Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-29 / 100. szám
1 Somogyiak a tiszai gátakoni Hat falut óvtak a nemzetőrök A tiszai árvízi területen töltötte a húsvétot a somogyi nemzetőrök egy csoportja. A kiskörei vízi erőmű külső, veszélyeztetett létesítményeinek 24 órás felügyeletét látta el. Bár a feladatra tizenketten vállalkoztak, csak kilenc önkéntesnek tudtak biztosítani Kiskörén, ahová Báli Attila nemzetőr ezredes és Szalontai Endre nemzetőr őrnagy vezetésével utaztak. Az erőmű stratégiai fontosságú építményei mellett egy nyolc kiloméEbből a házból mindössze egy fotel maradt... - a tetőt somogyi tűzoltók bontják. |aj Ditdti M nyei teres gátszakasz közbiztonsági felügyeletét kapták a somogyiak. A csütörtökön hazaérkezett csoport tagjai a zsilipek és gátak őrzésében vettek részt. Ezek megrongálása esetén hat falu és Karcag városa is elpusztulhatott volna. Az érintett megyék éppen ezért rendőröket vezényeltek a területre. Nemzetőrök csak Somogyból mentek. Szalontai Endre tapasztalatai szerint nem volt pánik a gátakon, ellenben az összefogás példaértékű. A kilencfős csoport tagjai számárá addig is-' meretlen volt a Kiskörén eléjük táruló látvány - a 15 méter magasságú vízszint, az elöntött kemping, az ár mérhetetlen rombolása. Abban a helyzetben minden centiméternek jelentősége volt, azért is figyelték olyan aggódva a gát tetejéből kilátszó 40 centiméteres szabad részt. A védett érték szinte felbecsülhetetlen, ám őrzésüknek kézzel fogható eredménye is volt: mintegy mellékesen betörőt fogtak. Tűzoltók az árral szemben, omló partokon Életveszélyes házak, újra meg újra átszakadó gátak, hajnaltól napestig dolgozó falubeliek. A töltésoldal még ép területén lánctalpások, a levegőben helikopterek - minden eshetőségre készen. Szinte hihetetlen, de ezeket a szörnyűségeket is meg lehet szokni tíz nap alatt. Ennyi időt töltöttek el szinte megállás nélküli munkával a kaposvári önkéntes tűzoltók a Tisza árterén. Két héttel ezelőtt, egy vasárnap délután érkezett a segítségkérő telefonhívás a Kaposvári Önkéntes Tűzoltó és Életmentő Egyesülethez. A „KÖTÉL” tagok nem haboztak sokat, azonnal összepakolták a legszükségesebb mentőfelszereléseket és útnak indultak Tószegre. Bodó László, - aki civil-, ben programozó - így emlékszik a mentőakció első két napjára: „Tavaly már részt vettünk az akkori árvíz okozta károk helyreállításában, de a mostani helyzet minden elképzelésünknél kilátástalanabb képet mutatott. A falvakat elöntötte az ár, a gátak rendre átszakadtak. Mindenhol félig összedőlt házak és kétségbeesett emberek”. Speciális feladatuk ezúttal egy búvármunka volt Tószegen. A vízben álló templom alagsorában, négy méteres vízmélységben kellett felkutatni és eltorlaszolni egy aknát, amely kitartó kísérletezés árán sikerült is a három búvárból álló csapat tagjainak. Két nap múlva visszautaztak Kaposvárra, hogy csakhamar egy nagy teljesítményű fecskendővel felszerelt tűzoltóautóval és 13 tagú mentőbrigáddal térjenek vissza. Tiszavárkony, Tiszajenő és Vezseny ekkora már vízifalvakká váltak, a gátakon éppúgy találkoztak 14 éves fiúval, mint 79 éves nyugdíjassal. Szinte alvás nélkül dolgoztak, de néha kilátástalannak tűnt a küzdelem az árral: hol itt, hol ott ragadták el a hullámok a homokzsákokkal megerősített gátat. A somogyi csapat tagjai között akadt orvos, gépész, ipari alpinista és számítógépes szakember is. Ami közös bennük: mindannyian képzett életmentők. Ez persze nem zárja ki az életveszélyes helyzetekben a szerencse szerepét. A brigád vezetőjének fejében is többször megfordult a gondolat: talán túl messzire mentek az elemekkel való hadakozásban. Bevallja: kétszer félt igazán. Először az ingadozó gáton érték őket meleg pillanatok, amikor a homokzsákokat szállító helikopter és a közeli lánctalpas tűnt csak menekülési lehetőségnek