Somogyi Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-04 / 54. szám

Hobbija a film, a színház, a rock és a dzsessz, az utazás, a napozás, a „sztárhajkurászás”, nyolc óra alvás... érzem, egyikünknek sincs ked­ve gyűlölködni, ezért inkább úgy teszünk, mintha nem is lett volna közünk egymáshoz. Há­rom nagy szerelmem volt ed­dig. Szerintem hangulat kérdé­se, hogy mikor tudnánk ugyan­ott folytatni, ahol abbahagytuk. Ha viszont így van, magától adódik a kérdés: miért hagytuk abba? Nem tudom. Én nem azért szoktam kilépni egy kap­csolatból, mert kemény, beleva­ló, fasza csaj vagyok, hanem mert annyi életösztön azért mégiscsak szorult belém, hogy ne haljak bele, ha nulláról keÜ indulnom. Szerintem mindkét házasságom még ma is tartana, ha nem jöttem volna el, persze azokkal a kondíciókkal, ame­lyek miatt nem tudtam ma­radni. A döntést mindkét esetben én szenvedtem meg. Volt gyógyszer is, ital is, depresszió is, minden. Képtelen voltam a bánato­mat, a csalódásomat a munkába ölni. Tőlem a szerelem harmadik nap­ján már lakáskulcsot kap a férfi, az ötödik napon pedig ráveszem a bankszámlámra. Ami egyszerűen abnormális. Mindkét házasságomból úgy jöttem el, hogy mindent ott­hagytam.- Ez a gyűrű az ujján...- ...vettem magamnak.- Gyönyörű. Azt hittem, kapta. Hogy ez már egy újabb kapcsolat ékköve.- Két darab ékszer volt az életemben, amit a férjeimtől kaptam. Egy-egy karikagyűrű. Ezek után úgy gondoltam, sze­rencsésebb, ha ékszert én ve­szek magamnak. Ezt egy ör­mény zsidó kereskedőnél vet­tem Jeruzsálemben.- Boldogan vagy boldog­talanul?- Boldogan, mert új szerelem Albert Györgyi tíz éve dolgozik a szakmában. Újságíró. Ripor­ter. Négy hónapig a Total Film­ben. Most a Calypso Rádióban ül a mikrofon mögött. Ott is azt teszi, amit másutt. Művészek­kel beszélget. Munkáit, interjú­it precízen felépíti. Életstraté­giája nincs.- Más, mint a ,,sokévi át­lag”. Ki is lóg mindig a sorból. Bár nagyobb a valószínűsége annak, hogy be sem áll.- Nem is akartam beállni so­ha. Ez tény. 1989-ben kezdtem el művelni a szakmát. Akkor még voltak műhelyek. Például Sándor Pál és Sárközi Erika te­levíziós műsora, a Reggel. Oda egyéniségek kellettek. Ma sé­mákat keresnek. Nem kell más­nak, eredetinek lenni. Változott a világ. Az egyediséget le­szavazták.- Provokatív. Kitárulkozó. Zavarba ejtően őszinte. Miért?- Lusta vagyok hazudni. A jól felépített hazugság komoly in-, tellektuális teljesítmény. Ha ki­találsz valamit, abban konzek­vensnek kell lenned. Én meg csak egyféleképpen tudok kö­vetkezetes lenni. Ha nem kell azzal foglalkoznom, hogy leg­utóbb mit hazudtam. Mellesleg nem is tudnék hazudni. Látsza­na rajtam. Az anyukám, a nagy­mamám és a legjobb barátnőm is mindig azt mondja: nekem azért siklanak ki a kapcsolata­im, mert semmiféle női rafiné­ria nincs bennem. Diplomáciai érzékem a nullával egyenlő.- De ha dolgozik, minden­nek az ellenkezője igaz. Takti­kus és diplomatikus, rávesz és cseles.- Erre csak azt tudom vála­szolni: ezért kapom a fizeté­sem. A legjobb pszichológus is csak önmagát képtelen meg­gyógyítani. Én ugyanígy va gyök. Különben egyáltalán nem gondolom, hogy mindig őszin­tének kell lenni. Az intelligen­cia egyik fokmérőjének tartom, hogy valaki tudja: meddig lehet őszinte, honnantól kell árnyal­tan fogalmazni vagy éppen fül­lenteni. Az első kettővel nincs is gondom, csak az utóbbival. Az őszinteség és a becsületes­ség között nagy különbséget te­szek. Voltam már őszinte úgy is, hogy közben nem voltam becsületes.- Szerelmi kapcsolataiban is hasonlóképpen gondolkozik? A nagy érzés, a nagy szenve­dély után szakítani is nagy erővel szokott?- Aki hatalmas hévvel lobog a szerelemben, annak a szakítá­sa sem lehet langyos. Ha vége, akkor vége. Nem azt értem ezen, hogy barbár módon vá­lunk el egymástól, de a szüle­tésnapján már nem fogok gra­tulálni neki. Első férjemmel egy városban élünk, de a válásunk óta, lassan tizenöt éve még csak véletlenül sem találkoztunk. A második férjemmel igen. Vele többször is összefutok, hiszen ugyanabban a közegben moz­gunk. De mint két idegen, úgy viselkedünk egymással. Ennyi­re már nem is kellene. Én úgy kezdődik az életemben. Nem szakmabeli az illető, és még csak nem is budapesti. És el­árulom azt is: mindennél fonto­sabb. Most akár Robert Redford is rosszkor jönne.- Ha csak az elmúlt években készült interjúit vesszük, hogy fest a névsor? Kikre a leg­büszkébb?- Rövid leszek. Törőcsik Ma­ri, Psota Irén, Arthur Miller, Joseph Heller, Gregory Peck, Joe Cocker, Leonard Cohen, Art Garfunkel, Madonna. Ez eddig kilenc. A tizedik . 'gyen egy nyomozó. Doszpot Péter.- Madonnával ké­szült félórás interjújá­ból mindig csak részle­teket láttam. Teljes egészében sosem került adásba. Miért nem?- Eredetileg az MTV 1- es csatornájának készült az anyag az Evita londoni be­mutatóján. Egyetlen ke­let-európai tévétársa­ságnak adott in­terjút. Hogy ránk esett a J választás, annak két * oka volt. * Az egyik: Andy Vájná volt a film producere, a másik: Ma­donna Buda­pesten is for­gatott. Miután elkészült az anyag, kiderült, hogy itthon sér­tettem vele má­sok érdekét. Azokét, akik a budapesti for­SP* Kocsija nincs, mégis vezet. Egyszer lapot, máskor rádió­vagy televízió-műsort. Mobil­ja sincs, bár „nagy telefonos”. Gregory Peckkel évekkel ezelőtt úgy készített inter­jút, hogy elintézte neki: a si­vatagban kapjon külön- vonalat. Laptopot sem vett, mert régi kis írógépét szereti. Az még nem hagyta cserben sosem. Névjegy 1964. május 9-én született Budapesten A lagosi egyetemen (1981-82), az .ELTE-n (1982-87) angolt és történelmet tanult 1987-89: Magyar Rádió, külföldi adások főszerkesztősége, műsorvezető 1989-93.: Szerkesztő-műsorvezető (Ötödik sebesség, Reggeli csúcs) a rádióban. A tévében 1991 és 1993 között: a Mozi Top-' és a Reggel műsorvezetője 1994-98.: A Petőfi Rádió külső szerkesztő-műsorvezetője. A tévé divat- és kulturális műsoraiban riporter. A tévében (1994—96) a Napkelte, a Múzsa műsorvezetője, a Stúdió filmfesztiváli tudósítója 1998-tól a Calypso Rádió műsorvezetője gatás heteiben nem jutottak Ma­donna közelébe. S mivel a hatal­muk lehetővé tette, elérték, hogy az interjú sose kerüljön adásba. Ott és akkor végérvé­nyesen eltört bennem valami. Még a szakmához való viszo­nyom is megváltozott. Addig a munka volt a legfontosabb az életemben. Ma már nem. Ha én olyan országban élek, ahol a közszolgálati televízió megen­gedheti magának azt a luxust, hogy nem ad le egy félórás inter­jút a világ egyik legismertebb ar­cáról, akkor én egy Örkény-egy- percesben vagy egy Ionescu- darabban ülök. Történt mindez 1996 tavaszán. Azóta más uta­kon járok. Heti- és havilapoknak írok, imidzsfelépítést vállalok, kulturális rendezvényeket me­nedzselek, a BMW-nél sajtó­főnökként dolgozom...- A televíziót és a rádiót szándékosan hagyta ki?- A televízió számára csupán a Rock Caféba készítek interjúkat, a Calypsóban pedig csak pénte­kenként lehet hallani. Én akkor is újságírónak vallottam magam, amikor a televíziózás még nívó- sabb volt. Az eredeti szakmám, a hivatásom az elektronikus újság­írás. Erre esküdtem föl. Engem a rádióból vittek át a tévébe. Félre­értés ne essék: én a szakmámat most is szeretem, csak a közegét nem. Kollégáim kilencven száza­lékával nem tudok közösséget vállalni, és nem is érzem jól ma­gam köztük. Erről bizonyára ők is tudnak, mert ők sem érzik jól magukat mellettem.- Talán az is zavarja őket, hogy ön kivételes helyzetből indult.- Tudom, mivel kezdenék. Hogy könnyű nekem, mert... És igazuk van. Hatéves koromtól tizennyolc éves koromig diplo­matagyerekként külföldön él­tem. Apukán külügyes, Indiá­ban, Líbiában és Nigériában dolgozott. Itthon tombolt a szo­- Identitászavar?- Az én esetemben? Inkább gyökértelenség. Magyarorszá­gon nem érzem otthon magam, külföldön meg honvágyam van. A szó klasszikus értelmében kozmopolita vagyok. Minde­nütt jó, de legjobb útközben.- Bocsássa meg, mi az a fe­kete csipke a nyakában?- Fojtogató. Angolul leg­alábbis annak nevezik.- És fojtogat?- Dehogyis. Csak szorosan rátapad a nyakra. Optikai csa­lás. Vékonyít rajta. Nem tetszik?- Épp ellenkezőleg. Meg akartam dicsérni. Szabó G. László cializmus, én meg kint sajátítot­tam el két nyelvet. t)e nem ez a lényeg. Megtanultam angolul, angolszászul, amerikaiul gon­dolkozni. Élni és élni hagyni. A saját identitásodat megőrizve a másik szabadságát, szuvereni­tását és autonómiáját tisztelet­ben tartani. Ez a legfontosabb. És ez a legnehezebb a világon. Nálunk az embereket nem a nyitottság és az őszinte kíván­csiság hajtja, hogy megtudják, miben rejlik a te másságod. Itt sokkal kényelmesebb azt mon­dani, hogy „ez nem kell”. Albert Györgyi 2000. március 5. ★ ARCKÉP ★ 7 ü AZ eZINTESEG CSAPDAI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents