Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-27 / 123. szám

14 ★ EMLÉKIDÉZÖ ★ 2000. május 28. Megsárgult tablók fotó: lang nem bántam, amikor az érettségin róla kellett beszélnem. Néhány di­ákcsíny még rémlik, de pontosan már nem em­lékszem rájuk. Balogh János az érettségi találkozó egyik szervezője, 50 éve érett­ségizett: - Csupa jó és kellemes eset jut csak eszembe. Szokták mon­dani, hogy a távolság megszépíti a történése­ket, azt hiszen én is így jártam. Akkoriban na-' gyón jó focicsapata volt az iskolának, sokat jár­tunk szurkolni. Az évfo­lyamon életre szóló ba­rátságokat kötöttünk, sajnos már csak öten élünk itt Kaposváron. Miután közel volt a lánygimnázium, a Fő utcán szoktunk rande­vúzni. Szigorú tanára­ink nyolc óráig adtak ki­menőt, ezért néha még moziba sem tudtunk el­menni. Szabó Kinga Eljöttek a hívé szóra Dr. Szüli Gyula, dr. Kováts Lóránd, dr. Bodosi Mihály, dr. Takács Gyula, dr. Ka­nyar József - a fel­sorolt nevekben egy valami közös: vala­mennyien az egykori Somssich Gimnázi­umban végeztek. Az alma mater tegnap köszöntötte az ötven vagy annál ré­gebben érettségizet­teket. A régmúlt di­ákjait egy kis emlé­kezésre kértük. Csak a szépre emlékezem... Dr. Szilli Gyula jogász, ügyvéd, 1925-ben érett­ségizett: - Családi szokás szerint Nagyszombaton kezdtem el a gimnáziu­mot, majd második osz­tálytól kerültem Kapos­várra. Nem voltam rossz gyerek, időn nagy részét a tanulás töltötte ki. Kel- lemeüen emlékem nem fűződik az iskolához. 1925-ben Budapesten a Vigadó nagytermében megnyertük az országos gimnáziumi énekkar versenyt, azt a csodála­tos élményt soha nem fe­lejtem el. A kórusban te­norista voltam, a meg­mérettetésen egy Bee­thoven darabot adtunk elő, így váltunk mintada­lárdává. Dr. Kováts Lóránd le­véltáros, 1925-ben érett­ségizett: - Talán furcsán hangzik, de semmilyen élményem nem maradt az itt töltött nyolc évről. Nagyon sok megpróbál­tatáson kellett átesnem, a múlt egy része teljesen kitörlődött az emlékeze­temből. Ami még halvá­nyan megmaradt, az is csak kellemes. Egyéb­ként amióta végeztünk, most járok ebben az épületben másodszor. Dr. Bodosi Mihály fő­orvos, egykori olimpi­kon, 1928-ban érettségi­zett: - A gimnázium utolsó évében kezdtem el sportolni, megnyer­tem az országos közép- iskolás bajnokságot ma­gasugrásban. Faragó La­jos tanár úr szerettette meg velem a történel­met, nemcsak a száraz anyagot adta le, hanem rávilágított az okokra is. Kiváló rajzolónak szá­mítottam, ha a sportban nem lettek volna sikere­im, biztos, hogy a művé­szi akadémiára jelentke­zem. A sors azonban másként akarta. Dr Kanyar József aka­démiai doktor, 1936-ban érettségizett: - Gimnázi­umi éveink alatt Ady Endre nem szerepelt az irodalom könyvekben, de magyar tanárom mégis szólt róla, sőt a té­telek közé is bekerült. Versei nagy hatással vol­tak rám, így egyáltalán John I. Charody budai otthonának bejá­rata előtt az ausztrál zászló leng. Nincs ebben semmi különös, hiszen majd negyvenöt éve Ausztrália a hazája. 1956-ban vándorolt ki. A véletlen úgy hozta, hogy miközben Sydney utcáin kó­borolt, összefutott egy budapesti isme­rőssel.- Gyere fel az irodámba - mondta neki Ábe- les Péter, akit később Sir Peter Abelesként is­mert meg a világ. Ez a véletlen találkozás meghatározta későbbi életét: azt mondják' róla, hogy sikeres üzletember, azt viszont már kevesebben tudják, hogy sikeres diplo­mata is volt.- Zavarja, ha Csarodi Jánosnak szólítom?- Egyáltalán nem. Min- ...................... d enki tudja rólam, hogy magyar vagyok.- Mikor tért először haza Magyarországra.- 1961-ban lehetett. Elég kalandos út volt. Aztán a hetvenes évektől minden ide érkező ausztrál kor­mány delegáció kíséretében ott voltam. 1990- től pedig Ausztrália budapesti nagykövetsé­gén kereskedelmi főtanácsosként dolgoztam meghatalmazott miniszteri rangban. A fel­adatom többek között az ausztrál tőke kö- zép-kelet-európai befektetéseinek segítése volt. Vélhetően jól végeztem dolgomat, mert azon kevés diplomaták közé tartozom, akiket az ausztrál-magyar kapcsolatok ápolásáért a magyar állam kitüntetett.- Tegyük gyorsan hozzá, hogy azon kevés diplomaták közé tartozik, akiket megbízatá­suk lejárta után ismét diplomáciai szolgálat­ra kértek fel, bár ez egy kicsit szokatlan meg­bízás lehet.- A Magyar Olimpiai Bizottság olimpiai at­taséja vagyok. Gondolom, azért bíztak meg ezzel a feladattal, mert jól ismerem az olim­piai játékok színhelyét, ismernek - és valaki­nek az eszébe jutottam. Mellette évek óta részt veszek az olimpiai mozgalomban az Ausztrál Olimpiai Bizottság tagjaként. Olyan ez, mint a kitüntetések. Lehet, hogy nem én vagyok a legjobb, de valakinek eszébe jutott, hogy felterjesszen. NÉVJEGY: John I. Charody, eredeti nevén Csarodi János 1931-ben született Budapesten. 1956-tól Ausztráliában él. Az angol királynő kitüntetettje, a békebírói cim birtokosa. Diplomáciái pályáján tíz évet Budapesten töltött. A Magyar Olimpiai Bizott­ság olimpiai attasénak nevezte ki. Csarodi János fotó: em soós- Mi egy olimpiai attasé feladata?- A magyar csapat kinti szerepléséhez minden feltételt megteremteni. Ausztrál barátaim segítségé­vel ez azt hiszem, hogy maradéktalanul meg­valósult. Kevés olyan küldöttség lesz Sydney­ben, amely azt mondhatja, hogy a város szí­vében helyezték el őket, de a magyarok közé­jük tartoznak majd. A játékok alatt a magyar kulturális rendezvények szervezésében is szerepet kell vállalnom, mert reményeim szerint lesznek magyar napok, amelynek megnyitásán ott üdvözölhetjük Orbán Viktor miniszterelnököt is.- Marad ideje majd a pályák melletti szur­kolásra is? Egyáltalán kinek fog szurkolni?- A vízilabdacsapatnak mindenképpen. Hogy melyiknek? Természetesen a magyar­nak. Ötvenhat óra jól ismerem a játékosokat. A maiakat is. Benedek Tiborék már sokszor jártak Ausztráliában.- Az olimpia után lejár a megbízatása...- Jönnek az újabb feladatok. Két évvel ez­előtt százszázalékos ausztrál tulajdonba ke­rült az Atlas Biztosító. Annak az igazgatója leszek és megpróbálok egy sikeres vállalko­zást hatékonyan segíteni. Nagy Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents