Somogyi Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-12 / 161. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap SOMOGY I TÁJAK 2000. Július 12., Szerda (Hl A GYERMEKVÉDELEMRŐL. A dombóvári Jóléti Szolgálat Alapítvány Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatánál tartotta éves beszámoló köz­gyűlését a Gyermekvédelmi Szakmai Egyesület. A regioná­lis rendezvényen harminc szakember vett részt és dr. Herczog Máriát, az Országos Család- és Gyermekvédelmi In- j tézet igazgatóját is meghívták a rendezők. Az egyesület tagjai egy személyiségfejlesztő tré­ningen is részt vettek Gunarasfürdőn. (Is) PAPCSERE MERNYÉN. Balás Béla kaposvári megyés­püspök felmentette Vaslábán Csabát, a mernyei és az oldal- lagos somogygeszti és szent- gáloskéri plébániák vezetése alól, és hozzájárult, hogy a fia­tal plébános három évig Luganoban folytassa jogi ta­nulmányait. Helyére Buczkó József került át Miháldról. (Is) VÉRADÁS. Július 10- én sike­res véradást rendezett Nagyba­jomban a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete. A helyi ál­talános iskolában a százldlenc résztvevő - elismerésre méltó mennyiségű - összesen: negy­venhat liter vért adott. A vörös- kereszt ezúton megköszöni a véradók áldozatkész részvétel­ét. (bp) KÉT KERÉKEN VERŐCÉRE. Tizenhét szennai általános is­kolás száll ismét nyeregbe, hogy a Dráva túlsó partján fek­vő Verőcére kerekezzen. A Gadár László vezetésével brin­gázó kis csapat már a tavasszal is részt vett egy hosszabb, be­melegítő túrán, hogy megala­pozza a nyári kirándulást. A gyerekek a Zselic lankáin át­kelve Barcson hagyják el az or­szágot, majd a verőcei strand­fürdőn frissítik fel fáradt tagjai­kat. A három napos kirándulás egyik éjszakáját egy horvátor­szági, a másikat pedig a szulo- ki campingben töltik. Útravaló- jukról Szakács József szennai pék gondoskodott, (vá) Boda Mihálynéék is németeknek szeretnék eladni a házukat FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Gipszhattyúk a gémeskútban A külföldieknek a benzin sem olyan drága POLÁNY Német ízléssel alakítják, s rendezik be por­tájukat azok a családok, akik általában Hamburg környékéről telepedtek le Polányban. Tizennyolc évvel ezelőtt költö­zött az első német család Polányban. Azóta már mintegy ötven portának külföldi a tu­lajdonosa. Több pitvaron megtalálhatók dekorációként a mezőgazdaság ma már feledésbe merült szer­számai, ugyanakkor a mesterségesen kialakított gémeskútban gipsz hattyúk úszkálnak. Megtar­tották a magyar népi építészet értékeit, de a ház rikító rózsaszínű. Végigsétálva a községen, az ismeretlen látogató is megmondja melyik portá­nak van német tulajdonosa. Stéger János polgármestertől tudom: az ingat­lanok ára Polányban szinte a duplájára nőtt. Volt olyan család, aki eladta itt a tömésházát, és a szomszéd községben gázos, sátortetős tégla­épületet vásárolt az árából. Nem ritka a hat­nyolc millió forintos vételár sem. A telekárak vi­szont nem változtak, mert a földnek nincs ke­letje. A kerteket is inkább befüvesítik, legfeljebb virágot ültetnek.- A gondunk az - mondta a polgármester -, hogy papíron nő Polány lakossága, de ez csak látszólagos, mert van áld két hetet tölt itt, van aki egy hónapot. Általában a nyugdíjasok már­ciustól-novemberig itt élnek, jönnek hozzájuk a látogatók, a nyaralók, az unokák; télre pedig visszaköltöznek Németországba. Állami fejkvó­tát nem kapunk utánuk, és a letelepedett külföl­diek ötszáz forintot fizetnek négyzetméteren­ként a szemétszállításért, közművekért, szem­ben az őslakosság négyezer forintjával. A kül­földiek Polányban nem fizetnek adót, így in­kább terhelik az önkormányzat kasszáját. Boda Mihályék tizenegy éve kerültek Kecske­métről Polányba, most ők is árulják a házukat. Hajdanában a férj vendégvadászként járt a köz­ségben, megtetszett neki a környék, ide költöz­tek.- Csendes, békés hely Polány, de a bejárás nagyon drága - mondta Boda Mihályné. - A fér­jem és a gyerekek Kaposvárra járnak dolgozni, tanulni, ezért akarunk közelebb költözni a vá­roshoz. Mióta a németek felfedezték a falut, többért lehet eladni a házakat. Mi már egy éve áruljuk, az érdeklődők eddig külföldiek voltak. Kivárjuk azt a vevőt, aki a kért összeget megad­ja érte. Ellauemé Izsák Erika csak helyettesít a bolt­ban, úgy látja, hogy a németek inkább bejárnak a városba vásárolni, jobban hozzászoktak a nagy bevásárló üzletekhez, és nekik a benzin sem olyan drága. Ott jártunkkor a községbe ve­zető, gyönyörű dombok közt kanyargó erdei úton, szinte csak német rendszámú személyau­tókkal találkoztunk. SZARKA ÁGNES Hajthatatlan a MÁV A somodoriak arra kérték a MÁV-ot, hogy állítsa vissza a Sió- fok-Kaposvár között közlekedő, hajnali vonatot. A MÁV gazdasági okokra hivatkozva azonban hajt­hatatlan. Somodor lakói Krammer Istvánná polgármester támogatá­sával aláírást gyűjtöttek és ezt el­juttatták a MÁV pécsi igazgatósá­gára. Kérték, hogy állítsák vissza a Siófok-Kaposvár mellékvonalon négy óra huszonhétre Kaposvárra érkező vonatot. Somodortól, Antalmajorból mintegy harmin­cán járnak a megyeszékhelyre dolgozni. A jelenleg közlekedő Piroska fél hat előtt ér be, így so­kan elkésnek a munkából. A munkanélküliek számát szaporít­hatja ez a vasutas intézkedés, hi­szen kevés munkáltató tűri, hogy dolgozói rendszeresen késve ér­kezzenek. A polgármesterasz- szony elmondta, a legutóbbi tá­jékoztatón sem sikerült meg­egyezésre jutniuk a MÁV képvi­selőivel. Gazdasági okokra hivat­kozva a hajnali vonatot nem ál- litják vissza. ___________szarka A húsosfazék árnyékában Elkeseredett női hang a telefon túlsó oldalán. A felindulástól alig bír megszólalni, olykor meg a sí­rástól, az elkeseredett dühtől csuklik el a hangja. A három gyermekes kadarkúti családanya, a helybeli roma egyesület vezető­je panaszolja: rettegésben él. Egyik sorstársa szemelte ki táma­dásának célpontjául, mondván: sérelem érte. S, nyomatékot adva elégedetlensé­gének a helybeli buszmegálló­ban kis híján megverte a gyermekeit amúgy egyedül nevelő asz- szonyt. Az ott várakozó férfi­aknak köszönhető csak, hogy megmenekült a felbőszült táma­dótól. Az asszony ma sem érti, miért érdemelte ki a gyalázást, hiszen mint mondta: mindig jó szándékkal közeledett a gyerme­keit ugyancsak egyedül nevelő roma társához. Ha kellett ruhá­kat adott neki az adományból, ha meg nyaralni mentek, az e célra kapott forintokból állta a gyerme­ke táboroztatását. Ám ami oly gyakran megesik, a segítségre szoruló úgy vélte több járna neki. Követelődzésével, szidalmaival úton-útfélen keserítette, mi több, félelemben tartotta az adományo­zót, aki mellesleg évek óta szemé­lyesen vállalt anyagi felelősséget több kadarkúti roma család föld- programjának megvalósításáért. A vihar akkor tört ki, amikor az egyesület vezetője a tavaly oly si­keres roma-napot tervezte, s a szünidő előtt hangot adott aggo­dalmának, miszerint elképzelhe­tő, hogy a roma gyerekek néme­lyike - szünidei menza híján - éhezni is fog a nyáron. Bár nem nevezte néven a gyermekeket, a követelődző asszony találva érez­te magát. Még hogy az ö gyerme­kei éheznek... - hajtogatta, s vélt sérelmét késedelem nélkül meg is kívánta torolni. Hogy a támogatás elégtelensége, vagy önérzetének túltengése ra­gadtatta idáig, azt nem lehet tudni. Annyi azonban bizo­nyos: egy jó szándékú, sors­társain segíteni vágyó, kiszolgál­tatott asszonyt félemlített meg, aki ezután azon is elgondolkodik: érdemes-e áldo­zatot vállalnia azokért, akik nem tudnak vagy nem is akarnak más­ként élni. Am ha mégis a támoga­tásuk mellett dönt, azt azokért a gyermekekért teszi, akiknek nem jut mindig meleg étel a húsos fa­zékból. Verkman József kadarkúti pol­gármester szerint településükön nem jellemző a roma gyermekek nélkülözése, éhezése. Az önkor­mányzat ugyanis minden tőle tel­hető módon támogatja a munka nélkül maradt családokat. A szo­ciális támogatások, segélyek zö­mét, valamint a különböző jára­dékokat is jobbára közöttük oszt­ják szét. Ugyancsak ők az elsők, ha közmunka-programról van szó. Ha mégis akad nélkülöző gyermek, az csak a család gondat­lanságából adódhat. VÁRNAI ÁGNES A vidékfejlesztési minisztéri­umtól kapott 20 millió forin­tos támogatásból is a romák­nak biztosítanak közmunkát Szentpál Zselic bajnoka Sántos Kiváló hangulatú versengés­ben, az előző év tapasztalatait felhasználó zselicszentpáliak egyik csapata nyerte a máso­dik zselici párbajt, amelynek Sántos kiváló házigazdája volt - értékelte a már hagyo­mányossá vált viadalt az öt­letgazda, dr. Spiegl József. Idén tizenkilenc csapat részvételé­vel rendezték meg a Zselici Párbajt. Tavaly Bánya volt a házigazda, míg ezúttal a sántosi futballpálya adott otthont a nemes versengésnek. Dr. Spiegl József, a Zselica Szövetség el­nöke elmondta: a sportos hétvége célja nem más, minthogy közelebb hozza egymáshoz a kistérség falva- it a kiváló hangulatú hétvégi versen­gésen. A három fős csapatok szigo­rú szabályok szerint vívtak meg a Zselic bajnoka kitüntető címért. Is­mét elindultak a tavalyi bajnok bá­nyai Egyed Károlyék, de Szőr Kati­cára, Policére, Gyalogkakukkra ke­resztelt együttes is szerencsét pró­bált. Húsz helyszínen hívhatták párbajra egymást a lelkes együtte­sek, amelyek a Szenna Pack aján­dékpólóiban feszültek egymásnak. Minden állomáson 200 lyukas két- fillérest lehetett elnyerni, amelyből a tusák győztesei három, a veszte­sek egy érmével gazdagodtak. A kü­lönleges feladatok között szerepelt petrencerúdtartás, szkander, tojás­keresés, söröshordó gurgatás, gu­miabroncs hajtás, tizenegyesrúgás és sok más kemény próbatétel. A verseny végén minden csapat vá­laszthatott a másik település által hozott ajándékokból, amelyek kö­zül a Bőszénfa felirattal ellátott gö­rögdinnye kelt el elsőként. Aki pe­dig minden más csapat előtt válo­gathatott, az a zselicszentpáliak egyik csapata lett. Nem véletlenül, hiszen a másik két falubéli gárdával együttműködve majdnem annyi kétfilléressel gazdagodtak, mint a második Bányai Rocets és a harma­dik helyen végzett bőszénfai csapat együttvéve. takács zoltán Csapatmunkában hisz a polgármester Egerszegi Ferenc polgármester fotó: kovács SZENTGÁLOSKÉR Sokan előre borítékolták volna a szent- gáloskéri időközi polgármester-válasz­tás eredményét, és nem véletlenül. Egerszegi Ferenc, a helyi Agrária Szö­vetkezet gépszerelő ezermestere már alpolgármesterként is nagy népszerű­ségnek örvendett. Egerszegi Ferenc ifjú kora óta meghatározó embere a falunak. Mindig közösségi ember volt, a csapatmunkában hitt. Ezért is vállalt tisztségeket előbb a tanácsban, majd az ön- kormányzatban. Senkit nem lepett meg, hogy elsöprő fölénnyel nyerte meg a választást. Legfontosabb céljának az iskola megőrzését tartja; a helybéli lurkóknak itt kell megtanulni­uk írni és olvasni. A szülőföld szeretete is eb­ben az iskolában íródott belé és gyerekeibe.- Szomorú esemény idézte elő a választást, hiszen elhunyt az addigi polgármester, dr. HM József j aki sokat dolgozott a faluért - mondta. - Ő választott maga mellé, és én meg­próbáltam a jobb keze lenni. Elkezdtünk egy négy évre szóló programot, amit úgy szeret­nék befejezni a képviselőtársakkal, ahogy azt közösen elterveztük a ciklus elején.- Milyen a munkakapcsolata a testülettel és a település polgáraival?- Nem panaszkodhatom, hiszen rengete­gen felkerestek, hogy vállaljam el a feladatot. Az áprilisi választás eredménye aztán végle­gesen meggyőzött arról, hogy nem szabad kitérni a felkérés elől. Könnyű dolgom van, hiszen minden poszton szakképzett munka­erővel rendelkezünk, így a kiváló apparátus mellett a jogi dolgok helyett azzal tudok fog­lalkozni, amivel igazán kell: a falu életével.- Melyek a következő időszak legfontosabb feladatai?- Tavaly eladtuk a kúriánkat, amely az­előtt a honvédség raktárhelyisége volt, ám már három éve teljesen üresen állt. Úgy dön­töttünk, hogy a közel 10 milliós vételárából az utolsó fillért is beruházásokra fogjuk köl­teni. Lesz mire, hiszen a járdáinkat, útjainkat járhatóvá kell tennünk, létrehozni a falu­gondnoki szolgálatot, felújítani a kultúrott- hont. Idén hét pályázatot adtunk be ezekre, ennyit eleddig még sohasem. Persze a leg­fontosabb a szennyvízhálózat létrehozása lesz. A terv készen áll, de nem lesz könnyű a nehéz körülmények között élőktől százezer forintos hozzájárulást kérni. Ha kell műiden házat végigjárok - akárcsak régebben a víz bevezetésekor -, és megmagyarázom az em­bereknek miért kell mindenképpen meglép­ni a beruházást.- Hogyan tudja összeegyeztetni a polgár­mesterkedést a munkájával?- Nehezen. Hétgyermekes családból szár­mazom, ahol munkára neveltek. Tizenöt évig ülnököltem a kaposvári városi bíróságon, sok mindent megtanultam a gyakorlatban, amit az egyetemen sem oktatnak. Amióta az esze­met tudom, a településért dolgoztam, hu­szonkét évig voltam a környék sportvezetője. Mindig jutott időm a falura és a háztájira is, hiszen nem járok kocsmába, helyette ha időm engedi fodt nézek. Kár, hogy az Eb-t nem a hollandok nyerték. takács zoltán Vitték a dinnyét Magyaratád A múlt héten serényen dolgoz­tak a magyaratádi kertekben. Felszedték a hagyma öregét, a sárgarépát, a zöldséget, meg több tíz bokor burgonyát, de még az éretlen dinnyét is. A gondot csak az okozta, hogy nem azok gyűjtötték be a ter­mést, akik elvetették. A károsul­tak elmondták, hogy világos nappal jártak ismeretlenek a kertekben, és vittek mindent ami az útjukba került. Sajnos, néhány baromfival is találkoz­tak. A veteményesek mögötti kukoricás pedig remek búvóhe­lyet, menekülési útvonalat kínál a zsiványoknak, akik rendszere­sen visszajárnak. A gazdák tehe­tetlenek, többen már azt fontol­gatják, hogy jövőre nem vetnek semmit, hiszen a munka, a költ­ség az övék, a termés viszont ki tudja kié lesz... ________sz.á.

Next

/
Thumbnails
Contents