Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-22 / 95. szám
2000. április 23. ★ HAZAI KÖRKÉP ★ 5 Védekezés víz alatt és felett 1 Minden idők leghatalmasabb árhulláma vonul le a Tiszán: Szolnoknál az eddigi legnagyobb vízszintnél hatvanhat centiméterrel magasabban, 10 méter 40 centiméterrel tetőzött a folyó. A vizet már csak a töltések koronájára épített nyúlgátak tartják, kérdéses azonban, hogy meddig állnak ellent a víz nyomásának. A töltéseken ezrek dolgoznak. Ám nemcsak a gátakon, hanem a víz alatt és a levegőben is folyik az emberfeletti munka. Orbán Viktor miniszterelnök és Martonyi János külügyminiszter is kint volt a gáton mlmm ______ , ___ * ■ ■' BT"- Kerítsetek egy árvízvédelmis feliratot! A fél város azzal rohangál, csak nekünk nincs - mondja nem kis indulattal egy talpig gumiruhába bújt férfi, miközben társai mellett lefékez a furgonnal. A többiek már csak mosolyognak azon, hogy a rendőrök ismét nem akarták átengedni Szolnok lezárt Tisza-hídján a búvárfelszerelést szállító kocsijukat. Az ötfős csapat a hét elején érkezett Budapestről. Mindany- nyian tapasztalt árvízi búvárok, a tavalyi tiszai árhullámkor is segédkeztek a védekezésben. Sőt, a csoport legidősebb tagja már az 1970-es árvíznél is ott volt. -Veszély...? - tűnődik el Marton Tibor, az osztag vezetője - ...Ha átszakad a gát, vagy ha egy buzgár keletkezik, az beszívhatja a búvárt. A szolnoki Tiszaligetben szorgoskodó csapatnak legtöbbször azonban le se kell merülnie, csupán derékig vízben állva próbálják eltömni a gátba fúrt vakond- és pocoklyukakat. Napkeltétől napnyugtáig a kilenc Celsius-fokos vízben. A szolnoki búvárok viszont áldanák az istent, ha csak a kilencfokos Tiszába kellene lemerülniük. Ők ugyanis mindig oda mennek, ahol a legnagyobb a baj. így két hét alatt Kiskörétől Csongrádig beutazták szinte az egész Közép-Tisza-vidéket. A különítményt irányító Vámosi Antal szerint az állandó utazásnál, készenlétnél is rosz- szabb, hogy többet „fürödtek” a csatornákban, vízzel elöntött aknákban, mint a folyóban. -Alámerülni itt sem veszélyesebb, mint az áradó Tiszán, csak kevésbé kellemes - állítja Vámosi Antal. Munka persze a Tiszaliget gátjain dolgozó budapesti búvároknak is jut bőven. A megyeszékhely zöldövezetét védő töltésnek szinte nincs olyan métere, ahol ne lenne csurgás vagy szivárgás. Most azonban úgy tűnik, korán végeznek.- Elfogyott a homokzsák. így nem tehetünk mást, mint hogy feltöltjük a palackokat és visz- szamegyünk a szállásunkra - magyarázza Marton Tibor, miközben beindítja a kompresz- szort. A város határában lakók viszont néhány napja csak a csendre kapják fel a fejüket. A helikopterek ugyanis megállás nélkül szállítják a homokzsákokat oda, ahová már ember alig merészkedik.- Fentről nem érezni a veszélyt- állítja a tankolásnyi időre megpihenő MI-17-es pilótája. Dávid József századost és társait a hét elején vezényelték át a Dunántúlról. A Tiszát nem először látták madártávlatból, ám Tószegnél most mégis inkább nézték a Balatonnak, mint a szelíd szőke folyónak. Az igazi meglepetés azonban akkor érte a katonákat, amikor Tisza- j enőnél a gát közelében kellett leszállniuk.- Aznap mi vittük az utolsó zsákokat a töltésre, így nekünk kellett visszahozni a repülésirányítót. Éppen fel akartunk szállni, amikor szóltak, várjunk, mert csónakon hoznak néhány, a teher rögzítéséhez használt kötelet. Pár perc múlva meg is jelent egy ladik, pont a szemmagasságunkban. Ekkor fogtuk fel, milyen nagy is a víz - meséli a gép parancsnoka. A munka idegőrlő, s hiába gyakorolták ezerszer, az éles bevetés mindenben más. Most egy viszonylag nagyobb terület helyett centiméterre pontosan kell elhelyezni a két óriási, közel egy- egy tonnás homokzsákot. Mindez csak úgy sikerül, hogy az egyik technikus a földtől néhány méterre lebegő gép nyitott ajtajában hasalva irányítja a pilótát. Nem csak letenni, felvenni is nehéz a zsákokat. Sőt talán még veszélyesebb is. Az egyik gép pilótája csupán a lélekjelenlétének és reflexeinek köszönhette, hogy elkerülte a katasztrófát. Egy zsák - emelés közben - beakadt a teherautó egyik kiálló alkatrészébe. A pilóta szerencsére észrevette és megállította a gépet. Mindezt Dávid József - a következő homokzsákra várva - a levegőből nézte végig. A százados gyorsan le is kopogja, hogy vele ilyesmi még nem esett meg, de csak ennyit van idő mondania, mert érkezik a parancs: felszállás. Teleki József ; Buzgárokra nem jár kártérítés >! Eddig csak néhány száz ügyfél kereste fel a tiszai árvizek miatt a biztosítókat. A társaságok szerint a biztosítással rendelkező ügyfeleik többsége a gátakon dolgozik, s így egyelőre nem vették számba, hogy lakásuk és ingóságaik milyen kárt szenvedtek el. Az eddig jelentkező károsultak átlagosan ötvenezer forint veszteséget jelöltek meg. A biztosítottak egy része nem reménykedhet abban, hogy pénzt lát majd az ár levonulása után. Nem számolhatnak kártérítésre azok, akiknek értékeit a belvíz rongálja meg. Ez ugyanis a biztosítók szerint évről évre várható „esemény" ott, ahol nem tartják karban a vízelvezető árkokat, nem pedig előre nem látható katasztrófa. A hazai biztosítók szerint árvíz az, ami a védőgátak koronája fölött átcsap, vagy a gát átszakadása, illetve szándékos (hatóság) átvágása során önti el és rongálja meg a biztosított épületet, értéket. A lakásbiztosítások zöme a töltések mentén fakadó vizek, buzgárok okozott károkat, akárcsak a belvízt, általában nem térítik meg bár a tavalyi árvizek után több biztosító módosította az ezzel kapcsolatos szerződési feltételeket. 1999-ben a Mabiszhoz tartozó cégek 12 milliárd forintot fizettek ki az árvizek, viharok és villámlások okozta károkra. Előzetes becslések szerint az idei kárösszeg sem lesz ennél kevesebb. Húsvéti Emmausz E gy óra múlva elviszik... Végképp elbúcsúzhat attól az élettől, amit mi normális emberek annak mondunk - szólt be Félix cellájába a korosodó fogdaőr. Nem vitás: arra célzott, hogy életfogytigra szóló ítélete után el fog majd rohadni a fegyház rideg falai között. Hangjában némi kárörvendés érződött. Félix összerezzent, mintha villám cikkázott volna át rajta. Legalább ezek mutatnának valami részvétet - gondolta. — Ha meg nem, hát fognák be a szájukat. Nem kívánt ránézni az ( őr mindig durvaságról és kegyetlenr ségről árulkodó képére. A vaságy szélén ülve, kezébe temetkezve kérdezte meg: - Milyen nap van ma? - Legalább azt tudja, mikortól kezdődik az élve temetés.- Húsvét - bökte oda az, majd kis Í szünet után megjegyezte: - Láttam, vallásos. Ugye, a magukféléknek nagy ünnep ez?- És a magukféléknek micsoda? - kérdezett vissza Félix kicsit dühösen.- Hát... én nem is tudom... Hittanra én is jártam diákkoromban - villa- nyozódott fel, és mint akire hirtelen rátörtek a gyerekkori emlékek, mesélő kedvvel folytatta:- Őszintén: nekem ebből a húsvéti történetből az az emmauszi izé tetszett a legjobban... Tudja, ami azzal a két tanítvánnyal megesett, amikor Jeruzsálemből Émmauszba mentek. Elképzeltem őket, amint csüggedve ballagnak a poros úton, Jézus kivégzése után. Látták a kereszten a hatalmas, fogva tartó szögeket, a szívbe hatoló lándzsát, a zokogó asszonyokat, a beteljesüléskor lezúduló viharfelhőket, és megbizonyosodtak: a Mester halott, mindennek vége.- Igen, számomra is mindennek vége - állapította meg Félix, és szorítást érzett a szíve táján. Látta magát a fegyház udvarán az őrök között körözni, amint a messzi kék eget bámulja és vágyakozva gondol a nagy utazásokra, szerelmekre, a barátokra, akik - ki tudja, miért - elhagyták. Pedig ha legalább ők nem hiszik el, hogy gyilkos, talán lett volna valami kapaszkodó, és a segítségével átlendülhetett volna a szakadék felett. Felugrott a priccsről, a rácshoz rohant. Megmarkolta a hideg vasat, és odakiáltotta az őrnek: - Ártatlan vagyok! De az meg se rezzent. Minek? Mind ezt mondja, aki itt köt ki. Folytatta hát a megkezdett történetet:- ...Szóval ahogy így ballagott a két emmauszi, csatlakozott hozzájuk Jézus. De ők nem ismerték fel. Emlékeztették, mi történt Jeruzsálemben a Názáretivel, meg azokra a híresztelésekre, miszerint: feltámadott volna. Ki ezt állítja, ki meg azt... F élixnek erről a számára végzetes bírósági tárgyalás jutott eszébe, az állítások és tagadások sokasága. Csak most eszmélt rá: az a bejelentése, ami a leginkább bizonyíthatta volna ártatlanságát, egyszerűen elsikkadt, mert a vád képviselője dühös közbekiabálásával megzavarta a védelmet. Pedig ha az jegyzőkönyvbe kerül... De most már késő - csóválta fejét kétségbeesetten.- Nem figyel?! - szólt rá az őr, mintha feltételezné: foglya emlékezetéből mindezt már kimosta az idő. - Magának beszélek - jegyezte meg kissé sértődötten.- De... de ! Hogyne figyelnék...- Akkor folytatom, mert az ilyenek mint maga nagyon is hajlanak a feledésre. Talán tudná folytatni? Félix jól ismerte az emmauszi történetet, de hallgatott. Nem volt vitázó kedvében.- Na ugye, hogy nem tudja? Pedig fontos dolog történt ám ekkor - közölte tudálékosan a fogdastrázsa. Miután Jézus azt mondta nekik: az írások szerint mindennek így kellett megesnie, bement velük a házba, ahol asztalhoz ültek. Jézus megszegte és megáldotta a kenyeret, mint ahogyan az utolsó vacsorán tette, és erről felismerték. Mielőtt bármit kérdezhettek volna, eltűnt szemeik elől. Ők pedig visszasiettek Jeruzsálembe, ahol a többiek azzal fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, megjelent Simonnak.” Félixet meghökkentette a részletek pontossága.- Ebből feleltem hittanórán. Mégpedig nagyon jól. A tisztelendő úr meg is simogatta érte az arcomat. Azt is mondta nekünk: az emmauszi történet biztatás a reményteleneknek...- Hallgatom - nógatta az őrt Félix, mert az hirtelen abbahagyta. De nem felelt, a folyosó bejárata felé bámult, ahonnan egyre erősödő léptek zaja hallatszott. Aztán vi- gyázzba kapta magát, és jelentett egy közben a rács elé ért tányérsapkásnak. A tisztféle körülnézett, majd hirtelen Félix cellájának ajtajára bökött:- Nyissa ki! Az ajtó kitárult, és Félix egyszerre úgy érezte magát, mint a fogságba ejtett állatok, amikor felhúzzák előttük a szállító ládák ajtaját. Ő is menne, de hát... Hol van ő most az állatokhoz? Várta hát a fejleményeket, amelyek számára csak azt jelenthették: életének az a része következik, amikor már nem lesz értelme a napok számlálásának. K atonásan bepördült a tiszt, tett feléje néhány lépést, majd megállt, és ridegen azt mondta:- Ön ettől a perctől szabad. Majd határozottan a kijáratra mutatott: - Tessék. Félix meg sem mozdult, mert biztos volt benne, valamit félreértett.- Na, mi lesz? Magának beszélek! - reccsent a tányérsapkás hangja, és szögletes arca hirtelen megkeményedett. Félix még mindig nem értett semmit, de egyszerre működni kezdett benne a rabok feltétlen engedelmessége, és kisietett a zárkából. Néhány méterre megállt, hogy bevárja kísérőjét, akit kissé félénken megszólított a fogdaőr:- Mi történt?- Csak annyit tudok - mondta a tiszt -, hogy tegnap valami nemzetközi jogsegélyszolgálattól érkezett egy fekete taláros „arkangyal”, és ez lett a vége. Majd Félixhez sietett, karon ragadta, és a kijárat felé nógatta. A fogdaőr - mint akit összezavartak a váratlan események - a kíváncsiságtól hajtva utánuk sietett. Azok már elhagyták az épületet, amikor a kijárathoz ért. Megállt az ellenfényes ajtóban. Az udvart már beragyogta a reggeli keleti fény, és szétömlött a rügyező fákon, amelyek közt ébredő galambok szálltak. A fogda és a hivatali főépület között lehettek, amikor Félix hirtelen megfogta a kísérő tiszt Karját:- Egy pillanat - mondta, és megfordult, mert a hátán érezte a fogdaőr tekintetét. Az valóban ott állt, és mozdulatlanul nézett utánuk.- Isten vele! - kiáltott vissza Félix. - Köszönöm a kétezer éves történetet Emmauszról...- Kétezer éves az igaz, de mintha csak most történt volna - mondta magyarázóan az őr, mint aki indokolni akarja szokatlan mesélőkedvét. Félix most látta először mosolyogni, és ettől a zord arc egészen megszelídült. Szegedi Nándor Benzinturizmus A barcsi határátkelőn naponta 300 magyar autó fordul meg, s ezek 99 százaléka tankolni megy Horvátországba. Márciusban 14 ezer magyar útlevelet kezeltek itt, míg a tavalyi év hasonló időszakában mindössze 5200 magyar jelentkezett ki- és belépésre. Nem kell csodálkozni ezen, hiszen amíg idehaza már rég túllépte a 230 forintot a 98-as oktánszámú benzin ára, addig ugyanezt Horvátországban 40-60 forinttal olcsóbban szerezhetik be a déli határszélen élők. Hasonlóak az arányok a 95-ös oktánszámú benzin és a gázolaj esetében is.- A jogszabály szerint naponta egy alkalommal bárki teletöltheti a gépkocsija üzemanyagtartályát a határon túl - mondta Szabolics László helyettes vámparancsnok. - Ezt a barcsiak be is tartják, kannával nemigen érkezik senki a határra. Korábban előfordult, hogy valaki kannákkal megpakolva érkezett, de amikor megtudta, hogy mennyi jövedéki adót kellene utána fizetni, inkább visszafordult. Más határátkelőkön nemegyszer találkoztak a vámosok átalakított - megnövelt tartályú - gépkocsikkal. Itt eddig még egyetlen ilyen sem akadt fönn a vizsgálaton. Jellemzően Barcsról és 15 kilométeres körzetéből érkeznek a tankoló magyarok, a távolabb élőknek már nem éri meg idáig autózni, hiszen a határtól további nyolc kilométerre van a legközelebbi horvát benzinkút. N. L. t >
