Somogyi Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-05 / 130. szám
2000. Június 5., Hétfő KAPO S V Á R Somogyi Hírlap - 5. oldal Hírek PÓTIGÉNY. Még az idén elkészülhet a szentjakabi ravatalozó. A közgyűlés a beruházás megvalósításához 2 millió forintot különített el, de a kivitelezés pályáztatásánál eldőlt, hogy ez az összeg kevés, ezért a hiányzó 170 ezer forintot a költségvetési hiány terhére biztosította. A munkálatok 2,2 millióba kerülnek. A városrész képviselője Pintér Károly felajánlotta ez évi egyéni képviselői keretét, vagyis 100 ezer forintot, (szk) a Programajánló Török Tamás Hétköznapi történet című könyvének bemutatóját tartják ma 19 órától a Szín- Folt Galériában. Közreműködik Tóth Eleonóra színművész és a Déryné Vándorszíntársulat. ■ Moziműsor FÉL 4, fél 7, fél 10: GLADIÁTOR (am.) *i5ooi* Három évtized muzsikája Dr. Kerekesné Pytel Anna nevét már minden kaposvári jól ismerheti. Azt azonban talán kevesen tudják, hogyan is lett belőle karvezető, hogyan talált rá az éneklésre, mint erőforrásra. A Kodály iskola tanára és több kórus vezetője Aranykatedra-díjat vehetett át a pedagógusnapon.- Születésem pillanatától énekhang vett körül, hiszen édesanyám gyönyörűen énekelt. A mai napig emlékszem, hogy bőszoknyás, daloló lányok csapata vonul végig a szülőfalumban, élükön karvezető édesanyámmal. Az ötvenes években kezdődött az országban a népművészeti hagyományok ápolása, a rádió közkedvelt kórus- és operarészleteket sugárzott. A hatás nem maradt el, hiszen az általános iskola hatodik osztályában már felléptem népdaléneklési versenyen - eleveníti fel a múltat dr. Kerekesné Pytel Anna. A gimnáziumban találkozott először a 333 olvasógyakorlattal és a zeneiskolával, de nem volt lehetősége elmélyedni az oktatásban. Míg kollégiumi társai az udvaron beszélgettek, addig ő az ebédlőben lemezeket hallgatott. Közben művészi tornára járt, naponta három-négy órát gyakorolt. Megyei bajnokságokat nyert, így több országos megmérettetésen is elindult. Jelentkezett a test- nevelési főiskolára, fel is vették, de egy félre-, értés miatt nem kezdte el. Képesítés nélkül tanított Mászlonypusztán és Kocsolán, ahol többször is érezte a „mélyvizet”. Hitvallása azonban minden nehézségen átsegítette. „Ha nem tudom, majd megtanulom. Nem lehetek tökéletes, de törekednem kell rá.”- A tanítóképzőben abbahagytam a versenyszerű szertornát, helyette röplabdáz- tam, népitáncoltam és aktívan részt vettem a kórusmunkában. Amiből tanulhattam, az mind érdekelt. Ebben az időben a fonómunkás kisszínpad tagja is voltam. Tizenkilenc évesen akkori énektanárom támogatásával elkezdtem szolmizálást tanulni Kodály-mód- szerrel, majd zongoraórákra, magánénekre jártam, és elvégeztem a zeneiskolát. Éjjelnappal gyakoroltam, de megérte, mert az első diplomám után felvettek a tanárképzőbe ének szakra. Az iskolák után Kaposmérőben kezdett tanítani, majd 1965-ben tagja lett a Vikár Béla Vegyeskamak. A szoprán szólamot harminc évig vezette. A falubeli fiatalokkal megismertette az éneklés mellett a színjátszás örömét is. 1969-ben hívták a Kodály iskolába, ahol a zenei tagozatért felelt. A kamarakórus után megalakította a Kicsinyek Kórusát, melyekkel országos sikereket értek el. Az idő haladtával a feladatok egyre sokasodtak, megszámlálhatatlan hang- versenyt szervezett KaposváDr. Kerekesné Pytel Anna 1946-ban született Dalmandon. 1968-ban a kaposvári tanítóképző iskolán, majd két év múlva a pécsi tanárképzőn ének szakon szerzett diplomát. Két Iker lánya van, Lilla negyedéves orvostanhallgató, Ágnes pedig a táncművészeti főiskolán végzett, a tanítóképzőbe Jár. ron. Mint mondja, munkájában a tantestület tagjai és a város vezetése is sokat segített.- Szabadidőmben is dolgozom, hiszen három évvel ezelőtt tizenhatan elkezdtük az ELTE karvezetési szakát, melyen holnap államvizsgázunk. Ezen kívül nem szabad kifelejteni a sorból a Zenekedvelők Kórusát sem. A tagokkal rendszeresen találkozunk hétvégi telkünkön, ahol megosztjuk egymással örömeinket, bánatainkat. A munka mellett varrók is. Az első ruhámat a tanítóképzőben készítettem egy manikűrolló, egy tű és némi cérna segítségével. Olvasásra is szánok időt, főként a szaklapokat forgatom, szabó kinca Egy hét Amerika Improvizálni nem is olyan könnyű, mint ahogy mások gondolják fotós török anett Egy héten át naponta kétszer tartott a Toldi iskolában foglalkozásokat Phű LolDuccl A tehetséges tánctanár New York-ból érkezett. Az órákat nemcsak az intézmény diákjai látogathatták, hiszen ebből az egyedülálló lehetőségből nem szerették volna kihagyni a városban tanuló többi diákot sem. Természetesen az egyedi órák felkeltették a pedagógusok érdeklődését is, akik így a mozgáson túl gyakorolhatták angol nyelvtudásukat is. A fárasztó, ám ugyanakkor nagyon érdekes délutánok bemelegítéssel kezdődtek. Phil szerint ez azért fontos, mert így az egész test friss és spontán lesz. Majd jöttek az improvizációk. A mester nap, mint nap más mozgássorozattal állt elő, melyet „csupán” utánozni kellett. A Broadway jazz táncosa a táncot, a mozgást az első szerelemhez hasonlítja, ami mindig új és izgalmas, amit még soha nem tapasztaltunk. Nyelvi nehézségek a gyakorlatok idején nem voltak, ugyanis csak a mozdulatok számítottak, a későbbi beszélgetések során pedig mindenki összeszedte több-kevesebb angol tudását, Phil pedig a megtanult magyart, és mindenki megértette a másikkal, amit akart. Ebből is látszik, hogy a táncnak az országhatárok sem szabnak gátat.- Akik elvégezték a „tanfolyamot” soha nem felejtik el ezt az érzést, hiszen a foglalkozásokon olyan musical részleteket láthattak illetve tanulhattak Philtől, ami keveseknek adatik meg. A teljesség igénye nélkül Ének az esőben, Maszk, West Side Story. Az tisztán látszik, hogy Chicagót, New Yorkot megjárt oktatónk egyik nagy kedvence Fred Astaire - mondta Szerecz Róbert, az intézmény táncoktatója. A Tolditól nem áll messze ez a szemlélet, hiszen a drámapedagógiai tagozat szerves részét képezi a művészeti oktatás. Az általános iskolások kezdetben gyermekjátékokat, néptáncot tanulnak, majd megismerkednek a divattáncokkal. A hetedik és nyolcadik osztályosokat bevezetik a társastáncok világába. A gimnáziumi repertoárban pedig balett, jazz szerepel. Kicsik-nagyok egyaránt szeretnék, ha Phil nem utoljára járt volna Kaposváron. Mint megtudtuk, az országban Budapesten és Miskolcon tanított már, de a Dunántúlon még nem. Szerecz Róberttel Észak-Ma- gyarországon találkozott, ott született meg ennek az egyhetes tréningnek a gondolata, melynek megvalósítására nem kellett sokáig várni. A tengerentúlon élő tanár, megígérte tanítványainak, hogy jön még, hiszen a gyakorlatok sokféleségét néhány nap alatt nem lehet kimeríteni. A gyakorlásnak tétje is volt, ugyanis a hétvégén az ír táncokból egy kis bemutatót tartottak a szülőknek, ismerősöknek. SZ.K. Öt éve virágzik a Pipacs Öt év nem sok idő, egy egyesület életében azonban meghatározó. Egy sikerekben és eredményekben bővelkedő fél évtized már igazán okot ad egy kis ünneplésre. így tett a hét végén a Pipacs Utcai Baráti Kör Egyesület is, amely öt éves születésnapját tartotta. Több mint százan gyűltek össze az ez alkalomból rendezett ünnepi közgyűlésen: tagok, támogatók, testvéregyesületek. Még a