Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-10 / 108. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap HAZAI TÜKÖR 2000. Május 10., Szerda ’-'H Hírek KATONA MEGY? A minisz- terelnökkel folytatott keddi megbeszélése után valószínűnek nevezte távozását a tárca éléről Katona Kálmán, a Közlekedési, Hírközlési és yízügyi Minisztérium vezetője. Újságíróknak elmondta, hogy nem ért egyet a minisztérium tervezett „feldarabolásával”, amelynek leglényegesebb eleme az, hogy leválasztják róla a távközlési és az informatikai területet. AUTÓPÁLYA. Az SZDSZ par­lamenti vitanapot kezdemé­nyez az autópálya-építés meg­kezdése érdekében. A párt Majtényi László adatvédelmi biztoshoz fordult, miután Járai Zsigmond pénzügyminiszter - a bank-titokra hivatkozva - megtagadta a választ a sztráda- építéshatszázmilliárd forintos összköltségének felhasználásá­ról. TURIZMUS. Az év első három hónapjának adatai szerint élén­kült a belföldi vendégforgalom, és 9 százalékkal nőttek a bevé­telek is. A Magyarországra láto­gató külföldiek száma március végéig ugyanannyi volt, mint tavaly ilyenkor; valamivel meg­haladta az ötmilliót, ezen belül azonban harminc százalékkal csökkent a német utasok szá­ma. FELSŐOKTATÁS. Jövőre a hallgatói normatíva a jelenlegi hetvenezerről nyolcvanötezer forintra, 2002-től pedig százez­er forintra történő emelését ja­vasolja a Hallgatói Önkormány­zatok Országos Konferenciája. Beszélgetés villanyvezetéken A számítástechnika nem csak a fiataloké Mobiltelefon és internet kapcsolata a gyakorlatban Az informatika csak eszköz, amelynek a tár­sadalmat, annak fejlődését kell szolgálnia. Él­ni kell az információs társadalom lehetőségei­vel, nem pedig félni tőlük - mondta Katona Kálmán miniszter az INFO 2000 elne­vezésű informatikai kiállítás megnyitóján. Budapest A hírközlési tárca vezetője rövid történeti átte­kintésében arról beszélt, hogy a magyar hírköz­lés, mely a háború előtt már a középmezőnyhöz tartozott, visszaküzdötte magát oda. Ez azért nagyon jelentős eredmény, mert 1990-ben utol­só előtti volt Európában, csak Albániát előzte meg. Katona Kálmán megjegyezte: ma technikai robbanás előtt állunk, meg kell teremteni a vi­FOTÓ: FEB/KÖRMENDI IMRE lágháló olcsó elérését, biztosítani kell az elektro­nikus aláírás hitelességét. Az állam egyik legna­gyobb feladatának nevezte, hogy megakadályoz­za a társadalom kettészakadását informatikát ér­tők és ahhoz hozzáférők, valamint abból kima­radók között. A miniszter szerint fontos ered­mény, hogy a középiskolából kikerülőknek ma már van alapfokú képesítése informatikából, meg kell azonban oldani, hogy a 40-50 évesek is be tudjanak kapcsolódni a képzésbe és ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Az INFO 2000 kiállítás szenzációja, a villany­vezetékes telefon is segítheti az internet-hoz­záférés terjedését, mert a legeldugottabb helye­ken is lehetőséget biztosít a világháló és a szá­mítógép használatához. Vége az árvízi vészhelyzetnek Januártól bevezetik a közlekedési büntetőpontokat A kormány visszavonta az árvízi vész­helyzetről szóló rendeletét, egyúttal dön tött a gátépítési munkálatok ütemezésé­ről. A kabinet a nemzeti foglalkoztatási akciótervről, a magyar-román munka­erőcseréről és a közlekedési pontrend­szer bevezetéséről is tárgyalt. Budapest Hivatalosan is elmúlt az árvízi veszély - jelentette be Borókai Gábor kormányszóvivő, s el­mondta: a vészhelyzetről szóló rendelet visszavonásával egyide­jűleg lejárt Katona Kálmán árvízi kormánybiztos megbízatása is. A kabinet köszönetét fejezte ki azoknak, akik az elmúlt időszak­ban 402 településen 1 millió 454 ezer embert védtek a gátakon. Mint megtudtuk, az ár- és belvíz sújtotta körzetekben összesen 18 milliárd forintot költöttek véde­kezésre. A közeljövőben 5,5 mil­liárd forintot költenek gátépítés­re, később pedig annyit fordíta­nak erre a célra, amennyi a kor­mány által korábban jóváhagyott árvízi keretből megmarad. Javá­ban tart a kárfelmérés, vagyis csak később derül ki, hogy mek­kora lesz a kártérítésekre kifize­tett összeg. A miniszterek nemzeti foglal­koztatási akciótervet fogadtak el, hogy ösztönözzék a legrászorul­tabbak - közöttük a pályakezdők és a munkanélküliek - elhelyezkedését. A befektetések és álta­lában a munkahely- teremtés feltétedéi­nek könnyítése mel­lett a terv a munkáltató által fize­tendő tb-járulék további csök­kentését is tartalmazza. A csök­kentés mértéke 2001-ben és 2002-ben is 3-3 százalék lenne. A kormány jóváhagyásával ro­mán-magyar munkaerőcserére kerülhet sor a közeljövőben. Könnyűipari, építőipari, idegen- forgalmi, vendéglátó-ipari és me­zőgazdasági szezonmunkára összesen 8000 magyar utazhat Romániába és ugyanennyien jö­hetnek hozzánk. A kabinet rendeletet fogadott el az úgynevezett közúti közleke­dési előéleti pontrendszer 2001 januárjától történő bevezetésé­ről. A rendszer lényege az, hogy a két éven belül legalább 18 bün­tetőpontot összegyűjtő autós át­menetileg - minimum 6 hónapra - elveszíti a jogosítványát és azt csak utánképzést követően kap­hatja vissza. Az egyes szabálysér­tési, illetve bűncselekmény-kate­góriákhoz rendelt pontok nagy- sá-gáról később szüleük végleges dÖntéS. TAKÁCS MARIANN AKADÉMIAI KÖZGYŰLÉS. A legerősebb magyarországi autonó­miává kívánja formálni a Magyar Tudományos Akadémiát a tudós­testület vezetése - erről Glatz Ferenc beszélt az intézmény 166. közgyűlésének második napján. Az elnök a mintegy 300 összegyűlt akadémikus előtt hangsúlyozta, hogy az MTA egyforma távolságot kíván tartani a politikai pártoktól. A társadalomtudományok aránya ma mindössze 18 százalék a testületben - emlékeztetett Glatz Fe- renc, amikor elmondta, hogy az idén 49 új tagot választhatnak. ■ Szökésben a Whiskys (12-13.) Vecsési savanyú - Kereskedelmi cikk lettem Május 17-ikén kezdődik a Whiskys néven elhíresült rabló bíró­sági tárgyalása. Ambrus Attila most másodszor van lakat alatt. Hat évig tartó bankrablás-sorozat, majd lebukás után tavaly júliusban sikerült megszöknie. Két ismert újságíró, Gyuricza Péter és Kardos Ernő kinyomozta a Whiskys szökésének és egyik legnagyobb rablásának körülményeit, találkozott bújta- tóival és barátnőivel, áldozataival és őreivel. Lapunk a megje­lenés előtt álló könyvből közöl exkluzív részeket. (Ambrus Attila naplójából) A tervezett vecsési balhénál a piá- lást is figyelembe kellett vennem. Ha beiszom, akkor az első kanyar­ban a motor úgy az isten földjéhez teremt, hogy csak úgy nyekkenek. Ezért elhatároztam, a szokásos ada­gomnak csak a felét iszom, mert ak­kor a járművet kordában tudom tar­tani. Új ruházatot szereztem be, mert a régit soha nem használtam. Mindig más ruhában tettem tisztele­temet a bankokban. Ennek nincs különösebb jelentősége, inkább ka­balából csináltam. Felkészültem. Vártam a rossz időt, az esőt. De sajnos a hazai idő­jósokban nem lehetett bízni. Hát egyik reggel döntöttem, nem várok tovább. Másnapra beütemeztem a balhét. Soha nem tudtam aludni a rablás előtti éjszakán. Ezért minden mozdulatot újra és újra elterveztem. Azon a reggelen is kótyagosan ébredtem. Beöltöztem, mindent el­lenőriztem, aztán elindultam ban­kot rabolni. Naná, hogy hét ágra sü­tött a nap. A lakásból észrevétlenül távoztam. A közelből felhívtam két robogó-nagykereskedést. Zuglóban vettem egyet az ex-barátnőm nevé­re. Flepnit nem kértek, pedig még személyit is beszereztem. A fénykép ugyan nem hasonlított, de a gyerek is bajszos volt, nekem is kinőtt. A többi apróságra pedig nem adunk. Istenem, nem is gon­doltam, milyen jó újból szabadon száguldozni. Ezzel a kis robogóval a 80 km-es sebességet is elértem. Egyszer olyan lazán álltam meg a motorosrendőr mellett, hogy még én is meglepődtem saját pofátlansá­gomon. A zsaruknak nem adtam esélyt: az előírás szerinti öltözet­ben, bukósisakban közlekedtem. Elindultam Vecsésre. A bankot, ahová készültem, egyszer már megkopasztották. Úgy saccoltam, maradt azért ott még nekem is egy kis apró. Az érkezés után terep­szemlét tartottam. Felmértem a me­nekülési útvonalakat, a bank forgal­mát, megnéztem a rendőrség és a bank közötti utat. Elég rövid. Egy perc alatt megtehető. Ha viszont megfelelő időpontban támadok, ak­kor a zsúfoltság miatt lehet esé­lyem. Talán akkor lassabban érnek a helyszínre. A hiba ott csúszott be, hogy keveset ittam. Bármennyire pénzszűkében álltam, a bátorsá­gom cserbenhagyott. Hiába szugge- ráltam magamba, hogy nem félek. Akkor valahogy egy nyúltól is meg­ijedtem. Hazamentem. Tudtam, hogy amíg egy osztrák bank nyere­ségének 25%-ot fordítja biztonság­ra, addig nálunk ez csak 4-5%-ék. Ezért szinte bármelyik OTP kirabol­ható. Nálunk akkor lesz baj, ha nem ilyen galamblelkű emberek járnak rabolni, mint Gábor vagy én. Szerintem csak idő kérdése, mi­kor következik be dráma. A rablók pánikba esnek, és egyszerűen le- puffantják az alkalmazottakat. A következő vecsési próbálkozás napjára a biztonság kedvéért szőké­re festettem a hajam és az óriásira növesztett bajuszomat is kihidrogé­neztem. Felvettem egy szemüveget is. Még a vizsgálóm sem ismert vol­na meg. Délelőtt indultam, a bizton­ság kedvéért vittem magammal piát. Ki tudja, ha akcióra kerül a sor, a bennem lévő már elpárologhat. Dél tájban érkeztem Vecsésre. Nem döntöttem el, merre meneküljek, gondoltam, majd kitalálom, ha már túl leszek az egészen. Zárásig bőven maradt időm, kimotoroztam a vas­úti töltésre és megittam a magam­mal hozott 4 deci whiskyt. A nagy melegben elaludtam a sínekhez kö­zeli bozótban. A vonatok egyre- másra robogtak el mellettem, de úgy húztam a lóbőrt, hogy ebből semmit nem észleltem. Ha valaki ar­ra jár, még a motoromat is nyugod­tan elvihette volna, ama sem reagál­tam volna. Hirtelen fölriadtam. Azt sem tudtam, hol vagyok. Kis idő el­telt, amíg derengeni kezdett, miért is jöttem. Már majdnem megint a halasztás mellett döntöttem, mert féltem, bezár a bolt, mire bejutok a faluba. Gondoltam, megnézem. Rá­ültem a verdára, és rettenetesbe kapcsoltam. A szél kissé felfrissített. Nem foglalkoztam azzal, van-e rendőr a közelben. Melegében le­pattantam a motorról, a sisakot a já­ró masinán hagytam és bementem az OTP-be. Előtte a gitárt üzemké­pes állapotba helyeztem. Egyből a tárgyra tértem és áüendültem a pul­ton. Persze azonnal elvettem a biz­tonsági őr pisztolyát. Ment minden. Két- három ember tartózkodott a bankban. Csórikáim betojtak, mert azonnal hasra vágták magukat. Ahogy a főpénztárhoz értem, lát­tam, hogy épp zárják a time-boxot. A rohadt életbe.- Kinyitni a tetű páncélt vagy le­lövök mindenkit! - ordítottam. De épp, hogy ki nem nevettek. Nagyon látszhatott rajtam a pia. Kezdtem begurulni. Hiába fenyegetőztem, a falusi libák bírták a szidást. Tehetet­len dühömben belelőttem az egyik időzáras páncél dobozába. Ha pon­tosan célzok és eltalálom, az egyik rugószerkezetet talán kinyílik. Vi­szont örvendtem, hogy egyáltalán meg tudok állni a lábamon. Talán ha ketten vagyunk és több az idő, akkor még lett volna esély. így azonban túlságosan nagy volt a ve­szély. A fiókokban azért találtam némi kézpénzt. Nem sokat. Néhol még a koldusnak is többet adnak. Cirka kétszázezret hozhattam el. Ennyit sikerült zsebrevágnom. Hagytam az egészet, csak még a személyzetet megreguláztam. Meg­ígértem nekik, ha utánam leskelőd­nek, egy ólommal lehetnek gazda­gabbak. Ezért aztán kussoltak. Akadt ebben az ügyben tanulság. A legfontosabb: piásan ne menj ban­kot rabolni, mert részeg rablót nem vesznek komolyan. A zsaruk tanultak addigi hibá­ikból, a vecsési balhét már nem verték nagy dobra. Talán az egyik újságban jelent meg egy nyúl­farknyi cikk, hogy valaki járt a vecsési OTP-ben. Szent meggyő­ződésem, tudták, hogy én vol­tam. Ha azonban ezt a balhét is nagydobra verik, újból rajtuk ne­vet mindenki. A negatív reklám akkor már nekik sem hiányzott. Kaptak enélkül is eleget a sajtó­tól. Gondolták: ha csendben ma­radnak, jobban járnak. így még­sem akkora a blama. Talán, ha a zsaruk az első perctől őszinték az emberekhez, nem fordul el tőlük a közvélemény. De ahogy a szö­kést kezelték és taglalták, ahogy etették az embereket, még az ad­dig meglévő szimpátia is hamar elpárolgott. Őszintén megmon­dom, én a zsaruk kétszínűsé-g- ének köszönhetem a népszerűsé­gemet. Amit ugyanis tettem, az egyértelmű. Súlyos bűncselek­ményt követtem el, de az erő­szaknak a legcsekélyebb jelét sem adtam. Ezzel magyarázom az emberek szimpátiáját. Bár­mennyire is rendőrellenes a han­gulat, nem a gengsztert hívják se­gítségül, hanem a rendőrt. Egy idő után nekem is az agyamra ment a sajtó. Idegesített, amit a média produkált. Internetes hon­lap, reklámfilm... ennyire baj len­ne az emberek ítélőképességével? Hogyan gondolhatta bárki egy bankrablóról, hogy reklámban is szerepelhet? Úgy láttam, egyesek megpróbáltak hasznot húzni az ismertségemből. Pedig engem kurvára zavart ez az egész sztrákultusz. Minden harmadik ember sztárnak képzeli magát. Gondolok a beszédhibás tv-s sze­mélyiségekre, a festett hajú, mű­anyag, tili-toli együtteseibe, so­rolhatnám... Szerintem a sztár és a sztárocska között óriási különb­ség van. Az én szememben Elvis Presley vagy a Máté Péter-kalibp- rű ember a sztár, vagy mondjuk a "száz" oktávú Zámbó Jimmy. De még ő is bokorugró az említettek­hez képest, pedig ma ő a legnép­szerűbb magyar zenész. Vagy ott van a Manhattan együttes. Ok Jé­zus földi helytartójának képzelik magukat, mert eladtak ötvenezer lemezt! Komolyan mondom, megáll az ész. Ezzel nem az együtteseket bántom, hanem a „sztáripart” kritizálom, illetve azokat, akik ebből hasznot húz­nak. Lényegében ez indult be ve­lem kapcsolatban is, egyszerűen kereskedelmi cikk lettem, pedig én nem érzem magam sztárnak. Az én szakmámban a legna­gyobb Ronald Biggs. A gyengéb­bek kedvéért: ő és társai hajtot­ták végre az évszázad nagy angli­ai postarablását. Ez a Biggs egye­dül "megmalmozta" a világ talán legjobb rendőrségét, a Scotland Yard-ot, és két év után lelépett. A mai napig szabad emberként éli napjait. Az ugyanis édeskevés, ha összehozunk egy oltári nagy balhét, elviszünk egy vagon pénzt, később azonban rács mö­gé dugnak. Ez esetben az illető csak balfácán, hetedrangú senki. A média mégis sztárol ilyen negatív figurákat is. Nézzük a tá­voli múltból Rózsa Sándort, Sobri Jóskát, Angyal Bandit. Ezek az urak is gazemberek, köztörvényes bűnözők voltak, mint a mai gengszterek. Azzal a különbséggel, hogy ok állítólag csak gazdagokat raboltak ki. Eb­ben az állításban sántít valami. Mégpedig az, hogy akkoriban csak a földesuraktól, a grófoktól, és a báróktól lophattak, rabolhat­tak. A szegény embernek egye­düli értéke csak az élete volt. Ra­bolni pedig csak onnan lehet, ahonnan van mit elvinni. Ezért is sántít a legenda, no meg ha jól tudom, Rózsa Sándor a szamosújvári börtönben fejezte be földi pályafutását. így semmi­képp nem lehettek a mai értelem­ben sztárok. Akivel a csendőr go­lyója, vagy az akasztófa kötele végez, esetleg börtönben aszaló- dik, az nem más, mint az élet vesztese. Bármilyen legenda is övezi. Az embereknek mindig szükségük volt és van kitalált személyekre, akik bátorságuk­kal, vakmerőségükkel borsot tör­nek a hatóság orra alá. Ez nem azt jeleni, hogy én valaha is Ró­zsa Sándor nyomába érhetnék, már csak azért sem, mert állító­lag én nem adtam senkinek sem a rabolt pénzből. Ráadásul soha semmilyen eszme nem vezérelt. Azt kevesen tudják, és soha a bü­dös életben nem is adom meg a zsaruknak azt az örömet, hogy elmondjam, kiknek is juttattam én a rabolt pénzből. Inkább le­gyek szemét, zsugori, szarrágó, mintsem elpofázzam, kiknek, mikor, mennyit adtam. Elégedje­nek meg azzal, hogy engem ha­zavágtak, de hogy mi a valóság, az végképp nem tartozik rájuk. Tény: a szüleimnek egy lyukas garast sem adtam. Túl bonyolult lenne elmondani, miért nem. Történtek olyan dolgok, ame­lyekből nehéz kideríteni, ki volt nagyobb szemét: az apám, vagy az anyám? Ezért a múltra inkább fátylat borítok és azt mondom, spongyát rá. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents