Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-06 / 105. szám
10. oldal - Somogyi Hírlap FÓRUM 2000. Május 6., Szombat Két miniszterelnök a Somogyi Hírlap fórumán Április 29-én ünnepelte alapításának 10. évfordulóját a Somogyi Hírlap. Ebből az alkalomból a kaposvári sétálóutcában egész napos programot szervezett a szerkesztőség. A program része volt a miniszterelnökök fóruma. Boross Pétert, aki 1993. december 21-től 1994. július 15-ig volt a kormány feje és Horn Gyulát, aki 1994- 1998. között volt Magyarország miniszterelnöke hívta meg a szerkesztőség. Mai és hétfői számunkban az ezen a fórumon elhangzott kérdéseket és a rájuk adott válaszokat közöljük. (A fórumot dr. Kercza Imre főszerkesztő vezette.) Perceken belül kezdődik a fórum; dr. Boross Péter, dr. Kercza Imre, Lőrincz Kálmán, az Anonymus Kft művészeti igazgatója és Horn Gyula Szerkesztőség : A legfrissebb hír, hogy a kisgazdapárt küldöttei Torgyán Józsefet jelölték köztársasági elnöknek. (Fütyülés és taps a téren). A kisgazdapárt elnöke azonban nem fogadta el a jelölést. (Viharos taps) Horn Gyula: - Torgyán József azt mondta nekem: Gyulám, sokan bírálnak engem azért, mert túl sokat utazom külföldre. Mondom, Jóska, ne törődj ezzel, még többet utazzál! Annál kevesebbet vagy a magyar falvakban, a magyar vidéken. Sőt, azt is mondtam neki: Jóska, tudod mit? Haza se gyere! Boross P.: - Azért most Horn miniszterelnök úr azért van kedvező helyzetben, mert nem Pethő Ivánt jelölték köztársasági elnöknek. Szerkesztőség: Pál Istvánná telefonon küldte el kérdését: Miért kell ilyen huzavona a köztársasági elnök megválasztásához, miért nem lehet újra Göncz Árpádot választani? Aki eddig jó volt, miért nem lehet ezután is jó? Boross R: - Ehhez a magyar alkotmányt kell ismerni. És egyébként annak mély logikája van. Európának ezen a részén bizonyos tartós regnálások emléke még élénken él mindnyájunkban és nem éppen pozitív emlékekkel. Nem jó, ha valaki olyan helyzetbe kerül, hogy időtlen időkig betölthet egy posztot. Nem véletlen, hogy más országokban is ez a gyakorlat. Ahol nem ez, ott királyság van. Horn Gy.: - 1990-ben kevés jó döntése volt az akkori MDF-nek, de az jó döntése volt, hogy Göncz Árpádot elfogadta, mint SZDSZ-es jelöltet köztársasági elnöknek. Abban az időben kutya-macska barátság volt az MDF-kormány és Göncz Árpád között. 1993 végén, amikor Boross Péter lett a miniszterelnök, ugrásszerűen egy csapásra megváltozott ez a viszony, s nagyon normális kapcsolat alakult ki közte és Göncz Árpád között. Ez nagyon fontos egy demokraükus országban. Boross R: - Óvatos vagyok a dicsérettel is... Göncz Árpád nyilatkozott az elmúlt napokban, és rendkívül közvetlennek minősítette régi ismeretség alapján kapcsolatát Antall Józseffel. Én nem tartom illőnek, hogy most erről bővebben szóljak. A kapcsolat azonban nem mindig volt ideális. Ebből is adódik, hogy nem pártkötődésű köztársasági elnököt célszerű választani. Szerkesztőség: - Mély értelmű lehetett a kisgazdapártnak pártal- kotmány-módosítása is, amely a most elfogadott változatában lehetővé teszi, hogy ugyanazt a személyt a párt elnökének többször is meg lehet választani. Boross R: - Egy arra hivatott szervezet döntött így, nyilvánvaló szándékkal. Továbbra sem akarja megkötni a kezét a kisgazdapárt a pártelnök választásnál ilyen kötelező visszalépéssel. Tudomásul kell venni. Az egy másik párt, ott ez a szokás. Horn Gy.: - Tudomásom szerint a kisgazdák örökös elnöknek választották Torgyán Józsefet. Részvétem a kisgazdáknak. Boross R: - Ha jól értem, nem rokonszenvezel Torgyán Józseffel. Horn Gy.: - Oda még nem jutottam. Szerkesztőség: Kéki József: 1. Hány magyar ex-miniszterelnö- kének érzik magukat lélekben? a.: 10 millió, b.: 15 millió c.: nem értem a kérdést. 2. Melyiket érzik veszélyesebbnek manapság a magyarokra nézve: a.: a kommunizmus, b.: a globalizmus, c.: a vegetarianizmus. 3: Hogyan harcolnának a csecsen terroristák ellen: a.: kalasnyikowal, b.: tollal és fegyverrel, c.: sehogy. Boross R: - Az első kérdésre a válaszom b.: 15 millió magyar miniszterelnökének. A második kérdésre: a kommunizmus, a harmadik kérdésre a válaszom a c.: tehát sehogy. Horn Gy.: - Ami az első kérdést illett: én meg is hirdettem, mikor megválasztottak és előterjesztettem a parlamentnek a programot, hogy 10 millió magyar képviselője, miniszterelnöke akarok lenni. Nem azért, mert nem kedvelem a határon túli magyarokat. Ellenkezőleg! Segíteni kell őket, mint ahogy segített a mi kormányunk is, az előd is és az utód is. Ráadásul mi nem tettünk különbséget pártszínek, párthovatartozás alapján az erdélyi vagy szlovákiai magyarok közül. Valaki azokat vállalja fel, akinek a jogait, igényeit érvényesíteni tudja. Ha érvényesíteni tudja 15 millióét, akkor tessék gondoskodni az ő boldogulásukról. De ilyen nem létezik, és ez különben is az adott ország kormányának, parlamentjének a feladata. A másik: az elmúlt negyven évben itt nem volt kommunizmus, és még kevésbé volt bolseviz- mus. Mert megy a nagy kommunis- tázás a parlamentben és azon kívül. Az 1980-as évek közepéig egy olyan társadalmi rendszer érvényesült, amelyet nem saját jószántából választott a nép. Félreértés ne legyen: azért itt éltek, boldogultak 1957 és 1989. között is az emberek. A szegények nagyon sokan emelkedtek fel, jutottak tisztességes megélhetéshez. Létezett lét- és közbiztonság és sok minden más. Én nem sírom azt vissza. Sőt egyik szereplője voltam a rendszerváltásnak és előkészítésének. De sehova nem vezet az, ha egy nemzet megpróbálja múltját befeketíteni, megtagadni. Nem tudok borzasztóbbat elképzelni, mint ha az embereket arra kényszerítik, hogy mondják már meg, hogy nem jól érezték magukat az üdülőben, vagy netán az úttörőtáborban, hogy írják át az életrajzukat. Ez sehova nem vezet. Egyébként most, Fehérgyarmaton is volt kommunistázás. A képviselőjelölt, aki indult és meg is választották, nem szocialista jelöltek, 10 évig párttitkár volt a lelkem. Ehhez ennyit. Azt a társadalmi rendszert túl kell élni és össze kellene már végre fogni ennek a nemzetnek. Mindannyian itt éltünk a múltban. Akik ma kommunistáznak érvényesültek, a fiatalabbja meg külföldön kapott ösztöndíjat és ott tanult. Milyen alapon szórakoznak? Legyen már végre egy normális politika. Elviselhetetlennek tartom, hogy a magyar parlamentben hovatovább nem ellenfelek, hanem ellenségek ülnek. Sehova nem vezet ez. Azt hiszem, ezzel Boross Péter is egyetért. Végül: itt, magunk között a csecsen üggyel kapcsolatban: biztosítani kell a csecseneknek az autonómiát. Biztosítani kell az ön- rendelkezést. Én ezt választanám, Boross R: - Ami az első kérdést illeti, azt hiszem, Antall Józsefnek az a mélyen szántó mondata, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát, olyan üzenet volt az egységes magyar nemzet számára, amelyik máig önbizal: mat, önérzetet, visszatalálást jelent. Úgy hiszem, hogy a szőkébb értelemben vett közjogi kötelezettségeket és ezt az üzenetértéket nem lehet összekeverni. Antall József is tudta, hogy román állampolgárok az ott levő magyarok, de az üzenet annál jelentősebb volt a megelőző negyven év után. Ami a második kérdést illeti, abban Hóm Gyulával a véleményünk homlokegyenest ellentétes. Ezért nem úgy hiszem, hiszen máskor is találkoztunk, hogy ezen a vitán mi túl tudnánk tenni magunkat. Ami a hagyományok tiszteletét meg a múlt elismerését illeti: bizony, a megelőző negyven év, ha ezt tette volna a magyar történelemmel, akkor talán valóban másként alakult volna az élet. Szerkesztőség: SMS-kérdés Horn Gyulához: - Talán ha az ön idejében is lett volna három szoba, három gyerek és négy kerék, akkor még ma is miniszterelnök lehetne. Horn Gy.: - Teljesen igaza van a kérdezőnek. ígérni kellett volna. Lehet, hogy semmi alapja nem volt. ígérni kellett volna. Ezzel együtt, ami a Magyar Szocialista Pártot vagy engem illet, mi csak azt ígérjük meg, aminek megvan az alapja. Az embereket becsapni nem szabad. Boross R: - Örömmel hallottam, amit miniszterelnök úr mondott, remélhetőleg a jövőre vonatkozóan ez lesz a politikai közszereplés témája minden párt részéről. Horn Gy.: - Egyetértek veled. De hát hogy van az? Itt van a gyerek. Kell lakás a gyereknek? Persze. Pláne a három gyereknek. Itt van az, amit nagy garral bejelentett a kormány: a hitelkonstrukció. Húszezren jelentkeztek, s 300 felelt meg a feltételeknek. Tessék már nekem mondani, főleg fiatal, pályakezdő család tud havonta 190 ezer forint törlesztést fizetni? Aki ilyet tud, annak nincs szüksége a hitelre. Blöff az egész. Duma. Boross R: - Árnyaltabb fogalmazásban ez úgy hangzik, hogy valóban korrigálásra szorul, s ezen dolgoznak is kormánykörökben. De a szándék a jogalkotás mögött mégis csak a lakásszám szaporítása. Szerkesztőség: Kérdés a közönség soraiból: - Van-e ma Magyar- országon olyan párt, amely képes betartani azt, amit ígért? Horn Gy.: - Természetesen van. A Magyar Szocialista Párt. 1998-ban nekem sokszor mondták, hogy tegyek hangulatjavító intézkedést, ígérjek fűt, fát, mint a Fidesz teszi. Azt mondtam, csak azt ígérhetek, amit meg is lehet valósítani. Tessék megnézni az 1998-as ígéreteikből mi lett? Semmi. Olyasmiket tettek, amiről egy szót sem szóltak a választási kampányban. Mondták, hogy fölfüggesztik a 4-es metró építését? Azt mondták, hogy a vidéket részesítik előnyben. A 4-es metró vonalán az utasok 70 százaléka vidéki lett volna, akik Kelenföldről pillanatok alatt bejutnak a központba. Beszéltek arról az urak 1998-ban, hogy tömeges tisztogatást rendeznek? Nem beszéltek. Eri 1998 nyarán mondtam Orbán Viktornak, hogy itt nem forradalmakra van szükség. Nem újabb rendszerváltásra van szükség, hanem építkezni arra, ami nagy áldozattal létrejött. Arra lehet. Utakat, minden egyebet építeni, s az életkörülményeket javítani. A feltételek adottak. Nem ez történt. Boross R: - Ebből következik, hogy szerintem legjobb nem ígérni semmit, azt ugyanis roppant köny- nyű betartani. Szerkesztőség: Kérdés a közönség soraiból: - Nem tartják-e elhibázott lépésnek a kereskedelmi televíziók beengedését Magyarországra? Boross R: - Nem. Egyszerűen úgysem lehetett volna megoldani, hogy ne jöjjenek be Magyarországra. Hogy rengeteg averzió kíséri másutt is, nem csak nálunk ezt a sajátos műsorszerkezetet, amellyel a kereskedelmi tévék megjelentek. Ennek orvossága egy jobb közszolgálati televízió. De úgy tűnik, hogy a vüág ilyen. Olyan adások vannak ma, amelyek még néha bizonyos borzongást válnak ki az emberből akár viták, akár filmsorozatok terén, ez a vüág állapota. Sajnos üyen. Horn Gy.: - Szerintem is jó dolog, hogy vannak kereskedelmi televíziók. Különben a Magyar Televízió műsoraira lennének ráutalva, amely megint a kormány házi mozija. Most választhatnak. Válthatnak csatornát, s azt nézik, ami tetszik. Van választék. Ez a néző számára nagyon fontos. Aki pedig rendszeresen nézi ezeket a műsorokat, azoknak részvétem. Szerkesztőség: Horn Gyulának: - Ha az MSZP a következő választásokon nyer, elvállalja-e ismét a miniszterelnökséget? Horn Gy.: - Én ezzel nem foglalkozom, ezzel nem foglalkozik Ko; vács László, Németh Miklós sem. Ő egyébként hamarosan itthon lesz, és bekapcsolódik az MSZP munkájába. Mi abban áüapodtunk meg, abban a bizonyos Andrássy úti cukrászdában, ahol a mignon nagyon finom volt, hogy vállvetve küzdünk, harcolunk a szocialista párt választási győzelméért. Meg kell mondanom, az utóbbi hetekben- hónapokban egyre több olyan köz- tiszteletben álló szakember, közgazdász, politikus kér munkát, feladatot a szocialista pártban, alá be akar kapcsolódni a mi munkánkba. Én ennek örülök, mert ez növeli az esélyünket 2002-ben. Szerkesztőség: Ha már a személyes dolgoknál tartunk, van itt két, a közönség soraiból érkezett, személyes kérdés. Az egyik: lesz- e folytatása az eddig megjelent könyveinek? Horn Gy.: - Nem készülök erre, mert a Fidesz-kormány nem hagyja, hogy könyvet írjak. Annyira muszáj foglalkozni a belpolitikai ügyekkel. De ha már szóba került a könyv, hadd mondjam el, hogy nagyon sok hazugság hangzik el a politikusok részéről, a politika szereplői részéről. Ugyanakkor nem igaz, hogy minden politikus hazug. Én azért tartottam fontosnak jó néhány nagyon érdekes, sorsdöntő kérdés hátterének a bemutatását, hogy lássák az emberek, mi van. Semmi oka ennek az országnak, ennek a népnek restelkedni azért, ami az elmúlt tíz évben történt. Amit itt önök munkával, áldozattal megalkottak, állítom, különb, mint ami bármelyik nyugat-európai államban történt. Es megdöbbent, hogy alapdolgokat nem ismernek sokszor a nyugati partnereink. Legyünk büszkék arra, ami így, átalakulás keretében, rendszerváltás keretében végbement, s gondoljunk arra, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak jobb lesz. Semmi értelme túlságosan bánkódni. Dolgozni kell és boldogulni. Nekünk, politikusoknak pedig az a dolgunk, hogy ehhez feltételeket teremtsünk. Szerkesztőség: Másik kérdés: van-e az MSZP-n belül nemzeti platform? Horn Gy.: - Hogyne! 14 platformunk van, mind a 14 nemzeti. Miért? A nyugdíjasok helyzetének rendezése nem nemzeti? A Torgyán József sújtotta terület a mezőgazdaság rendbetétele nem nemzeti? 1999-ben 500 milliárdot veszített a magyar mezőgazdaság egy év alatt. Torgyán József áldásos vezetésével. Tízszerese ez az árvízkároknak. Reménytelen, katasztrofális helyzetbe jutott. Talpra keü állítani? Igen. Rengeteg ember boldogulása, létezése múlik ezen. Fiatalokkal való foglalkozás, munkahely-teremtés, stb. Van arra magyarázat, Péter, hogy miért nem építkezik ez a kormány? Szerintem ez is nemzeti ügy. Van egy példa, az M3- as. 1998. szeptember 1-vel abbamaradt az építése. 2000-ben már be kellett volna fejezni. Vagy az M5- öst le Szegedig megépíteni, az M7- es építését meg kellett volna kezdeni. Létfontosságú ez a munkahely- teremtés szempontjából. Szabolcsban, Borsodban a létezés attól függ, hogy megépítik-e Polgárdüg az M3-ast, mert elviselhetetlen a közlekedés, és nem jön be a befektető, ha üyen állapotok vannak. Mind nemzeti ügy? Az. Ami az embereket segíti, boldogítja, az nemzeti ügy. Ezzel kell foglalkoznunk. Boross R: - Tulajdonképpen azért érzem némüeg kényelmetlen helyzetben magam, mert úgy érzem, hogy számtalan olyan mondat hangzott el, amely azt igényelné, hogy Torgyán József üljön itt a helyemen és válaszoljon, vegyen részt ebben a vitában. Talán nem keüene túldimenzionálni a károkat, és ennél tárgyüagosabb megközelítés célszerűbb lenne. Ami a kormány építkezési hajlandóságát, gazdaságpoütikáját ületi; ha egyik oldalon valami nem megy, mert minden kormány életében előfordul, hogy valami nem megy. Arról viszont nem szabad elfeledkezni, hogy a legsúlyosabb, a magyar nemzet sorskérdését jelentő nép- szaporulat ügyében a családok támogatásában óriásit lépett előre ez a kormány, amit az előző kormány megvont, még azt a keveset is, amit az Antaü-kormány erre a célra juttatni tudott. Tehát vagy egészben szemlélünk, nézünk és bírálunk és nem egy-egy elemet kiragadva tárgyilagosait képet kapunk. Hozzá kell tennem: tudjuk, kormányozni mindig nehezebb, mint kormányt bírálni. Mindig előnyösebb pozíció a bíráló hang, mint a cselekvésre kényszerülő különböző körülményeket mérlegelni kötelezett kormány. A magam részéről minden kormánnyal szemben érzek némi lojalitást, megértést, hogy a tervek és vágyak útjába sok minden áü, mint például a Tisza és azzal járó pokoli erőfeszítések, ami napjaink súlyos problémája. Horn Gy.: - Ami a végét illeti, azzal én is egyetértek. Tényleg nem hálás dolog kormányozni, de a legjobb tudomásom szerint nagyon sokan vannak jelentkezők. Ebben az országban nem lesz miniszterelnök-jelölt vagy miniszter-jelölt hiány. Biztos vagyok benne. Nagyon sajnáltaim magunkat nem keü, önként váüaltuk, senki sem kény- szerített erre. Hadd tegyek két megjegyzést, hogy ne a kormányon kérjük számon amit Torgyán mond vagy csinál. Ha jól tudom, a Fidesz-vezette kormány tagja Torgyán József. Nem? Úgy tudom, lehet, hogy ez változott ma, ha változott, örömömet fejezem ki és visszavonom, amit mondtam, de tudomásom szerint ennek a kormánynak a tagja, márpedig a kormány mindig koüektív felelősséget visel. így volt ez az MDF Antaü-kor- mány, a te kormányod alatt is, meg a mienk alatt is. Tehát keü, hogy váüalja a partner tevékenységéért a felelősséget. Ami a családok támogatását illeti, egy példát hadd mondjak. Igaz, tény, hogy a Fidesz- kormány visszaállította a családi pótlék alanyi jogon való folyósítását. Tehát mindenki, aki nem szorul rá, az is kap családi pótlékot. Van akinek ez legfeljebb borravaló, másoknak viszont létfontosságú a gyereknevelés szempontjából a családi pótlék. 1998 és 1999 között 20 százalékkal csökkent az értéke. 2001-ben a költségvetés szerint egy- harmadával fog ’csökkenni. Tehát azok fizetik meg ennek az árát, akik rászorulnak a családi pótlékra, olyanok kapnak, akiknek nem lenne ez létszükséglet. Ez így nem csa- ládpoütika. Boross R: - Mondjuk tehát azt, hogy juttatásokat ne kapjanak a gazdagabbak, ugyanazt jelenti: terheljük a gazdagabbakat. Akkor nekem van egy kérdésem: amikor a MDF ősszel előterjesztette a költségvetésnél, hogy 5 millión felüli évi jövedelemnél 40 helyett 50 százalékos legyen a személyi jövedelem adósávja, a Szocialista Párt is eüene szavazott. Nem logikus! Horn Gy.: - Ez mikor volt? Boross R: - Ez a 2000-es költségvetési vitában hangzott el. Horn Gy.: - Ha vesszük az adótáblázatokat, s minden egyebeket, tényleg a tehetőseknek kedvez. De azt mondtuk, ugyanakkor nem lehet a végtelenségig feszíteni, vagyis nem lehet előidézni azt, hogy visszaessen a befektetés. Ezzel együtt bármüyen javaslatot tesztek most 2001-re vonatkozóan, egyet ígérjetek meg, hogy helyzetbe hozzátok a kis- és középváüalkozókat. Mert tragikus a helyzetük. Segíteni keü nekik. A bérből és fizetésből élőkön is és a váüal- kozókon is. Létfontosságú. Boross R: - Kérem figyelembe venni, hogy nem vagyok a kormány tagja. (Hétfői lapunkban folytatjuk)
