Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-25 / 96. szám

4. oldal - Somogyi Hírlap V I L Á G 2000. Április 25., Kedd színes A híres hegy mindig más arcát mutatja - és szinte soha nem tűnik el az ember szeme elől, a hatalmas felhőpamacsok mellette posztóinak ra ébredtem, hogy valami furcsa morajlás fut át a szállodán, és a vállfára kiakasztott ingem úgy lebeg, mint egy zászló. Aztán megtudtam: 4,9 erősségű volt a földren­gés. Nekünk, magyaroknak furcsa és hát- borzongató érzés. A japánok nem foglal­koztak vele. Itt az ilyen erősségű rengé­sek ha nem is mindennaposak, de meg­szokottak. Szóval Osaka magas házai között biz­tonságban érezheti magát ilyen tekintet­ben is az ember. Aki Osakában jár - ez Japán harmadik legnagyobb városa - nem teheti meg, hogy ki ne ránduljon Kiotóba. Az ősi fő­város, a régi császári palota lenyűgöző. És lenyűgöző a kézműves ipar teljesítmé­nye is, amely itt él tovább. Van egy áru­ház, ahol négy emelet magasságban kí­nálnak kimonót. Igaz, hogy az igazi ki- monónak Kiotóban kell készülni. Az iga­zi kimonó, amely kézi munka, és tiszta selyemből áll, elérheti egy autó árát is. Ünnepekre ezt veszi föl a férfi is, a nő is. A Fuji 100 kilométerre van Tokiótól. És szinte soha nem tűnik el az ember szeme elől. Japán a hegyek világa. Az ország te­rületének nagy része furcsa hegyekből áll. Mindegyik olyan, mintha taraja volna a gerincen. Először nem értem, mi a fur­csaság. Később jövök rá: ezek a tarajok fák. A hegygerinc szinte mindenütt ko­pasz a világon, itt fák nőnek rajta. Ne fe­ledjük, a japán szigetek a Csendes-óceán­ban vannak. Szomszédai a vizek. A sok hegy között elsősorban az óceánparton vannak művelhető, sík vidékek. Japán 126 millió lakosa egy fél Alföldnyi terüle­ten él. így aztán természetes a zsúfoltság, s az is, hogy minden talpalatnyi helyet megművelnek: rizst, déligyümölcsöt és gabonát termelnek. Japán szinte min­denből behozatalra szorul, hiszen nyers­anyagokban sem gazdag. A gazdagság mégis mindenütt nyomon követhető, s ez az emberi munka eredménye és a ja­pán szemléleté. Ebben az országban száz éve még feudalizmus volt. És négyszáz évvel ezelőtt lefejezték azt, aki a partjára lépett. Meg azt is, aki le akart lépni a partjáról. Ma itt van a világ, és techniká­ban, technológiában sok esetben itt van a csúcs. A japán csoda, a dinamikus gazda­sági növekedés eredménye kézzel fogha­tó. Biztonságban, jólétben élnek az em­berek. Furcsa, de így van: itt a hajlékta­lan is dolgozik. A hajléktalan egyébként nem kitaszított. Hogy nincs lakása, an­nak sok oka lehet. Laknia azonban kell és van is hol. A parkokban az ember elő­ször csodálkozva látja azokat a kék sátra­kat, amelyek mellett és mögött rend van és tisztaság: a hajléktalanok lakhelyei. Akik ide térnek vissza, kialusszák magu­kat, reggel rendbeteszik a környéket, és dolgozni mennek. A japán ember sokat dolgozik. A táj, amelyen a bérelt autóval hala­dunk, egyre tagoltabb. Már bent járunk a hegyek között, szemnek szép a látvány, de elképzelni is nehéz, mennyi munká­val lehetett itt megépíteni az autópályát. Aztán egy tó, és a tó mögött ragyog a Fu­ji, visszatükröződik a vízben. Fény- képeszkedünk, lenyűgöző a látvány. Az­tán hirtelen döntünk: föl a hegyre! Ing­ben vagyunk, mert gyönyörű a tavaszi napsütés. Aztán ahogy az autó kapaszko­dik fölfelé, egyre hidegebb lesz. Fölme­gyünk, amíg csak vezet az út. Úgy 1500 méter körül megjelennek az első hófolt­ok, nem sokkal később az összefüggő hótakaró. Mire fölérünk, már jó vastag a fehér lepel, és azt mondják: sohasem ol­vad el. A Fuji mindig fehér hósipkájával köszönt be Tokióba. Fönt 0 fok körüli a hőmérséklet, - ritka pillanat -, ragyogóan tiszta a levegő, és innen, 2500 méterről föllátni egészen a csúcsig. Az ember azt gondolná, tulajdonképpen egy ugrás csu­pán, s máris fönt van. Figyelmeztetnek mindenkit, hogy veszélyes vállalkozás ez. Fönt, ahol minden jármű megfordul, fűtenek a boltban és az étteremben. Kő­darabokat árulnak: megmerevedett lávát, emléktárgyakat, turistabotot és termé­szetesen fényképeket. De lehet kapni jég­hideg Colát és tűzforró teát egyaránt. A japánok egyébként nagyon szeretik és szívesen kínálják zöldteájukat. A látvány lenyűgöző. Körben hegycsúcsok, és a hegycsúcsok némelyikén ott a hósipka. Mind közül azonban kiemelkedik tekin­télyével, jellegzetes kúpszerű formájával a Fuji. Lefelé tartunk, köszönünk el a hegy­től, s megyünk vissza a városba. Aztán még egyszer találkozunk: a Tokió-JCotó- Osaka-Hirosíma szuperexpressz ablaká­ban köszön vissza még egyszer a hegy. A schinkansen végig a tengerparton rója a kilométereket. Jobb oldalán a hegyek, bal oldalon az óceán tükre. Alagutakon halad át, s az ember észre sem veszi, hogy a sebessége végig 200 kilométer fö­lötti. Ez a vonat maga a kényelem. Min­den repülőüléshez hasonló széke a me­netirány felé néz. Minden kocsija légkon­dicionált és az ajtói, ablakai központilag nyílnak. A tisztaság itt is lenyűgöző. A büféslány kedves, mosolygós és udvari­as. A kalauz szertartásosan dolgozik, s az utast mielőtt megérkezne a vonat, egy kedves női hang figyelmezteti, hogy mint mindig, most is másodpercnyi pon­tossággal érkezik meg Osakába. Amikor meglátom Osaka magas háza­it, a néhány nappal korábbi tokiói föld­rengés jut az eszembe: mi történne, ha itt egyszer igazán rázkódni kezdene a föld? Azt mondják, jószerével semmi, mert hogy földrengésbiztosak az épületek itt is, Tokióban is, ahol szeizmikusán talán a legaktívabb a föld. S ahol egyik nap ar­Közel a természethez Az ikebana szó jelentése élő virág. Az ikebana abból a ki vánalomból született meg, hogy a japán ember mindig szeretné közel érezni magát a természethez. Ezért a ter­mészet virágait és növényeit egyedi voltukban rendezi el közvetlen környezetében, a lakóterében is. A ma létező ikebana-iskolák eredete az ikenobo kiotói iskolára tekint vissza. Újdonságot jelentett a későbbiekben, hogy a virág­rendezést összekötötték a tea-szertartással. így jött létre a máig is működő iskolák többsége. Az újkorba lépve, Ja­pán modernizációjával együtt változáson ment keresztül az ikebana is. A második világháború után született meg egy új irányzat, az absztrakt zeneikebana. Mára az egyes iskolák beépítették rendezői elveikbe az európai elemeket is, a japán és az európai stílus sajátos ötvöződését figyel­hetjük meg a virág-alkotásokban. A legszebbek - mondják - az esküvői öl­tözékek. Nincs vitám azokkal, akik ezt állítják. Osakában volt szerencsém talál­kozni esküvői párral. Láttam a menyasz- szony öltözékét, a színpompát, és elcso­dálkoztam. A felkelő nap országában egyébként is sokszor csodálkozik az ember. Itt ott kez­dik a könyvet olvasni, ahol mi befejez­zük. Az igen bólintása itt nemet jelent. Bal oldalon közlekednek az autók. Amikor az osakai repülőtérről fölszáll a gépünk, még egyszer visszanézek a vá­rosra. Éppen olyan kőrengetegnek tűnik, mint Tokió az első látásra, s akkor, ami­kor a városháza tornyának tetejéről vé­gignéztünk a metropolison. Ahogy emel­kedik a gép, egyre inkább tűnnek el a részletek, de már tudom, hogy Japánt a részletek teszik. Tudom, hogy ott van Ki­otóban az áranypagoda és a régi császári palota, ahova ma is csak zokniban léphet be a látogató, s tudom, hogy tovább dol­gozik a repülőtéren az a kedves, mosoly­gós lány, aki utánam rohant, miután ott­hagytam a pultján a táskámat. S tudom, hogy a pilóták az óceán felől szállnak le az osakai repülőtérre, mert hogy ez a csupa modernség repülőtér az óceánra épült, s a szigettel egy gyönyörű, karcsú, hosszú híd köti össze. Japánt pedig egy­re több híd köti össze a világgal. S ebben a kapcsolatteremtésben, ők állítják, Ma­gyarországnak alapvető szerepe lehet. Mert hogy számukra innen vezet a keres­kedelmi út az Európai Unió és a Phar or­szágai felé. Kimonó A közfelfogás szerint a kimo­nó a japán nők hagyományos ruházata. A kimonó jelentése öltözék, minden nemi speci­fikus megkülönböztetés nél­kül. Napjainkban azonban többnyire valóban a hölgyek öltik fel, elsősorban ünnepi alkalmakkor. Kiotó vigalmi negyedében, a Gionban és a különlegesen szűk sikátorai­ról híres Pontocho környé­kén még ma is sűrűn látni színpompás kimonóba öltö­zött gésákat és maikokat (a maikok fiatal, 17-20 éves lá­nyok, akik gésának tanul­nak). A kimonó-viselet gyöngyszemének az esküvői öltözetet tartják, a díszes ru­ha, az alapanyagok, a minták pompázatos sokfélesége és aprólékos kidolgozása elbű­völi a kimonó viselőjét és szemlélőjét egyaránt. A leg­nemesebb kimonó selyem­ből készül, anyaga egyedi festésű és feltétlenül kiotói, kézi készítésű, háromszög keresztmetszetű tűvel varr­ják. Egy ilyen ruhaköltemény értéke egy luxusautó árával vetekszik. A legkifinomul­tabb öltözet a kizárólag a császári család tagjai által fel- ölthető 11 művészien egy­másra helyezett, de csak egyetlen övvel megkötött es­küvői ruha, a „junihitoe”. KERCZAIMRE Jl * CSERESZNYEVIRÁG0K A FELKELŐ NAP ORSZÁGÁBÓL /V üdguydi duiupdiydii a iididiiiids forgalom ellenére viszonylag kön­nyű volt kijutni a városból. A Fuji lábához tartunk egy bérelt autó­val. Az ember elő-előkapja a fény­képezőgépét, mert hogy a hatal­mas hegy mindig másként jelenik meg. Ebben a változásban azon­ban van valami állandóság is: a csúcsáig - vagy pontosabban a kráterig - szinte minden látható, s mellette ott posztói, mint egy őr egy hatalmas felhőpamacs. A Fuji fényei

Next

/
Thumbnails
Contents