Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-08 / 83. szám
4 ★ RIPORT ★ 2000. április 9. Karády Katalin túl sok titokkal élt együtt New Yorkban, s hiába hívták többen haza, és a hetvenes években megjelent két lemezének bombasikere hiába hízelgett neki, mihelyt magyar földre lépett volna, tucatnyi kérdést kellett volna megválaszolnia. így hát sose gondolta komolyan, hogy hazatér. Miért nem jött haza Karády Katalin a nevét is kapta. Egyed Zoltán, akit a színházi újságírók fejedelmének tartottak, állítólag megállt Karád község határában és kitalálta az új sztár nevét. A valóság persze prózaibb volt, egy lipótvárosi fogorvos neve tetszett meg Egyednek. Olyannyira, hogy amikor a fogorvosnak lánya született, s ugyancsak a Karády Katalin nevet kapta a keresztségben, megírta a lapjában (Film Színház Irodalom), hogy megszületett a második Karády Katalin. És amikor a kislány kétéves lett, közös fotók is készültek, és a művésznő többször is meglátogatta keresztlányáék családját. Dr. Karády Katalin ma is él, s fotóalbumában őrzi a képeket, sőt minden Karády-irodalom megvan neki. A sztár családját viszont Kanczlernek hívták, s Katinak hat testvére volt. A papa rendesen verte a családot, természetesen szíjjal, és tilos volt újságot olvasniuk, moziba és színházba járniuk. A papa viszont a lövi szerelmese volt; hajlandó volt lópucolókkal társalogni, hogy egy jó tipphez jusson. Ha nyert, mindenkit megajándékozott a családban, ha vesztett, akkor csak elterült egy széken, verekedni se volt már ereje. Katinak szerencséje volt, hogy hétéves korában akcióvonattal kijutott Svájcba és öt évig ott élhetett. Kanczler Kati diákkorában szavalt, s arról álmodott, hogy színésznő lesz, bár már akkor hallott a szereposztó díványról. Tizenhat éves korában kimaradt a kereskedelmi iskolából és férjhez ment. A harminc évvel idősebb tisztviselő ura imádta és hagyta, hogy minden pénzt elvásároljon, sőt adósságot csináljon. Később úgy mesélte, hogy 300 pulóverje és 200 retikülje volt. Végül a férje jelentette be, hogy elválnak, mert az öltözködési mániája miatt már koldusbotra jutott. Két színiiskolába is beiratkozott a sikertelen házasság után, de vagy nem biztatták, vagy nem volt kitartása, így mindkettőt hamar otthagyta. Mintha csak várta volna a pillanatot, hogy Egyed Zoltán karjába fusson. Az újságíró nemcsak lapot szerkesztett, néha ifjú tehetségeket is felkarolt. Ám épp túl volt egy nagy csalódáson. Hajmássy Ilonáért rajongott, aki Hollywoodba szerződött, s Egyed kiment utána. Ott viszont senki sem tudta, hogy ki az az Egyed Zoltán. Amikor Karádyt vagyis Kanczlert bemutatta neki egy közös ismerősük, s az néhány pohár pezsgő után angolul elénekelt egy érzelmes dalt és táncolt is hozzá, Egyed ujjongott („Hisz maga tehetséges! Édes hangja van. És hogy táncol...”). Egyed elvitte Aczél Ilona színiiskolájába, s ott három éven át tanulta a mesterséget. Ám még fel sem lépett, de a neve már forgott a sajtóban. Egyed gondoskodott erről. És legendát teremtett. Karády ugyanis berobbant a színpadra, a rádióba, és amikor 1939 végén bemutatták a Halálos tavaszt, kitört a botrány, hiszen Karády vetkőzött is a filmben, és mellesleg elénekelte az egyik legnagyobb slágerét (Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte). Az egyház is felháborodott, hogy a film beszennyezi a családi élet szentségét. Szlovákiában betiltották, Franciaországban sikere volt, Olaszországban pedig gúnyos kritikák jelentek meg („Karády Katalin az a típus, akiről kamasz fiúk azt álmodják, hogy fehér lovon meztelenül vágtázik, legalább két férfi a szeretője és kicsiny selyem- retiküljében elefántcsontagyú pisztoly lapul...”). Akkoriban Karádyhoz fogható szupersztár legfeljebb Jávor Pál volt, akivel hét filmben játszott együtt. Németh László szerint inkább színészi médium volt, mint színész. A filmrendezők nem is próbálták formálni, rábízták a végzet asszonyát, ráhagyták a manírokat, a modorosságot. Karády pedig nem is nagyon akart tanulni, megsértődött, amikor Egyed figyelmeztette, hogy folytassa színitanulmányait. Hogyisne, amikor már a hangja, a dalai elvitték a hátukon a filmeket. A háború viszont csúnyán közbeszólt. Shvoy Kálmán altábornagy naplójába 1944. április 22-én azt írta: „Nagy kémkedést lepleztek le, benne van Újszászy, Karády, Kádár ezredes és sok tiszt. Szegedről Renkey ezr. is., Karádyt és Kádárt állítólag agyonlőtték.” Nem egészen így történt. Újszászy István vezérőrnaÉletem egyik legnagyobb kudarca ■ Sándor Pál egész estés filmet szeretett volna készíteni Karády Katalinnal, amely a művésznő Amerikában eltöltött éveit követte volna nyomon egészen a hazatéréséig. A hetvenes évek második felében Karády-hisztéria tört ki Magyarországon, amelyet Sándor Pál egyik filmje, a Szabadíts meg a gonosztól indított útjára. Kiadták lemezét, a mozik újra a magyar színjátszás egyik legendájának filmjeit kezdték játszani, és még soha annyi pletyka nem terjedt Karády Katalinról, mint akkoriban. Amikor az 1979-es montreali filmfesztivált otthagyva megérkezett Zsombolyai János operatőrrel New Yorkba, reményeik egy perc alatt semmivé foszlottak. Karády Katalin ugyanis megüzente nekik, hogy nem hajlandó találkozni velük.- Bár nem kérdeztük meg tőle az okot, szerintem azon sértődött meg, hogy időközben az egyik hazai újság megírta, filmet készítünk vele, és a nyilatkozat előtt vele nem egyeztettünk - emlékezett vissza Zsombolyai János. Azt hitték, minden a legegyszerűbben fog működni, riporternek felkérték Vitray Tamást, aki a felszereléssel együtt érkezett volna utánuk az Egyesült Államokba. Csak éppen azzal nem számoltak, hogy a film főszereplője tesz majd keresztbe nekik. Karády Katalin nem volt hajlandó találkozni a két filmessel, Sándor Pál szerint inkább kórházba vonult előlük. A rendező és barátja végső elkeseredésében a Püski család könyvesboltjában panaszolta el, hogy miként jártak. Ekkorra már lemondták a felszerelést, és az is eldőlt, hogy Vitray Tamás sem utazik utánuk.- Püski néni azonnal megígérte, hogy segít nekünk, s nem telt bele két hét, és a művésznő megüzente, hajlandó minket fogadni - mondta Sándor Pál. - Amilyen gyorsan csak lehetett, a nálunk lévő pénzből azonnal kamerát béreltünk, és megvettük a felvételekhez szükséges nyersanyagokat is. Zsombolyi János másként emlékszik a bekerítésre:- Végső megoldásként cselhez folyamodtunk. Megüzentem Karády művésznőnek, hogy az apám udvarolt neki a háború előtt, és nagyon szeretnék vele találkozni - mesélte az operatőr. - Úgy látszik, ezzel sikerült felkeltenünk a figyelmét, mert rövidesen megüzente, hogy hajlandó velünk találkozni. Este hétkor - egy hatalmas csokor virággal a kezükben - becsöngettek Karády lakásába. A kölcsönös üdvözlések után a színészlegenda behívta vendégeit, ahol rajtuk kívül csak Karády elválaszthatatlan társa, az öltöztetőnője tartózkodott. (A hölgy csak a színésznő halála után hagyta el közös lakásukat.)- Azonnal leszúrt minket, hogy beleegyezése nélkül meg mertük hirdetni a vele készítendő filmet. Aztán megbékélt, és a hajnali kettőig elfogyasztott négy-öt üveg pezsgő mellett teljesen feloldódott. Leült saját, életnagyságú képe alá, és saját dalait énekelte. Akkor, abban a pillanatban úgy éreztük, minden úgy alakul, ahogy elterveztük - állította a rendező. Másnap tíz órára beszélték meg, hogy találkoznak. Riporter nem lévén, maga Sándor Pál vállalta el a kérdező szerepét, ám ha tudja, mi vár rá, feltehetően mást keresett volna.- Alighogy elindítottuk a kamerát, és feltettem az első kérdést, Karády hirtelen megváltozott, és egyetlen őszinte szót sem volt hajlandó magáról elmondani - elevenítette fel a forgatás nehéz pillanatait Sándor Pál. - Belebújt egy 1947-es filmbe, amelyben kémnőt alakított, és úgy állította be az életét, mint ha az megegyezett volna akkori szerepével. Míg előző este azt mondta, hogy Lantos Olivér társaságában viszonylag simán hagyták el az országot, a kamerák előtt már úgy mesélte el ugyanezt a történetet, hogy teherautón szökött, elfogták, majd különféle kalandok után érkezett meg Nyugatra.- Rögtön a tudomásunkra hozta, hogy nem örül a forgatásnak. Bevallotta, nem akarja lerombolni az emberekben a róla kialakult képet - idézi fel a látogatást az operatőr is. - Kikötötte, hogy közeli képet nem vehetünk fel róla. A kamera előtt felvett egy tartózkodó fix pózt, amelyből elmozdulni nem volt hajlandó. Bármilyen kérdést tettünk fel, csak arról volt hajlandó beszélni, hogy még mindig mennyire szereti a közönségét. Azt is elhárította, hogy a forgatást abban a kalapszalonban folytassák, ahol Karády dolgozott. Amikor odaértek a bolthoz, a művésznő előrement, majd se szó, se beszéd, egyszerűen becsukta előttük a szalon ajtaját. Sándor Pál akkor látta Karádyt utoljára. A színésznő sosem tért vissza Magyarországra, így a film további felvételei is csak tervek maradtak:- Az akkor elkészített filmszalagokat azóta sem néztem meg, hiszen ez volt életem egyik legnagyobb kudarca. Nem is tudom, hol vannak.- Sándor Palival ellentétben én megnéztem elejétől a végéig a felvételeket, de ezekből még egy híradós anyagot sem lehetett volna összevágni - állította Zsombolyai János. B. Molnár László Szerenádot kapott a színészlegendától Karády halála előtt pár héttel Vitray készíthette el a színésznő utolsó televíziós interjúját. A beszélgetés alatt Karády régi ismerőseként köszöntötte őt, sőt egy régi dalát némileg átírva szerenádot adott az igencsak meglepett Vitraynak. „Ez volt a vesztünk, mindkettőnk veszte, hogy Vitrayt Karády felfedezte. Hogy némán fogtuk egymás kezét..."- Soha nem találkoztam vele személyesen, legfeljebb hallomásból ismerhette a nevemet - említette Vitray. - A rövid kis riportban a művésznő kijelentette, márciusban szeretne hazalátogatni, ám nekem szent meggyőződésem, hogy Karády nem akarta megmutatni magát, mert úgy érezte, lerombolná a közönségben azt a képet, amely róla még mindenkiben élt. 4 i