szomszédos Baranyából, Alsómocsoládról is érkeztek vendégek, akik népitánc-be- mutatóval kedveskedtek a „születésnaposoknak”. Szekeres János, az egyesület elnöke úgy ítélte meg: az elmúlt öt év valóban eredményes volt. Sok minden történt a fél évtized alatt. Voltak, akik elmentek a baráti körből, s jöttek helyettük újak, mostanra maradt egy 60-70 fős, elszánt és kitartó kis csapat, és sok száz támogató. Az elnök szerint azonban egy üyen egyesület erejét egyáltalán nem a tagok száma határozza meg, hanem hogy tetteik, kezdeményezéseik mennyi emberre vannak hatással. Az alapvető célt - úgy tűnik - sikerült megvalósítani: közösséggé kovácsolni, összehozni az Pipacs utcaiakat. A köszönőfáktól a baráti napig, a virágültetéstől a parlagfűirtásig minden ötlet ezt szolgálta. Nem verték nagy dobra kezdeményezéseiket, egyszerűen csak örültek egymásnak, örültek annak, hogy egyre szebb lesz a környezetük, s hogy közben társakra találtak. Nem látványosan és hangosan tették, amit tettek, a Pipacs utca mégis hamarosan fogalommá vált.- Nem vagyunk mi különlegesek, és nem tettünk semmi olyant, amire más közösség ne lenne képes - vallja az egyesület elnöke. - Csak megpróbáltunk hatni az itt élők gondolkodására, a családot, a közösséget kiemelni, megmutatni, hogy másként is lehet egymás mellett élni. És itt már rég nem csak a Pipacs utcáról van szó. A lakótelepi létről, ami - mi megmutattuk - emberi és kellemes is lehet. Minden lakótelepen - s egyre többen fel is ismerik ezt és csatlakoznak hozzánk. Olyannyira, hogy - mint Szekeres János elmondta - lassan „kinövik” kereteiket. A parlagfű-gyűjtésből előbb városi, aztán országos akció lett, s a Baráti Napot is szeretnék városi rendezvénnyé fejleszteni. Eddigi eredményeikről, terveikről hamarosan egy kiadványt is megjelentetnek - példaként és biztatásul a hasonlóan gondolkodóknak. JAKAB Kánikulai adok-veszek Csatokból, hajbavalókból is bőséges volt a kínálat FOTÓ: TÖRÖK ANETT Az egynaposra tervezett tüskevári sport juniális a nagy érdeklődésre való tekintettel kibővült. A Tüskevár Kupáért hat labdarúgó csapat indult, az első helyet a szennaiak szerezték meg. Vasárnap strandröplabda bajnokságot tartottak a Badacsony utcában, ahol közadakozásból, társadalmi munkával építettek egy szabvány méretű pályát. Az együttesek már tavasztól készültek a megmérettetésre. A szervezők gondoltak a gyerekekre is. A rendőrségi kisautók évről évre nagy örömet okoznak az apróságoknak, segítségükkel kresz versenyt tartottak. Délután a tüskeváriak között eldőlt, ki tudta messzebb hajítani a sodrófát.- A mókás sportversenyek közül sikeres volt a pocaknyomás és a söprűtánc. Miután a szórakozás mellett fontos a mozgás is, megszerveztük a mackók kocogását, melyet inkább gyors gyaloglásnak titulálnék. Ez a kétnaposra bővült esemény a tüskevári napok egy hónapos rendezvénysorozatának egyik állomása, de jól látható, mekkora szükség van az ilyen jellegű ki- kapcsolódásra, hiszen ezen alkal- ' mák lehetőséget teremtenek az ösz- szefogásra - mondta Bank Tiborné, a városrész képviselője. ______sz.n A z tette jól, aki kora reggel útnak indult és még a rekkenő hőség előtt végigjárta a sorokat a tegnapi vásáron. Vélhetően ők voltak kevesebben, ugyanis dél felé - kánikula ide, hőguta oda - szinte mozdulni sem lehetett a sátrak között. Talán a melegnek tudható be, hogy a tömeg hiába volt nagy, a vásárlási kedv igencsak bágyadt volt. Pedig érdemes volt alaposan körülnézni az árusoknál, és először végigmustrálni a kínálatot és az árakat is, mert bizony nagy különbségek is voltak. Ugyanazt a fazonú, „egynyári” papucsot például hol 800, másutt 1500 forintért adták. A legnagyobb tömeg azoknál az árusoknál volt, ahol papírdobozból vagy a földről, ömlesztve, szinte fillérekért adták a tarka nyári ruhákat. Ugyanez a ruha - igaz, igényesebb minőségben - vállfára akasztva, kisimítva a duplájába, 3-4 ezer forintba került. A legbőségesebb kínálat könnyű nyári felsőrészekből volt, nemcsak selymet, pamutot lehetett látni a legkülönbözőbb színekben, hanem az igazi sláger a kötött volt. Hozzá az idén divatos, hímzett aljú, a hatvanas éveket idéző trapéznadrágot és miniszoknyát választhattak a vásárlók. Annak viszont nem volt szerencséje, aki az öltözékéhez hozzáillő lábbelit is keresett. Ezzel valahogy melléfogtak a kereskedők, mert hiába voltak ezrével a cipők, szandálok, papucsok - azok már tavaly is igencsak divatjamúltak lehettek... Holdjárók és telitalpú rémségek mellett a mostanság igazán divatos, végre nőiesebb vonalú, vékony sarkú, kecses szandálokból egy párat sem lehetett találni. Volt viszont kosztüm - de azt senki sem kereste a kánikulai melegben. S ha már hőség: a legnagyobb keletje a hideg üdítőnek és a sörnek volt, s valószínűleg az csinált jó üzletet, aki egy pohár frissítőt vett, s azt iszogatta egy napernyő árnyékában. _______ J. E. K ánikulai horgászerseny A horgászok nyertek abban a versenyben, amelyet a Kaposvári Húskombinát Horgászegyesület rendezett szombaton az egyesület horgásztaván. A nagy meleg nem tudta elvenni sem a horgászok, sem pedig a halak kedvét, bár az is lehet, hogy a vizek szerelmesei jártak túl a halak eszén, hiszen különlegesebbnél különlegesebb csalival csalták horogra őket. Sokakat vonzott, hogy értékes horgászfelszereléseket nyerhetnek a versenyben, ezért minden horgászcsalafintaságot bevetettek, hogy minél előkelőbb helyen szerepeljenek majd a képzeletbeli dobogón. A versenyt végül is a felnőttek között Bojtos József nyerte, aki összesen több mint hét kiló halat szákolt. Mögötte végzett Schwitz István, aki öt kilogramm fölötti teljesítménnyel örülhetett az ezüst éremnek. Á dobogó harmadik fokát Molnár Lajos foglalta el 4,85 kilogrammos teljesítménynyel. Az ifik között Szalai Zsolt nyert, ő Árvái Pétert és Ákos Zoltánt előzte meg. A nők mezőnyében nem volt nagy küzdelem: Pájer Józsefné vetélytársak nélkül győzött. A rossz nyelvek szerint a verseny után azonban még jobb volt a kapás, ezt több kapitális hal szákba kerülése is jelzi. Nagy volt a forgalom délután is, hiszen horgászberkekben köztudott, hogy az ezer forintos napi jegy még vonzó. Főleg akkor, ha ezért halat is lehet fogni. ______________u. K isebbségek számvetése A Német Kisebbségi Önkormányzat májusi rendezvényei a vártnál nagyobb sikert arattak. A nemzetiségi kiállítás és a „sváb majális” is tömegeket vonzott, s mindkét rendezvénynek nagyon jó volt a visszhangja. Éppen ezért, a sikereken felbátorodva az összejövetelekből hagyományt szeretnének teremteni. Egyebek mellett erről is szó volt a kisebbségi önkormányzat legutóbbi ülésén. Kari Péter alelnök elmondta: következő programjaik közül az egyik legfontosabb a nyári olvasótábor, amelyet 16-18 diák részvételével az idén is megszerveznek. Nyári szünetet tart viszont a német társalgási klub, amelynek tagjai ősszel tartják következő összejövetelüket. Az ülésen pénzügyi kérdésekről is szó volt: a testület vita nélkül elfogadta a város költség- vetésével kapcsolatos előterjesztést. A migrációs helyzetről szóló beszámolót hasonló egyetértéssel fogadták. Mint elhangzott: Kaposvár ipara, kereskedelme, idegenforgalma már elérte azt a magas színvonalat, hogy egyre jelentősebb idegenmozgással kell számolni. ■ Sportbarátok a tüskeváriak