a lábuk alatt mozgó mesterséges töltésről. Szerencsére a gát kibírta a hatalmas erejű víznyomást. Másodszor egy bontásra ítélt ház mentési munkálatai közben szakadt le a tetőzet. Mivel a döntő pillanatban éppen az előtérben tartózkodtak, sikerült időben kimenekülniük. Ezektől az esetektől eltekintve csak a testi fáradtságot és még inkább a lelki terhet volt nehéz elviselniük. Ha kitelepítési parancsot kaptak, akkor az életveszélyessé nyilvánított otthonokból kellett elköltöztetniük a házak lakóit. Ez néha nem sikerült, mert néhányan a kitartó rábeszélés ellenére sem voltak hajlandók kiköltözni, így saját felelősségükre maradtak az épületekben. A legszomorúbb történet talán azé a családé, akiknek a tavalyi árvíz már egyszer tönkretette az otthonukat. Egy évnyi kemény munkával építették újjá, hogy most ismét a Tisza martaléka legyen... A különleges feladatokban nem szenvedtek hiányt a somogyi gárda tagjai. Legtöbbször az életveszélyessé nyilvánított, víz alatt álló házak alatt lévő víz- és gázcsapokat kellett elzárniuk az épület összeomlása előtt. Ezt nehezítette, hogy nemegyszer 60 négyzetcentiméteres aknacsatornába voltak kénytelenek lemerülni a 2-3 méteres vízmélységbe. Ráadásul a csapokat csak fejjel lefelé állva tudták elzárni a búvárok. Szokatlan feladatot rótt a csapatra annak az 56 szarvasmarhának a kimentése is, amelyeknek gondozása a későbbiekben rájuk hárult. Mindezek mellett az elázott alapú házak lebontása volt a legnehezebb feladat, és nem elsősorban fizikailag. Izményi Éva-Takács Zoltán I I I I I I I I I I I I I Segítő kezet a bűn örvényében Sokan úgy tartják: pártfogoltjaim afféle romlott fiatalok, bűnözők. Pedig gyakran nem így van. Még a csecsemőgyilkos leányanyában vagy a többszörös tolvajban is van jóság. Ezt kell bennük megtalálnom. Szeretnem kell őket ahhoz, hogy segíthessek a helyes út megtalálásában - mondta Gaál Tiborné, a megyei gyámhivatal hivatásos pártfogója. A megyében mintegy 250 olyan fiatalkorú él, akit a bíróság pártfogói felügyelet alá rendelt. Egy részük börtönből szabadult, mások egy felfüggesztett büntetés kapcsán kerültek felügyelet alá. Gaál Tiborné 24 éve hivatásos pártfogó, s jelenleg 45 védence van.- Nem afféle „hivatalos közeg” vagyok, inkább pedagógus, sőt gyakran pótanya. Ez utóbbi időnként nehéz helyzetbe is hoz. A 17 éves Józsi garázdaság és lopás miatt, visszaesőként került a fiatalkorúak tököli börtönébe. Többször meglátogattam, és leveleztünk is. Mikor szabadult, azt mondta, olyan szép levelet még soha nem kapott, mint tőlem. Megkérdeztem : mi volt benne olyan szép? A végén az - válaszolta -, hogy várlak haza... Később már egyszerűen úgy gondolta, hogy én lehetek az ő anyukája. El kellett magyaráznom, hogy van édesanyja és hogy nekem is vannak saját gyerekeim. Én megteszek érted mindent, mondtam, de az anyukád nem lehetek.- A hasonló esetek lelki terheket is rónak a pártfogóra.- Sok álmatlan éjszakát is okoz, mire valamelyiküket biztos révbe juttathatom. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, kevés az, hogy eleget teszek előírt feladataimnak. Több kell: szeretet. Az egyik családjából kiközösített fiatalnak azzal tudtam segíteni, hogy kinyomoztam testvére hollétét, azután vele közösen kerestük meg a megoldást. Egy kislányról, aki lopás miatt került hozzám, kiderült, hogy leszbikus. Ez családi háborút okozott. Arra kértem az apát, ne akarja a lányt erőszakkal otthon tartani. Engedje el, hogy - miközben figyelemmel kísérem a lépéseit - maga döbbenjen rá: tévúton jár. A kislány azóta ismét otthon él, s visszailleszkedett a családba. Az eset arra példa, hogy minél alaposabban sikerül feltárnom a hátteret, az okokat, annál biztosabb a siker.- Miként éri el, hogy a fiatalok a bizalmukba fogadják, hogy megnyíljanak?- Egyiküket, aki még soha nem járt könyvtárban, oda hívtam el magammal, s ott kezdődött egy őszinte beszélgetés. Erre nincs szabály, hiszen minden védencem más személyiség. Ha közhely is, igaz: rossz gyerek nincs, csak rossz nevelés és visszahúzó környezet. Ráadásul úgy tapasztaltam, nincs egyenes arányosság az elkövetett cselekmény súlya és a bűnözői hajlam között: egy kis bolti tolvajban néha több az elvetemültség, mint a lányanyában, aki kétségbeesésében, depressziós állapotban megölte csecsemőjét. Ő például nagyon nehezen nyílt meg, és először csak annyit mondott, nem lesz több párkapcsolata. A későbbi beszélgetések során arról is beszéltem neki, hogy a szerelem az egyik legszebb érzés az ember életében, s ennek semmi köze nincs ahhoz, amit ő átélt. Ebből a- Az esetek mekkora hányadában sikeres a munkája?- Ezt pontosan csak altkor lehetne megmondani, ha ismernénk felnőtt életük további alakulását. Úgy gondolom, az esetek mintegy kétharmadában vehető biztosra, hogy a pártfogolt jó útra tér. Ami a leginkább rontja ezt az_ arányt, hogy Egy csecsemógyilkos lány sem feltétlenül bűnöző" kislányból nem lesz bűnöző. Elgondolkodtatóbb, hogy milyen anya az, aki nem veszi észre, hogy a vele élő lánya előrehaladott terhes. Mennyi figyelmet, útmutatást, segítséget kapott ez a fiatal? Az egyik Kaposvár környéki faluban, egy családlátogatáson az apa azt mondta: ő is pártfogós volt, miért ne lenne a fia is az. Ilyen családi hozzáállásnál persze nehéz segíteni. Az is véglet, mikor az anya arra kért, ne áruljuk el a gyereknek, hogy lejárt a pártfogói felügyelet. Könnyebb a dolga vele, amíg járok hozzájuk. kevés a munkalehetőség, s hogy az ide kerülő fiatalok nagyobb része képzetlen. Nehezen tudok eléjük célt állítani. Nem mondhatom, ha jól viselkedsz, biztosan lesz munkád, lakásod. Azért így is több a siker. A minap egy középkorú férfi szólított meg az utcán. „Nem ismer meg, Edit néni? Pedig mennyit vesződött velem.” Akkor már tudtam: több mint 20 éve lopás miatt került hozzám pártfogói felügyeletre. Bemutatta a családját, elbüszkélkedett a munkában elért eredményeivel. Már elbúcsúztak, mikor még utánam szólt: „Nem találtam meg eddig a szót, amit kerestem: köszönöm.”- A munkájához tartozó családlátogatások talán nem is mindig veszélytelenek.- Soha nem féltem. Előfordult, hogy az egyik pusztánál az erdőben fejszével felfegyverkezve vettek körül a cigányok. A pártfogoltam hozzátartozói. Később kerestem a választ, mit csinálhattam rosszul, hogy ez előfordult. Kiderült, hogy erről a tanyáról pár nappal korábban vittek el gyerekeket állami gondozásba. Ők azonban éjjel visszaszöktek. Ekkor jelentem meg én azzal, hogy a gyermekvédő intézettől jöttem. Azt hitték, azért, hogy ismét elvigyem a gyerekeket. Pár mondat után már leeresztették a fejszét.- Azt mondta, minden fiatalkorú bűne mögött felfedezhető a szülői felelősség. Föltételezem azonban, hogy vannak rendezett családból kikerült bűnel- , követők is.- Valóban. Olykor csak kivagyiság- Iból, a bandához tartozás kivívásáért, *vagy egyszerűen meggondolatlanságból követnek el bűncselekményt olyan fiatalok is, akiknek mindenük megvan. Ilyen a bombariadót okozó névtelen telefonálók egy része is. A lényeg számukra, hogy az adott pillanatban meg merték tenni. Ha azonban az ilyen esetekben is mélyebbre ásunk, gyakran kiderül: az a rendezett családi háttér mégsem volt egészen rendezett. Gaál Tiborné a pályáját népművelőként kezdte Kutason. Ezután került az ifjúságvédelmi területre.- Nem érezte úgy, hogy az élet árnyékos oldalára csöppent?- Nem. Ez persze valóban nehezebb, ám sokkal szebb dolog. Itt olyan embereknek segíthetek, akik rendszerint magukra maradnak a bajban. Olyan fiatalokon, akiknél még van remény, hogy tisztességes emberek lesznek.- Valóban mindig megvan ez a remény?- Ha nem hinném, hogy így van, nem is tudnám csinálni. Bíró Ferenc
