Somogyi Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-10 / 135. szám
2000. Június 11. ★ ARCKÉP ★ 7 Nem mondom, hogy nem vagyunk gazdagok Esterházy Antal herceg szívesen gazdálkodna Magyarországon, ha az államtól földet bérelhetne Született 1936. decemD^ Család: nős, felesege Ursula. Paul Anton Lakhelyek: München, Panzs, Washington, Szín Munkahelyek: BMW, Genen Esterházy Antal hercegnek, vagy ahogy Ausztriában becézik, Trondynak még névjegye sincs. Kézzel szokta ráírni a nevét és német címét a kártyára. Amúgy magyar-osztrák-belga állampolgár, miközben német kastélyában él német feleségével és két gyerekével, de Ausztriában és Magyarországon mostanában több időt tölt. Hét nyelven beszél s dolgozott olasz és francia biztosítótársaságoknál, valamint egy amerikai konszernnél. A nagybátyja, Pál herceg, 11 éve halt meg, azóta ő a családfő. Az 1935-ös gazdacímtár szerint Magyar- ország legnagyobb földesura Pál volt 220 ezer holdas birtokával. Az Esterházyaknak valaha 560 ezer hektáros birtoka volt Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában és Horvátországban, amihez 21 kastély, 60 mezőváros és 414 falu tartozott. Az Esterházy család ma is Burgenland legnagyobb földbirtokosa a maga 45 ezer hektárjával. VR: - Mi a dolga a családfőnek? Ma már nincs akkora szerepe, mint 1919 előtt, amikor kezelte a vagyont és a családtagok megélhetéséről is gondoskodott, vagyis apanázst adott nekik. Nagybátyám, Pál herceg még így vezet- ■ te a családot, de ő volt az utolsó. Most más idők járnak, négy éve három alapítványba vittük a 45 ezer hektáros Ester- házy-vagyont, s a legnagyobbat, az Eisentadtot magam vezetem. Ehhez tartozik többek között a kismartoni kastély a kastélyparkkal, 34 ezer hektárnyi szőlő, erdő és szántó. VR: - A hírek szerint az Esterházy család még mindig nagyon gazdag, bár a lapok becslései milliárdokkal térnek el. Nem mondom, hogy nem vagyunk gazdagok, de a földnek más a könyv szerinti és más a piaci értéke. Persze kérhetnék érte annyit, csak éppen vevőt nem találnék. Az iparvállalatoknál 6-12 százalékos profitot számolnak, a mezőgazdaságban, s különösen az erdőgazdaságban ettől nagyon messze vagyunk. Az őseim, ha szükségük volt egy kis pénzre, kivágtak egy kis erdőt. Mi meg ötéves tervet készítünk, kutatjuk a jövőt, hogyan tovább. Régebben hat favágónk volt, ma egy sincs. Szerződtetjük őket, ha nagyobb kivágás van. A fa ma nem nagy üzlet, az iparból viszont kimaradtunk. Pedig jó volna most egy fűrészüzem, de nincs 18 millió márkánk, hogy akár egy közepes üzemet vegyünk. Ilyen összegeket nem tudok kiadni. Azelőtt jól működött, hogy mi csak termeltük, más meg feldolgozta. Finnországból viszont olyan olcsón érkezik a fa, hogy ha nem állunk össze fakitermelők, akkor a dömpingár mindenkit bajba sodorhat. Pedig értékes fáink vannak, fenyő, bükk és tölgy, ami jó alapanyagnak számít a bútorgyártásban. A tűzifa eddig haszontalan dolog volt, hiszen lassan mindenki gázzal fűt. Ám most ez is változik, hiszen beindítjuk a kísérleti távfűtést, s ha Kismartonban beválik, akkor a tartományi kormány másutt is támogatná. A burgenlandi pincészetünk ugyancsak szépen jövedelmez, pedig csak most futtatjuk fel igazán. Kékfrankost és burgundit palackozunk, valamint pezsgőt. Mindegyik üvegen feltüntetjük: „Esterházy Pincegazdaság, Eisenstadt.” Eddig csak Ausztriában ismerték az emblémát, most Németországba és Angliába is szállítunk. Ez nagy befektetés volt, de most már 120-150 ezer palackot meg- & töltünk. J VR: - Amikor májusban Euró- J pa-napot rendeztek a kismartoni kastélyban, a fogadáson magam is megkóstolhattam / a borait, de ön mintha a / Villányi Kékfrankost íz- jT leigette volna. A sajátomat már jól isme- jFV rém, a villányit viszont nagyon • szeretem. /A Egyébként egy helybe- f .íM li, tehát kismartoni termelő fiát tettem meg főborásznak, aki két évig Burgundiában tanul- mmmm ta a mesterséget, és rengeteg ötlete van. Most az ő kezében vagyunk. A fehérborunk már most sokkal jobb, a vörösnek kell még három év. Egyébként most már snapsszal is foglalkozunk. VR: - Nagy sikere volt a csirkecombevéssel is, amit azután vette a kezébe, hogy Monspart Sarolta táj- futó-világbajnoknő megjegyezte, kíváncsi lenne rá, a herceg úr hogy eszi a csirkét villa nélkül.- Nb, ja, nem kell mindig olyan komolynál lenni, és hát én is szeretem a csirkét! amit a jó magyar emberek mindig is kézzel ettek. VR: - Hogy tekintenek egyébként Ausztriában a nagybirtokosokra?- Nem vagyunk túl sokan, hiszen Tirolban vagy Stájerországban, vagyis a hegyvidéken legfeljebb 300-400 hektáros birtokok vannak. Az biztos, hogy a századelőn elátkozták a nagybirtokosokat,' s talán máig sem szűnt meg az irigység. A nagybátyám kerülte is a nyilvánosságot, a feltűnést, sose nyilatkozott újságoknak. Természetesen manapság a nemesi családok nem kapnak akkora szerepet, mint a régi századokban, a nagybirtokoknak viszont ismét reneszánszuk van. A kisbirtokosok ugyanis nem életképesebbek többé. A kisparasztok kénytelenek elhagyni a földet, és beköltöznek a városba. Németországban már nem is lehet 100 hektárnál kisebb földterületet tartani, s talán hamarosan 200 hektárnál húzzák meg a határt. VR: - Ön viszont nem kerüli a reflektorfényt, sőt az utóbbi években többször is idézte az osztrák sajtó, hiszen azt ígérte, hogy Kismarton Haydn-fesztiválja hamarosan olyan híres lesz, mint a salzburgi Mozart-fesztivál.- Sok interjút adok, mert úgy gondolom, hogy most egyenesen szükséges a fellépés, hadd tudják meg, mit gondolunk a világról. Az osztrákok ugyanis sokat hallottak a régi nemesekről, de nagyon keveset tudnak az utódokról. Most már egyébként kezdenek elfogadni, szóba állnak velem, sőt még a politikai nézeteimre is kíváncsiak. Három éve még nem így volt. Közszereplésem java persze kulturális misszió. A Haydn-fesztivál 11 éve fut, a burgenlandi önkormányzat kezdte el. Egyelőre csak szeretnénk, ha olyan híres'lenne, mint a salzburgi, de még nem adtam fel. Liszt Ferenc-fesztivált is szeretnék, hiszen Liszt ott született a birtokon, sőt gyerekkorában is Doborján élt. Végül is az alapítvány nem képes csodákra, de néhány százezer schillinget áldozhatunk a művészetekre, hiszen a családi hagyományokat is ápoljuk. Később szeretném bekapcsolni Fertődöt, Sopront és Kőszeget is, tehát a fesztivált kiterjeszteném a határ túloldalára. A kismartoni kastély felét egyébként a burgenlandi önkormányzat bérli, a délnyugati szár211> nyat viszont most újíttatjuk fel. Száz éve nem lakta senki, utoljára nagyapám, Miklós herceg használta a múlt század kilencvenes éveiben. Szívesen laknék ott, de nehéz volna fürdőszobát és konyhát kialakítani. A kastély alapja ugyanis egy négyszögletes vízi vár, s a hét méter vastag falakon átvinni a vízvezetéket és a csatornát nem gyerekjáték. VR: - Több fogadáson hallottam önt beszélni, mint az Osztrák-Magyar Jövőkutatási Alapítvány elnökét, s mondhatom lepipálta a politikusok többségét, hiszen tömören és érdekesen beszélt az uniós problémákról is. Sose irigyelte meg Habsburg Ottó politikai pályafutását?- Többször felkértek már Magyarországon is politikai szereplésre, de mindig nemet mondtam. Nem érzem jól magam a politikusok között, mert a legtöbb pártnak igazi programja sincs az ország javára. Nagyon fontos volna a középréteg megerősítése, mert az 45 óta teljesen megsemmisült. És borzasztó nagy a szegénység is, a nyugdíjasok nagyon rosz- szul élnek. Habsburg Ottót pedig nem irigylem, s azon sem csodálkozom, hogy a politikában ilyen sokra vitte. Ő lehetett volna a magyar király, tehát úgy is nevelték, s neki egyébként is kisugárzása van. VR: - A kárpótlásról ön nemes egyszerűséggel csak annyit szokott mondogatni, hogy marhaság.- Pál nagybátyámnak ’48-ig 129 ezer hektárja volt Magyarországon, s az özvegye kaphatott volna ötmillió forintot. Természetesen visszautasította. Pedig tőle nemcsak a birtokot vették el, hanem Mindszentyvel le is tartóztatták és ’56- ig börtönben ült. Azután telepedett le Svájcban, és élete végéig kerülte a nyilvánosságot. Sose beszélt arról a nyolc évről. Olyan borzasztó lehetett, úgy megalázták, hogy még a családjának sem mesélt el semmit. Jómagam az édesanyám után kaptam kétmillió forint értékű kárpótlási jegyet 300 hold tolnai föld után, de hogy a jegyek még értéktelenek is, miközben a spekulánsok meggazdagodtak, ez minősíthetetlen. VR: - Sok osztrák gazda feketén vesz mostanában jó magyar földeket, bár ha egyszer átlépjük az unió határát, a francia birtokos éppúgy vehet, mint a belga. Egy Esterházynak nem volna kedve újra hazatérni és gazdálkodni?- A kárpótlási sérelmek ellenére is élnék a lehetőséggel, ha az állam 50 vagy akár 99 évre bérbe adná a régi földjeinket. A régi nemesi családok többsége már nem óhajt visszajönni, de a Zichyek és a Draskovicsok ugyancsak érdeklődnének. Mi értünk hozzá, és az uniós konkurenciával szemben is állnánk a sarat. VR: - Hogy él ma egy Esterházy, mekkora például a cselédség a kastélyban?- Csodálkozni fog, a családi kastélyban nincs személyzet. A takarítónő kétszer jön havonta, és negyedévenként lemossa mind a 85 ablakot. No, az is eltart vagy három napig. A német állam kötelez bennünket, hogy fenntartsuk, karbantartsuk a kastélyt, amelynek csak egy emeletét lakjuk. Most van néhány üres szobánk, mert a 19 éves lányom Párizsban tanul, míg a 14 éves fiam Münchenben jár iskolába. A kastély maga Ulm és Augsburg között valahol félúton van. Hajdan kolostornak használták, amikor is 1804- ben az egyik ősöm megvette, hogy megkapja a német birodalmi hercegi címet is. A kastélyhoz tartozó birtok sem nagy, 500 hektáros és a jövedelmét fel is éljük. Van egy erdészmesterem, és a fenyőfáért jó árat lehet kapni, de idén akkora szélviharok voltak, hogy több mint 15 ezer köbméter fa hevert utána a földön. VR: - Ön a nagybátyját követte a család élén, s ha egyszer átadja majd a gazdálkodás irányítását, ki jön a sorban?- A fiamat szeretném majd bevezetni a gazdálkodás rejtelmeibe, de most még békén hagyom, hadd tanuljon. S neki talán még nem mondtam, de azt szeretném, ha majd Angliában tanulna tovább. III. Esterházy Pál diplomázott ott, s utána nagyon sok újítást bevezetett a birtokainkon, többek között ő alapította a híres ozorai ménest is. VR: - A gyerekei beszélnek magyarul?- Sajnos nem. A lányom tett is emiatt szemrehányást, de a rendszerváltás előtt nem láttam értelmét. Egyébként se lett volna könnyű, hiszen az anyja belga, a mostani feleségem pedig német, én meg akkoriban se töltöttem otthon túl sok időt. Dalia László
