Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-18 / 115. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap N Y U G D í J A S 0 K 2000. Május 18., Csütörtök Hírek TIZENÖT ÉVES KLUB. 1985 ben alapította az örökifjú Tóth Ferenc Nagyatádon a Konzerv­gyári Szakszervezeti Nyugdíjas Klubot. Az évfordulós ünnepsé­get május 27-én rendezik a Fo­nalgyár ebédlőjében. Felidézik a tizenöt esztendő emlékeit, a ta­lálkozón az atádi iskolások ad­nak szórakoztató műsort. INKEIEK KAPOSVÁRON. A Szigetvári utcai Idősek Klubjá­nak vendégei lesznek ma az inkei nyugdíjasok. A tartós és egyre erősödő baráti kapcsolat során tavaly a kaposváriak él­vezték mikei társaik vendégsze­retetét. A Szigetvári utcai idősek műsorral készültek a vendégek szórakoztatására. A VIRÁGOS SOMOGYÉRT. A Toponárért Nyugdíjas Egyesület is elküldte jelentkezését az Ad­junk magunkra, somogyiak! te­lepülésszépítő felhívásra. Virá­gokat ültettek a művelődési ház előtt, rendbe tették a temető környékét és a papiak udvarát. Kedden délután az egyesület munkacsapata a templom belső udvarában tevékenykedett, fü­vet nyírtak, virágokat palántáz- tak. EZER ÉVÜNK. A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének hétfő délutáni rendezvényén Stander Imre, múltunk ismert kutatója, a somogyfajszi őskohó felfede­zője tart előadást Ezer éves álla­miságunk címmel. A találkozó délután 3 órakor kezdődik a Szent Imre utcai székház fél­emeleti nagytermében. LÁTOGATÁS A SÓGOROKNÁL. Háromnapos ausztria kirándu­lásra indult kedden reggel a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesü­letének egy csoportja. Az út so­rán Salzburg környékének neve­zetességeivel, idegenforgalmi látványosságaival ismerkednek meg. PARLAGFŰIRTÁS. Az allergiás betegségek egyik fő okozója a parlagfű. Egyetlen virága nyolc- milliárd porszemet tartalmaz, és egy is elég a kellemetlen tünetek előidézéséhez. A nyugdíjas szervezetek idén is részt vesz­nek a veszedelmes gyomnövény irtásában, családjuk, unokáik egészségét óvják ezzel. t KÖZÖS ÜNNEP. A balaton bogiári Megértés, a Nosztalgia, valamint az idősek klubja kö­zös ünnepségen köszöntötte az édesanyákat. A Balaton-parti város óvodásai és a Mathiász János szakközépiskola diákjai adtak műsort, virágokkal, apró ajándékokkal kedveskedtek az édesanyáknak, nagymamák­nak. ■ Emlékezés a kápolnánál Kaposvári nyugdíjasok koszorúznak Pákozdon a doni kápolnánál E kegyeleti hely Oroszországban, a Donnál meghalt magyar áldozatoknak és hősöknek a tiszteletére készült. De emlékeztessen va­lamennyi nemzet katonahalottjára, a népek megbékélésére... A pákozdi kápolna falán olvasható e márvány­táblába vésett felirat. A második világháború be­fejezésének 55. évfordulóján a Nyugdíjasok Ka­posvári Egyesülete itt tartott tisztelgő ünnepsé­get elvesztett hozzátartozóik emlékére. Kerekes Kálmán tárogatójának hangját vissz­hangozták a pákozdi dombok, majd Halmos László nyugalmazott tanár Gyóni Géza Csak egy éjszakára... című költeményét mondta el mély átéléssel. Székely Sándor, az egyesület elnöke emlékbeszédében Babits gondolatait idézte: „Az emberi öntudat alapja az emlékezet, a nemzeti öntudaté a történelmi emlékezet.” Ma különö­sen nagy jelentősége van a történelmi emléke­zetnek, mert ez határozza meg a nemzeti öntu­datot - folytatta az elnök -. Egy nép történelmi tudata akkor egészséges, ha minden a helyén van benne, és minden benne van. Ha nincsenek feltáratlan vagy rejtett elemei, ha mentes a torzí­tásoktól éppen úgy, mint a szépítésektől. Ha nin­csenek tabui, ha nem pillanatnyi politikai érde­kek, hanem a tények határozzák meg. Mi oly korban éltünk, amely nem kedvezett az igazság­nak. A még emlékezők száma egyre fogy, külö­nösen kevesen vannak azok, akiknek az emléke­it ne zavarta volna össze az agymosó buzgalom. Ezért fontos, hogy ne feledjük hősi halottainkat.- Ötvenöt éve Németország feltétel nélkül ka­pitulált, s ezzel véget ért a történelem legpusztí­tóbb háborúja, árvák, özvegyek millióit hagyva maga után. Lengyelország, a Szovjetunió és Né­metország mögött Magyarország szenvedte el a legnagyobb veszteséget, 340-360 ezer katona ál­dozta életét. Most ezekre a hősökre emléke­zünk, tisztelettel fejet hajtva itt, jelképes sírjuk előtt - mondta végül Székely Sándor. A jelenlevők második világháborúban el­hunyt hozzátartozóinak neveit olvasták fel ez­után, tizenöt hősi halott nevét, majd koszorút, virágokat helyeztek el a kápolnánál és meggyúj­tották az emlékezés mécseseit. A tisztelgő ün­nepség végén dr. Kaszás József szavalta el Sajó Sándor Magyarnak lenni című költeményét. A kaposvári nyugdíjasok felkeresték a pákoz­di csata obeliszkjét is, itt Torma Károly emléke­zett a dicső időkre. Szeretett történelemtanárát, Földi Istvánt idézte, aki 1943-ban ezekkel a sza­vakkal búcsúzott érettségiző diákjaitól: „Kedves fiam, itt állsz még az iskola kapujában, hogy utolsó pillantásoddal végigsimogasd az öreg fala­kat, melyeken belül félénk kisfiúból érett fiúvá serdültél. Eleget tettél kiszabott kötelességednek, elköszöntél fiatalabb társaidtól, tanáraidtól, és most hónod alatt eladásra szánt tankönyveiddel készülsz a régen várt nagy pillanatra, az első önálló lépés megtevésére az életedben. Most még egy utolsó kérést intézek hozzád: ne válj meg két kopott köny­vedtől, az imádságöstól, meg a magyar történelem könyvétől... Ha nem tudnád hol a helyed, üsd csak fel akárhol történel­münk könyvét, mindenütt találsz neveket és tet­teket, amelyek majd útbaigazítanak.” - Ilyen út­mutatást adó tett helyszínén állunk éppen és történelmi adósságunkat törlesztjük most azzal, hogy felidézzük azokat az időket, amelyekre jo­gosan büszkék lehetünk - mondta Torma Károly és sorra vette az 1848-49-es szabadságharc leg­fontosabb eseményeit. Németh László Takáts Gyula versét szavalta el, majd koszorút helyez­tek el és gyertyákat gyújtottak az emlékműnél, miközben Kerekes Kálmán tárogatóján a Kos- suth-nóta bús dallamai zengtek. A kaposvári nyugdíjasok a pákozdi múzeum terepasztalán végignézték a győztes csata moz­zanatait, megtekintették a kétezer éves gorsiumi romokat és Székesfehérvár történelmi emlékeit iS. KATONA CS. Tóth Jenő javasolta az egyesület vezetőinek az emlékező kirán­dulást. A nyugalmazott mérnök, szülőfaluja, Segesd történeté­nek lelkes kutatója, levéltári búvárkodása során számos alka­lommal találkozott a világháborúkban elhunyt katonák adatai­val. - Az első világháború áldozatainál a „hősi halált halt a ha­záért” bejegyzés olvasható. A második világháború katona- halottainál a legtöbb esetben az állt az anyakönyvi bejegyzés­ben, hogy az illető a járásbíróság határozata alapján holttá nyilvánítva, a halál oka és helyszíne ismeretlen. Ez a méltány­talanság késztetett arra, hogy tisztelgő utunkat megtegyük. Kocogóverseny másodszor A tavalyi sikeres fogadtatás után idén is megtartja a nyugdíjasok kocogóversenyét a Tájak, Korok, Múzeumok Klubja. Újra a tókaji parkerdőben húznak nyúlcipőt a versenyre jelentkezők. Négy kor­csoportban mérik össze erőnlétü­ket, a hetven éven felüliek rajtol­nak először, őket követik a havanöt, majd a hatvan felettiek, végül a legfiatalabbak a hatvan alattiak lódulnak neki a távnak. A rendezvény fővédnöke dr. Gyenesei István, a Somogyért Egyesület elnöke. A minden részt­vevőnek járó emléklapon kívül ez­úttal értékes nyereményekért fut­hatnak a versenyzők, díjat ajánlott fel a Somogyért Egyesület, a So­mogy Megyei Önkormányzati Hi­vatal, a Szín-Folt Galéria és rende­ző TKM-klub is. A kocogó­versenyre június 10-én kerül sor, a résztvevők reggel 9-kor találkoz­nak a kaposvári autóbusz-pálya­udvaron. A futam után zsíroske- nyér-partin pótolják az elveszted kalóriákat. Androvics Józsefnétől, a klub vezetőjétől megtudtuk, már eddig több mint hatvanan jelent­keztek a küzdelemre, többségük hetven éven felüli. ■ Az Őszirózsa évtizede Tízéves az Őszirózsa nyugdíjasklub; a majd­nem háromszáz tagot számláló közösség születésnapra készül, s erre meghívják a kör­nyékbeli klubokat is. Az Őszirózsa népszerű­ségének titka - Borsos Jó­zsef klubelnök szerint - abban rejlik, hogy vállal­nak minden olyan ügyet, amely érinti az időseket. Ha kell, akkor méltányos- sági nyugdíjat, segélyt in­téznek, s ha arra van igény, akkor kirándulnak. Most éppen az Ország­házba készülnek, hogy megnézzék a koronát; tú­ráznak Badacsonyban és augusztusban elutaznak Debrecenbe is. Minden szerdán hat órakor találkoznak a közösségi házban, ott próbál az énekkaruk, a tánccsoportjuk és ott készülnek a versmondóik is. Most éppen a születésnapi bulira, amely június 3-án lesz. Egy éve Borsos József, az Őszirózsa elnöke FOTÓ: KOVÁCS alakították meg kilenc klub rész­vételével a Dráva menti Nyugdí­jas-egyesületet. Azóta három újabb jelentkezőt is fölvettek, s velük együtt ünnepelnek. NAGY JENŐ Földvári számvetés A Balatonöldvári Nyugdíjas Egye­sületben szavazattöbbséggel hagyják jóvá az éves programot, így aztán a májusi beszámoló közgyűlésen könnyű dolga volt dr. Ili Mártonné elnök asszony­nak, mert a tagság akarata mara­déktalanul megvalósult. A tavaly szeptemberben elké­szült terv szerint részt vettek az idősek nemzetközi éve kaposvári gálaműsorán, októberben Zala, Andocs, Kaposvár, Szenna, idén áprilisban Székesfehérvár és Tác történelmi nevezetességeit járták végig. Berkes László polgármes­ter jó szokása szerint megosztotta a város gondjait, örömeit idős polgáraival, a fórumra november­ben került sor. Ápolják a barátsá­got a környékbeli nyugdíjas klu­bokkal, tavaly december elején Kőröshegyen tartottak találkozót, amelyen részt vettek a szóládiak is. Karácsony előtt megrendezték a szeretet ünnepét, és részt vettek az önkormányzat nyugdíjas talál­kozóján és volt természetesen far­sangi mulatság is. Orvosi tanácso­kat kaptak a szembetegségekről, a cukorbetegségről és más idős­kori bajokról. Takarók kötésével, varrásával segítették a lepramisz- szió karitatív munkáját. Ősszel és tavasszal gyűjtést rendeztek az igali speciális iskola és diákotthon lakóinak. Hét éve működik Föld­váron a nyugdíjasbolt, népszerű­ségét mutatja, hogy kétszeresére kellett növelni az eladóteret, így már akciókat is tudnak itt szer­vezni. Az önkormányzat kétmilli­ót áldozott a bővítésre. A sikeres év után most nyári szünet követ­kezik, és szeptemberben újra a tagság dönt: hogyan tovább. ■ Vida Imréné naponta kiül a góréba Emlékeit köti kévébe Április óta kobozza a kukoricát. Most is mindennap bevonul a gó­réba, s 93 év terhével ül a kisszé- ken. Keze szaporán jár, arcát a gó- rébordák között bekacsintó napsu­gár melengeti. Megszokta már a monoton munkát, s miközben kö­ténye telik a szemmel, gondolat­ban újra gyermekké lesz, s fiatal- asszony korára - legszebb éveire - is emlékezik. Vida Imréné menyével él Nagybajom­ban. 41 éve már, hogy összezárta őket a sors, de fia halála után végképp ketten maradtak. Korábban együtt kapálták a ház végében lévő kétezer kadrátot, de mióta legyengült, csak az udvarra, s a gó­réba megy, a földet pedig vegyszerezik. Egyedül nem bírná a meny sem, ifjabb Vida Imréné, aki alkalmi „tolmácsom” volt, hiszen anyósa nagyot hall.- Hétéves voltam, amikor az első vi­lágháborúban elvitték a férfiakat a falu­ból - mesélte az asszony. - Aratáskor mi, gyerekek hordtuk össze a kévéket. En­gem a nagynénémék neveltek. Anyámat, aki nyolc gyereket szült, arra kérték: ad­jon már a négy lány közül egyet nekik, hiszen nem lehet gyerekük. Anyámnak megesett a szíve rajta, és kölcsönadott. Apám gulyás volt, Földhidi pusztáról ke­rültünk Nagybajomba. A párommal szé­pen éltünk; jó munkásember volt, amo­lyan ezermester. Hordót készített, min­denféle szerszámot megcsinált, s ha kel­lett tetőt fedett. Közben meg dolgozott a téeszben. A nyugdíjamat is utána ka­pom. Idősebb Vidáné három gyereket ne­velt, s megtanult varrni. Ruhákat, inger két, rékliket, nadrágokat szabott és varrt, s állatokat gondozott, meg várta a föld. Tíz éve még jobban bírta. Mosolyogva mesélte: még futott is az udvaron. Most már nem próbálkozik vele, de még egye­dül jár, nem kell a bot. Menyétől tudom: nincs különösebb kívánsága; madártestű anyósa megeszik mindent, de a napi tejadagjáról nem mond le. Telik a szemmel a kötény, ahonnan a zsákba önti a kukoricát. Ráncok baráz­dálta arca még ma is őrzi az egykori szép asszony vonásait, aki ma már nem nézi a tévét, a rossz hallása miatt. Helyette ol­vas. Kedvence a Credo, amit a helyi egy­házközség ad ki, meg a Somogyi. Azt mondta: minden betűjét kiolvassa. A po­litika különösebben nem hozza lázba, szereti, ha távol maradhat a világ zajától. A helyi események viszont érdeklik és él­vezettel olvassa, mi történt a környéken. Aztán ha elfáradnak a szemei, hosz- szú imába kezd. A gyerekekért, a csalá­dért és a bajomiakért szól az álom- baringató, csöndes fohász. LÖRINCZ SÁNDOR Tisztelgés a Szent Koronánál A mülennium évében a nyugdíjas klubok majd mindegyike prog­ramjába vette a parlamenti látoga­tást, a Szent Korona előtti tisztel­gést. A nemzeti ereklyét 2001. au­gusztus 20-ig minden magyar ál­lampolgár ingyen tekintheti meg. A parlamenti ülésnapok kivételé^ vei hétköznap reggel 8-tól este 6- ig, szombaton délután 4 óráig, va­sárnap délután 2-ig fogadnak cso­portokat, az egyórás látogatást idegenvezető kíséri. A Nyugdíja­sok Országos Szövetsége segítsé­get nyújt a vidéki kluboknak, egyesületeknek a parlamenti láto­gatások szervezéséhez. Minden szerdán délelőtt az országos iro­dában Csabai Ferencné várja hívá­sukat a 06/1/ 210-0326-os telefon1 számon (ez az üzenetrögzítő és a fax száma is) érdeklődni, időpon­tot egyeztetni a 06/30/210-1142-es mobütelefonon is lehet. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents