Somogyi Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-15 / 164. szám

KAPO S V Á R Somogyi Hírlap - 5. oldal 2000. Júuus 15., Szombat Programajánló A somogyi parlagfű-mentesíté­si akció keretén belül ma 9-től 13 óráig irtják a gyomnövénye­ket a megyeszékhelyen is. A kaposvári rendezvény házigaz­dája Szita Károly polgármester. A gyűjtés színhelyei: Kinizsi la­kótelepi iskola, Domus Áruház parkoló, Szigetvári utcai Idősek Otthona, „Liget” Idősek Ottho­na, kaposfüredi iskola, toponá- ri vendéglő, tüskevári könyvtár, ezen helyszínekre várják a sza­kemberek a városban össze­gyűjtött pollengéneket. Vasárnap 17 órakor a Békevár Nyári Kölyöknapközi zárópro­gramját tartják a Baptista Ima­házban. ■ _______Moziműsor_______ J úlius 15-én 4, 6, 8, 10: M: I­2 (amerikai film), július 16-án 4, 6, 8: M: 1-2 (amerikai film) *17309* Élete meghatározó része a bádog Édesapja szerettette meg Szabó Ta­mással a bádogos mesterséget. Négy öt évesen már vitte magával, így már kis­gyerekkorában megismerkedhetett a szakma minden fortélyával. Bádog­gyűjteményéből a napokban nyílt ki­állítás.- A '60-as években leegyszerűsödött a szak­ma tartalmilag, akkoriban az autó-, tévésze­relés és az esztergálás számítottak slágernek, ezért én is ilyen irányba kacsintgattam. Régi álmomat szerettem volna megvalósítani, gé­pipari technikumba készültem. Hajógépész­ként utazhattam volna a világban, mindig is vonzott a kaland. Ha a volna ott nem volna. Családi okok miatt lemondtam tervemről, építőipari cégeknél műszaki középvezetői beosztásokkal kezdtem pályafutásomat - eleveníti fel a múltat Szabó Tamás. Akkoriban még mellékfoglalkozásként dolgozott a bádoggal, majd főállású iparos lett. Olyannyira beleszeretett a szakmába, hogy élete meghatározó részévé vált. Szeren­cséjére nagyon sok segítséget kapott a kapos­vári mesterektől, Nagy Jánostól, Mészáros Lászlótól, édesapja nyugdíjas munkatársai­tól, Hoffmann Bélától és Dorogi Istvántól. Ta­lálkozott a város egyik leghíresebb bádogosá­val Kovács György Józseffel is, akit a szakma művészként emlegetett.- Nem dicsekvésnek szánom, de a megye- székhely 160 utcája közül 123-ban dolgoz­tam. A Hősök templomának toronyfedésével ugyancsak engem bíztak meg, akárcsak a me­gyei kórháznak, jó néhány vidéki templom csúcsdíszének a bádogos munkáival. 1990-től szakoktatóként is dolgoztam az építőipari szakképzőben. Tanítványaimmal tevékeny­kedtünk a Vaszary-ház, a Búzavirág utcai óvoda, a kórház célgazdaságainak épületem. Pályafutásom legeredményesebb hat évét töl­töttem el a Cseri úti oktatási intézményben, munkatársammal, Halvax Sándorral együtt. Két diákom az országos tanulmányi verse­nyen kiemelkedő eredményt ért el. Édesapja jobb állapotú szerszámait már 1985-től őrizte, főként azért, hogy később a díszmű munkákhoz felhasználhassa. 1996- ban került kapcsolatba Steiner Józseffel, ak­kor határozta el, hogy bádogos ipartörténeti kiállítást rendez. A cserére szoruló különféle szerkezetek, háztartási eszközök, csúcsdí- szek, vízgyűjtők, sablonok, szerszámok ke­rültek elő padlásokról. Ezeket rendszerezte, és mutatja be a Somogy Megyei Állami Köz­útkezelő Kht Szántó utcai irodaházában.- Jelenleg két diákom van, akik érdeklőd­nek ezen szakma iránt. Vallom: nemcsak kell, érdemes is tanulni, az elméleti ismere­tek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valaki­ből jó szakember váljon. Szabadidőm nagy részét a levéltárban töltöm, szeretném meg­írni a kaposvári bádogosok történetét. Van két gitárom is, szeretek rajtuk játszani a ma­gam szórakoztatására. Ha még marad időm, akkor olvasok, érde­kelnek a történelmi, várostörténeti és a szakmai könyvek. Most már megen­gedheti magának, hogy más területekre utazzon, mások bá­dogos munkáit is Szabó Tamás 1953-ban szü­letett Kaposváron. 1971-ben végzett az Általános Gépipari Technikumban. 1993-ban bá­dogos! mestervizsgát szer­zett. Két gyermeke van, Zsolt és Nóra. megismerje. Büszke rá, hogy 1996- ban jelen lehetett a kassai dóm fel­újításán. Szabó Tamás - elmondá­sa szerint - a jövőben díszmű- munkákkal és restaurálással sze- retne foglalkozni.______szabó kinga Mit szól hozzá? Amint kijött a jó idő előkerültek a kéregetők is. Arról kérdeztük a kaposváriakat, hogy mit tesznek akkor, ha gyerekek szólítják meg őket. Ünnepelt a tömegközlekedés Litovszky Magdolna, nyugdíjas: - Előfordult egyszer-kétszer, hogy gyerekek pénzt kértek tőlem és volt, akinek adtam is, de nem mind­egyiknek, mert láttam, hogy nincsenek rászorulva. Sajnos, a legtöbb­ször nem kenyérre, csokoládéra, hanem cigarettára kell a pénz. Általában 50-200 forintot szoktam adni, de nem rendszeresen, mert már unom, hiszen én is nyugdíjas vagyok. Gál Zsuzsanna, főiskolai hallgató: - Talán egyszer fordult elő, hogy gyerekek állítottak le, de akkor nem volt nálam pénz. Egyébként sosem adok, nem vagyok túlságosan jószívű. Kiss Tamás, vállalkozó: - Igen, a gyerekeknek mindig adok, mert ők nem tehetnek róla. De a felnőtteknek nem feltétlenül, attól függ, hogyan néz ki az illető. A szerencsétlen sorsú gyerekeket sajnálom. Soós Éva, pedagógus: - Pár éve Pécsen két kisfiú állított meg az utcán, pénzt kértek, de nem adtam nekik. Kéregető gyerekekkel különben nem szoktam találkozni, de olyan volt már, hogy egy éde­sanya jött oda hozzám, vagy egy áruház parkolójában kérte el valaki a bevásárlókocsiból az aprót. Ilyenkor nem tudok nemet mondani. Kovács Kornél, tanuló: - Tőlem még nem kértek pénzt. De egy­szer már adtam egy nagyon öreg néninek, aki az utcán egy kalap mellett üldögélt. Nagyon hálás volt érte. Szerencsére Kaposváron nem túlságosan gyakori a kéregetés, itt főként a gyerekek szaladnak hozzánk, pár forintot kérve, cserébe ingyenes képeslapokat adnak, melyekhez cukrászdákból jutnak hozzá. mati észter-kovács ibolya Postánkból A „mérges bácsi” mérge A Somogyi Hírlap 2000. július 8- án megjelent „Hurrá, itt a nyár” című olvasói véleményre szeret­nék reagálni. A cikkben leírtakkal teljes egé­szében egyetértünk, csak egyes soraiban az ok és okozat tényei felcserélődtek. Az, hogy a millen­nium évében vagyunk, valóban igaz, de a vakáció most sem úgy tört ránk mint májusban a káni­kula. A gyerekek tartalmas idő­töltését a gondos szülő előre megtervezhette. Kaposváron számtalan program segíti a szü­lők ezen problémájának megol­dását, egyszerűbb a gyereket az utcára engedni, csináljon amit akar. A véleményét leíró Hideg Atti­la kaposvári lakos által felsorolt esetekben a kiváltó okok indítot­ták el a reagálásokat. Szó szerint idézzük az eseteket: „Jó kedvűén pattog a labda az árnyékban, a garázsok és az úttest határolta szűk területen, ám a harmadik rúgásnál kihajol az emeletről egy idős férfi, és elzavar mindenkit, mert az ütött-kopott garázsajtó­ról a rúgásoktól lepereg a fes­ték.” Igen, „az idősödő mérges bácsi” csak ezért szólt, ő nem mondta, hogy a KRESZ melyik paragrafusa írja elő, hogy mire használható az úttest. Megje­gyezzük, hogy kb. 50 méterre a Léva közben található a bekerí­tett, szépen rendbe hozott fut- ballpálya. A következő eset (seprűsnéni) melynek szem- és fültanúi vol­tunk. Idős, ősz hajú néni jött a Füredi út 30-as számú udvarba segítséget kérni, mert földszinti ablakán gyerekek követ és vil­lanyégőt dobtak be. Az, hogy az idős néni leöntötte őket, talán érthető, hisz így köszönte meg „jóságukat”. A levélíró által „bor­zas fodrásznak” nevezett hölgy és a gyermekei közötti konfliktus kicsit bonyolultabb. A hölgy jó szándékkal szólt, a gyerekek és a baráti körében játszókra, akik egymást lökdösték le a meglehe­tősen meredek lépcsőn kerékpá­rostól és görkorcsolyástól. Tisztelt Hideg Úr! Ne csodálkozzon, ha a hölgy egy ilyen eset után közli az Ön gyer­mekeivel és barátaival, hogy ne előtte törjék össze magukat. A véleményében a ma oly sokszor elhangzó szavakról ír, hogy figyeljünk a felnövekvő generá­cióra és úgy neveljük őket, hogy ők lesznek akiktől függ a jövőnk, ők fogják a nyugdíjas éveink gondtalanságát biztosítani. Ezek a szavak sajnos, tartalom nélkül semmit sem érnek. Az a véleményünk, hogy ezek után is szóvá tesszük az unatkozó (nem saját hibájából), „felnövő generáció” el nem fogadható viselkedését - nem ellenséges, hanem nevelő szándékkal. Remélve, hogy ezek a konfliktusok megszűnnek. „Mérges bácsi”, „Borzas fodrász”. (Név és cím a szerkesztőség­ben)_______________________m Több, mint száz dolgozóját köszöntötte teg­nap a Kaposvári Tömegközlekedési Rt. Az összejövetelen törzsgárda jutalomban részesültek az 5,10,15, 20, 25 éve itt tevékenykedők, ajándékot kaptak a bale­setmenetesen közlekedők, egyúttal elköszöntek a nyugdíjba vonulóktól. Csapó József vezérigazgató hangsúlyozta: a tár­saság hat évvel ezelőtt alakult, ez is ünneplésre ad okot. Az elmúlt időszakban sok öröm, és sok kín­lódás érte a cég dolgozóit, de az elért eredmények miatt bizakodva tekintenek a jövő felé. A 95 autóbuszvezető közül kiemelkedik Farkas János, aki 600 ezer kilométert tett meg városi közlekedés­ben balesetmentesen.- Huszonhárom éve dolgozom helyi járaton, innét is szeretnék nyugdíjba menni. Régebben a 12-es busszal jártam, de mostanság a 9-es, az 5-ös és a 4-es járatokat vezetem. Minden másnap dolgozunk, hajnalban kelünk és éjsza­ka adjuk le a műszakot, de ez idő alatt tíz óránál többet nem ülhetünk a volán mögött. Balesetmentesen közlekedni csak türelemmel lehet, az elmúlt időszakban sajnos sokat rom­lott a közlekedési morál. Este hat óra után kön­nyebb vezetni, már nincs nagy forgalom. Az évszakok nem befolyásolnak, mindenképpen menni kell - tudtuk meg Farkas Jánostól. Szűcs János negyedévszázadot töltött el a tár­saságnál, hamarosan nyugdíjba vonul, legtöbbet Toponárra jár. Nem szeretne elszakadni a vezetéstől, ezért ilyen jellegű munkát keres másik cégnél. Vajda György ugyan „csak” öt évig dolgozott a tömegközlekedésnél, ennek ellenére nehezen hagyja itt munkatársait. Kedvenc járata a 11-es volt, de gyakran előfordult a 8-ason, a 18-ason és a 12-esen is. Mostantól a tanyáján szőlőt művel és az unokáival játszik. Valkó István szintén 25 éve került a helyi járathoz, ő a 4-es és az 5-ös von­alon jár nap, mint nap. Az előbbit job­ban szereti, mint mondja, azon valah­ogy kedvesebbek az emberek. Szeret a társaságnál dolgozni, jó a közösség. Választásának családi okai vannak, már édesap­ja is buszt vezetett. 200 ezer kilométert vezetett balesetmentesen Erős Győző, Ványi Barnabás, Landi László és Tarró László. sz. k. Szálloda egy év alatt Az üzletet addig nem bontják le, amíg nem kezdődik el a szálloda építése FOTÓ: LANG RÓBERTB A Teleki utcában gyökeres változások történtek az el­múlt időszakban,sokak meglepetésére az egykori üzletsor egyik boltja még áll. Az ott élők hívták fel fi­gyelmünket a jelenségre, kérdezvén az egység meg­marad-e; Sárái Péter, vagyongazdálkodási igazgató érdeklődésünkre közöl­te: azt az üzletet is lebontják, de miután még nem időszerű, ezért még fogadja a vásárlókat. A telek tulajdonosa az önkormányzat, a lebontás pedig az új szálloda épí­tésével van összefüggésben. A Városház utca pedig hamarosan elkészül, az augusztus 20-i átadá­sig már nem kell sokat várni. Bő egy év múlva be is fejeződik a Te­leki utca átépítése. Már most szembetűnő a változás, de a fog­híjtelek beépítése után a város ve­zetésének egy régi álma válik va­lóra. Felhívtuk Nagyné Vas Évát, a Pannónia Hotels Rt projekt mene­dzserét, aki elmondta: legkésőbb 2002. tavaszán át tudják adni a város új, korszerű szállodáját. A végső terveket elkészítették, már csak a francia anyacég engedélyé­re várnak, ugyanis valamennyi fejlesztést nekik kell szentesíteni. Elképzelésük szerint 79 szobás ingatlan épülne, melyhez mély­garázsok is tartoznának, valamint egy melegkonyhás étterem. A be­ruházás részét képezi még két la­kóház, melynek földszintjén üz­letek kapnának helyet. A párizsi beleegyezés után szeptemberben elkezdődnek a kivitelezési mun­kálatok, melyeknek szerencsés esetben 12 hónap alatt a végére is érnek. sz. k. Hírek ENGEDÉLYEZETT BONTÁS. Amennyiben még az idén elkez­dődik a beruházás a Béla király utcai ingatlanon, akkor a város támogatja a Református Egyház kérelmét. A faház rossz műsza­ki állapota nem teszi lehetővé, hogy idősek otthonát alakítsa­nak ki. Hozzájárultak a bontás­hoz, illetve az építési engedélye­zési eljárásához. Az önkor­mányzat csak a kivitelezés befe­jezése után adja át az ingatlant térítésmentesen az egyháznak, de igényt tart a helyek 25 száza- lékára. (szk) _____■ Vá roslakók kérdezték Tel.: 314-096 - Miért engedik meg, hogy egy társasházban az új tulajdonosok engedély nélkül tartófalat, vagy válasz­falat bontsanak ki? Dr. Bencze Lajosné, irodav­ezető: - Amennyiben tudomá­sunkra jut, hogy az új tulaj­donosok a műszaki hatósági iroda megkérdezése nélkül építési munkákat végeznek, úgy építésrendészeti eljárást indí­tunk ellenük. A jelenlegi hatá­lyos jogszabályok alapján a válaszfalak bontását - ha szer­kezetet nem érint - engedély nélkül el lehet végezni. A tartó­falak megbontása után - ha sta­tikailag az épületet nem veszé­lyezteti a kialakult állapot - irodánk fennmaradási engedélyt ad ki nagy összegű építésügyi bírság kiszabásával. Ahol azon­ban a tulajdonostársak jelzik, hogy az épületükben ilyen jel­legű munkák zajlanak, úgy a fenti eljárást hajtjuk végre. Ha azonban nem érkezik ilyen jel­legű jelezés az irodánkba, akkor nem áll módunkban intézkedni. Semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy engedély nélkül tartófalakat érintő építkezést végezzenek. Tóthné: - Kinek a feladata rendbe tenni a toponári postához tartozó szolgálati lakások kertjeit? Itt már méteres gaz éktelenkedik. Demeter Györgyné, a város- gondnokság munkatársa: - A kert rendben, tartása ebben az esetben is a tulajdonos, a bérlő vagy a kezelő feladata. _______■ K érdezzen: « 316-165 Ezen a kaposvári telefonszámon a szerkesztőségünk jelentkezik. Ha kérdése van Kaposvár bár­mely vezetőjéhez, polgárához, azt mi továbbítjuk, a választ pe­dig lapunkban közöljük. Hívása­ikat üzenetrögzítő fogadja. Kér­jük, hogy a kérdés előtt mond­ják rá nevüket, címüket, illetve telefonszámukat. ■ i

Next

/
Thumbnails
Contents