon keresztül legalizálják a gyémántokat. A gyilkos gyémántok miatt egyre több polgárjogi szervezet támadja a gyémántkereskede- lemben érdekelt cégeket, melyek szeptember 6-án ismét összeülnek, hogy kitalálják, miként tarthatják távol a csillogó ékkövektől a háború kutyáit. Meghalt a gyémántcsászár A De Beers birodalmat Cecil Rhodes - akit tüdőbajának gyógyítására küldött édesanyja Dél-Afrikába - alapította. Amikor Kimberleyben megtalálták az első gyémántot, a Rothschild-bankháztól kért egymillió fontos hitelt. Felvásárolta a környék kisebb bányáit, majd hirtelen nagy mennyiségű követ dobott áron alul a piacra. Emiatt nagyobb vetélytársai tönkrementek. A politikus-üzletember halála, majd egy gazdasági válság után Ernst Oppenheimer és családja vette át a cég, és vele a gyémántipar feletti uralmat. Ernst fia, a közelmúltban 91 éves korában elhunyt Harry Oppenheimer cége büszkeségének egy 214 karátos gyémántot tartott. Lelketlen kövek- Én a régi csiszolású, egyedi kidolgozású ékszereket díszítő köveket jobban kedvelem, minta moderneket. Jóllehet utóbbiak fénye szebb, de művibb, s emiatt mintha a lelkűk is elveszett volna - véli Pless István ékszerész, aki már a negyedik ékszerészgenerációt képviseli családjában. Pless szerint az európai uniós csatlakozás sokat lendíthet a magyar ékszerpiacon. Nyugaton nagy értéke van az egyedi ötvösmunkáknak. Ideheza a vásárlók inkább az olcsóbb olasz, izraeli „tömegárut" keresik. A szakember szerint a hazai piac telített. Sikerre inkább az árveréseken fellelhető, antik darabok számíthatnak. Ezek ára egyébként - éppen mert kevésbé tiszták - alacsonyabb, mint az új daraboké. A legkeresettebbek az art deco, a szecesszió és a biedermeier jegyében a múlt század végén, e század elején készült darabok. Egy amerikai professzor hátborzongató műtétre készül. Kijevbe utazik, ahol egy élő férfi fejét akarja levágni, majd hozzáilleszteni egy elhunyt fiatalember testéhez. Magyar orvosok állítják, az agy sérülékenysége miatt képtelenség végrehajtani a fejátültetést. Fejcsere vagy amit akartok Mindössze 19 éves volt a medinai Craig Vetovitz, amikor egy kanyarban lerepült motorjáról, a pompás Harley Davidsonról. Az Ohio állambeli fiatalember nyakát szegte, megbénult. Ennek éppen harminc esztendeje. Bár időközben vegyészmérnöki diplomát szerzett, és tolószékben is sikeres karriert épített magának, érzi, hogy teste kezdi cserbenhagyni. „Félek, hogy nincs sok időm hátra, ezért inkább vállalkozom a nagy műtétre” - jelentette ki Vetovitz. Előreláthatólag ő lesz az első ember a világon, akinek átültetik a fejét egy másik ember testére. Hátborzongató merészség. Mintha csak valaki a nyaktiló alá feküdnék, abban bízván, hogy az eloldott penge félúton megáll... Vetovitz műtétjére szeptember végén kerül sor, egy frissen elhunyt fiatalember testét kapja „maga alá”. A műtétet a 75 esztendős dr. Robert J. White amerikai orvos végzi el. A professzor már a ’70-es években végzett fejátültetést rhesus majmokon. Sikerrel. Vetovitzcal azonban az ukrajnai fővárosba, Kijevbe utazik, ott szeretne operálni: Az ukrajnai kitérőnek egyszerű oka van: Amerikában tilos a kísérletezés emberen. Kijevben viszont kitűnő orvosok vannak, ráadásul a sajtó elől is elbújhat. A műtét egyébként 1,3 milliárd forintba kerül majd. A professzor elmondása szerint az operáció egyszerű, a páciens fejének ereit először mesterséges keringésre kapcsolják, aztán elválasztják a testétől, átmenetileg hűtik, végül rávarrják az elhunyt (agyhalált szenvedett donor) testére. White nem titkolja: a gerincvelőt még ő sem képes összekötni az agyvelővel, tehát a beteg továbbra is béna marad. Ám a fiatal test szervei éltetni fogják Vetovitz szellemét. A test lesz a cserélhető „elem", amely tovább táplálja a fejet, az agyat, a lelket. Tekintélyes európai transzplantációs szakemberek eleve ellenzik az „etikailag erősen vitatható” operációt. Vetovitz viszont hajthatatlan, és vállalja a kockázatot. Detlef B. Linke német agykutató professzor szerint az amerikai orvos terve „orvosilag kivitelezhető”, szerinte még működhet is a két személyből összevarrt ember. Etikailag nem kifogásolható a műtét akkor, ha az adományozónál (donornál) beállt az agyhalál. A VR kérdésére több magyar orvos komolytalannak nevezte a műtétet. A SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának - magát megnevezni nem kívánó - orvosa szerint elképzelhetetlen, hogy egy ilyen beavatkozás eredményes legyen. Az agy rendkívül sérülékeny, az oxigénhiány következtében gyorsan elpusztul. Ám ha netán mégis sikerülne a műtét ideje alatt életben tartani az agyat, és a testi ereket az agyi erekkel össze tudnák varrni, az sem jelente megoldást. Az agy ugyanis képtelen lenne működtetni a testet, s a páciens rövid időn belül meghalna. A gerinc- és az agyvelő összekapcsolása, a gerincvelő átültetése pedig a jelenlegi orvosi ismeretek alapján teljességgel kizárt, így nincs remény arra, hogy a két testrészből „előállítsanak” egy egészséges embert. A. B. Cs. UKRAJNÁBAN NEM TUDNAK RÓLA Mind hazánk kijevi nagykövetségén, mind Ukrajna budapesti diplomáciai képviseletén érdeklődtünk arról, hogy hallottak-e az esetleges ukrajnai operációról. Amint az várható volt, egyik helyen sem értesültek a fejátültetésről. Azt is elmondták, ha az amerikai professzor a sajtó elől el akar bújni, akkor valószínűleg a legnagyobb titokban végzi el az operációt, tehát csak kevesen tudnának róla. Azt pedig kizártnak tartják, hogy az ukrán egészségügyi hatóságok engedélyeznék, hogy náluk embereken kísérletezzenek. <
