Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-29 / 100. szám

12. oldal - Somogyi Hírlap FIAT A L 0 K 2000.Április 29., Szombat Kacér mosolyok és bájos baklövés Tavasz van, gyönyörű. A lá­nyok szoknyája ilyenkor másképpen libben, s meg- dobbanak a férfiszívek. Fel­vesszük a rózsaszín nap­szemüvegeket, igazítunk egy kicsit az érzékeken, és el­csavarjuk a fejeket. Persze mindig az ellenkező nemét. (A miénket is biztosan te­kergeti már valaki.) De ki hogyan hódítja meg kisze­melt „ áldozatát”? László Anna biztosra megy: ha megtetszik neki egy fiú, meglesi az autója rendszámát, kideríti, ho­va jár szórakozni, melyik kávéhá­zat szereti, és ami a legfontosabb: van-e barátnője?- Ezek után a barátnőimmel egészen véletlenül éppen arra já­runk. S előbb-utóbb kapcsol: jé, ezt a lányt már milyen sokszor lát­tam... Főleg ha még teszek is ar­ról, hogy maradandó élményt nyújtsak. Vidám vagyok, a mellet­te levő asztalhoz terelem a társa­ságot, s ha véletlenül rám néz, rá- mosolygok. Igyekszem a helyze­tet úgy alakítani, hogy érezze: tet­szik nekem. Ha befut a srác a csapdámba, kezdődhet az udvar­lási időszak. Még ha magam is ne­hezen bírom, a kezemet hosszú hetekig nem engedem megfogni. Ha kellek neki, kivárja, míg én nyúlok érte, ha pedig feladja, nem is lehettem számára nagyon fon­tos. Tóth Diána biztos receptje: a Tavasszal nagyobb sikerrel járnak a hódítási kísérletek FOTÓ: TÖRÖK ANETT test vonalát lágyan követő hosszú lenge ruhák. Ezek feltupírozzák a férfiak kíváncsiságát: vajon mit rejthet a lepel? Mindez azért még nem elég a biztos sikerhez. A ruha szemérmességét fűszerezni kell egy-két kacér pillantással.- A legtöbb fiúnak megindul a fantáziája, s valamilyen átlátszó ürüggyel megszólít. Ha rokon­szenves, megadom a telefonszá­momat. A hosszú ruha nem jelent zsákbamacskát. Az, aki kiérde­melte, hogy lehúzhatta rólam a ruhát, még sohasem csalódott. Balogh Klára egyszerűen csak hagyja, hogy megtalálják a srá­cok. Úgy gondolja, nincs annál jobb, ha a férfi küzd a figyelméért.- Ha valaki észrevesz, úgyis megérzed. Ha nekem is tetszik a srác, hagyom küzdeni, ha meg nem, időben jelzek: fújjon vissza­vonulót. Bíró Katalintól távol áll minden női taktika. Számára legegye­nesebb a természetesség.- Vannak fiúk, akik a szolid lá­nyok társaságát keresik. Zavarba ejtő szónoklatokat, a „meghívlak egy moziba, szeretnék vermi ne­ked ajándékot” szöveget egyre többször hallom. Nem szabad ko­molyan venni. Egy fiú bókjának sem szabad bedőlni. Pap Gyula a stílusával hódít: - Mivel nincs negyvenötös kezem és hetvenmillióm, kell a szöveg. Egyszóval: vetítek. Teszem a szé­pet és finom kétértelmű célzáso­kat teszek, számukra persze egy­értelműek: Szívesen lennék a kis­párnád helyében vagy mikor vi­hetnétek el egy trópusi kirándu­lásra? Fehér Andrásnak olykor elkel némi segítség, hogy forró helyzet­ben megszabaduljon gátlásaitól.- Finom jelzéseket adunk. Ha olyan helyen vagyunk, iszom egy kis görcsoldót, és bevetésre indu­lok. Megpróbálom bevetni a macsó-nézést (otthon a tükör előtt már ment), sajnos, néha csak az ázottkutya-tekintet sikerül. Bár olykor néhány hölgy megsajnál és befogad. Horváth János eljátsza az ara­nyosan bénát és esetlent. Erre a legtöbb lány vevő.- Ha elkövetsz néhány bakit, a lány azt gondolja, nyert ügye van. így ő is feloldódik. Vannak azért, akik a rámenősebb pasikat bírják, de az ilyenekkel nem akarok ko­moly kapcsolatot. ANDRICS-KOVÁCS Szarvasokkal üzekedők kalandjai A „szarvasűzők” tagjai jövőre is bravúrra készülnek FOTÓ: TÖRÖK ANETT Mi a közös vonás egy kaposvári szar­vasmarha-tenyésztési oktatóban, egy növénytantanárban, egy ökonómiai tanerőben vagy éppen néhány teen­dő agrármérnökben? Nyilvánvaló, hogy a szarvasűzés olthatatlan szen­vedélye. S hogy nem is csinálják rosszul, arra bizonyság a legutóbbi űzés eredménye. Ha egy versenyen 92 csapat indul, akkor a 6. helyezést elcsípni bravú­ros teljesítmény. A Kaposvár Egye­tem Állattenyésztési Karának telkes futói ezzel az eredménnyel bebizo­nyították: kitartó munkával még a Testnevelési Egyetem sem ellenfe­lük. A tizedik alkalommal megren­dezett „Szarvasűzők” országos egye­temi és főiskolás-váltóversenyen sze­rezték meg a hatodik helyet. Kovács Zoltán Attila, a két tíztagú csapat edzője - miközben szarvasmarha-te­nyésztésből írott doktori disszertáci­óját készítette - úgy gondolta: ideje egy kicsit megmozgatni a lomha egyetemi ifjúságot. Lelkes fiatalokból és kollégákból toborozott csapataival november óta kemény futóedzése­ken készült a bécs-budapesti szuper- maraton előversenyének számító Szarvasűzők 2000 viadalra. Egerből indult a váltó, majd a Bükk-fennsík legszebb részein áthaladva Miskol­con ért célba. A 72 kilométeres távot a szervezők 12 különböző nehézsé­gű szakaszra osztották, így minden csapattag kiválaszthatta a felkészült­ségének leginkább megfelelőt. Az agráros lányok és fiúk két kate­góriában indultak. A diákok a Szar­vasünők, a tanárokkal kiegészített félprofi csapat Szarvasokkal üzeke- dők fantázianévvel próbált szeren­csét. Az előbbiek bravúrosan a hato­dik helyen értek célba a 92 csapatból álló mezőnyben, a tanár-diák vegyes csapat ötödik tett a tíz induló között. A csapatkapitány szerint az elmúlt évek 30. körüli helyezései után épp ideje volt valami látványos ered­ményt, szerezni. A csapatépítés első | évében meglepő ez a siker, és erőt adhat a folytatáshoz. Arról nem is beszélve, hogy a futás nemcsak sport, hanem egyben életszemlélet is. Az agráros futók filozófiája szerint jövőre akár addig űzhetik a Bükk- fennsík láthatatlan szarvasait, míg föl nem jutnak a dobogóra. TAKÁCS ZOLTÁN Maláj (is) Éljen május elseje! Énekszó és dal köszöntse. A párttalan néppel egy az utunk: irány a sörsátor. Gyereknek lufi meg vattacukor, szülőnek sör virslivel. Aztán a nosztalgia. Nem tehet megúszni. Az óvodában készített piros-fehér-zöld vagy csak piros zász­lók technokolszaga. A suliban tűző napon gyakorolt díszmene­telés matekóra helyett - ájulásig. Májusfaállítás malájrészegen Giziék kertjében. Aztán a táblalengetések a brigáddal a dísztri­bün előtt. Az esti bál a munkatársakkal a sör-virsli verseny ün­nepelt győzteseként. Ezek a munka ünnepének emlékszilánkjai. Mindenkinek ugyanaz a kaleidoszkóp. Jaj, de kár, hogy elmúlt; kár, hogy vége. De mit vesztettünk el? A hangulatot? A teljes ellazulás képességét? Lehet, hogy azt is. Mára a fél ország vállalkozóvá tett. Pörögnek, akár a homokóra szemcséi. Nincs szabadnap, ünnepnap, pihi. De a lakosság je­lentős része munka nélkül. Ők a jelenbe helyezett múltban a munkanélküliek transzparensei alatt vonulnának? Kissé morbid feltételezés. Ünnepelje hát a munkát az, akinek van. Ha ráér. TAKÁCS ZOLTÁN Túlélték a mecseki terepet Először két éve kísérelték meg a magyar ag­rárfőiskolások és -egyetemis­ták, hogy túl­élési versenyen mérjék össze kitartásukat és tájékozódási képességüket. Azt a viadalt a PATE-ÁTK csa­pata nyerte. Az idén ők szer­vezték a túlélé­si versenyt. A magyar agrár felsőoktatás túl- élőtúráinak (MATT) kétéves múltja van. Az el­ső rendezvényen 30 csapat 120 tag­ja tette próbára áll AlrénpccíaíSt Bálint Anaelika és Merész Áron fotó török anett nyújtó, irodalmi, történelmi, tér­képismereti, gomba- és növényfelismerési feladatok mel­lett íjászatból is próbáztak azok, akik megtelték a jelzőpontokat. A versenyt az ötvenkét négytagú csapatból huszonnégy fejezte be, a többiek feladták az egyre re­ménytelenebbnek látszó küzdel­met. A győztesek végül is a „Szar­vasi Kőkemények” tettek, egy ponttal megelőzve az állatorvosi egyetem „Kélyes-Borz-alom” ne­vezetű válogatott társaságát. Azért a kaposváriak is kitettek magukért: hét csapatukból négy célba érkezett, s a „Kóválygók” a gyorsasági versenyben 3. helye­zést értek el. A szervezők szerint a kitűnő színvonalú versenyt kö­vető éjszakán egyik résztvevő sem panaszkodott álmatlanság­ra... A győztesek valószínűleg a fődíjként felajánlott vadvízi eve­zésről álmodtak. TAKÁCS ZOLTÁN Akkor egy tájoló és térkép segítségével a kaposvá­ri agráros hallgatók tájékozódtak a legjobban az ismeretlen tere­pen, s a felkutatott pontokon iro­dalmi, történelmi, földrajzi kér­désekre válaszoltak. Azóta két versenyt is rendeztek, a IV. MATT szervezése pedig két ka­posvári egyetemistára, Bodnár Gergely V. évfolyamos agrármér­nök szakos és Merész Aron III. évfolyamos agrármérnök-tanári szakos hallgatóra várt. Társuk, Bálint Angelika segített a pécsvá- radi viadal értékelésében. A kaposvári egyetemisták a ke­let-mecseki tájvédelmi körzetet tartották megfelelő nehézségű te­repnek, s az indulókra mintegy 60 kilométeres táv várt. Húsz óra alatt a több mint 200 tagot szám­láló mezőnynek nyolc állomást és 14 fakultatív pontot keltett fel­kutatni, míg leküzdötte a 2-3000 méteres szintkülönbséget. Az ál­lomásokon logikai, elsősegély­A csokis croissant volt a kedvenc Nantes-ban jártak a tanítójelöltek Majdnem fejből tudják a bor­készítés lépéseit. Sőt azt is, milyen az, ha alulról esik az eső. Két tanítóképző főiskolás, Pellion Ágnes és Kari Zsuzsan­na három hónapot töltött a francia Nantes-ban. A két negyedéves, francia műveltség- területes főiskolás nemcsak tanár­képző főiskola és a bölcsészkar óráin vett részt, hanem tanított is az általá­nos iskolában. - Egészen más a fran­cia iskola; a gyerekek minden gátlás és félelem nélkül tanulnak. A fegye­lem pedig magától értetődő - mondta Pellion Agnes és Kari Zsuzsanna. - Olyan osztályban tanítottunk, ahol a harmadik-negyedikesek együtt ta­nultak. Míg a tanító az egyik osztál­lyal foglalkozott, elhúzta a térelvá­lasztóként is használt táblát. A má­sik osztályban pedig egy tanuló adta ki a feladatokat, s az osztálytársai hallgattak rá. A szerda ott tanítási szünet, ám szombat délig oktatnak. Sokszor, szinte minden héten van ki­rándulás. Érdekes, hogy az óvoda és az iskola között van egy úgynevezett előkészítő év, ennek végére a gyere­kek megtanulják leírni a nevüket s el­végeznek néhány egyszerűbb szám­tani műveletet. A mozgássérültek együtt tanulnak egészséges osztály­társaikkal. Már kiskoruk óta úgy ne­velik őket, hogy fogadják el a mássá­got. Három hónap alatt Ágnes és Zsu­zsa megismerte a Nantes környékét. Többször ellátogattak a híres borvi­dékre, s megismerkedtek a finom francia borok készítésének rejtelmei­vel is. Harminckilométeres túrát tet­tek a Loire mentén, meglátogatták Luise De Funés kastélyát... S mi volt igazán emlékezetes? A finom, francia péksütemények, a csokis croissant; emiatt szinte állandó fogyókúrára kényszerültek, s természetesen az „érdekes illatú” sajtok. A szállásuk üvegfala, ami előtt sokáig nem mer­tek levetkőzni, pedig előtte egy nép- telen terület volt, és a heti rendsze­rességgel befutó óceáni szélvihar. Mi­kor az első jött, megértették, miért hord minden francia inkább esőkö­penyt, mint esernyőt. Viharban az eső a legkülönbözőbb irányból érte őket: oldalról, szemből, sőt a szél mi­att alulról is...- Rengeteg tapasztalatot gyűjtöt­tünk. Sokkal könnyebben beszélünk franciául, a szakdolgozatunkhoz is csak ott szereztünk irodalmat. Ha gondunk volt, az itthoniak segítettek, különösen a tanszékvezetőnk,dr. Horváth Gyuláné. Ha tehetnénk, újra visszamennénk. ANDRICS Pellion Agnes, dr. Horváth Gyuláné és Kari Zsuzsanna FOTÓKÖRÖK ANETT

Next

/
Thumbnails
Contents