Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-11 / 109. szám

8. oldal - Somogyi Hírlap N Y U G D í J A S 0 K 2000. Május 11., Csütörtök Három szakbizottság, kilenc kistérség sorDan, Dalról joDDra): Horvatn Gáborné, dr. Ili Mártonná, Kővári Jenő, Antalfi Miklós, Pécsi Sándor, Székely Sándor, Kovács Lajos, Tóth lllésné, Pásztor István, Antal István, Borsos Jó­zsef, Bék Géza, Varga Sándor, Wágner József, dr. Klujber László, Héjjas Jó­zsef. Az első sorban ülők: Szabó Tiborné, Horváth Károlyné, Léber Gyuláné és Barabás Imréné FOTÓ: LANG RÓBERT A Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének márciusi küldöttközgyűlésén megválasztott új elnökség ma egy hete tartotta első tanácskozását. Kovács Lajos elnök az országos szervezetek érdekvédelmi tevékenységéről tartott beszámolót, a nyugdíjtörvények felülvizsgálatának szük­ségességét hangsúlyozva. Szólt az elnöki beszámoló az ör­vendetesen terebélyesedő Tiszta, virágos Somogyért mozgalomról és kérte a települések nyugdí­jasklubjainak vezetőit, tagjait, le­gyenek példaadó résztvevői a me­gyeszépítő akciónak. Az elnökség megtárgyalta és apróbb kiigazítá­sokkal elfogadta a közhasznú szervezetté alakulás miatt módo­sított szervezeti és működési sza­bályzatot, majd az éves munka- programot vitatták meg. A kistérségi egyesülésekről tár­gyalt ezután a megyei szövetség vezérkara. A Dráva-menti (Borsos József vezetésével) és a Kaposvár­tól nyugatra eső települések (Hor­váth Gáborné irányításával) már eredményesen működő társulása után újabb körzeteket jelöltek ki. A Kaposvártól keletre levő telepü­léseken Horváth Károlyné, Nagya­tád és környékén Fülep István és Léber Gyuláné, a Balaton-part ke­led részén (Sió­foktól Lelléig) dr. 111 Mártonné, a nyugatin (Bog­lártól Balatonke- resztúrig) Antal István vállalta a nyugdíjas szervezetek összefogá­sát. Az elnökség Tab körzetében a koppányvölgyi, Lengyeltóti kör­nyékén a pogányvölgyi, és a Mar­cali térségében levő.községek tár­sulását tartja kívánatosnak. Megválasztották a szövetség szakbizottságainak vezető és tag­jait. A felügyelő bizottság elnöke Kővári Jenő, tagjai: Antalfi Miklós és Tóth lllésné. Az Árgyilán Fe­renc vezette etikai bizottságba Bék Gézát és Varga Sándort vá­lasztották. Az egészségügyi és szociális bizottság elnöke Hor­váth Károlyné, tagjai: Héjjas Károly és Szabó Tiborné. A kultu­rális bizottságba Horváth Gábornét (elnöknek), dr. Ili Mártonnét és Borsos Józsfet vá- lasztotta a szövetség elnöksége. ■ Férfiak a középpontban a toponári művelődési házban * fotó: kovács tibor Férfinap Toponáron Segítség a Tisza kárvallottainak Kaposvár A Nyugdíjasok Kaposvári Egye­sülete már tavaly is gyűjtött és eljuttatta adományait a tiszai ár­víz károsultjainak. A szolnoki egyesület vezetőitől szereztek tudomást Péter Lászlónéról, aki­nek háza akkor súlyosan meg­rongálódott. Készpénzt és tartós élelmiszereket vittek az idős asszonynak. Az ügyvezető el­nökség hétfői ülésén úgy hatá­rozott, hogy a segítségnyújtás­nak ezt a módját követik a mos­tani nagy bajban is, a szolnoki nyugdíjasoktól kérnek javasla­tot, ki a legelesettebb, ki szorul leginkább támogatásra. A testü­let tanácskozásán értékelték a március 20-i küldöttközgyűlé­sen megszabott feladatok teljesí­tését és megbeszélték a május 25-i, a horvátországi krizevaci látogatás előkészítésével össze­függő feladatokat. Megállapod­tak abban is, hogy június 5-re hívják össze a választmányt, amelynek feladata az egyesület idei második félévi programjá­nak összeállítása lesz. Hétfő délután az egyesület vezetői nevében Székely Sándor elnök köszöntötte az édesanyá­kat, a nagy- és dédnagymamá­kat. A Zrínyi iskola 6. osztályos tanulói szép irodalmi műsorral járultak hozzá az ünnep hangu­latához. ■- A nőknek valamivel több jut az ünneplésből, a családi évfordulók mellett nőnapon és anyák napján is köszöntenek bennünket. Illen­dő tehát, hogy felnőtt korunk tár­sairól, a férfiakról is megemlékez­zünk, mert értünk és a gyerekein­kért dolgozták, gürcölték végig életüket, erejüket nem kímélve, hogy nekünk jobb legyen. Az ál­dozatukért mondunk, most kö­szönetét. - Horváth Károlyné, a Toponárért Nyugdíjas Egyesület elnöke köszöntötte a férfiakat ezekkel a szavakkal a pénteki fér­finapon. A szeretetről, az össze­tartozásról szóltak azok a népda­lok is, amelyek az összejövetelt színesítették. Vacsorával vendé­gelték meg a teremtés koronáit, majd bállal zárult a férfiak tiszte­letére rendezett toponári ünnep­ség, amelyen részt vett a bogiári társegyesület néhány képviselője is. Az egyesület tagjai derék mun­kát végeztek a városrész szépíté­sében is. Húsvét előtt rendbe tet­ték a kálváriadombot, a temetőt, a papiak udvarát. Otthon termelt virágpalántáikat ültették el a mű­velődési ház előtti kertben. Hírek NAGYATÁDIAK SIKERE. Szépen szerepelt az atádi Őszi Napfény nyugdíjasklub a Kultúrával Európa Kapujában vetélkedősorozaton. A színjátszók Siófokon harmadik helyet és pénzjutalmat, az énekkar Marcaliban különdíjat kapott. A két vetélkedő között disznótoros majális megrendezésére is volt idejük, (ni) KAPOSSZERDAHELYI ÜNNEP. Az édesanyákat, nagymamákat köszöntötték a kaposszerdahelyi nyugdíjasok vasárnapi összejövete­lén. A helybeli általános iskolások műsora a szeretet, a köszönet hangulatát sugározta, (tz) BOSZORKÁNYÜNNEP. A Tájak, Korok, Múzeumok Klub hétfői összejövetelére boszorkányokat hívtak. Kártyavetés, tenyérjóslás mellett még a rontás megszüntetésére is vállalkoztak az égetni valók. A vidám délutánon következő nagy kirándulásukat is megbeszélték, a jövő héten - az országos Kék Túra útvonalán - a Zemplén-hegység szép tájaival ismerkednek meg. KÖZGYŰLÉS FÖLDVÁRON. A tavaly tavasz óta végzett egyesületi munkát összegezték hétfőn a balatonföldvári nyugdíjasok. Dr. Ili Mártonné elnök asszony emlékezetes kirándulásokról, tanulságos egészségóvó, történelmi és természettudományi előadásokról, han­gulatos ünnepi találkozásokról adhatott számot. FELMÉRÉS. Egy nemrég közreadott Tárki-felmérés szerint a hatvan éven felüli nyugdíjas férfiaknak mindössze 3,8 százaléka folytatott legális jövedelemkiegészítő tevékenységet, a nyugdíjas korú nőknél ez az arány még kisebb, 2,2 százalék. A felmérés 1998 áprilisa és 1999 márciusa közötti adatokra támaszkodik. ■ A képzőben érettségiztek Negyvenedik érettségi talál­kozó volt szombaton az immár egyete­mi rangú ka­posvári tanító­képző főisko­lán. Nincs té­vedés, az 1960- ban végzett osztály való­ban a tanító­képzőben ka­pott érettségi bizonyít­ványt. Fényképek egykori diákkirándulásokról és unokákról fotó: lang- 1956 szeptemberében a Mun­kácsy gimnáziumban kezdtük a tanulmányainkat, de annyi volt a diák, hogy a három nagy létszá­mú elsős osztályból csináltak egy negyediket, és nekünk a tanító­képzőben jutott csak tanterem - magyarázza meg a furcsaságot a találkozó szóvivője, Pintér Alajosné, diáklánykorában Fias Antónia. - Mi tehát gimnáziumi anyagot tanultunk, a Táncsics és a Munkácsy oktatóitól, de sze­rencsénkre a képző tanárai is ta­nítottak bennünket. Lóczi István és Cselők László tanár urak pél­dául, emléküket a mai találkozón is a legnagyobb tisztelettel és sze­retettel idézzük. A tornatanárunk Kaposvár mostani alpolgármeste­re, dr. Ozsváth Ferenc volt.- Nagyon jól éreztük itt ma­gunkat - csatlakozik a beszélge­téshez Nyersné Borok Ilona -, már csak azért is, mert a Mun- kácsyba akkor csak lányok jár­tak, a képzőben meg nálunk idő­sebb, szinte felnőtt fiúk is tanul­tak. Minden más volt itt, egy tea­délután, egy szalagavató, irigy­kedtek is a munkácsysok. Nem lányokkal táncoltak lányok, ha­nem fess tanítóképzős fiúkkal. 1956 októberében jártunk táncis­kolába, a Dorottya-szálló nagy­termében tartották és géppiszto- lyos nemzetőrök vigyáztak ránk. Soha nem felejthető idők voltak azok. Lóczi tanár úrral minden évben kirándulni mentünk, mire negyedikesek lettünk, alaposan megismertük az országot. A harmadik találkozója volt ez a különleges osztálynak. Ötéves, tizenöt éves és most negyven év elmúltával a harmadik összejöve­tel került sorra. A huszonegy érettségizett leány közül tizenha­tan vettek részt a szombati öröm­teli esten. Két külföldön élő osz­tálytársuk levélben számolt be sorsáról. És ketten már soha nem jelentkezhetnek a névsorolvasás­kor. ■ A sorsfordító vekker Mosolygós, kerek arcú, víg kedé­lyű ember fogadott szigetvári ott­honában egy napsütötte délutá­non. A barátságos hangulatú la­kás falait ízlésesen borítják be a különböző motívumokkal díszí­tett remekművek. A 73 éves ka­posvári születésű fafaragómester még ma is aktív. A minap fafaragó fiának orfűi vendéglőjében ren­deztek kiállítást, ahol a művész régi és legújabb alkotásait mutat­ták be. Serényi Lászlót ez alka­lomból látogattam meg.- A legutóbbi fafaragásom egy három táblából álló falikép, egy hónap alatt készült el. Most ez dí­szíti az étterem egyik falát. A ma­darak azt csiripelik, hogy a közel­jövőben egy millenniumi emlék­mű megtervezésében is közremű­ködhetek majd. Egyébként már csak a fiamnak faragok.- Iskoláit Kaposváron végezte.- A Somssich Pál Gimnázium­ba, majd a kaposvári kereskedel­mi iskolába jártam, utána a vető­mag vállalathoz kerültem könyve­lőnek. A fafaragásban kezdetben a kaposvári múzeum igazgatója és Soós István festőművész segített hasznos tanácsokkal. Ákos fiam asztmabetegsége miatt azonban lakóhelyet kellett változtatnunk.- Hogyan lett főállású fafaragó?- Ez a véletlennek köszönhető. Balatonföldváron laktunk akkor, és a siófoki vendéglátó vállalatnál dolgoztam. Öreg vendéglős bará­tom panaszkodott egyszer, hogy hamutartói mindig összetörnek, nem győzi pótolni. Ez az öregúr édesapám jó barátja volt, így azt is tudta róla, hogy faesztergályos. Otthon még megvolt az eszterga­pad, és végül én készítettem el vendéglős ismerősünknek az új hamutartót. Éppen Siófokra, mun­kába mentem, amikor a balaton­földvári állomáson kiderült, hogy a rossz vekker miatt a vonatnál egy órával előbb érkeztem. Unalmam­ban elővettem az esztergált hamu­tartót, levélkoszorút rajzoltam rá, majd a bicskámmal elkezdtem fa­ragni. A siófoki ékszerbolt vezető­jének ugyancsak sietett az órája, így találkoztunk össze. Ő hívta fel a figyelmemet, hogy mások ebből megélnek, de én ezt akkor nem akartam elhinni. Tőle kaptam meg a Népművészek Háziipari Szövet­kezete elnökének címét, és nem sokai később három faragott do­bozzal hozzá indultam el Buda­pestre. Munkáim annyira tetszet­tek, hogy azokat rögtön átvették, majd rendszeresen küldtek újabb faragásra váró dobozokat. Ezt azonban még csak mellékállásban végeztem eleinte. A könyvelést azért hagytam ott, mert Dombó­várra költözött a vállalati központ, én oda már nem mentem, inkább a Népművészek Háziipari Szövetke­A legújabb faragás, az orfűi vendéglő Iáién zetének lettem tagja, és a fafara­gást már főállásomban műveltem. 1963-ban megkapta a népi ipar­művész címet. Egy év múlva a Kapoli Antal vándordíját, egy gaz­dagon díszített szarukürtöt. 1975- ben a népművészet mestere lett. ■- Munkái a világ sok városát bejárták, Teherántól Berlinig lát­hatták az erdő életét, vadászjele­neteket megörökítő faragásait.- Ezek a legkedveltebb motívu­maim. A somogyi pásztorfaragás hagyományai adták ehhez az ala­pokat, amit azért egyéni stílusje­gyekkel szeretnék megkülönböz- tethetövé tenni. Kedvelem emel­lett a figurális, falusi jeleneteket és virágokat ábrázoló mintázato­kat is. Gyermekkoromat falun töl­töttem, ott ivódott belém a termé­szet szeretete. Serényi László, a népművészei mestere- Munkái közül jó néhány több magyar néprajzi gyűjtemény anya­gában megtalálható. Ha éppen nem farag, mivel tölti nyugdíjas napjait?- Van egy kis hétvégi kertünk a város közelében. Az ötvennégy gyümölcsfa mellett egy kevés sző­lő, meg a konyhakerti növények adnak munkát, ha éppen elfára­dok a faragásban. Fontos az, hogy kint lehessek a természetben. ■

Next

/
Thumbnails
Contents