Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-27 / 123. szám
2000. május 28. ★ KÖZELRŐL ★ 3 feltételes MEGÁLLÓBAN Hajlott hátú, kissé riadt tekintetű, ma- dárcsontú emberke ül velem szemben, csíkos fürdőköpenyben, papucsban. Talán maga sem tudja pontosan honnan és miért jött -, vagy hozták? - a somogyi faluba. Egyik este szakadt nadrágban, ingben, vállán kardigánnal, rossz cipőben leltek rá az út szélén. K ő? Személyi igazolvány, tb-kártya nélkül akárki is lehet. Magát Szabó István, 77 éves, nyugalmazott egyetemi tanárnak vallja, s - mint mondta - egykor szebb napokat látott a pesti kertészeti és a gödöllői agrártudományi egyetem katedráján. Kissé zavaros történetét hallgatva hamar kiderül: senkinek sem hiányzik.- Furcsa dolog történt velem - kezdi. - Budapesten laktam a Teleki téren egy szoba komfortos lakásban egyedül. Feleségem már korábban meghalt, gyermekeink nem voltak. Most jóformán semmim sincs. Szinte csak az maradt, ami rajtam van. Ugyanis megszöktem. Egy hölggyel ismerkedtem meg tavaly nyár közepén és havonta kétszer-háromszor meg is látogatott. Nem volt köztünk szerelem, csupán őszinte barátság.- Minden további nélkül be merte engedni a lakásába?- Igen.- A hölgy hány éves volt?- Negyven körül.- Mi voh a barátság alapja? Mitől vált ilyen feltétlenné ez a bizalom?- Ennek kicsit hosszabb története van. A harmadik emeleten laktam, s arra lettem figyelmes az előszobából, hogy egy idősebb férfi és egy hölgy jön-megy a lépcsőházban, mintha valakit keresnének. Észrevették és kopogtattak. Bejöhetnek? - kérdezték. Mondtam, tessék. Sokan biztos azt mondták volna, jó lesz vigyázni. Én nem. A férfi azt mondta: nem tudnak tovább menni az autóval, mert nincs üzemanyaguk. Nem tudnék-e nekik ezer forintot adni kölcsön? Akár hiszi, akár nem, adtam nekik. Kicsit még beszélgettünk, majd elmentek. Megígérték: sürgősen visszaküldik. Nem másnap, de harmadnap már visszaküldték a pénzt attól a nőtől, aki bejött hozzám a férfival. Beszélgettünk erről-arról, majd a nő azt mondta: nagyon megszerettem magát, és nagyon tisztelem. Megengedi, hogy többször is eljöjjek ? Nekem ugyanis volt hanglemez, kazetta és bélyeggyűjteményem...- Partnere tudott lenni ez a hölgy?- Viszonylag. Láttam, hogy nincs teljesen otthon ezekben a témákban és jó néven vette, hogy én elkalauzolom. Beszélgettünk. Ezt követően sosem jött egyedül, csak másodmagával.- Mindig ugyanazzal?- Nem. Mással, és mindig nővel. Főleg fiatalokkal. Amikor jöttek megkérdezte: vehetnek-e azok közül a mütyürök közül, melyek ott voltak a lakásban. Poharak, ékszerek, miegymás... Én nem tudtam velük mit kezdeni, ezért mondtam, válogassanak. Kiválogatták és elvitték, ami kellett nekik. Ez így ment hónapokon keresztül.- Nagyon egyedül volt?- Nem, nem különösebben. Csak magányos, mert nem volt senkim.- Eszébe sem jutott, hogy nem önzetlenül járnak önhöz?- Dehogynem...- Ennek ellenére kockáztatott?- Igen. Ráadásul később már mindig este jöttek és nagyon sok mindent kértek és én sok mindent oda is adtam. A hölgy eljövetelének utolsó előtti napján például egy fiatal vidéki lánnyal érkezett, akinek mint mondta, születtet egy kisbabája, de a szülei nem pártfogolták. Azt mondták: el kell jönnie Pestre dolgozni és nincs hol aludjon, nincs ágyneműje. Adnék-e neki? Volt nekem vékonyabb, vastagabb paplanom is. Miért ne adtam volna ? Nem tudom elfelejteni, hogy amikor elment a fiatal lány, egy darabig ő is utána ment. Na, mondom, ez is elment, nem jön már visz- sza. Egy ideig nem is jött, de a következő alkalommal mással, egy férfival állított be, Nem jöttek fel, csak felcsengetett, nem mennék-e le. Lementem. Ott volt még vele három fiatalember. Az egyik férfi azt mondta: jaj, nekem vécére kell mennem... Mondtam, itt a vécé, de az már zárva volt. Fölvittem a sajátomra. A hölgy pedig mint aki már járatos ott, megkérdezte: - Nem akarjátok, hogy feltegyek valamit? Láttam, hogy el is indította a lemezjátszót, de még akkor sem tűnt fel nekem különösebben, hogy mit akarnak. Ma sem tudom miért voltam olyan bátor. Hál Istennek végül békében elmentek. Egyszer egyedül jött a nő. Beszélgettünk, majd azt mondta: ott marad. Egye fene - mondtam. Semmiféle kapcsolat nem volt köztünk, ő ugyanis elmondta, hogy két éve nagyon súlyos baleset érte, minekután a lábába és a combjába több helyre platinát ültettek. Simogathatom, csókolgathatom, de mást ne...- Mégis miért ajánlotta föl?- Azt mondta, hogy szeretné, ha a platina kivétel után élettársak lennénk. Ugyanis azt állította: a platina tabu... Azt is kérdezte: mi lenne, ha eladnánk a lakást? Igazából én azt sem tudtam, hogy el lehet adni.- A tulajdona volt. Nem ?- Nem tudtam erről. Én odamentem valamikor lakni... Ennyi.- Mi lett ezután?- Azt mondta a hölgy, költözzünk el Ecsekfalvára.- Miért éppen oda?- Mert ő onnan származott. Édesapja állítólag gazdasági vezető volt.- Leutaztak Ecsekfalvára. Ott valóban vök lakás?- Volt. Be is költöztünk.- Akkor mi volt a gond?- Semmi. Azt állította, hogy a lakás az enyém, az én nevemen van.- Elhitte?- Igen. Azt mondta közös. Dolgozott, kereste a pénzt.- Mikor jöttek a gondok?- Másfél hónap múlva. Addig úgy neveztek: papa. Én voltam a papácska. Nem engedett semmit sem csinálni. Sőt. De már akkor érzékeltem valami furcsát, mert azt mondta: ha egy mód van rá ne menjek a faluba. Egyik nap beállított két állami gondozott gyerekkel, egy fiúval, meg egy lánnyal. Mint később kiderült, a sajátjai voltak. Olyan kilenc, tizenöt évesek. Ezt én csak most tudtam meg, mielőtt eljöttem. De volt egy húsz éves fia is.- Hogy jutott el a szökés gondolatáig?- Egy idő után nem bírtam elviselni a körülményeket.- Azí, hogy nem mehet ki a faluba?- Többek között.- Miért nem mehetett ki?- Attól féltek, hogy elérek a rendőrségig és elmondom az igazságot. Egyébként azok közül a férfiak közül is, akikkel Pesten nálam volt a hölgy, némelyik ott volt hosszabb rövidebb ideig. Váltogatták egymást és dolgoztak. Ez azt jelentette, ha a hölgy ment valahova, akkor vitte őket, segített nekik. Az utóbbi időben már tyúkokat is vásároltak.- Mikor indult útnak és hogyan?- Már régóta terveztem, de múlt hét elején, kedden értem ide.- Céltudatosan ment Kadarkútra?- Amikor már annyira elviselhetetlenné váltak a dolgok érdeklődtem a szomszédoknál, hogy kivel beszélhetek. A szomszédasszony az orvost ajánlotta. Elmentem hozzá. Kértem, ne haragudjon, hogy ismeretlenül zavarom, de szeretnék telefonálni. Tudhatta miről van szó, mert azt mondta: csak telefonáljak. Onnan telefonáltam Kadarkútra, Vácra.- Mit várt ezektől a telefonoktól?- Segítséget. Annak idején amivel csak lehetett segítettem a rokonaimon. Azt gondoltam ezt nem felejtik el. Felültem a buszra és elmentem Kaposvárra, onnan meg Kadarkútra.- Soha nem olvasott még könyvet, nem látott ftlmeket?- De igen. Ennek ellenére hittem. Naiv voltam. Nem akarok semmit, csak élni akarok - suttogja maga elé.- Ha még egyszer kezdhetné, hol parancsolna megálljt magának?- Nem tudom, hogy egyáltalán elkezdeném- e. Ez olyan, mint lavina. Ha beindul, nincs megállás. Várnai Ágnes Segítség, felszarvaztak! Pszichiáterhez menni döntés, az SOS lelkisegélyszolgálatnál viszont anonim marad a hívott és a hívó fél is. Terenyi Zoltán kaposvári pszichiáter, a megyei kórház pszichiátriai osztályának adjunktusa szerint szükség van erre a szolgálatra, mert kiegészíti az egészségügyi ellátás egy szeletét. A hívások nagy része megoldja a problémát anélkül, hogy intézményi segítségre szorulnának az elkeseredett emberek. Az SOS-vonaltól, a családtól, a közvetlen környezettől kapott segítségnek köszönhetően újból visszatér a régi élet- és munkakedvük. Ha viszont elmarad a segítség, akkor depressziósok maradnak. A depressziós személyek egy részénél öngyilkossági fantáziák jelennek meg. Ez azonban nem jelent tényleges késztetést és kísérletet. Magyarország szerencsére már nem vezeti az öngyilkosságok világranglistáját, s ez a hangulatjavító gyógyszerek alkalmazásának is köszönhető. A férfi panaszkodik: megcsal a feleségem és bevallja: néha kihasználja a kínálkozó alkalmat. - De az mégsem járja - horkan fel hogy nem törődik a gyerekekkel, késő éjjel hozatja magát haza taxival, és érzem rajta, hogy ivott. Hiába beszéltem vele, azt mondta, neki így jó, és ha nem tetszik, akkor fel is út, le is út. Nem akarom elhagyni, mert szeretem... Az SOS Élet Telefonszolgálat a 06-80-505-509-es szám a Matáv jóvoltából díjtalanul hívható este 7-től reggel 7-ig. Buzsáki Tünde pszichológus, a Családsegítő Központ Gyermekjóléti Szolgálatának vezetője azt mondja: 9 éve működik ez a telefonos lelkise- gély-szolgálat és egyre többen fedezik fel Somogybán. Azért jó, mert nem kell elárulni kilétét az elkeseredett telefonálónak, de a vonal másik végén lévő, segítségnyújtásra szegődött ügyeletesnek sem. Éjszakánként 3-4 komoly hívás érkezik. Évente 1200-1500- an hívják a számot. A segítséget kérők egyre többen vannak. 15-20 önkéntes váltja egymást - jelképes tiszteletdíjért, ami a buszköltséget jó, ha fedezi. De jönnek, s az éjszaka csöndéjében várják a telefon- csörgést. Képzett, laikus segítők ők, akik három hónapos intenzív tanfolyamon vesznek részt, mielőtt szolgálatba állnának. Egy alkalmassági vizsgán esnek át, hiszen csak az tud segíteni, bátorítani, reményt adni, akinek ép a lelke. A titoktartás és az ideológiai semlegesség fő követelmény; csak ez jelentheti a garanciát arra, hogy bárki bizalommal forduljon a szolgálathoz. S hogy meddig tart egy beszélgetés? Öt perctől akár másfél óráig is. De egy beszélgetéstől illúzió lenne azt várni, hogy végleges megoldást hoz. Ezért a szolgálat munkatársai felajánlják: egy idő után hívják fel újra őket, és számoljanak be arról, változtak-e, s változott-e a környezetük. Többnyire súlyos problémákról, halálesetről, gyógyíthatatlan betegségek elviseléséről esik szó, de az évek óta tartó társtalanság is komoly motiváló erő arra, hogy felvegye az illető a telefont. Ahol jó szót, vigasztalást kap, hagyják kibeszélni, próbálják megérteni a bánatát. Családban élők is gyakran telefonálnak, hogy egyedül vannak. Hiába van mellettük a férj, a feleség, magányos a lelkűk, életükből hiányzik a derű, depressziósak lettek. Sorozatos csalódások tárulnak fel, keserű életsorsok, megdöbbentő helyzetek. Olyanok, amelyekről nem sikk beszélni társaságban. A nők gyakrabban nyúlnak a kagyló után, panaszkodnak a férjükre, munkahelyükre, anyósukra, vagy ahhoz kérnek tanácsot, hogyan kezeljék gyereküket, akiről gyanítják: szipuzik. A férfiak ritkábban csörögnek, s ha felemelik a telefont, akkor valóban válságos élethelyzetben vannak a teremtés koronái. Identitászavarokról, szexuális problémákról esik szó, és a zsarnokoskodó, kemény kezű feleségről, aki amazonként viselkedik: mindent megmond, egyedül dönt, és az ágyban is harcias. Régebben a középkorúak és az idősebbek kértek segítséget, ám mostanában egyre gyakoribb a 13-21 évesek telefonja. Előfordult, hogy a kollégiumból jött a hívás: bevettem már a gyógyszert, mert ki akarnak rúgni a rossz átlagom miatt, anyámék meg úgysem segítenének. Ilyenkor .marad a langyos víz, a hánytatás, és akkor megoldódik magától a probléma, de az is előfordul - természetesen akkor, ha felfedi kilétét az illető -, hogy mentőt küldenek. Olykor viszont lecsapja a kagylót az öngyilkosjelölt. Aztán néhány fiatalt sikerül rávenni arra, hogy jelentkezzen a pszichiáternél. A segítők között fiatalok is vannak. Egy huszonhárom éves hölgy ül velem szemben; óvodapedagógus és szo- ciálpedagógus a végzettsége.- Van-e kellő bölcsessége ehhez a feladathoz? - kérdezem.- A képzésen felkészítenek bennünket sokféle élethelyzetre, megoldási kulcsokat adnak, s idővel talán bölcsebbek is leszünk, hiszen oly sok szerencsétlen sorssal találkozunk - mondta. - Kéthetenként egy stábértekezletet tartunk, ahol elemzzük az eseteket, és az adott tanácsokat. Ezekből is tanul az ember és a feszültséget is levezethetjük így. Buzsáki Tünde vallja: sok esetben nem is arra van mindig szükség, hogy bölcs válaszokat adjanak, inkább az a fontos, hogy a kapaszkodó telefonálókat türelemmel meghallgassák. Már ez is gyógyulás. A segítők talán jobban tűrik a másságot, a szélsőséget, s az agresszív, durva hangot, mint az átlagember, de olykor napokig, hetekig is motoszkál bennük a feltárt, meglehetősen nyomasztó szituáció. Úgy, mint ahogy a jó színész fejében az éppen játszott főszerep. S hogy miért vállalják az éjszakázást? Azért, mert segíteni szeretnének. Segítségre pedig kimondva-kimondatlanul is sokan várnak. Buzsáki Tünde szerint jó volna, ha Kaposváron létrehoznának egy ifjúsági információs irodát egy drog- és egy mentálhigiénés központot. A telefonos ifjúsági lelkisegélyszolgálat viszont - legalábbis úgy tűnik - sínen van. Egyelőre heti 2 alkalommal indul június közepén. Lőrincz Sándor
