Somogyi Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-15 / 164. szám
2000. Július 15., Szombat Somogyi Hírlap - 13. oldal Sveti maraki oHHPMBWMM Evolúciós hitem mondája velem: egymillió év múlva a sarjaim már kétéltűként búvárkodnak majd. Addig is egyértelmű utasításokat adok az öröklésért felelős géneknek: merülök, s a halak higgadtságával, a gargóniák könnyedségével, a polipok óvatosságával hazudtolom meg a természetet, ami tüdőt adott, de már dolgozik a kopoltyún. • A Horvátországot átszelő Varasd-Zágreb- Karlovac útvonalon közeledünk - 49 kunát fizetve az autópályákért és a hídhasznála- tért - a tenger felé. Ismét Krk-sziget az úti cél, a Brzac nevű falu. A városhoz közeli vidék még nem annyira felkapott, nincs nyüzsgés, kacskaringós utunk a falu közepén egysávosra vált. Tekepálya és konténer után balra a második utca, ez itinerünk: valóban eldugott helyen járunk. Ennek megfelelően a hangulata is paradicsomi. A kabócák a helyükön, s a szerencsénk is: az első ember, akitől házigazdánk, Molnár Endre felől érdeklődünk, ő maga. Vajdasági magyar, aki a rijekai hajógyárban dolgozott két és fél évtizedig, most tengeri hajózási vizsgákat szervez, s horvát neje oldalán fogadja a nyaralókat. Vendégszeretetük magyaros: azon melegében - árnyékban 35 fok - pálinkával kínálnak. Kísért a múlt: tavaly is este tízkor indultunk az első merülésre. Az éjszakai búvárkodást addig csak Gyékényesen próbáltam ki, de megszerettem, ilyenkor egészen más, álmosabb, barátságosabb arcát mutatja a tenger. Sveü Maraknál csobbanunk. Alko- nyodik, amikor küépünk embervoltunkból, és felöltjük igazi énünket, a búvárént. És persze a búvárónt: ólom nélkül - sós vízben egy-két kilóval több kell - nem megy. Krk- szigetnek erre a csücskére csak víziemberek járnak, a sziklás, töredezett part nem alkalmas strandolásra, így a tenger sincs kizsigerelve. A kellemetlenül éles kövekkel tarkított szirteken nehezen lépdelünk, alig várjuk a hűsítő ugrást. És ismét víz alatt vazük a nyugaton még vöröslő bárányfelhők látványát, és a szellőt, amely estére kelve szelíden simogat. Krk. A város elbűvölő. Középkori városmagjával, szűk sikátoraival, fényesre kopott macskaköveivel örök élmény. Kellemesen el lehet keveredni benne, de csak néhány percre: kisvárosban vagyunk. Ahol félni a magyarnak egy pillanatra sem kell, hiszen több van belőlünk Krk-en, mint horvátból vagy akár olaszból, akik igencsak szeretik a sziklás part kristály vizét. A parti ódon várfalak között énekesek koncertjébe akadunk. Percek múlva Sugár Csabi és Soóky Andris érkezik egy maroknyi magyar csapat élén. Itt van fél Kaposvár. De lekapcsolta-e valaki a lámpát odahaza? Baska kész olajfestmény. Ahogy a sziget túlfelén lévő nyaralóparadicsom felé po- roszkálunk le a hegyről, varázslatos a panoráma. Aminél már csak a tenger szebb. Az Aqua Blue búvárhajóját, amivel a csapat márciusban merült utoljára, a kikötőben tesszük vízre. 100 kuna, a horvát merülési engedély egyébként ugyanennyi. Engedély nélkül borsos büntetéssel, saját hajó nélkül I végeláthatatlan várakozással vagy szegé- A halak úszását is megirigyelte az ember, s ehhez olykor önmagára veszélyes mutatványokra képes nyesebb parti merüléssel számolhat a búvár. A tavalyról ismert alagúthoz indulunk. 17 méter mélységnél van a bejárata, s 10 méterre visz föl. A lámpafény a szivárvány színeit fésű a sziklákra: minden pompázatos, csak a sötétben vesznek el szemünk elől a bíbor, a narancs és a lila árnyalatai. A 3 méter széles kürtő kijárata alatt óriási leszakadás, ahol 30 méter alá, az óra szerint 37,6-ra ereszkedünk. A víz itt már csak 11 fokos, míg odafenn eléri az előszezonban természetes húszat. Tapasztalt búvár lélekjelenléte kell annak megoldásához, amit ezután csapatunk A tenger egyik csodája hölgy tagjának kezdőként kell megoldani. A kürtőből közvetlenül előttünk egy egész búvárregiment siklik kifelé, igencsak zavaros látványt hagyva odabenn. Milliónyi homokszem kavarog, ami a légzőautomatáknak nem tesz jót. Egyszerre csak Timié Búvárkodás víz alatti kincsek után Amint a madarak repülését, úgy a halak úszását is hamar megirigyelte az ember: történészek szerint Krisztus előtt 5000 évvel megszülettek az első próbálkozók. Egy i. e. 800-ból való asszír dombormű szerint a harcosok állatbőrből varrt tömlőből szipákoltak levegőt. Herodotos görög történetíró Szkülliszről beszél, akit Xer- xész perzsa király fogadott föl vízalatti kincsek felkutatására. A ma búvárai a viz alatti kincsnek az élővilágot tekintik: semmit nem mozdítanak el, amit nem ők vittek le, és mindent felhoznak, amivel lemerültek. Nagy Sándor is alkalmazott búvárokat. Az üreges nádszáltól a búvárharangig a 16-17. századig kellett várni: a fejlődést itt is a hadiipar ösztönözte. Az első automata légzőkészüléket Jacques Yves Cousteau és Emile Gagnan francia mérnök alkotta meg a század közepén. A könnyűbúvárok sűrített levegővel 40 méterig merülhetnek, ez alatt gázkeverékeket kell használni. Vakmerő kutatók ezzel képesek 260 méteres mélységbe is lejutni. Szabadtüdővel a rekord 150 méter és 8 perc körül van. gyünk. A légbuborékok ismerős hangja megnyugtat. Egyenlítjük a fülben lévő levegő nyomását, és csakhamar 25 méteren vagyunk. Lebegünk, súlytalanul. Az űrhajósok érzésétől csak annyi választ el bennünket, hogy a fül egyensúlyszerve nálunk, a vízben működik. Vezetőnk Nádasi-Tóth Attila oktató, bú- vámyelven instruktor, a nemrég alakult Aqua Blue klub első embere, ipari búvár. Azok kevesek közé tartozik, aki 1985 óta megjárta az MHSZ-t, ahol oktató volt, majd a hadsereget, ahol búvárként dolgozott, s később személyi igazolványába is ez került, hivatása: búvár. Tapasztalt oktató, aki a legendás Jacques Cousteau Duna-expedíció- jának résztvevője, magyar összekötője volt. Immár élete párjával merül: Nádasi-Tóthné Kiss Tímeát is beoltotta a búvárkodás szere- tetével. A csapat negyedik tagja Regonaschi Alessandro, pki Olaszországból hazánkba házasodott, és félig-meddig már magyarnak számít. Fiuk, Enrico teljesen az. Felesége, Adrienn hamarosan szintén alapszintű nyíltvízi tanfolyamon sajátítja el a merüléstudományt. Ötödikként a márkakereskedő, Molnár Tibor veti magát a vízbe. Polipra megyünk. Sandro és Timi még nem látták Attila mutatványait. A félénk lábasfejűt, a rejtőzködés művészét a sziklák rejtekében keressük, lámpánk fénye lassan pásztázza a tengerfenéket. Ati megtorpan, majd egy jókora szikla alatt eltűnik könyé- kig. Húzná kifelé a polipot, látjuk a jószág egyik termetes csápját, de az nem hagyja magát. Odébb állunk. A lámpafénnyel ezúttal az octopus mellé vüágít az instruktor, s a félhomályban lecsap a környezetével azonos színű állatra. A fejét fogja, a csápok rá- tekerednek a kezére. Átadja Sandrónak, aki rövid ismerkedés után nagy nehézségek árán szabadul meg tőle: úgy csapkod a kezével, mintha csirizbe nyúlt volna. Sötétben kászálódunk partra. A súlyos szerelést és a neoprén ruhát levetve élvezkezd el rakoncátlankodni: reduktorából ömlik a levegő. A légnyomás a konzolon látható mérő szerint pillanatokról pillanatra csökken. A társas búvárkodás lényegéből adódóan mellette van párja, így az ő tartalék-automatájából, octopusából kap levegőt. Felfelé indulunk, amikor Attila hátrafordul, s ez a mozdulat véletlenül kirántja Timi szájából a csutorát: az életet jelentő kölcsön-köldökzsi- nórt. Timi úgy dönt, a felszínre vezető néhány métert már a tüdejében lévő levegővel teszi meg. Hajóban várakozó orvos búvártársunk, dr. Cseh Gellert nagyot néz, amikor megjelenik, s szájában légzőautomata helyett egyetlen gumidarab van csak. Timinek, aki higgadtságból ötösre vizsgázott, már így is megy. Délután a gargóniamezők felé vesszük az irányt. Elfekszem a hullámok hátán száguldó gumihajó peremén, a nap hétágra süt, sós vízcseppekkel játszik a szél. A kopár sziklák mentét apró öblök törik meg, az egyikben kikötünk. A látványt itt a felszín közelében algavirágzás zavarja, a felső tíz méteren fehérbe borult a víz. Sandro fotókat készít az ezüstösen csülogó halrajokról, a vöröslő-fe- hérlő gargóniákról, amint az enyhe áramlatban integetnek százszám karjaikkal. Összekapaszkodunk egy csoportfelvételre, ám a felkavart víz rontja látszási képességeinket. Sebaj, a képek többsége kiváló. A hosszú hétvége utolsó baskai merülésén új helyet keresünk. Egy közeli szirtnél vetjük ki a vasmacskát. A sziklák függőlegesen meredeznek az ég felé, a csúcsokat nem látjuk. Kövek zuhannak a vízbe. Csob- banásuk figyelmeztet, nem valami biztonságos helyen horgonyoztunk le. Odafent hegyi kecskék kapaszkodnak ki a kopasz szikla szélére: azok lökögetik vízbe a súlyos köveket tőlünk alig tíz méterre. Az időközben hozzánk csatlakozott Tóth Ervinnel kiegészülve merülünk. Halványrózsaszín és - lila tengerisün-házakat találunk, és a tengeri csillagok több változatát. A kisebb-na- gyobb sziklákon, barlangokban tarisznyarák, tengeri sügér és kőhal néz vissza ránk. Hosszasan elbogarászunk a környéken, majd fél óra elteltével lassan emelkedünk. A csapat a búvárok kedvencét, a süói roncsot is megmerüli. Rendes esetben a felszínről is látható a 32 éve elsüllyedt Peltastis nevű, 60 méter hosszú és 33 méter széles görög szénszállító tanker árbócának csúcsa, most ehhez túlságosan zavaros a víz. Egy utolsó séta éjszaka Krk-ben: kötelező gyakorlat. Vacsora a csurig telt Tuborgban: szabadon választott. Kalamári roston és gaméla olívás fokhagyma lében, fenséges. Tuborgot eresztünk a herkentyűk után, ne szomjazzanak. A számla kissé kar- cos, 150 kuna. Utána a főtéren kávé 4-ért, a pincérek gyöngyével. Jókedvű, előzékeny fickó. És ő végre bagót is hoz (éttermekben nem árulnak, pozitív), szálanként, tálcán. Ezek a horvátok tudnak valamit. Vendéglátni, gyöngyszem tengerük partján. Szívélyességük befektetés: két hét múlva Karlovacko rendel, ugyanott. BALASSA TAMÁS Bevetésre készen. Utolsó ellenőrzés, hogy minden rendben van-eSziget-történelem A Krk az Adria legnagyobb szigete a horvát partszakasz északi részén. Látogatóinak számát nagyban befolyásolja a jó megközelítési lehetőség, hiszen a turista érkezhet repülővel, a környező szigetekről komppal, vagy a szárazföld felől az impozáns hídon. A szigetlakok a történelmük során hamar felvették a kereszténységet: az első érsekséget az 5. században alapították. Az első ismert érsek András volt, Krisztus után 680-ből. A 12. század végére erős helyi családok alakultak ki: 1480-ig a Frankopánok uralták az igazgatást. Ekkor a sziget utolsóként a régióból a velencei köztársaság befolyása alá került, Ivan Frankopánt bebörtönözték. A 15. század után Krk különféle nemzetek uralma alá került: A velenceiek után a franciák jöttek, majd Ausztria, Magyarország, Olaszország és Németország következett. Öt évszázaddal a sziget ismét horvát felségterület lett. A köztársaságot azonban csak ebben az évtizedben, 1991-ben kiáltották ki. 1 ' I
