Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-27 / 98. szám

8. oldal - Somogyi Hírlap N Y U D I J A S 0 K 2000.Április 27., Csütörtök k Virágváros lesz Lengyeltóti Húszezerszer meggömyedni, gugolni, lehajolni nem kismiska, és ha ezt öre­gek teszik, akkor meg főleg le a kalap­pal. Már pedig a lengyeltóti nyugdíja­sok erre vállalkoztak. Húszezer egy­nyári virág - petunia, begónia, gazá- nia, lobélia, a méltatlanul büdöskének hívott sárga bársonyka, kakastarély és ki tudja még mi mindenféle növény - palántáját vásárolta meg az önkor­mányzat. Nem fukarkodott a helyi ma­gisztrátus - tudtuk meg Papszt Lajos polgármestertől -, hétszázezer forintot költött erre a város. Húszezer virágpalánta elültetése nemcsak egy nyugdíjas egyesületnek, de egy jól szervezett cégnek is nagy feladat, összehangolt munkát igényel. Az idősek kertészkedő csapatait Szentgyörgyi Gyulámé, az egyesület tit­kára irányítja, gondoskodik szerszá­mokról, öntözővízről, mindenről, ami ilyenkor kell. Már napok óta kertész­kednek a közterületeken, az utak men­tén a tóti öregek, hogy szebb, embe­ribb, barátságosabb legyen a városuk. _______j___________________■ Az elültetett palántákat később locsolni, gyomlálni kell, éves feladat ez a nyugdíjasoknak fotós horváth Mónika A néma gyilkos legyőzhető Sok egyéb betegség mellett az idősek nagy része vérnyomás-gondokkal is küszködik. Természetes folyamat ez, vagy a szülőktől örökölt adottságaink, esetleg fiatalkori életmódunk hozza ezt magával? - dr. Nyárádi Attila bel­gyógyász kardiológus főorvostól kér­tünk a jelenségre magyarázatot.- A kor előrehaladtával, ahogy a szervezet öregszik, az érrendszer is bizonyos változá­sokon megy át, az érfal szerkezete megvál­tozik, ezt genetikai és életmódbeli tényezők erősíthetik vagy gyengíthetik - mondta a kardiológus főorvos. - A teljesen egészsé­ges szervezet esetében is merevebbé válik az érrendszer, emelkedik a vérnyomás. Ma már nem tartható az az évtizedekkel ezelőt­ti tézis, hogy normális az a vérnyomás, ha az életéveink számához teszünk százat, te­hát egy 70 éves ember 170-es felső értéke elfogadhatónak mondható. Minden korban egyértelműen a 140-es felső, és 85-90 hi­ganymilliméteres alsó érték nevezhető nor­málisnak.- Ha ennél több, akkor be­szélünk betegségről?- Önmagában a magas vér­nyomás betegség egy ideig, a következmények megjelenésé­ig észrevétlen marad. Véletle­nül, egy szűrővizsgálat, vagy rosszullét kapcsán derülhet ki, az esetek többségében hátrá­nyos tünetet, panaszt egy bizonyos életko­rig nem okoz. A szervezet érrendszere elhá­rító reflexkészséggel rendelkezik és az agyi vérkeringés védett a vérnyomás ingadozá­sának káros hatásai alól. A magasat lecsök­kenti, az alacsony értéket a szükséges, ideá­lis szintre emeli. Azonban a fiatal korban már meglevő, vagy az idősebb korban ki­alakuló és külön hangsúlyozom, nem ke­zelt magas vérnyomás az agyi szabályozó rendszert kikezdi, tönkreteszi, és így fordul­hat elő, hogy a szerve­zet érrendszerének 200-as vérnyomása az agyban is annyi lesz, ez vezethet agyvérzés­hez, tragédiákhoz.- Tegyük fel, és ez bizonyára így is van, hogy az emberek több­sége törődik magával. Mégis vannak, akik nem fordulnak orvos­hoz, mert fájdalmat, különösebb gondot egy darabig nem okoz.- Nem véletlenül nevezik néma gyilkos­nak a magas vérnyomást, mert alattomos, és az idő előrehaladtával következetes ron­csoló munkát végez különböző szervek­ben, rontja a szem ereinek állapotát, gyen­gül a látás, az agyban katasztrófát előidéz­hető degeneratív elváltozásokat hozhat lét­re. A nagyvérköri magas vérnyomás meg­terheli a szív bal kamráját, aminek követ­keztében a kamra fala megvastagszik, és súlyos koszorúér- és egyéb rendellenessé­gek jelentkeznek. Hat a vese érrendszerére is, s ez az elváltozás tovább emeli az amúgy is kórosan magas vérnyomást. Vizeletprob­lémák jelentkeznek, megváltozik a beteg bőrszíne, étvágya, a vese és a szervezet összehangolt működése - néha visszafordít­hatatlanul -, és amikor végül kétségbeeset­ten orvoshoz fordul, kiderül, hogy a bajok gyökere az alapvetően kezelhető, gyógyít­ható magas vérnyomás. Köszönhetően a magas szintű háziorvosi ellátásnak, ilyen esetek már ritkán fordulnak elő, mert általá­ban sikerül a beteggel megértetni, hogy a magas vérnyomás kezelésével megelőzhető a súlyos következmények sora. A prevenci­ós szemlélet eredménye ez, de szükséges, hogy minden emberben - ha beteg, ha egészséges - meg legyen az egészségvédő együttműködési készség.- Szerencsés ember az, akinek alacsony a vérnyomása?- Azt mondják az amerikaiak, annál hosszabb életű egy ember, minél alacso­nyabb a vérnyomása, de ezt azért bizonyos fenntartással kell fogadnunk. A 100-as érték is alkalmas arra, hogy a szervezetet kiszol­gálja. Az agy, mint az előzőekben szó volt róla, ezt is a kívánt szintre emeli. Amiért mégis aggályomat fejezem ki és nem ideali­zálom az alacsony vérnyomást: egy magas szintet nem szabad drasztikusan kezelni és 100-asra levinni, mert ezzel többet ártunk, mint használunk.- Kaphatnánk végül néhány általánosan használható tanácsot?- A magas vérnyomás kezelése, karban­tartása nem csupán a tabletták beszedésé­ből áll. Sokszor elmodjuk, de talán nem elégszer, az életmódunkkal is védekezhe­tünk a néma gyilkos ellen. A só- és zsír­szegény ételek csökkentik az érelmeszese­dés előrehaladását, az élvezeti szerek fo­gyasztásakor - alkoholra és édességre gon­dolok leginkább - mértékletességet tart­sunk. Autogén tréninggel csökkentsük az elkerülhetetlen stresszek hatását, amire nincs befolyásunk, azon kár idegeskedni. És nagyon fontos a mozgás. Korunk szinte legnagyobb problémája ez. Autóval, autó­busszal közlekedünk, sok időt töltünk a té­vé előtt ülve, a bőséges táplálékkal bevitt kalóriát nem hasznosítja a szervezet, túlsú­lyosak leszünk. Mozogjunk, éljünk mérték­letesen, és akkor a vémyomásszabályozó gyógyszerek mennyisége is csökkenthető. A rosszullétnek, rossz közérzetnek gyakran okozója a vérnyomás hirtelen megváltozása, ezt érdemes azonnal ellenőrizni. Idős hozzátartozónk névnapjá­ra, születésnapjára hasznos ajándék lehet tehát a vérnyomásmérő. Kirándulunk... A nyugdíjasoknak a kerti munkák és a kirándulások időszakát jelenti a tavasz, és hétről hétre örömmel adunk hírt arról, hogy az ország mely tájain jártak a somogyi klubok tagjai. Gyakori úticél volt eddig Opusztaszer, idén inkább a Parlamentbe men­nek, ezer éves Szent Koronánk előtt tisztelegnek, nemzetmeg­tartó erőnk a történelem, dicső múltunkból van mire emlékez­ni, ezért kellenek ezek az utak. Fontos az egészség is, gyógyfür­dőkbe utaznak olykor lubickolni, reumát, csúzt, isiászt, gerinc­fájdalmat, más nyavalyát orvosolni. Az öregek csak táncikálnak, kirándulgatnak, mégis mindig sír a szájuk - halljuk sokszor az igaztalan, megalapozatlan vá­dakat. Akik ezt hangoztatják, nem voltak még egy úton az idő­sekkel. Nem látták, hogyan segítik, támogatják, szeretettel ve­szik körül bottal közlekedő társukat, nem látták azt az örömet, amit az unokának vásárolt ajándék okoz. Már hónapokkal előre készülnek a látnivalókra, a klub, az egyesület egy két tagja búj­ja az útikönyveket, ismertetőket, kutatják a felkeresendő táj ne­vezettességeit, történelmét, földrajzát, híres szülötteinek életét, munkásságát. A busz, vagy a vonatjegy költségébe, a kedvez­ményes belépőjegyekbe és legfeljebb egy ebéd vagy vacsora árába kerül a kirándulás, haszna ezen a szervezőknek nincs, és gyakran segít az önkormányzat is, mert a hozzájárulás többszö­rösét éri az a munka, amit a nyugdíjsok a településükért tesz­nek. Egy Pest megyei falu nyugdíjasaival beszélgettem a napok­ban a kaposvári Fő utcán. Már télen elkezdik nélkülözhető pár száz forintjaikat befizetni az egyesület pénztárába - mint régen a tüzelőutalványra -, s ezekből a havi betétekből apránként ösz- szerakják a kirándulások alapját. Követhető példa lehet ez ná­lunk is. Egy házaspár mesélte nemrég - a férj vasutas, az asz- szony ápolónő volt míg nyugdíjba nem mentek, a kis hétvégi telken töltötték a szabadságukat minden évben, hogy ne a pia­con kelljen megvenni a kruplit, a zöldséget. Ezek a kirándulá­sok, a világlátás - ha öregen is - szemernyi kárpótlást adnak a megszenvedett életért. Szép utakat, gazdag élményeket, somogyi nyugdíjasok! Hírek TAVASZI GYŰJTÉS. Néhány éve lapunkból értesültek a földvári nyugdíjasok az igali speciális iskola nehéz helyzetéről, és gyűjtést indítottak segítésükre. Azóta rendszeresen tartanak karitatív akció­kat, az ideit ma és holnap. A földváriak önzetlenségét dicséri, hogy az adományokból a környező települések rászorulóinak is jut. LOCSOLÓK. Az öregek ragaszkodnak a régi szép szokásokhoz, és tisztelik a hölgyeket, ezt bizonyítják a megye klubjaiból érkezett húsvéti hírek is, szinte mindenhol tartottak, vagy ezen a hét végén tartanak locsolóbálokat, találkozókat. Képünk Kaposváron, a Liget­otthonban tartott húsvéti Ünnepen készült. Fotó: Török Anett EMLÉKEZÉS PÁKOZDON. A kaposvári egyesület május 10-én, a világháború befejezésének évfordulóján koszorút helyez el a pákoz- di emlékműnél. A székesfehérvári és táci látogatással összekapcsolt kirándulásra, korlátozott számban jelentkezést még elfogadnak. FOGADÓNAPOK. A nyugdíjbiztosítási igazgatóság és az egész­ségbiztosítási pénztár munkatársai májusban az alábbi rend szerint tartják vidéki fogadónapjaikat: 2-án 8-tól 16 óráig Siófokon, 3-án 8- tól 16 óráig Nagyatádon, 4-én 8-tól 16 óráig Csurgón, 5-én 8-tól 13.30 óráig Barcson, 8-án 8-tól 16 óráig Marcaliban, 10-én 8-tól 12 óráig Tabon, délután 13 órától 16 óráig Balatonföldváron. AZ OLDALT ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE. KATONA CSONGOR Az ünnepeltek: Pap Gyula, Kardos Ferencné és a korelnök Sáfár Sándor Szépkorúak köszöntése Sok idős embernek a családot pó­tolják a nyugdíjasklubok, szeretet­tel figyelnek egymásra, megün- neplik a névnapokat, születésna­pokat. A kaposvári Petőfi utcai idő­sek klubjában ma délután három szépkorú klubtársukat köszöntik. A legifjabb ünnepelt Kardos Ferenmé, a napokban tölti be 75. évét. Dániában született, a háború­ban ismerkedett meg magyar kato­natiszt férjével, és angol hadifogság után, 1946-ban jöttek Magyarország­ra. Mondhatjuk, hogy a szerelem hozta ide. A skandináv országban könnyebb soruk lett volna, de a férj hallani sem akart a kinnmaradásról. A Horthy-hadsereg tisztje volt, így a Rákosi-rendszerben nagy karrierről nem álmodhatott, a Vaskombinát­ban kapott végül munkát, onnan is ment meósként nyugdíjba. A dán fe­leség gyermekápolónői vizsgát tett és a kaposvári kórházból vonult nyugalomba.- Dániában élő testvérem szokta kérdezni: hogy is van ez, te most itt­honról indulsz haza? Az életem na­gyobb részét itt töltöttem, Dánia a szülőhazám, Magyarország a vá­lasztott hazám, a lelkem fele is ma­gyar. Lassan tíz éve lesz, hogy a klubba jár, kedves emberek, jó barátok tár- sasáságába. Nagy átéléssel, igazi magyar lélekkel szavalja klasszikus költőink komoly verseit házi ünnep­ségeken és versenyeken. Beszédén észrevehető az idegen akcentus, de az értelmezés, az átélés mindenkit meggyőz és lenyűgöz. Pap Gyula 85 éves múlt a napok­ban. Régi tag a klubban, a dalárda lelke, karnagya. Katonatiszt volt, már a múlt rendszerben is, frontot járt, majd az orosz hadifogság. Haza­térése után ő sem volt a rendszer kedvence, végül mégis vissza került a seregbe, pénzügyi tiszt lett, 1970- ben, már harminc éve ennek, vonult nyugalomba. A Lonka-hegyi szőlő adott ezután feladatot, a horgász­egyesület ügyeit is intézte egy ideig. Most hétköznapokon a klub jelenti az elfoglaltságot. Négy gyermek, tíz unoka és hat dédunoka alkotja bol­dog családját.- Szeretnek engem itt a klubban, ez nagyon jó érzés. Az évek során összeszoktudk, összecsiszolódtunk már, mint a jó házasságban, kitapasz­taltuk egymás gyengéit. Az énekkar­tól azonban fegyelmet követelek, énekelni csak figyelenmmel, szíwel- lélekkel lehet. Az egykori tenor han­gom mára baritonná vált, házi ünne­peken azért örömmel énekelek. Sáfár Sándor, a klub korelnöke, küencven esztendős. Szépen, össze- fogottan beszél életéről.- Csokonyavisontán születtem, s ha visszatekintek a múltamra, öreg tanítóm, Szalóky Dániel jut eszem­be, egyszerű parasztember szüléi­mét ő beszélte rá, hogy taníttassa­nak, legyek jegyző és a falusi nép ügyeit-bajait intézzem. így is történt, segédjegyző, majd jegyző lettem, úgy érzem, jól végeztem a dolgom, szerettem a falu népét, gondjukat vi­seltem. A világégés után állásomat elvesztettem, napszámos, zsákoló voltam, aztán a gabonaforgalmi vál­lalatnál kaptam állást. Kitaszított­ként a legalsó lépcsőfokon kezdtem, de szerettek és megbecsültek, így osztályvezető és jogügyi előadó vol­tam, amikor 1973-ban nyugdíjba mentem. A természettel jegyeztem el magam, két társammal megalakí­tottuk a Zselic Sportegyesületet, ép­pen ma lesz a negyvenéves jubileu­munk. A klub szellemi életének irányító­ja, a millenium évében történel­münk fontos állomásairól, uralko­dókról, tart előadást, ki mit tudókat rendez, 1996-ban Nagyatádon nívó­díjat, 1998-ban Kaposváron városi szavalóversenyt nyert, tavaly is csak kis különbséggel végzett a második helyen. Kérésünkre elmondta a hosszú élet titkát is.- Sportoltam, tiszteltem a termé­szetet, nyugodt a lelkiismeretem, mert életemben nem ártottam senki­nek, és szerettem, becsültem az em­bereket... ■

Next

/
Thumbnails
Contents