Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-27 / 123. szám
Somogyi Hírlap 2000. Május 27., Szombat Hétvége 11. OLDAL Önkormányzati közöny és falusors Kőkúton Háborognak a kőkútiak: sok a gyerek a faluban, még sincs helyben sem óvoda, sem iskola. A kápolna helyett jó volna egy templom, meg - úgy, mint régen - egy kisbíró, aki Alsótapazdon és Gyöngyöspusztán is kidobolná, hogy mikor lesz testületi ülés és közmeghallgatás. A kőkútiak állítják, nem jut el hozzájuk időben a hír az önkormányzat terveiről, ezért maradnak le mindenről, s úgy gondolják, mindenről a fejük felett - megkérdezésük nélkül - dönt az önkormányzat, pontosabban a polgármester és a jegyző. Rozsdás, monumentális harangláb vasúti sínekből, az egykori drótkerítést jobbára csak az oszlopok jelzik a régi iskolaépület előtt, amelynek egyik tantermében kápolnát alakítottak ki. Ásítanak a kitört ablakszemek, míg másutt hiányoznak a keretek is. Bárki beláthat: kiszaggatott villanyvezetékeket, összetört cserépkályhát, a sarokban papírkupacokat lát. A lakatlan épületen óriásiakat. A kőkútiak hiszik: előbb-utóbb lekerül a bejárati ajtóról, s gyerekzsivajtól lesz hangos a környék.- Én ugyan Kadarkáira jártam suliba, de jó volna, ha az én gyerekeim már itt tanulhatnának - mondta a családalapítás előtt álló Kalúnyos László, aki kecskéinek kaszálta a füvet az iskola melletti területen. - A falu örülne ennek, mert sok a gyerek. Munka is kellene, mert velem együtt sok az állástalan. Egri Gyöngyi itt nőtt fel, s ősszel a kadarkúti oviba adja nagyobbik gyerekét. Addigra megszületik a második is. A fiatalasszony háztartásbeli, férje jövede- lempótlós. Azt szeretnék, ha legalább óvoda lenne Kőkúton. Ékesebb férfi támaszkodik a kerítésre, s amikor megszólítom, kitör belőle:- Tönkretették ezt a falut abban a drága szocializmusban. Elvitték az iskolát, a tanácsot, azért nem fejlődött Kőkút, pedig szép helyen van, de láthatja, nem zöldül a vetés, nincs hatär Hencsétől Lábodig...- Dolgoznék én, hiszen még csak 44 éves vagyok, ám nincs hol. Várom, hogy az önkormányzat egyszer végre elmondja, hogy számíthatunk-e valamilyen állásra - dohog Csonka Istvánná. - De azt sem tudom, hogy miről döntenek, nem értesítenek bennünket. Miért nem alkalmaznak egy kisbírót, aki kidobolná mindegyik településrészen, hogy mikor üléseznek?- Nincs, aki kísérje a buszon a kis gyerekeket, ezért is örülnénk, ha nem kellene Hencsére, Kadarkútra küldeni őket - veti közbe a háromgyerekes Orsós Györgyné. Négy éve Kerepestarcsáról települt a faluba Paróczai Ottó, de nem ismeretien helyre költözött; itt gyerekeskedett. Most egy parkgondozó és motorfűrész-kezelői tanfolyamra jár és havi 12 ezret visz haza. Nem hiszi, hogy ilyen végzettséggel el tud majd helyezkedni. Három gyerekük van, a legkisebb hat hónapos. A gyesből, a családi pótlékból és a gyermekvédelmi támogatásból összejön hatvanegynéhányezer forint, de mire mindent kifizetnek, nem sok marad.- Úgy béreljük ezt a házat, s egy szobában alszunk öten - mondta Paróczai Ottó. - Igaz, van telefonunk, de ez már nem luxus. Három gyereknél bármi történhet, és az itteni fülkében is gyakran rossz a készülék. Kértem segélyt az önkormányzattól, de legtöbbször elutasítottak. Én a falu és nem az önkormányzat mellé állok! SoFOTÓKs KOVÁCS TIBOR kan nem értjük, miért építik a pályát a hajdani iskolaépület mellé, amikor itt, a bolt mögött lévő, áfészos pálya is megvan. Nem szívesen engedjük a falu elejére a gyerekeket. Szóltunk a polgármesternek, a jegyzőnek is, mégis elkezdődött az építkezés. Imaházat kellene építeni, nem pályát. Paróczai Ottó felélesztette az önkéntes tűzoltó-egyesületet, amelynek parancsnoka lett. Az önkormányzat támogatja a csapatot, de fel kellene újítani a felszerelést. Szívesen utaznának, mint ahogy legutóbb Törökkoppányba, ahova a nem egyesületi tagokat is magukkal vitték. Sok kőkútinak ugyanis Csokonyavison- ta, Szülök vagy Pécs jelentené a nagyvilágot. Csonka Mártonná idestova negyven éve él Kőkúton. A krumplit kapálta, s a ház előtti hárs alatt pihen. Az asszony szerint érdemes volna egy összevont iskolát működtetni, Csonka Anna pedig arra vár, hogy a rendbetett kultúrházban gyermek- és ifjúsági programokat rendezzenek. Többen állítják: a testületi ülésekről csak az előző nap teszik ki a hirdetményt a falu különböző helyein, s nem is mindig Kőkúton, hanem olykor Alsótapaz-don gyűlnek össze a képviselők. Takács János kadarkúti körjegyző szerint az a baj, hogy mindegyik településrész önállónak gondolja magát, és nem hajlandó elmenni egyik részből a másikba. Nagy a közöny, s nem véletlenül volt az útátadás is a Kőkút és Alsótapazd közötti nagy tölgyfánál. Áz augusztusi zászló- és címeravató viszont Kőkúton lesz. Egy esetleges üzem létesítéséről azt mondta a jegyző: sok helyre kiajánlották már az iskolaépületet, Kőkút lakossága 585 fő. amelybe a gyöngyöspusztai szociális otthon 208-220 lakója is beleszámít. Kilencvenöt 18 év alatti gyerek él a településen. 42 diák Kadarkútra és Kaposvárra jár iskolába, 17 gyerek pedig a hencsei és a kadarkúti óvodába. de eddig még senkinek sem kellett. A falu viszont csak abból tudja, hogy kínálják az épületet, mert látja, hogy a jegyző időnként ismeretlen személyekkel megjelenik. Tájékoztatás azonban nincs. Földes Mária kőkúti polgármester a kamarákon keresztül szeretett volna életet vinni a falak közé, de eredménytelenül, pedig tudja, hogy más munkahely- teremtési lehetőség nincs.- Az iskola visszaállítását nem támogatom - mondta Földes Mária. - A XXI. században vétek lenne osztott iskolában tanítani, amikor Kadarkúton ott van a kényelmes, jól felszerelt intézmény diákotthonnal. így is elmaradott körzet vagyunk, hogy tudnánk önállóan működtetni egy iskolát? Az óvoda tervéről még nem hallottam, de arra sincs pénzünk. Az óvodásokat pedig az önkormányzat megbízásából Hencséig kísérik. A polgármester szerint mindig időben kiteszik a hirdetményeket, de így is egykét ember jön csak el az ülésekre - a jegyző szerint az is előfordul, hogy ittasan ülnek be -. amelyeket azért tartják két helyen, mert abban bíznak, hogy Kőkúton és Alsótapazdon is kíváncsiak a döntéseikre.- Tudom, hogy a falu szorgalmazza a templomépítést, de az önkormányzatnak erre nincs pénze, viszont telket szívesen adunk az építkezéshez. Ennél többet nem tehetünk. Kőkúton tehát sem óvoda, sem iskola nem lesz egyhamar, és Isten hajléka is több mint kétséges. Sportpálya viszont épül, és lesz egy millenniumi park is. Az önkormányzat tisztségviselői így látják a sorrendet. iőrincz Sándor Egy darabka Somogy a fővárosi kőrengetegben „...úgy húz a messzeség, de folyton kémleli a szív a sors ítéletét: nyomot keresve visszajár, ahonnét származott.” Fodor András versét Papp János színművész mondta el annak a több mint ötven, Budapesten élő, de magát mindig is somogyinak valló embernek, akik mindig is igyekeztek tenni valami hasznosat szülőföldjükért, de húsz esztendeje már szervezeti keretek közt teszik. A Somogyiak Baráti Köre csütörtökön ünnepelte huszadik születésnapját Visszaadni minél többet abból, amit egykor a szülőföld adott. Ez a vágy munkálkodott azokban az emberekben, akik ugyan a fővárosban találták meg munkájukat, boldogulásukat, de sohasem felejtették el, honnan indultak. Már úgy 1977 táján összejártak többen, és felvetődött a gondolat, hogy ki-ki a saját szakmájában, munkaterületén segítse Somogy megyét, a somogyi ismerősök, barátok, kollégák munkáját. Ha kérték őket addig sem mondtak soha nemet, de ez a jó szándék szervezeti formát csak 1980-ban öltött, az akkor életre hívott Somogyiak Baráti Köre révén. A „csapat” azóta folyamatosan bővül és - ahogy fogalmaztak - a kezdeti protokolláris összejövetelek és találkozók helyett ma már konkrét, Budapesten zajló, de Somogyot is érintő ügyekben is részt vesznek és igyekeznek lobbizni szülőföldjükért. Áhogy dr. Szirmai Jenő, a baráti kör első elnöke mondta: a szívből jövő tenni akarásukat jó szívvel fogadta a megyei vezetés, ami azóta is inspirálja őket.- Húsz éve elültettünk egy fát - mondta a Somogyi Hírlap kérdésére Kovács Ferenc akadémikus, a baráti kör elnöke. - Ezt a fát a rendszerváltás előtt sok vihar tépte, de a gyökerei olyan erősek és olyan mélyre nyúlóak voltak, hogy eközben is folyamatosan terebélyesedett. Még akkor is, ha nem mindig tudtuk abban az időben azt tenni amit akartunk. A rendszerváltással ez is megváltozott, és ez a megváltozott baráti kör már valóban tud érdemben is tenni Somogy ért. Meg is nőtt a kezdeményezési készség a megye és a baráti kör részéről egyaránt. Ma több mint ötven tagunk van, köztük több hazai és nemzetközi viszonylatban is elismert kutatók, profesz- szorok, művészek, akik tudásukkal, kapcsolataikkal szeretnék segíteni Somogy fejlődését. Kovács Ferenc elmondta: legfontosabb feladatuk most a fiatalítás. Megkeresik azokat a Somogyból elszármazott fiatalokat, akik folytathatják a megkezdett munkát.- Rájuk azért is nagy szükség van, mert a mai globalizálódó világban a fiatalok azok, akik képesek arra, hogy a nemzeti identitást és ezen belül a somogyi identitását ne csak megőrizzék, hanem fejlesszék is. Elsősorban az által, hogy a globalizált világ információs bázisából kiszűrik és szintetizálják mindazt, ami Somogy fejlődését elősegítheti. Hála az égnek, már most erre az ünnepi ülésre is hat új, fiatalember jött el. Az ünnepi ülés minden pillanata Somogy megyét idézte. Dr. Kanyar József történész a baráti kör társelnöke Somogy ezer éve címmel tartott előadást, dr. Gyenesei István pedig megyezászlóval ajándékozta meg a baráti kört. Mint mondta, ezzel azt is jelezni kívánja, hogy Somogy megye 245. települése Budapest, a baráti kör, akik egyébként családjukkal együtt többen vannak mint némely somogyi kistelepülés lélekszáma. A jubiláló klubot dr. Ozsváth Ferenc Kaposvár alpolgármestere, Papszt Lajos Lengyeltóti és Móring József Attila Somogyvár polgármestere is köszöntötte. A hivatalos rész után mint mindig, most is a kötetlen beszélgetés, a múlt felidézése, az emlékek keresése következett, amit ez alkalommal Somogy Bora is segített, amit a megyegyűlés elnöke vitt ajándékba a fővárosi somogyiaknak. Gelencsér György, aki alapító tagja az egyesületnek mezőcsoko- nyai és osztopáni fiatalságát idézte fel. Bár hivatalosan már negyven éve nem lakik Somogybán, mint mondta ettől még somogyinak érzi magát.- Nem csak annak érzem magam, de igyekszem minél inkább somogyinak lenni. Én nem vagyok tudós, kapcsolataim révén sem tudok úgymond nagy dolgokat tenni a megyémért, de a magam módján igyekszem népszerűsíteni. Szeretem a történelmet, az irodalmat - tagja vagyok a Berzsenyi társaságnak is - és valahányszor Somogyba megyek, ami igen gyakori szerencsére, sosem megyek egyedül. Barátaimat is magammal viszem, és mindig felkészülök abból a tájegységből, ahova indulunk. Elmondom nekik múltját, jelenét és igyekszem rávenni a fiatalokat, hogy ők pedig a jövőjével törődjenek. Papp János színművésznek sem véletlenül jutott Somogy eszébe, amikor vándorszínháza előadásinak helyszíneit tervezte.- Somogytarnócai és niklai gyökereim ma is erősen kötnek a megyéhez. Ezért, amikor kitaláltam és létrehoztam az Ördögszekér Vándorszínházat egyértelmű volt számomra, hogy az első hosszabb utunk Somogyba vezet. Idén nyáron 16 településen lépünk fel, természetesen mindenhol ingyen, hiszen én ajándékot szeretnék haza vinni. Talán 'soha nem vártam még így a nyarat, mint idén. Egy darabka Somogy, a világvárosi kődzsungelben. Ötven ember, akik úgy gondolják, tenniük kell valamit azért a megyéért, azért a településért, ahol a gyökereik vannak. Követendő példa, nekünk, somogyi somogyiaknak is. VARGA OTTÓ
