Somogyi Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-31 / 204. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap SOMOGY I TÁJAK 2000. Augusztus 31., Csütörtök Szabás fellobbanó lámpásai Gárdonyi lámpáshoz hasonlította a falusi tanítókat. Rozina Zoltán feleségével - mint ahogy a szabási millenniumi napon is megjegyezte a díszpolgári cím átvé­telét követően - ko­molyan vette ezt a szerepet. Most, nyug­díjas éveikben is vi­lágítani szeretnének, bár a fényük egyre gyérül, ezután is fel- fellobbannak.- Amikor 1956-ban ide kerültem, rám várt az intézmény vezetése - mondta Rozina Zoltán.- Akkor még itt volt a felső tagozat, csak­nem száz gyerekkel. Negyven éve jobbak, engedelmesebbek voltak a diákok; sokkal könnyebben lehetett irányítani őket, mint most. Több orvos, tanár, agrármérnök ke­rült ki közülük, de sajnos, más települése­ken, s nem itt él és alkot ez az értelmiség. Rozina Zoltán nemcsak a katedrán, ha­nem a közéletben is a szabásiakért dolgo­zott. Tanácstag volt, egészen a rendszerváltásig. Most, a millenniumi ünnepségre megalapította a női kart, hogy a helybeliek adják a műsort, a fele­sége pedig az irodalmi színpadot vezeti. Rozina Zoltán örül, hogy megkapta a díszpolgári címet, s annak is, hogy egy helyen töltötte életét. Arról is mesélt, hogy tanítványai és a falubeliek tisztelik, de a sok szeretet mellé olykor megbántás is tár­sult. Általában a faluban terjedő pletykák szoktak kellemetlenségeket okozni. A hajdani néptanítók idejében a pap, az orvos és a tanító a település első emberének számított. A nyugalmazott igazgató-tanító szerint ma már nincs ott a pedagógus az őt megillető helyen.- Ennek oka: a fiatal tanítók, tanárok többsége nem érzi a szükségét annak, hogy az iskola falain kívül is tevékenykedjen - állította. - Azt hiszik: eleget teljesítettek az órákon, pedig a gyerekek igénylik, hogy együtt dobbanjon a szívük. S hogy milyen a jó tanító? Rozina Zoltán sze­rint az a legfőbb ismérve, hogy szeresse a tanítvá­nyát, és érdekelje a családi környezet is, hiszen csak így tudja igazán megérteni. A szakmában pe­dig nincs helye a kapkodásnak. Rozina Zoltánná Szabásért kitüntetést kapott, s amikor a polgármestertől átadta a díszoklevelet, lepergett előtte a múlt. Negyven év után, édesap­Rozina Zoltán 1935-ben született Pécsen. Az álta­lános Iskolát Nemesdéden végezte, s 1955-ben szerzett diplomát a felsőfokú tanítóképzőben. Egy évet Somogyszobon tanított. Számos kitüntetése van, a Szocialista Kultúráért elismerésre és a most kapott díszpolgári címre a legbüszkébb. Rozina Zoltánné 1936-ban született Szabáson, több helyen járt általános iskolába, a felsőfokú tanító­képzőt 1955-ben végezte el. ma]d hazajött Szabás­ra tanítani. Kitüntetései közül az Ifjúságért emlék­plakettre a legbüszkébb, és a Szabásért elismerő címre. Két lányuk és öt unokájuk van. jától vette át a stafétabotot. A tanítólakban született, és ide is tért visz- sza. Számára az első éve a legemlékeze­tesebb. Húsz­évesen egy 1-2-4. összevont osztályt kapott, öt­venkét gyerekkel. Az 1956/57-es tanév volt a tűz­keresztség, és egészen a nyugdíjazásáig az 1-3. összevont osztályban tanított.- Meglehetősen nagy erőfeszítés és rugalmas­ság kellett ehhez. A tanáraink azonban felvértez­tek bennünket: tudással, bölcsességgel, változatos módszerekkel. Steiner Mátyás volt az igazgatónk, és dr. Bodosi Mihályné az osztályfőnökünk. Rozina Zoltánnénak az osztályozás okozta a legtöbb dilemmát, s mint mondta, a félévi és az év végi érdemjegyek kiosztása megviselte lelküeg. A tévedés mindig benne volt a pakliban. Legszíve­sebben nem is osztályozott volna. Úgy véli: elég lenne egy megfelelt vagy nem felelt meg minősítés is. Az egyik tanév végén ugyancsak gyötörte a ké­tely, hogyan zárja le a gyerekeket, amikor kapott egy képeslapot. Egyik régen látott tanítványa kö­szöntötte kedves soraival, és ez erőt adott neki. Pe­dig az a tanítvány valaha nem a jobbak közé tarto­zott. A tíz éve küldött lapon nem volt cím, ezért a mai napig nem tudott rá válaszolni, pedig nyomo­zott is utána. Ha meglesz a cím, minden bizony­nyal megírja az egykori szabási diáknak az örök bölcsességet: a szeretetet, törődést általában nem az eminens diákoktól kapja a tanító. LŐRINCZ SÁNDOR Újabb eredménytelen választás SOMOGYSZOB Tájházavató, csülökpörkölttel DÍSZTERET ÉPÍTETTEK. Elké­szültek a dísztér kialakításával Nagykorpádon a polgármesteri hivatal előtt. A töredezett régi be­tonjárda helyére térkő-burkolatot raktak, s felújították a vízelvezető árkon átvezető két hidat is. (bm) KIRÁNDULTAK A TANÁROK. Megtekintették az Országházat, il- letve Gödöllő, Visegrád, Eszter­gom és Tata nevezetességeit a há­romfai tanárok és iskolai dolgo­zók. A kétnapos kiránduláson 39- en vettek részt a pedagógusszak­szervezet jóvoltából. (bm) SEGÍTŐ ÖNKORMÁNYZATOK. Mindenütt támogatják a tanévkez­dést az önkormányzatok. Kisba­jomban megvásárolták a 46 általá­nos iskolás tankönyveit, a 27 to­vábbtanulónak öt-ötezer forintot adtak. Belegben négyezer forintot kaptak az iskolások, a továbbtanu­lók öt, illetve hatezer forintot. Nagykorpádon az általánosba já­róknak 3 ezer, a középiskolások­nak 4 ezer jutott. Rinyaszentkirá- lyon 414 ezer forintot osztottak ki, s ennek 20 százalékát a kisebbsé­gi önkormányzat adta. (bm) OVISOK GYÓGYTORNÁJA. Gyógytestnevelés is lesz a so- mogyszobi óvodában. Harmatné Hegyi Tünde végezte el az ehhez szükséges kiegészítő szakot, s a kicsik egészségügyi szűrése után az ősszel megkezdik a gyerekek tartásjavító tornáját, (bm) MÉLYÍTIK A RINYA-MEDRET. Másfél kilométernyi patakmed­ret ásnak ki a közmunkások Kis­bajom központjában. A mély fekvésű területen a belvízve­szély elhárítása végett a refor­mátus templom melletti és a fa­lun átvezető Rinya-szakaszon kimélyítik a folyómedret. A 28 közmunkás tevékenységét a Rinya-Dombómenti Vízi társu­lat szervezte meg. (bm) CSAK EGY ÓVÓNŐ MARADT Az óvodaszünet idején közös megegyezéssel megszüntették Bolháson az egyik óvónő munka- viszonyát, így a gyerekek őszi fo­gadására csak a vezető maradt; ezért a falu nyugdíjas óvónőjét kérték fel a hiányzó szakember pótlására, (bm) Újabb rendkívüli testületi ülést tartott a képviselő-testület. Ötször is átestek már a választási proce­dúrán, s mindmáig nincs alpolgár­mester a faluban. A legutóbbi ülést már nagy várakozás sem előzte meg. Nyilvánvaló volt, hogy augusztus 31-ig be kell fejezni azt a huzavonát, ami rendre meghiú­sította az eddig alpolgármesternek jelölt képviselők megválasztását. A közigazgatási hivatal szabta meg a végső határidőt a megyében mindeddig egyedülálló mulasztá­sos törvénysértés megszüntetésé­re. A polgármester feladata az al­polgármester jelölése, s titkos sza­vazással választhatják meg a kép­viselők. Ehhez Somogyszobon hat igen szavazatra van szükség, de sem a négyszer jelölt Almási Gá­bor, sem Glujber József nem kapta meg ezt a támogatást. Éppen any- nyi támogató, mint amennyi ellen- szavazatot számoltak össze csak­nem minden választáskor. Azon lehet tanakodni, hogy ez mennyi­re jelezi az egyéni érdekeket, de ebben az ötszöri eredménytelen­ségben konokul egységes a szobi testület. A hatodik választáskor látszó-, lag egyetértett az egész testület EUer János polgármesterrel, mikor azt hangsúlyozta, hogy ideje pon­tot tenni az ügy végére, mivel a fe­szültség rányomja bélyegét az egész önkormányzati munkára. Ez pedig azért sem kívánatos, mert hamarosan elkezdik a falu legnagyobb beruházását, a szennyvízhálózat építését is. Szá­mos egyeztetés után tehát a pol­gármester a képviselők által legin­kább támogatott és ezúttal biztos befutónak vélt Hosszú Lászlóra tett javaslatot, s annál nagyobb volt a döbbenet, mikor ő is csak öt támogató és öt ellenszavazatot ka­pott. Alpolgármester tehát továbbra sincs Somogyszobon. Csak a teljes tanácstalanság legalább egy hétig, mert akkor rugaszkodnak neki az újabb fordulónak. ______bíróhária Lá bod Elkészült a tájház, ahol a honismereti szakkör által összegyűjtött néprajzi anya­got is bemutatják. A Hosz- szúfalvi utcában egy 111 éves talpas házat állítottak helyre az egész falu összefogásával. Évek óta érlelődött az ötlet, hogy méltó környezetben mu­tassák be az értékes néprajzi anyagot, amit Mike Györgyi ta­nár vezetésével gyűjtöttek a má­ra már felnőtté cseperedett gye­rekek. Az önkormányzat megvá­sárolta a Hosszúfalvi utca 57. számú talpas házat, s a millenni­um esztendejében helyreállítot­ták. Maguk sem gondolták, mi­kor belefogtak, hogy szinte az egészet újjá kell varázsolni. Az ünnepre mégis elkészültek vele, s udvarán megszentelhették az új búzából őrölt lisztből sütött cipót. Lassú István polgármester elmondta, hogy amikor elkezd­ték a porta berendezését, sok helybéli jött, hogy apróbb-na- gyobb régi használati eszközö­Nemrégiben határozott a képvi­selő-testület arról, hogy újra­élesztik kapcsolatukat az erdélyi Csíkszépvízzel. Ismét küldöttsé­get menesztettek Erdélybe; ti­zennégyen képviselték a közsé­get a Hargita megyei kis faluban. Három éve jártak ott legutóbb a csíkiak, a Kutashoz meglepően hasonló adottságú falu kezdemé­nyezte az ismerkedést, s azt kc?- vette a viszontlátogatás. A mosta­ni kétnapos úton szép tájakkal is­merkedtek, a házigazdák a Szent Anna-tóhoz és a Büdös-barlang­ket felajánljon. Bizonyítja ez is, hogy a lábodiak magukénak ér­zik. S az is, hogy mikor a tájháza­vató előtti napon másodszor megrendezték az egyesületek és a civil szervezetek kiserdei főző­versenyét, már 14 csapat neve­zett be, s nagyon sok kíváncsis­kodó állta körül a kondérokat. A legízletesebbnek a sportegyesü­let csülökpörköltje bizonyult, így ott kanalazgattak a legtöbben. Híres sültjeiket pedig a vadászna­pon is megkóstolhattuk. Akkor egyébként egy valóságos udvart állítottak fel a lábodiak. Mert van mivel büszkélkedniük. Útbaiga­zító tábla jelölte, hogy a nagysal- léri Hubertus-kápolnától merre s hány kilométerre vannak a látni­valók. Sok mindent mutat a táb­la: a vidraparktól a sziágyi erdei iskoláig, a millenniumi emlék­műig, a tájháztól a vadászkas­télyokig s a fenséges ízű ételeket tálaló éttermekig több napra ele­gendő látnivalót kínál a falu. Ér­demes ide eljönni. Leginkább azért, mert megtudja az idegen, hogy mire képes egy faluközös- ség, ha összefog. ______ nagyjenö h oz is elvitték kirándulásra kutasi vendégeiket. Ismét bebi­zonyosodott, hogy a kulturális és a természeti kincsek kölcsönös megismerésén túl számos olyan kapcsolat is kialakulhat a két te­lepülés szervezetei és lakói kö­zött, amely mindkettőt gazdagít­ja. A családok között máig élők az évekkel ezelőtt kötött baráti szálak; ezúttal is családi körben fogadták a küldöttség tagjait. Most készülnek Kutason, hogy hasonló módon vendégül lássák az erdélyieket, ugyanis októberre hívták meg Csíkszépvíz küldött­ségét. ____________ B.M. ELKÉSZÜLT A BUSZÖBLÖZET. Átalakították Háromfán a legna­gyobb forgalmú buszmegállót a közútkezelő kht és az önkormány­zót összefogásával; képünkön az utolsó simításokat végzik. így könnyebb lesz az iskolások fel- és leszállása, szélesebb öbölben vá­rakozhatnak a menetrend szerinti járatok. Az öbölpár kiépítése csak­nem 4,5 millió forintba került. fotó: bíró mária Erősítik a testvérkapcsolatot Kutas Világításkorszerűsítés bonyodalmakkal Segesd Elkészült a közvilágítás kor­szerűsítése. Látszólag jól járt mindenki, évente keve­sebb áramdíjat kell fizetnie a falunak, s esténként min­denhol megfelelő a világítás, Mohr Tamás polgármester mégis berzenkedik, s okkal: ami a korszerűsítés mögött van az több mint érthetetlen. A közvilágítás korszerűsítésére, az energiagazdálkodás racionali­zálására jó két éve készült egy Phare-program. A felhasználható hitelt a Raiffeisen Bank kezeli. Dr. Mohr Tamás polgármester fölke­reste a bankot, ahol azt mondták neki: lesz ilyen, ám kell egy kicsit várni. Végül is a segesdiek öt tele­püléssel közösen beadták a pályá­zatukat. A bank jóváhagyta, de et­től még nem kaptak pénzt. Jött a Dédásszal folytatott huzavona az áfa körül, közben kiderült: a ter­vezettnél többe kerül a beruhá­zás, így csak tavaly októberben tudták aláírni a hitelszerződést. Minden iratot beszereztek, amit csak kért a bank, így nyugodtak voltak, hiszen a Raiffeisennél is már csak azt kérdezték, mikor vi­szik a pénzüket. Februárban elké­szült a kivitelező, s benyújtotta a számlát az önkormányzatnak. A segesdiek föl akarták venni a hi­telt, de a bank - teljesen váratla­nul - mindenféle újabb igazolást kért, s aztán kiderült: nem áll ren­delkezésükre a beígért Phare- hitel. A kivitelező viszont kérte a pénzt. S mert időközben lejárt a fizetési határidő, életbe lépett a késedelmi kamat, s máris 172 ezer forinttal többe került a beru­házás. A bank „nagyvonalú” volt: a Phare-hitelt ugyan nem tudja fo­lyósítani, ám ad kölcsönt átlagos Mohr Tamás polgármester banki kamattal, hogy kifizethes­sék a kivitelezőt. Az áthidaló hi­telre is hat hetet kellett várni, s ez plusz 162 ezer forint kiadást je­lentett. A segesdi polgármester azt mondja: nem érti miért nem tudta megelőlegezni ezt a pénzt a bank, amikor jól tudta, hogy a Phare-keret nála megjelenik.- A Raiffeisen kapta az idén a Magyarországon működő legjobb külföldi bank címet. Ez is jelzi, hogy tekintélyes intézmény. En­nek ellenére mi azt éreztük, hogy packáznak velünk - mondta a polgármester. - A bank diktál, s érezteti, hogy nem vagyunk egyenrangú partnerek. Ők öt évre kapták a Phare-programhoz fel­használható kamatmentes hitelt, így öt évig használják a pénzt, mi viszont nem. Ha úgy nézzük, nem nagy tétel a mi többletköltsé­günk, de az önkormányzatnak minden fillérre szüksége van. S ezzel még nem ért véget a történet. A segesdi polgármester felfigyelt egy másik hírre is. Az Apeh állásfoglalása szerint a Phare-pénzekből megvalósuló be­ruházásoknál nem kell áfát fizet­nie, illetve az visszaigényelhető. Örültek is a segesdiek, csak azt nem tudták, hogy újabb kálváriát kell járni. Az Apeh az áfa vissza­igényléséhez igazolást kér a fel­használt Phare-pénzekről. A pénzintézet azonban nem adta ki - arra hivatkozva, hogy az banki titok. Mindenféle furmányokat kell kitalálniuk a segesdieknek, s kezdik türelmüket veszteni. A közvilágítás korszerűsítésével alapvetően mindenki jól járt. Ke­vesebb energia fogy, az önkor­mányzatnak kevesebbet kell fizet­nie, a világítás is megfelelő, épp csak a hivatali bürokrácia gördít mindenféle akadályt az elé, ami gyorsan is mehetne. S ez az, amit Segesden nem tudnak megérteni. Ezért harcolnak a maguk igazáért. Meg azért, hogy a többi önkor­mányzatnak ne kelljen hasonló kálváriát járnia. NAGY JENŐI Életadó víz a fiatal fáknak Bolhás Megmentik a fákat a bolhásiak; egy hete minden áldott nap 8-10 ezer liter vízzel öntözik a cseme­téket. - Több mint másfél ezer fát ültettünk két év alatt az utcákra s a temető köré, de csak sínylődnek ebben a szárazságban - mondta Galba Mihály polgármester. - Megszerveztük a naponkénti ön­tözésüket, ehhez a lakosság is hozzájárul. Minden kétévesnél fi­atalabb fácskát meglocsolunk. Há­rom közmunkásnak az a fő felada­ta, hogy ezeket naponta négy-öt tartály vízzel bőségesen megön­tözze. A tartályt és a traktort a fa­luból adták kölcsön, de az öntözés költsége így is eléri a napi ötezer forintot. A polgármester szerint azonban megéri, mert e nélkül kárba veszne az egész eddigi köz- terület-szépítési munkájuk, b. m.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents