Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-01 / 77. szám

Somogyi Hírlap 2000. Április L, Szombat Hétvége 11. OLDAL Könyvajánló M. Szabó Miklós: A magyar királyi honvéd légi­erő A szerző nagy tapasztalattal összegzi kutatásainak eredmé­nyét, átfogó és hiteles képet ad egy kényszerpályán mozgó or­szág háborúba küldött légierejé­ről, miközben téves adatokat, né­zeteket korrigál, de sohasem íté­letet alkof, hanem dokumentál. A könyv értékét csak növeli, hogy a szerző mindezt az adott kor poli­tikai, gazdasági és katonai viszo­nyai közé ágyazva teszi. (Zrínyi - 2460 Ft) Michael Foss: Istenek és hősök Az istenek és hősök az Ókori Görögország tör­téneteit és legendáit eredeti for­májukban mutatja be. Ezek a ké­sőbbi századok során hozzátett részektől és valláserkölcsi célzat­tal történt csonkításoktól mentes erőteljes elbeszélések lenyűgöző olvasmányt jelentenek. A görög mitológia történetei az emberi képzelet első és legtovább fenn­maradt szórakozást képviselik. (Gold Books - 1980 Ft) Maurice Druon: Az elátkozott királyok VII. Az országvesztő „Az elátkozott kirá­lyok” című sorozat folytatása. Ja­vában dúl a százéves háború. Gyengekezű, szeszélyes, lobba­nékony, szenvedélyén uralkodni nem tudó király kerül Franciaor­szág trónjára: II. János, akit „Jó Jánosként” is emlegetnek, bár ha valaki, ő egyáltalán nem szol­gált rá erre a jelzőre. Néhány év alatt szétzülleszti az országot. (Európa - 1300 Ft) STEPHEN KING: A mágus... A szerencsétlen be­osztott börtönőr, aki végre ajtót nyitott, nem egészen négy má­sodpercig élt, miután elhúzta a harmadik reteszt is. Egy rém­álomszerű fehér arcot látott, izzó vörös szemeket és egy fekete kö­penyt, amely az elcsituló szélben hollószárnyként hullott hátra. Felsikoltott. A levegő megteled száraz suhogással. A félig részeg őr felnézett, és Fiagg bárdja ket­téhasította a fejét... (King - 680 Ft) Babay Bernadette: Édesanyáim Aktuális és vitatod témáról olvashatunk a szerző leg­újabb regényében: a béranyaság­ról, vagy ahogy az írónő nevezi, a dajkaanyaságról. A könyvben há­rom egyéniség, három asz- szony sorsát ismerhetjük meg. (Ciceró - 990 Ft) Jörg Sommer: B^j van a gyerekkel? Ez az át­fogó nevelési tanácsadó ádekint- hetően és Abc-sorrendben foglal­kozik a leggyakoribb, mindenna­pos nevelési problémákkal, felso­rolja a nehézségeket kiváltó oko­kat, azokra egyszerre több megol­dást is javasol. (Holistic - 1650 Ft) A fenti könyvek 10 százalék engedménnyel megvásárolhatók boltjainkban. Törzsvásárlóinknak további engedményeket adunk. Stúdium könyvesbolt, Kaposvár, Fő u. 20. Könyvesház Kaposvár, Teleki u. 24., 82/424-963 Antikvárium és könyvkereskedés Kaposvár, Múzeum köz 2. 82/416-944 Könyvesbolt Kaposvár, Honvéd u. 9. 82/420-552 Bagoly könyvesbolt Kaposvár, Honvéd u. 9. 82/420-552 Holló könyvesbolt Marcali, Szécheniy u.l/c. 85/312-776 (x) Vívjon Shakespeare-ért! A világ legnagyobb Shakespeare- vívhatnak, s ha a világot jelentő kiállítása nyílt meg a londoni deszkákra vágynak, kipróbál- Globe színházban. A drámaíró hatják tehetségüket egy Shakes- korát a 400 évvel ezelőtti teátrum peare-darab előre fölvett jelene- másának föld alatti helyiségeiben tében. Az újszerű kiállításnak mutatják be. A látogatók szonet- óriási a közönségsikere. A Globe teket írhatnak lúdtollal, karddal 6,5 millió fontot költött erre. ■ Platonov, avagy a lelkiismeret Sfmente Mihail Vasziljevics Platonov ve­szélyes ember. Betegesen nyugha­tatlan, idegesíti a posvány, ami­ben él, az álszeretet, ami körülve­szi. De leginkább önmagát idege­síti. Amikor szalmakalapos diák­ként könyvekkel a hóna alatt el­mélkedett a világról, még remény­ség volt, ma semmirekellő falusi tanító, akinek példaképei, a nagy írók és költők a borszagú padlóig hanyatlottak alá. Megnyugodhat­na, hogy csak ennyire futotta te­hetségéből, de nem teszi. Beteg, mert lelkiismerete van. Mi több, ő a lelkiismeret. Álmos az idő, lustálkodik, fáradtan hullik alá minden egyes homok­szeme Anton Pavlovics Csehov szín­padán. Fülledt a meleg, izzasztó, de ez minden, ami történik. A többi a melankóliába oltott feszültség, a nihil ragacsos szövedékében feszülő várakozás, amit a kaposvári stúdiószínházban a nézőtér fokoz tovább: a játékteret (és egymást) három oldalról is közönség figyeli. KheU. Zsolt díszlete ehhez építkezik, mögépillantást enged, ami mozgatja az amúgy is feszült csehovi hősöket, akik kényelmetlen tekintetekkel a hátukban örökösen odébb állnak, félre ülnek, mocorognak. Rusznyák Gábor főiskolai hallgató rendezésé (a zongorahúron pendülő gyufaszálak jelenetében például) érzékletesen mutatja a vidéki, álmos levegő fojto­gató lüktetését, a képmutatás dialógusaiba írt várakozást. Várni a vacsorára. Ez a tökéletes vegetálás, amit csak kevesen kémek ki maguk­nak. A kérdést csak Platonov lénye fogalmazza meg: tényleg csak az állati ösztönöknek kell működniük az emberben, tényleg sömörnek kell lenni a föld testén? Keszeg László Platonovja önpusztító figura. Beteg ember, amennyiben az egészségest a tohonya, a képmutató jelenti. Betegsége tehát akár a zsenialitás is lehetne, de akkor kilépne a csehovi világból: a nagy orosz szerző hősei tehetetlenek, fogalmatlanok, kiúttalanok. Keszég kiváló alakítása, iszákos, gyűrött, borostás tanítója őrlődik a szeretetben, amit környezetétől kap, s Keszég László a címszerepben, Urbanovits Krisztinával fotó! törők anett történt a fél évtized alatt, sosem tudjuk meg, talán „a semmi” maga), barátait is elemészti maga mellől. Szofja férjét például, Vojnyicevet, a Tábornokné fiát, akit Nagy Viktor alakít: tragikomédiák parádés alakformálásai után most drámai alakot ölt. Gyilkolja Anger Zsolt remekbeszabott Trileckijét, Grekova kedvesét is (pityókás figurája rendkívül finom játék.) Spindlier Béla alakítását Glagoljev földbirtokos szerepében az első felvonás metakommuniká­ciós szemjátékaiban láttam zseniálisnak; Glagoljev a Tábornéknéért eped, s szintúgy Platonov kegyetlensége marja szét lelkét. Oszip - Szula László alakítja -, az ostoba tolvaj sem­mit sem ért az egészből, de ösztönösen is szívére veszi a falusi ami helyett gyűlöletet érdemelne. A többiek éppen ezt az ismeretlen érzést, a genetikus tenniakarást és elvágyódást rajongják benne. Bodor Erzsébet Anna Petrovna Tábornoknéja érett ölelést nyújtana a fiatalem­bernek. A néhai bohókás szerelmet megtestesítő szépséget, Szofját Fekete Katalin alakítja, Grekovának, a csúnyácska lánynak Urbanovits Krisztina remeklése ad alakot, s a feleséget, Szását a drámai szerepekben kima­gasló Horváth Zitától láthatjuk. Mindegyikük tehetetlen mágnesként vonzódik az érzéketlen, vasszívű Platonov iránt. Ő, akinek arcát patkány se rágta volna meg jobban, mint az elmúlt öt éve (de hogy mi Az emberiség kiműti magából lelkiismeret­ét. Marad a meleg, az ebéd utáni szieszta, uzsonna előtti uncsi sakkparti. tanító gátlástalan­ságát. Tán egyedül csak Szarvas József Bugrovja marad kívül a bővkörön; a gazdag kereskedőt csak a pénz érdekli. Amint Abram Vengerovicsot, a zsidót is: Tóth Béla remekel e szerepben. A darab jelmeztervezője Szűcs Edit, zeneszerője Márkos Albert. A Platonovban csak a halálnem alternatív: a drámai feszültséget pisztolygolyó tépi szét. Az emberiség kiműti magából nyughatatlan lelki­ismeretét, s marad a meleg, az ebéd utáni szunyóka, az uzsonna előtti uncsi sakkparti. Meg a futár, aki 6 versztáról jön a 3 rubelért. Platonov halál-ára. BALASSA TAMAS Két újabb szép bélyeggel folytatja a posta hazánk nemzeti parkjait bemutató sorozatát. Egyiket a Dráva menti ligeterdők ritka ma­dara ékesíti és a mocsárré­teken lelhető kockás lili­om. A természet egyik csodája a Fer­tő, az Alpok lábához búvó - se­kély és sós vizű - titokzatos sztyeppéi tó. Sajátos földrajzi helyzete folytán az eurázsiai fü­ves puszták legnyugatibb hírnö­ke. A Ramsari-egyezmény a nemzetközi jelentőségű vízi élő­helyek közt tartja számon; a hansági tőzeglápjaival együtt már kilencedik éve nemzeti park. Szirmait bontogatja itt a szibériai nőszirom, és a lápos ré­teken költő kékbegy mögött ott a végtelen vízi világ. Különleges a Dráva mente. Holtágak, Ids ártéri tavak, égerlá­pok és fűzligetek övezik me­gyénk déli határán a szeszélyes folyót. Sajátos az égerlápok, a vi­szonylag háborítaüan, magassá- gos területek és láprétek élővilá­ga, s a vízparti sűrűk nagyvadak búvóhelyei. A ligeterdők öreg fá­in fészkel a fekete gólya, amely­nek színes képe uralja a szép tá- jú Somogyot idéző bélyeget, s mellette a mocsárrétek ékessége: a kockás liliom. A Duna-Dráva Nemzeti Park ritka madarát és tündérvirágát örökítette meg Varga Pál tervezőművész. Ez lesz az egyik mindennapi levél­bélyegünk. Két jeles természetbúvárunk, Breuer György és Kitaibel Pál arcmása utal a hazai táj eleven kincseire. A 29 és 34 forintos címletű sort a Pénzjegynyomda készítette el. Mindkettőt kiadják tíz képet tartalmazó bélyegfü­zetben is. ■ Bessont vádolják Plágiummal vádolják Franciaor­szág legsikeresebb filmrende­zőjét, Luc Bessont. Egy amerikai író-rendező, Kathryn Bigelow azt állítja, hogy Besson az ő for­gatókönyv-ötletéből merítette Jeanne D' Arc című filmjének több motívumát. A rendezőnő egy sztárügyvédet fogadott, az első tárgyalásra augusztusban kerül sor. Bessonnak nem ez az első ilyen ügye: a Leon, a profi és a Rossz start című filmnél vádolták, hogy más forgató- könyvéből vett át részeket. Jacko játssza a horrorkirályt Egyesek szerint maga a horror, ahogyan kinéz. Ezért nem meg­lepő, hogy a rémtörténetek szü­lőatyját, Edgar Allan Poe-t Michael Jackson játssza egy mo­zifilmben. A pop királya húsz éve énekel, táncol és turnézik; kissé belefáradt a színpadi sze­replésbe, ezért más műfajt ke­res. Ez a színjátszás. A 41 éves szupersztár nemcsak címsze­replője, hanem producere is az Edgar Allan Poe rémálmai című filmnek. A történet a 19. század közepén 40 éves korában, titok­zatos körülmények között meg­halt költő-író utolsó napjairól szól; fölkeresik regényeinek sze­replői... Jackó-nak van elég fil­mes tapasztalata, de nem ha­sonlít a nagy amerikai íróra. Újabb plasztikai műtétre azért nem lesz szükség, de a sminke­sek bizonyára beleizzadnak a feladatba. ■ Könyvespolc Albert Zsuzsa: Irodalmi legendák, legendás irodalom Patkolják a Pegazust. Ez a szelle­mes, vidám rajz látható a „legen­dás irodalom” második kötetén, amely öt év késéssel követte az 1994-ben megjelent elsőt. És mi minden van még a kiváló költő­szerző Albert Zsuzsa tarsolyá­ban... Hány nagy író-költő kortár­sunkat övezi legenda? Ez a kötet Áprily Lajos, Kassák Lajos, Tamá­si Áron, Veres Péter, Illyés Gyula, Zelk Zoltán, Kolozsvári Grand- pierre Emil, Képes Géza, Csanádi Imre, Sarkadi Imre, Nemes Nagy Ágnes, Nagy László, Kamondy László és Szabó István alakját idé­zi föl. „A nagy árnyak” legendáit itt is, miként az első kötetben, kortársak, barátok, pályatársak villantják föl. Milyenek is voltak ezek a beszélgetések, amelyekből összeálltak a legendák? Albert Zsuzsa szavai szerint „érdekesek, mulatságosak, keservesek, mint maga az élet...” Ez a második kö­tet mintha fanyarabb lenne. Itt is van anekdota, de annak is tanúi lehetünk, hány nagy alkotónk volt évtizedeken keresztül néma­ságra kárhoztatva... Kiknek a legendáit idézhetjük föl egy rövid recenzióban? A fel­soroltak mind a magyar irodalom kimagasló egyéniségei voltak... Válasszuk ki talán a négy legna­gyobbat: Áprilyt, Tamásit, Veres Pétert és Illyés Gyulát... Áprily Lajos. A 20. századi ma­gyar líra egyik legnagyobb művé­sze; az erdők szerelmese. Nincs még egy költőnk, aki annyi csodá­latos húron idézte volna föl a ter­mészet hangjait, mint ő... Aki 80 éves korában is ámulni tudott „az azúrban kerengő vadmadáron”. S mégis megkapta a kioktatást egy ifjú lektornőtől, aki versfordítá­sokról beszélgetett vele: „Áprily elvtárs, mi a verseket költőkkel szoktuk fordíttatni!” Tamási Áron... Már a legenda elején található önvallomás meg­adja az alaphangulatot: „Apámtól a sűrű kedélyt, a világjavító indu­latot és a formaérzéket örököl­tem, kedvesanyámtól a hu­mort...” Igen. Ez a csodálatos nyelvi gazdagság árad szinte min­den művéből, s szinte körülölel bennünket. S ilyen varázsa volt az írónak is. Bárhol jelent is meg, ő volt a társaság központja. Ahogy Czine Mihály emlékezik a legen­dában: „Tamási Áron Ábelként tudott viselkedni. Mint egy bor­ban, jég között keresztelt ember. Mint kedves, fiatal hősei...” Illyés Gyula. Egyik legnagyobb költőnk már 17 éve, hogy nincs velünk. Albert Zsuzsa szavaival „a magyar kultúra folyamatossága volt az emberben is, meg a mű­vészben is.” Aki egyik legszebb versében, a „Kháron ladikjában” is ránk bízta testamentumát. Az öregedés, a betegség szervezet­roncsoló erejével csak a lélek ere­je veheti föl a harcot... Aki olyan­kor is tudott vitriolos lenni, mikor más szólalni sem mert. Idézzünk föl egy megtörtént esetet. Az 1950-es évek elején egy fogadá­son Rákosi és Illyés beszélgetnek:- Gyulám, régen láttalak!- Beteg voltam.- Túl fogsz te élni mindnyájun­kat!- Adja a magyarok Istene! (Rákosinak most igaza lett...) Veres Péter. Az utókor hálátlan­sága miatt talán az ő sorsa a leg­tragikusabb. Életművét ma szinte teljesen körülveszi a csönd. Pedig évfordulója is van... Pontosan 30 éve hunyt el. Sokan vádolták tu­dálékossággal. Talán azért, mert Illyés Gyula négy elemije ellenére a legtöbbet olvasó magyar író volt. Es min­denről megvolt a véleménye. Nem csomagoltan, mellébeszél­ve. Keményen, hittel... Akinek igazi nagysága csak temetésén mondatott ki Illyés szavaival: „Lángelmét temetünk... Talán a legnagyobbat... ” dr. sípos csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents