Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-29 / 100. szám

2000. április 30. ★ ARCKÉP ★ 7 Horn Gyulát, az 1994-1998 közötti időszak miniszterelnökét nagyon lehet szeretni és gyűlölni is. Pedig nem ellentmondásos személyiség, csupán az élete van tele ellentmondásokkal. Főleg olyanokkal, amelyekről talán önmaga tehet a legkevés­bé. Mert hogy ki hová születik, milyen körülmények között nő fel, s ez miként hatá­rozza meg önálló életének kezdeti szakaszát, az nem rajtunk múlik. Ám, hogy hová jutunk el, az igen. Ebből a szempontból a ma is gyakran támadott politikus pálya­futása mindenképpen tiszteletre, elismerésre méltó. Hibáival együtt, melyeket or­szágunk valamennyi kormányfője közül egyedül ő ismert el idáig. Lóhústól a gyűlölt osztrigás vacsorákig Horn: Gyakran kerültem örvénybe Ám nem érről, hanem magáról az emberről igyekeztünk most megtudni minél többet. Főleg olyan információkat, melyeket nem olvashattunk a korábban kiadott Cölöpök és a közel­múltban megjelent Azok a ki­lencvenes évek... című máso­dik könyvében sem. Beszélge­tésünknek - terjedelmi okok miatt - csak töredékét tudjuk közreadni.- Sokan tudják már, hogy az ön gyerekkorának talán leg­meghatározóbb élménye az éh­ség volt. Felnőttként viszont helyet foglalhatott a királyok asztalainál is. Olyan ez, mint a mesében. Gondolta volna? H. GY.: - Rólam valóban köztu­dott, hogy a legsötétebb nyo­morban, állandó nélkülözésben nőttem fel. Heten voltunk test­vérek, mert a másodikként szü­letett bátyám korán meghalt. Édesanyánknak csak fiai vol­tak, én negyedik lettem a sor­ban. Amikor apám trógerolha- tott, viszonylag jól ment a so­runk, mert jutott zsíros kenyér meg tej reggelire, meleg étel délben, vasárnap meg néha hús is az asztalra. Ám amikor 1938. december 23-án leégett a ba­rakklakásunk, nemcsak átvitt értelemben került jégre az egész család, hanem a valóság- ban is. fc'iiH - Ekkor volt először élet­veszélyben? H. GY.: - Igen, de nem utoljára. Sráckoromban gyakran kerül­tem örvénybe a Dunán, a Rá­kos-patak és a Csepel-sziget kö­zött. Tudtam, hogy le kell úszni a meder aljáig, s úgy kijönni a vízforgatagból. Egyszer viszont majdnem megfulladtam vala­melyik uszály alatt. Legna­gyobb folyónkat azóta is szere­tem, de elfordítom a fejem, ha uszályt látok. A'üfl - Később, repülései köz­ben sosem volt halálfélelme? H. GY.: - Előfordult. Főleg a Szovjetunióban, a belföldi jára­tokon, de amikor sok éve meg­láttam az Interflug ütött-kopott gépét, ugyancsak kitört rajtam a frász. k’üfl - Egyébként mivel szeret utazni leginkább? H. GY.: - Hivatalos ügyekben nincs beleszólásom ebbe. Ma­gánemberként viszont szívesen autózom, de régi vágyam egy nagy hajóút, amire korábban nem volt pénzem, később pe- dig időm. Mi:H - Térjünk még vissza egy kicsit a gyerekkorához! Vala­hol azt írta, hogy azokban az években egy életre megutálta a puliszkát, a máiét és a marme- ládét. De mit szeret? H. GY.: - Leginkább a magya­ros ételeket. A jó pörköltöt nokedlivel, s kedvelem a gu­lyást is.- Diplomataként, majd külügyminiszterként ilyet alig­ha kapott a munkaebédeken. H. GY.: - De nem ám! Azért ha­zudnék. ha azt mondanám, hogy nem Ízlettek az ezüsttál­cán felszolgált különlegessé­gek, köztük az osztriga is. An­nak ellenére, hogy vallom: az emberek elleni merénylettel fel­érő többórás értekezleteknél csak a díszvacsorák rendezése minősül galádabb tettnek. Mindkettőt szívből gyűlölöm. |2l£9 - A nőket viszont szereti. H. GY.: - Nem tagadom. Mert a ;n férfi az, aki nem?- Igaz, hogy az ön életé­ben olyasvalaki volt az első, aki kuriózumnak számít? H. GY.: - Jaj,*de szépen körülírta! Nincs okom szégyellni, hogy hajda­ni munkatársaim egy falábú utcalány karjai­ba löktek a Conti utcá­ban, mert addig nem fo­gadtak be maguk közé, amíg át nem estem a tűz­keresztségen.- Nekik köszönhető­en tehát szexuális tapaszta­latokkal is felvértezve indul­hatott tanulni a Szovjetunió­ba a háború után. H. GY.: - Azt azért sietve hoz­záteszem, hogy nem ilyen jel­legű képzésre küldtek. B31- Tudjuk. De bizonyára nem csak a lexikális tudását gyarapította ott. H. GY.: - Na jó. Ha már ennyire kíváncsi, elmondom, hogy volt ott Tamara nevű barátnőm is, akinek a férje egy távoli telepen szolgált. Egyszer, amikor hazajött, valaki meg­súgta neki kapcsolatunkat, s ő részegen le akart lőni. Kedve­zőbb helyzetbe kerültem Aszt- rahánban, ahol államvizsga előtt üzemi gyakorlaton vet­tünk részt egy évfolyamtársam­mal. Az irodán dolgozó sok hölgy mindegyike örült, amikor a két külföldi fiú hazakísérte őket. Bár ott akkor egy-egy szo­bában több generáció is lakott, azért gyakran előfordult, hogy túljutottunk a bejárati ajtón... Mtü - Közismert politikussá válása után is kapott egyértel­mű ajánlatokat? H. GY.: - Előfordult. Őszintén megmondom, hogy ha néha ne­héz szívvel is, de diplomatiku­san mindig kitértem. Egyszer Etiópiában egy orvos — figyel­mes házigazdaként, az ottani szokások szerint - bennszülött feleségét is felajánlotta, de én csak beszélgettem a hölggyel. —|- Társalogni viszont több Névjegy Született Budapesten 1932. július'5-én Felesége: Király Anna - 1956 óta Gyerekei: Anna (44) Gyula (31) Kedvenc tánca: a keringő Hobbijai: futás, úszás, teniszezés Apja az Újpestnek szurkolt, ő a Vasasnak nyelven is tud. Hányon is? H. GY.: - Oroszul, szerbhorvátul, bol­gárul, angolul, de beszélem még macedónok nyelvét is. A németekét vi­szont nem, de sok mindent megértek.- Ön szót tu­dott érteni a világ szá­mos befolyásos embe révei. Me­megígérte, hogy támo­gat valakit, akkor nemcsak a vállát veregette, de ér­demi intézkedé­sekre is utasí- tást adott. Mm - Erre ön­nek is volt több­ször lehetősége. Melyiket bánta H. GY.: - Nem emelnék ki egyet sem. Voltak döntéseim, ame­lyeket ma másként hoznék meg, de utólag már mindenki tud okos lenni. Pályafutásom során inkább az volt a legna­gyobb gondom, hogy sokszor találkoztam köpönyegforgatók­kal. Néha ma is eszembe jutnak például azok, akik egykoron mindent megtettek a Dél-afrikai Köztársasággal való hivatalos kapcsolatok felvétele ellen, az­tán ők lettek a közös vállalatok magyar vezetői. .M m - Lám, máris politizá­lunk, pedig szerettem volna elkerülni. De ha már így esett, megkérdezem, hogy milyen szerep várhat önre 2002 után? H. GY.: Nézze! Én sosem jelentkez­tem egyetlen tiszt­ségre sem. Tisz­tában vagyok azzal, hogy a fiatalítás objektív folya­mat, de vétek valakit elveszíteni csak a kora miatt. Én is hallot­tam többféle variációt a követ­kező választások utáni időszak­kal kapcsolatban, de ezek csak kitalációk. Reálpolitikusként csak a tényekkel számoltam, s számolok ma is. Az már egyér­telműen látszik, hogy a mosta­ni kormány csődöt mondott, de a következő választás még nem történt meg. Úgy látom, hogy van esélyünk a nyerésre, de ga­rancia: nincs. Esia - Másra se nagyon. Ön­ből sem lett klasszikus kom­munista, pedig úgy indult. Vannak, akik abban az érte­lemben Mózeshez hasonlítják, hogy segített kivezetni az or­szágot a Szovjetunió fennható­sága alól a Kánaánnak gon­dolt Európai Unió felé. H. GY.: - Megtisztelő a hason­lat, bár én Mózest másként íté­lem meg, mint a legtöbben. Az biztos, hogy mindenkit a hibái­val és az erényeivel együtt kell minősíteni. Minket, politikuso­kat annak függvényében, hogy mit tettünk az ország érdeké­ben. Én büszke vagyok arra, hogy a rendszerváltást sikerült véráldozatok nélkül végrehajta­nunk. Miniszterelnökként pe­dig mertem kőkemény, népszerűtlen intézkedé­si seket hozni, mert akkor ; * ezt követelte meg a haza. Palásti Péter lyikük gyako r o 1 önre a legna­gyobb ha tást? ÍL ___GYj­T alán Hans- Dietrich Genschert emelném ki elsőként, aki a megbéké­lés elkötele­zett hívejolt mindig. Ő fo­lyamatosan tudott újíta­ni. Kicsit ha­sonlítottunk is abban, hogy mindket­ten képesek voltunk helyze­tet teremteni egy-egy prob­léma megoldá­sára. A leg- kelleme-sebb meglepetés mégis Bili Clinton volt számomra. Nem gondol­tam volna ugyanis, hogy az USA elnökeként eny- nyire érzékeny az embe­ri problémák iránt. Ő ha Különleges pillanatok 1. Willy Brandtnak 1978-ban el­énekelte az Akácos út című magyar nótát. 2. Kenyában farkasszemet nézett egy gorillacsapattal. 3. A piramisok tövénél cipőjével két régi pénzdarabot ásott ki a homokból, ma is őrzi azokat. 4. Bejrútban a harcok szünetében teni­szezett a magyar nagykövettel. 5. D. Maurice R. Henessey olyan ritka konyakkal ajándékozta meg, amit egy kézzel készített kristálypalackba töltöt­tek Cognac városában a XIX. sz. elején. Ma is őrzi, mert hasonló ajándékban csak II. Erzsébet angol királynő, Clinton, Jelcin és Chirac részesült. Úgy tervezi, hogy 70. születésnapján bontja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents