Somogyi Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-10 / 135. szám
Somogyi Hírlap 2000. Június 10., Szombat Hétvége □I 11. OLDAL Négy öltés a dobogó szíven Húsz sebtől vérző férfi életét mentette meg a mellkassebész A dobogó szívből ömlött a vér. A fiatal mellkassebész a szívburok felnyitása után vette észre, hogy a sérülést okozó tárgy a férfiszív jobb kamrájának izmos falán át a szívüregbe is behatolt, gyakorlatilag átfúrta a szívet. A másodperc tört része alatt kellett döntenie; ujjával behatolt a sebbe, mintegy elzárta, tamponálta a sérülést. Tudta, hogy szívsebészt se Pécsről, se Pestről már nem hívhat, mert nincs rá idő, és szállítani sem lehet a beteget. A síri csöndben csak a tekintetek kommunikáltak. A műtősnő megfelelő eszközöket keresett és az orvos szabad kezébe adta, aki lassú, óvatos mozdulatokkal elkezdte ölteni a dobogó szívet, miközben apránként egyre kijjebb húzta az tíjját. Egy centit sem tévedhetett az öltésekkel. Két perc telt el. A vérzés megállt, a beteg életben maradt. Az operációnak azonban még korántsem volt vége. A műtőasztalon fekvő fiatal férfi ugyanis több sebtől vérzett. Dr. Herke László, a Kaposi Mór Megyei Kórház mellkassebészeti részlegének adjunktusa összesen húszat számolt meg.- Egy meleg vasárnap délután ügyeletben voltam, amikor az intenzív osztályra konzíliumba hívtak egy sérülthöz. Össze-vissza- szurkált, vérbe fagyott beteg feküdt előttem - idézi fel a történteket az adjunktus. - A sebek vizsgálata alapján egyértelművé vált, hogy többségük a testüregbe hatoló, életfontosságú szerveket veszélyeztető sérülés. Különösen igaz volt ez a szívtáji régióban levőkre, amelyek halaszthatatlanná tették a műtétet. Az aneszteziológusok biztosították az alapvető életfunkciókat, majd irány a műtő...- Meg lehetett állapítani, hogy milyen eszköz okozta a sérüléseket? ^- Éles szélű, nagy erejű szúrásokból származtak, s közülük több egyenként is elégnek bizonyult volna a beteg életének kioltására. Már a műtét közben derült ki, hogy az egyik ilyen sérülés a szívburkon áthatolva, a hason keresztül egészen a májig húzódott. Erősen vérzett még a lép, a rekesz pedig olyan volt, akár a szita, s a beleket is súrolta a sérülés. Ez utóbbi egy esetleges hashártya- gyulladás fellépése miatt jelentett életveszélyt.- Minek alapján ítélt úgy, hogy meg lehet, meg kell operálni a több sebből vérző beteget?- Nem volt más választás. Az áthatoló sérülések közvetlenül veszélyeztették az életét.- Ennyi seb ellátásához elég volt egy operatőr? Nem tartott attól, hogy amíg a szívet operálja, a beteg elvérzik a lép- vagy a májsérülés miatt?- Egy speciális metszéssel mintegy 50 centiméter hosszan a mellkasi és hasi zónában - ahol a rekeszizom elválasztja a két területet -, mindkét üreget megnyitottuk. így teljes egészében elénk tárult a két testüreg. Az agyonlyug- gatott rekeszizom helyreállítása alaposan megizzasztott, és az időközben erősen vérző lépet is el kellett távolítani, majd szisztematikusan valamennyi sérülést megoldottuk. A sikeres ellátáshoz hozzájárult a műtétben mindvégig részt vevő dr. Bathó Gabriella adjunktus, valamint egy tapasztalt, nagyon fölkészült műtősnő, Bedegi Józsefné, aki maximálisan a kezemre dolgozott. Még a legnehezebb pillanatokban is szavak nélkül értettük egymást.- Úgy tudom, hogy a mellkas- sebészek legfeljebb a szívburkot nyithatják meg, beljebb nem igen merészkedhetnek, mert a szívizom már a szívsebészek műtéti területe. Dobogó szívet pedig ők is csak igen ritkán, végszükségben és speciális eszközök, asszisztencia segítségével végeznek. Önnek mindezek nélkül is sikerült megmentenie a szívet. Honnan tudta mit kell csinálni?- A mellkasműtéteknél gyakran találkozunk hasonlóan nagy vérzésekkel. A beteg fél perc alatt több liter vért is veszíthet; ilyenkor gyorsan kell cselekedni. A szívnél annál is inkább, mert nagyon sérülékeny az oxigénellátása. Ezért olyan speciális öltésekkel kellett dolgoznom, melyekkel nem sértem meg az ellátó eret. Ha ugyanis ez bekövetkezik, akár csak az infarktusnál, elhal a szívizom.- Az ujja „kéznél volt”, de az öltéseket valahol csak meg kellett tanulnia...- Emlékeztem rá a mellkassebészeti szakvizsgámból. Ez tulajdonképpen sürgősségi ellátást igénylő szívsebészeti feladat, amit papírforma szerint minden sebésznek el kell tudni végezni.- Sokan egyetlen ilyen sérülést sem élnek túl. A műtéti csoport kiváló munkáján kívül minek köszönhető, hogy ez a beteg életben maradt?- Fiatal, egyébként egészséges ember volt, aki az operációt követő napokban már tiszta tudattal magához intett és azt suttogta: „Mentse meg az életemet.”- Hatórás sikeres műtét után hogyan ünnepel a sebész?- Különösebb ünneplésre nem volt sem időm, sem lehetőségem, hiszen már várt a következő, sürgős beavatkozást igénylő beteg.- Mit tud a megmentett emberről?- Kilenc nap múltán a saját lábán hagyta el a kórházat.- A bravúros műtét után ki veregette meg a vállát mondván: ez jó munka volt?- A hétfői referátumon dr. Vincze Károly osztályvezető főor- tuláltak. Dr. Herke László 1966. április 13-án Szekszárdon született, Tamásiban érettségizett, majd 1990-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. Sebészi szakvizsgáját 1994-ben Pécsen, a mellkassebészetit 1996-ban Budapesten tette le. Felesége a városi bíróságon dolgozik. Két lánya van; a nyolcéves Vivien és a négyéves Dominika. Hobbija: a zene vostól kaptam komoly dicséretet, de kollégáim közül is többen graVARNAI AGNES Akasztás kilenc forintért 1798-ban Somogy is felfogadott egy ítéletvégrehajtót, és ténykedése az egész vármegyére szólt. Egy akasztásért, elevenen elégetésért és fejezésért kilenc forintot kapott egy hóhér, míg fejvételért és kerékbetörésért ennek a duplája ütötte a markát. Ezek az adatok Berta Gyula Somogy-ország pandúrjainak története 1766-1884 címmel megjelent vaskos kötetében olvashatók. A mérnök végzettségű nyugalmazott kaposvári katonaüszt első könyvének bemutatóját tegnap tartották a POTE Egészségügyi Főiskolai Karán. A marcali Városi Helytörténeti Múzeum gondozásában megjelent vaskos könyv forrásmű, hiszen a rendvédelmi szervek történetéről alig jelent meg szakirodalom. Karancz Gábor múzeumigazgató és Tóth János rendőrezredes is utalt erre a könyvbemutatón. Mivel nem egy romantikus regényről, hanem hiteles forrásgyűjteményről van szó, további kutatásokhoz is remek segédanyag lehet, hiszen Somogy és a Bakony közbiztonsága akkoriban messzi földön híres volt. Dr. Bősze Sándor megyei levéltár-igazgató azt emelte ki: rendkívül gazdag az intézmény 18. századi forrásgyűjteménye, s örül, hogy volt egy vállalkozó, aki több éven át szisztematikus kutatómunkát végzett. A szerző számos érdekes történetet mesélt el a könyvbemutatón; egyebek között azt is: a pandúrok elvitték a kéthelyi cigányvajda 2000 forintját, aztán megkérdezték tőle: honnan volt annyi pénze. Érdekes olvasmány Berta Gyula könyve, amelyet számos intézmény támogatott. A somogyi pandúrhistóriát hamarosan egy újabb kiadvány követi. A szerző már dolgozik a rendőr- ség történetén. _________lórihoz E gy különc, aki a napsugárba kapaszkodik Egy kis széken ül a templomi zenekarban. Kezében gitár, előtte mikrofon, a lábánál meg két sörösdoboz. Lelovics László nem azért tette oda, mert szomjas: ritmushangszerként használja a rizzsel teli fémdobozokat. Úgy, mint a dzsesszzenészek a rumbatököt.- Honnan az érdeklődés a zene iránt?- Már-kiskoromban beírattak a zeneiskolába, s gyötörtük egymást a hegedűvel és a tanárnővel, de egy idő után abbahagytam, mert túl szigorúan fogtak. A gitár a katonaságnál tetszett meg, elkezdtem pengetni, és megtanultam játszani.- Általában modem egyházi műveket gitározik.- Nemcsak. Többféle stílust játszunk; a mai, klasszikusnak mondható egyházzenében, mint a taizéi énekekben is, van gitárzene, és a Silye Jenő-féle dalokban is. A Szent Imre-templom gitáros csoportjának vezetője, Horváth Zola is szerzett már művet. Ezek mellett játsszuk a nemzetközileg ismert karizmatikus dalokat.- Azt mondják: aki énekel, kétszer imádkozik. Hogyan éli ezt át, miközben énekel s pengeti a húrokat?- A szavaknál egy kicsit több a dallam, s ha még tánc is van hozzá, akkor teljes az élmény. A szóhoz képest nekem többletet ad az, hogy a hangok rajzolnak egy ívet, s hangulatot teremtenek. Ilyenkor közelebb érzem magam Istenhez.- Komponálással nem próbálkozott?- Van négy miniatűr, reneszánsz stílusú szerzeményem, amire még emlékszem. Verssel is próbálkoztam korábban, ám évek maradtak ki. Van köztük néhány jó is. Legutóbb apám halálakor írtam egyet, s úgy vélem, ha a vers őszinte, akkor arról szól, ami az embert feszíti. Valaki azt mondta, a nagy dolgokat furcsa emberek vitték végbe. A normális emberek élik az életüket, a különcök meg igyekeznek tudománnyal, művészettel ellensúlyozni a belső feszültséget,- Miből jutott több: fényből vagy égetésből?- Ha égetett volna, már lemondtam volna ezt a sokféle feladatot. Ha valaki azt mondja magáról: én ateista vagyok, de a lelke mélyén emberség van, akkor csak nem nevezi meg az Istent, de szeretni ugyanúgy szeret.- Mit ad az istenhit?- Eleinte sok felfedezni valót. Most már hozzá tartozik az életemhez, olyan, mint a levegő, amit beszívunk. Ha a pénzmámor okozta kábult állapotból ki- józanodnak az emberek, rájönnek, hogy a világon a legdrágább dolgokat nem adják pénzért. Rádöbbennek arra is: az őszinte, érdek nélküli kapcsolatok mindennél fontosabbak, s az, ami a lélekben van, többet jelent minden megvehető dolognál. Sokat ad az egyházi közösség, a liturgia, az ének, de a legtöbbet Jézus személye jelenti. Aki az embert alkotta, az tudja a legtöbbet arról, hogy mire való az ember. *- Színdarabokat rendezett, s egy Richard Burton filmben is statisztált. Hogy került kameraközeibe?- Székesfehérvár közelében forgatták a Wagner életéről szóló sorozatot, s minket, kandósokat kivezényeltek statisztálni. Az egyik jelenethez önként jelentkezőt kértek, s mivel valamennyire tudtam angolul, az egyik epizódban elvállaltam olyan statisztaszerepet, ahol nagy ágyúgolyó-becsapódások közepette 'hord- ágyat viszünk s közben el tudtam beszélgetni a színészekkel. Magyarországon is vetítették ezt a filmet.- Elmúlt negyven. Az ember ilyenkor általában már túl van a családalapításon. Még nem találta meg a nagy őt?- Próbálkoztam jó néhányszor. Talán nem volt még olyan fél év, amikor ne lettem volna szerelmes. Eddig azonban nem akadtam rá az igazira. Vagy nem kaptam viszonzást, vagy én nem voltam belehabarodva abba, aki engem választott. Nem marad más, figyelek tovább. _________________________________ LÓRINCZ SÁNDOR Lelovics László: Mintha a reneszánsz korban lennének a gyökereim devianciájukat. Én különcnek érzem magam, s mintha a reneszánsz korban lennének a gyökereim.- A börtönpasztorációs csoportban a deviánsokkal is kapcsolatba kerül.- A közhiedelemmel ellentétben nem minden börtönben levő született gonosztevő. Jó része olyan ember, hogy ha én élem végig a sorsukat, lehet, hogy nagyobb gazember lettem volna, mint ők. A legtöbb esetben sem a szülői háztól, sem az iskolától nem kapták meg azt az indíttatást, ami megmutatja: mi az érték és mi az aljasság, mi a jó, s mi a gonosz. Megpróbálom átadni a tapasztalataimat és előhozni belőlük a jóra, szépre való fogékonyságot. Ezek minden emberben megvannak, s találkozási pontot jelentenek a rácson kívüliekkel.- Egyházmegyei ifjúsági találkozókat, lelkigyakorlatokat szervezett, a sérülteket tömörítő Hit és Fény csoport egyik vezetője, s még számos, lelkigondozással kapLelovics László 1957-ben született Kaposváron. A Táncsics gimnáziumban érettségizett 1976-ban, villamos üzemmérnöki diplomáját a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán szerezte 1983-ban. 1986-ban hitoktatói diplomát kapott. A Somogy Megyei Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat fejlesztési osztályának a munkatársa. csolatos elfoglaltsága van. Missziónak tekinti ezt?- A Tákisz fejlesztési osztályán dolgozom és programokat készítünk, az egyiket 5-600 helyen is használják. Ez nekem hobbim; már középiskolásként elhatároztam, hogy nem abból fogok megélni, amit fontosnak tartok. A hivatásomat ingyen csinálom, hogy ne az diktáljon, aki megfizet. A számítógép egy kicsit olyan, mint a sakk, a rejtvény; munka közben sok mindent meg kell fejteni, lehet kísérletezni, s ezt még meg is fizetik. Az igazán fontos dolgok azonban máshol születnek.- Kik nyitották fel a szemét ezekre az értékekre?- Szíjártó István, a magyartanárom, és a sors összehozott Varga Zsolttal, a kutatómérnökből lett pappal, aki Pestről került Kaposvárra. Először muszájból mentem el a hittanórára. Édesanyám elküldött az öcsémmel, hogy ne csak beleéljünk a világba, hanem tanuljunk is valamit az életről, amit esetleg még otthon sem tudnak elmondani. Akkoriban úgy gondoltam, ha majd jön egy öreg pasi és elkezd dumálni, akkor tíz perc múlva sarkon fordulunk, és mindig lesz alibink, hogy moziba mehessünk. Amikor beléptem a terembe, meglepetésemre egy érdekes figura és különös társaság fogadott. Egy ZK- 140-es magnó kapcsolóját elfordították, s megszólalt a popfesztiválból Adamis Anna dala: Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk, nemdaj, hogy ha fáj. A fiatal pap megállította a magnót és megkérdezte: gondolkodtunk-e már azon, mit jelent ez a néhány sor? Ez az atmoszféra magával ragadott; érdekesebb volt, mint a mozi. Zsolt atya egyébként a belvárosi nagytemplomban szolgált, s a fél Táncsics gimnázium eljárt a hittanóráira. Egy idő után büntetésből, államvédelmi nyomásra elhelyezték Pusztakovácsiba, majd újra Pestre került.- Mit jelent önnek ez a néhány Adamis-sor?- Úgy tűnik, mintha be lennék programozva, hogy valamilyen hasznos dolgot csináljak, mert mindig ezen töröm a fejem. Édesanyám viccesen többször megjegyezte: fiam, te annyit lótsz-futsz, pénz nélkül intézed mások dolgait, még a végén elevenen fogsz üdvözölni. Nehéz megmondani az okát. Ha mélyen próbálok keresgélni a múltamban, fel- idéződik a kisgyerekkorom. Négyévesen úgy adtak ki a pécsi kórházból: ennek a gyereknek már csak néhány napot lehet örülni, mert meghal. Szívizomgyulladásom volt, s idehaza Bíró doktor tizenegy hónapos kúrával visszahozott az életbe. Attól kezdve úgy érzem, hogy ajándékba kaptam az életet, s ezt meg kell szolgálni. A napsugár fényt és meleget ad, de éget is.
