Somogyi Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-05 / 130. szám

2000. Június 5., Hétfő KAPO S V Á R Somogyi Hírlap - 5. oldal Hírek PÓTIGÉNY. Még az idén elké­szülhet a szentjakabi ravatalozó. A közgyűlés a beruházás megvalósí­tásához 2 millió forintot különített el, de a kivitelezés pályáztatásánál eldőlt, hogy ez az összeg kevés, ezért a hiányzó 170 ezer forintot a költségvetési hiány terhére biztosí­totta. A munkálatok 2,2 millióba kerülnek. A városrész képviselője Pintér Károly felajánlotta ez évi egyéni képviselői keretét, vagyis 100 ezer forintot, (szk) a Programajánló Török Tamás Hétköznapi törté­net című könyvének bemutató­ját tartják ma 19 órától a Szín- Folt Galériában. Közreműködik Tóth Eleonóra színművész és a Déryné Vándorszíntársulat. ■ Moziműsor FÉL 4, fél 7, fél 10: GLADIÁ­TOR (am.) *i5ooi* Három évtized muzsikája Dr. Kerekesné Pytel Anna nevét már minden kaposvári jól ismerheti. Azt azonban talán kevesen tudják, ho­gyan is lett belőle karvezető, hogyan talált rá az éneklésre, mint erőforrás­ra. A Kodály iskola tanára és több kó­rus vezetője Aranykatedra-díjat vehe­tett át a pedagógusnapon.- Születésem pillanatától énekhang vett kö­rül, hiszen édesanyám gyönyörűen énekelt. A mai napig emlékszem, hogy bőszoknyás, daloló lányok csapata vonul végig a szülőfa­lumban, élükön karvezető édesanyámmal. Az ötvenes években kezdődött az országban a népművészeti hagyományok ápolása, a rá­dió közkedvelt kórus- és operarészleteket su­gárzott. A hatás nem maradt el, hiszen az ál­talános iskola hatodik osztályában már fel­léptem népdaléneklési versenyen - eleveníti fel a múltat dr. Kerekesné Pytel Anna. A gimnáziumban találkozott először a 333 olvasógyakorlattal és a zeneiskolával, de nem volt lehetősége elmélyedni az oktatás­ban. Míg kollégiumi társai az udvaron be­szélgettek, addig ő az ebédlőben lemezeket hallgatott. Közben művészi tornára járt, na­ponta három-négy órát gyakorolt. Megyei bajnokságokat nyert, így több országos meg­mérettetésen is elindult. Jelentkezett a test- nevelési főiskolára, fel is vették, de egy félre-, értés miatt nem kezdte el. Képesítés nélkül tanított Mászlonypusztán és Kocsolán, ahol többször is érezte a „mélyvizet”. Hitvallása azonban minden nehézségen átsegítette. „Ha nem tudom, majd megtanulom. Nem le­hetek tökéletes, de törekednem kell rá.”- A tanítóképzőben abbahagytam a ver­senyszerű szertornát, helyette röplabdáz- tam, népitáncoltam és aktívan részt vettem a kórusmunkában. Amiből tanulhattam, az mind érdekelt. Ebben az időben a fonómun­kás kisszínpad tagja is voltam. Tizenkilenc évesen akkori énektanárom támogatásával elkezdtem szolmizálást tanulni Kodály-mód- szerrel, majd zongoraórákra, magánénekre jártam, és elvégeztem a zeneiskolát. Éjjel­nappal gyakoroltam, de megérte, mert az el­ső diplomám után felvettek a tanárképzőbe ének szakra. Az iskolák után Kaposmérőben kezdett ta­nítani, majd 1965-ben tagja lett a Vikár Béla Vegyeskamak. A szoprán szólamot harminc évig vezette. A falubeli fiatalokkal megismer­tette az éneklés mellett a színjátszás örömét is. 1969-ben hívták a Kodály iskolába, ahol a zenei tagozatért felelt. A kamarakórus után megalakította a Kicsinyek Kórusát, melyek­kel országos sikereket értek el. Az idő halad­tával a fel­adatok egy­re sokasod­tak, meg­számlálha­tatlan hang- versenyt szervezett Kaposvá­Dr. Kerekesné Pytel Anna 1946-ban született Dalmandon. 1968-ban a kaposvári tanítóképző iskolán, majd két év múlva a pécsi tanárképzőn ének szakon szerzett diplomát. Két Iker lánya van, Lilla negyedéves orvostanhallgató, Ágnes pedig a táncművészeti főiskolán végzett, a tanítóképzőbe Jár. ron. Mint mondja, munkájában a tantestület tagjai és a város vezetése is sokat segített.- Szabadidőmben is dolgozom, hiszen há­rom évvel ezelőtt tizenhatan elkezdtük az ELTE karvezetési szakát, melyen holnap ál­lamvizsgázunk. Ezen kívül nem szabad kife­lejteni a sorból a Zenekedvelők Kórusát sem. A tagokkal rendszeresen találkozunk hétvégi telkünkön, ahol megosztjuk egymással örö­meinket, bánatainkat. A munka mellett var­rók is. Az első ruhámat a tanítóképzőben ké­szítettem egy manikűrolló, egy tű és némi cérna segítségével. Olvasásra is szánok időt, főként a szaklapokat forgatom, szabó kinca Egy hét Amerika Improvizálni nem is olyan könnyű, mint ahogy mások gondolják fotós török anett Egy héten át naponta kétszer tartott a Toldi iskolában foglalkozásokat Phű LolDuccl A tehetséges tánctanár New York-ból érkezett. Az órákat nemcsak az intézmény diákjai láto­gathatták, hiszen ebből az egyedül­álló lehetőségből nem szerették vol­na kihagyni a városban tanuló többi diákot sem. Természetesen az egye­di órák felkeltették a pedagógusok érdeklődését is, akik így a mozgáson túl gyakorolhatták angol nyelvtudá­sukat is. A fárasztó, ám ugyanakkor na­gyon érdekes délutánok bemelegí­téssel kezdődtek. Phil szerint ez azért fontos, mert így az egész test friss és spontán lesz. Majd jöttek az improvizációk. A mester nap, mint nap más mozgássorozattal állt elő, melyet „csupán” utánozni kellett. A Broadway jazz táncosa a táncot, a mozgást az első szerelemhez ha­sonlítja, ami mindig új és izgalmas, amit még soha nem tapasztaltunk. Nyelvi nehézségek a gyakorlatok idején nem voltak, ugyanis csak a mozdulatok számítottak, a későbbi beszélgetések során pedig mindenki összeszedte több-kevesebb angol tudását, Phil pedig a megtanult ma­gyart, és mindenki megértette a má­sikkal, amit akart. Ebből is látszik, hogy a táncnak az országhatárok sem szabnak gátat.- Akik elvégezték a „tanfolya­mot” soha nem felejtik el ezt az ér­zést, hiszen a foglalkozásokon olyan musical részleteket láthattak illetve tanulhattak Philtől, ami keveseknek adatik meg. A teljesség igénye nél­kül Ének az esőben, Maszk, West Side Story. Az tisztán látszik, hogy Chicagót, New Yorkot megjárt okta­tónk egyik nagy kedvence Fred Astaire - mondta Szerecz Róbert, az intézmény táncoktatója. A Tolditól nem áll messze ez a szemlélet, hiszen a drámapedagógi­ai tagozat szerves részét képezi a művészeti oktatás. Az általános is­kolások kezdetben gyermekjátéko­kat, néptáncot tanulnak, majd meg­ismerkednek a divattáncokkal. A he­tedik és nyolcadik osztályosokat be­vezetik a társastáncok világába. A gimnáziumi repertoárban pedig ba­lett, jazz szerepel. Kicsik-nagyok egyaránt szeret­nék, ha Phil nem utoljára járt volna Kaposváron. Mint megtudtuk, az or­szágban Budapesten és Miskolcon tanított már, de a Dunántúlon még nem. Szerecz Róberttel Észak-Ma- gyarországon találkozott, ott szüle­tett meg ennek az egyhetes tréning­nek a gondolata, melynek megvaló­sítására nem kellett sokáig várni. A tengerentúlon élő tanár, megígérte tanítványainak, hogy jön még, hi­szen a gyakorlatok sokféleségét né­hány nap alatt nem lehet kimeríteni. A gyakorlásnak tétje is volt, ugyanis a hétvégén az ír táncokból egy kis bemutatót tartottak a szülőknek, is­merősöknek. SZ.K. Öt éve virágzik a Pipacs Öt év nem sok idő, egy egye­sület életében azonban meg­határozó. Egy sikerekben és eredményekben bővelkedő fél évtized már igazán okot ad egy kis ünneplésre. így tett a hét végén a Pipacs Utcai Baráti Kör Egyesület is, amely öt éves születésnapját tartotta. Több mint százan gyűltek össze az ez al­kalomból rendezett ünnepi köz­gyűlésen: tagok, támogatók, test­véregyesületek. Még a szomszédos Baranyából, Alsómocsoládról is ér­keztek vendégek, akik népitánc-be- mutatóval kedveskedtek a „szüle­tésnaposoknak”. Szekeres János, az egyesület el­nöke úgy ítélte meg: az elmúlt öt év valóban eredményes volt. Sok min­den történt a fél évtized alatt. Vol­tak, akik elmentek a baráti körből, s jöttek helyettük újak, mostanra maradt egy 60-70 fős, elszánt és ki­tartó kis csapat, és sok száz támo­gató. Az elnök szerint azonban egy üyen egyesület erejét egyáltalán nem a tagok száma határozza meg, hanem hogy tetteik, kezdeménye­zéseik mennyi emberre vannak ha­tással. Az alapvető célt - úgy tűnik - si­került megvalósítani: közösséggé kovácsolni, összehozni az Pipacs utcaiakat. A köszönőfáktól a baráti napig, a virágültetéstől a par­lagfűirtásig minden ötlet ezt szol­gálta. Nem verték nagy dobra kez­deményezéseiket, egyszerűen csak örültek egymásnak, örültek annak, hogy egyre szebb lesz a környeze­tük, s hogy közben társakra talál­tak. Nem látványosan és hangosan tették, amit tettek, a Pipacs utca mégis hamarosan fogalommá vált.- Nem vagyunk mi különlege­sek, és nem tettünk semmi olyant, amire más közösség ne lenne ké­pes - vallja az egyesület elnöke. - Csak megpróbáltunk hatni az itt élők gondolkodására, a családot, a közösséget kiemelni, megmutatni, hogy másként is lehet egymás mel­lett élni. És itt már rég nem csak a Pipacs utcáról van szó. A lakótelepi létről, ami - mi megmutattuk - em­beri és kellemes is lehet. Minden la­kótelepen - s egyre többen fel is is­merik ezt és csatlakoznak hoz­zánk. Olyannyira, hogy - mint Szeke­res János elmondta - lassan „kinö­vik” kereteiket. A parlagfű-gyűjtés­ből előbb városi, aztán országos ak­ció lett, s a Baráti Napot is szeret­nék városi rendezvénnyé fejleszte­ni. Eddigi eredményeikről, terveik­ről hamarosan egy kiadványt is megjelentetnek - példaként és biz­tatásul a hasonlóan gondolkodók­nak. JAKAB Kánikulai adok-veszek Csatokból, hajbavalókból is bőséges volt a kínálat FOTÓ: TÖRÖK ANETT Az egynaposra tervezett tüskevári sport juniális a nagy érdeklődésre való tekintettel kibővült. A Tüske­vár Kupáért hat labdarúgó csapat indult, az első helyet a szennaiak szerezték meg. Vasárnap strand­röplabda bajnokságot tartottak a Badacsony utcában, ahol közada­kozásból, társadalmi munkával építettek egy szabvány méretű pá­lyát. Az együttesek már tavasztól készültek a megmérettetésre. A szervezők gondoltak a gyerekekre is. A rendőrségi kisautók évről év­re nagy örömet okoznak az apró­ságoknak, segítségükkel kresz ver­senyt tartottak. Délután a tüskevá­riak között eldőlt, ki tudta messzebb hajítani a sodrófát.- A mókás sportversenyek közül sikeres volt a pocaknyomás és a söprűtánc. Miután a szórakozás mellett fontos a mozgás is, meg­szerveztük a mackók kocogását, melyet inkább gyors gyaloglásnak titulálnék. Ez a kétnaposra bővült esemény a tüskevári napok egy hó­napos rendezvénysorozatának egyik állomása, de jól látható, mek­kora szükség van az ilyen jellegű ki- kapcsolódásra, hiszen ezen alkal- ' mák lehetőséget teremtenek az ösz- szefogásra - mondta Bank Tiborné, a városrész képviselője. ______sz.n A z tette jól, aki kora reggel útnak indult és még a rekkenő hőség előtt végigjárta a sorokat a tegnapi vásáron. Vélhetően ők voltak keve­sebben, ugyanis dél felé - kánikula ide, hőguta oda - szinte mozdulni sem lehetett a sátrak kö­zött. Talán a melegnek tudható be, hogy a tö­meg hiába volt nagy, a vásárlási kedv igencsak bágyadt volt. Pedig érdemes volt alaposan kö­rülnézni az árusoknál, és először végigmust­rálni a kínálatot és az árakat is, mert bizony nagy különbségek is voltak. Ugyanazt a fazo­nú, „egynyári” papucsot például hol 800, má­sutt 1500 forintért adták. A legnagyobb tömeg azoknál az árusoknál volt, ahol papírdobozból vagy a földről, ömlesztve, szinte fillérekért ad­ták a tarka nyári ruhákat. Ugyanez a ruha - igaz, igényesebb minőségben - vállfára akaszt­va, kisimítva a duplájába, 3-4 ezer forintba ke­rült. A legbőségesebb kínálat könnyű nyári fel­sőrészekből volt, nemcsak selymet, pamutot lehetett látni a legkülönbözőbb színekben, ha­nem az igazi sláger a kötött volt. Hozzá az idén divatos, hímzett aljú, a hatvanas éveket idéző trapéznadrágot és miniszoknyát választ­hattak a vásárlók. Annak viszont nem volt sze­rencséje, aki az öltözékéhez hozzáillő lábbelit is keresett. Ezzel valahogy melléfogtak a keres­kedők, mert hiába voltak ezrével a cipők, szandálok, papucsok - azok már tavaly is igen­csak divatjamúltak lehettek... Holdjárók és teli­talpú rémségek mellett a mostanság igazán di­vatos, végre nőiesebb vonalú, vékony sarkú, kecses szandálokból egy párat sem lehetett ta­lálni. Volt viszont kosztüm - de azt senki sem kereste a kánikulai melegben. S ha már hőség: a legnagyobb keletje a hi­deg üdítőnek és a sörnek volt, s valószínűleg az csinált jó üzletet, aki egy pohár frissítőt vett, s azt iszogatta egy napernyő árnyékában. _______ J. E. K ánikulai horgászerseny A horgászok nyertek abban a ver­senyben, amelyet a Kaposvári Húskombinát Horgászegyesület rendezett szombaton az egyesület horgásztaván. A nagy meleg nem tudta elvenni sem a horgászok, sem pedig a halak kedvét, bár az is lehet, hogy a vizek szerelmesei jártak túl a halak eszén, hiszen különlegesebbnél különlegesebb csalival csalták horogra őket. So­kakat vonzott, hogy értékes hor­gászfelszereléseket nyerhetnek a versenyben, ezért minden hor­gászcsalafintaságot bevetettek, hogy minél előkelőbb helyen sze­repeljenek majd a képzeletbeli dobogón. A versenyt végül is a fel­nőttek között Bojtos József nyerte, aki összesen több mint hét kiló halat szákolt. Mögötte végzett Schwitz István, aki öt kilogramm fölötti teljesítménnyel örülhetett az ezüst éremnek. Á dobogó har­madik fokát Molnár Lajos foglalta el 4,85 kilogrammos teljesítmény­nyel. Az ifik között Szalai Zsolt nyert, ő Árvái Pétert és Ákos Zol­tánt előzte meg. A nők mezőnyé­ben nem volt nagy küzdelem: Pájer Józsefné vetélytársak nélkül győzött. A rossz nyelvek szerint a verseny után azonban még jobb volt a kapás, ezt több kapitális hal szákba kerülése is jelzi. Nagy volt a forgalom délután is, hiszen hor­gászberkekben köztudott, hogy az ezer forintos napi jegy még vonzó. Főleg akkor, ha ezért halat is lehet fogni. ______________u. K isebbségek számvetése A Német Kisebbségi Önkor­mányzat májusi rendezvényei a vártnál nagyobb sikert arattak. A nemzetiségi kiállítás és a „sváb majális” is tömegeket vonzott, s mindkét rendezvénynek nagyon jó volt a visszhangja. Éppen ezért, a sikereken felbátorodva az összejövetelekből hagyo­mányt szeretnének teremteni. Egyebek mellett erről is szó volt a kisebbségi önkormányzat leg­utóbbi ülésén. Kari Péter alelnök elmondta: következő programja­ik közül az egyik legfontosabb a nyári olvasótábor, amelyet 16-18 diák részvételével az idén is megszerveznek. Nyári szünetet tart viszont a német társalgási klub, amelynek tagjai ősszel tartják következő összejövetelü­ket. Az ülésen pénzügyi kérdé­sekről is szó volt: a testület vita nélkül elfogadta a város költség- vetésével kapcsolatos előterjesz­tést. A migrációs helyzetről szó­ló beszámolót hasonló egyetér­téssel fogadták. Mint elhangzott: Kaposvár ipara, kereskedelme, idegenforgalma már elérte azt a magas színvonalat, hogy egyre jelentősebb idegenmozgással kell számolni. ■ Sportbarátok a tüskeváriak

Next

/
Thumbnails
Contents