Somogyi Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-05 / 30. szám

2000. február 6. ★ KÖZELRŐL ★ 5 Szakácsok, sorakozó! Havi négyezer márka, plusz ingyenszállás, kedvezményes étkezés és 13. havi fizetés. Sok fiatal még most is bedől az álomajánlatnak, s az egyik nyu­gat-európai országban akar meggazdagodni. Van aki úgy tartja: külföldi munkával hóna­pok alatt milliókat lehet keres­ni. Néhányan barátok segítségé­ben bíznak, mások a toborzóiro­dákban jelentkeznek, de nem kevés azoknak a száma, akik a hivatalos utat választják. A So­mogyi Hírlap Vasárnap Reggel megtudta: 2000 januárjában kétszer annyian jelentkeztek németországi munkára, mint ta­valy ilyenkor. Zsolt 22 éves, érettségizett, s túl van már a katonaságon. Régóta külföld­ön akar dolgozni, s mivel jól kama­toztatható szakmája nincs, ezért mindent elvállal. Nehezen tudná felsorolni, hogy az elmúlt egy évben hány helyen dolgozott. Mégsem elé­gedett, külföldre vágyik. Több ezer forintot költött a katalógusok be­szerzésére, de eddig nem sikerült elhelyezkedni. Időnként már a szü­lők is megmosolyogják az imádott fiú nagyratörő vágyát. Mivel szünte­lenül azt hajtogatja: bagóért nem ér­demes dolgozni, néhány száz kilo­méterrel nyugatabbra viszont milli­ókat fizetnek néhány hónap alatt. Az apa már bosszankodik a gyere­kes ábrándozáson, az anya viszont még most is kisegíti a konyhapénz­ből. Ebből utazik a megbeszélések­re, ahol „tuti” ajánlattal várják a hozzá hasonló srácokat. S hogy mi lehetett volna némi szerencsével? Dolgozhatott volna olajfúrótor­nyon, pincérnek várták, sőt, sofőr­ként is elhelyezkedhetett volna. Ha teljesíti a követelményeket. Csak­hogy kiderült: a külföldi munkavál­lalási engedélyt mégsem olyan egy­szerű megkapni, s nem a Zsolt-félé- ket keresik a cégvezetők. S nem is kínálják meg őket milliókkal pár hó­nap alatt. így marad a duzzogás és a fogadkozás. A fiatalember ugyanis nem adta fel korábbi tervét, s most egy építkezésen akar dolgozni. Havi 1800 márkáért. Úgy tűnik, talán si­kerül. Mindenesetre otthon már an­nak is örülnének, ha lenne egy tisz­tességes állása. Rendszerint egyéb­ként huszonéves, nőtlen fiatalem­berek vállalják a külföldi munkát. A statisztika szerint a somogyi jelent­kezők nagy része szakácsként, illet­ve konyhai dolgozóként akar sze­rencsét próbálni. A néhány hóna­pos távollétet szívesen vállalják, ugyanakkor a kötetlen életforma megkönnyíti a döntést. A barátnőtől nem kell engedélyt kérni, s ha netán a távolság miatt véget ér a kapcso­lat, később új lányt keresnek. A me­gyei munkaügyi központot egyre többen keresték fel az utóbbi hetek­ben. Polgár István, külföldi munka vállalási referens jól ismeri a fiata­lok elképzelését, vágyát. Államközi egyezmény nyomán németországi munkára pályázhatnak, fiatal szak­emberek, illetve szakképzetlenek jelentkezhetnek a kiírásra. Az oszt­rák és svájci munkahelyre jelentke­zők papírjait az országos központ­ban intézik. A somogyi pályázók kétharmada férfi és szakképzett, s az egy éves kintlétet legfeljebb fél évvel hosszabbíthatják meg. Egye­bek mellett mezőgazdasági, erdő­gazdálkodási, fafeldolgozó, szőlő- és bortermelő ágazatban dolgozhat­nak. De aki a vásári-mutatványos szakmában akarja kamatoztatni fel- készültségét, az sem csalódhat. A pályázók 75-80 százaléka mégis a vendéglátást tartja a legígéretesebb vállalkozásnak. S hogy mennyire jön be a számításuk? Erre a szakem­ber nem tud számokat, felmérése­ket idézni, ám úgy tartja: aki kijut, rendszerint megállja a helyét. jelentkezők zöme tisztességesen akar dolgozni, s bizakodva foglalja el új munkahelyét. Időnként azonban meglepő történeteket lehet hallani. Olykor rabszolgákat megszégyenítő tempót vár el az új főnök, aki nem rejti véka alá véleményét ha a beosz­tott elégedetlenkedik. Ilyenkor tö­mören a tudomására hozzák: nem kötelező itt dolgozni, jelentkezőkből soha nincs hiány. Ráadásul a kelet- eruóapi országokból érkező vendég- munkás még olcsóbb munkabérért vállalja el a munkát. Egy rögtönzött felmérés szerint a külföldön dolgo­zók még így is elégedetten térnek haza, sokan újból vissza vágynak. S hogy mennyit lehet keresni? Az ösz- szegeket nehezen lehet felmérni: van olyan, aki 800-1000 márkát kap, más a két, két és félszeresét is meg­keresi. Persze néha nem csak a kere­settel akad gond, hanem néha a be­ígért szállás, ellátás is messze alul­múlja a megállapodásban vállalt kö­telezettséget. Úgy értesültünk, hogy az egyik somogyi fiatalember omló vakolatú szobában húzta meg magát a beígért appartman helyett. S a napi háromszori étkezés is csalódást oko­zott. A fejadag még egy kamaszlány­nak is kevés lett volna, nem hogy egy segédmunkásnak. Mindenesetre a vállalkozó kedv nem csökken, sőt, az utóbbi időben élénkült. A munka­ügyi hivatal munkatársától tudtam meg, hogy tavaly januárban alig 8 je­lentkező volt, 2000 első hónapjában viszont 16-ot számoltak össze. A '98-as 90 helyett egy éve megyénk­ből csaknem 100-an akartak hivata­losan német munkahelyen dolgozni. Az érdeklődők száma ennél jóval több, legalább ötször annyian kíváncsiskodtak, illetve kértek a tájé­koztatóból. A héten egy 20 év körüli fiúval találkoztam. Vendéglátósként szeretett volna dolgozni, nincs híján a szakképesítésnek, szemmel látha­tóan egészséges, jó erőben van. A nyelvtudás viszont kizáró ok lehet. Mivel németül a köszönésen kívül ' nem tud megszólalni, kevés az esé­lye, hogy az egyik jónevű müncheni panzióba felvegyék. H. M. H0LT0M1GLAN-H0LT0D1GLAN? Elmaradt a nászéjszaka Négy éve működik egyházmegyei bíróság Ka­posváron. Korábban Veszprémben intézték a házasság érvénytelenítését kezdeményező ügyeket, s meglehetősen hosszadalmas volt a procedúra a sok kérelem miatt. Az egyházme­gyei bíróság az elmúlt időszakban csaknem félszáz ilyen üggyel foglalkozott, s többségük­ben már az ítélet is megszületett. A fegyelmi ügyeket - amikor egy pap kilép és elhagyja szolgálatát -, a kánonra hivatkozva a megyés­püspök intézi. Dr. Péteri Páltól, a kaposvári Szent Kereszt templom plébánosától, az egyházmegyei bíróság helynökétől tudom: sokan szeretnék a házasságukat egyházilag rendezni. Ez egy bonyolult eljárás, hiszen a katoli­kus egyház házasságot soha nem bont fel, csak azt állapíthatja meg, hogy egy házasság létrejötte pilla­natában valamilyen oknál fogva érvénytelen volt.- A papkollegák gyakran küldik hozzám azokat, akiknek ilyen problémája van - mondta dr. Péteri Pál. - Hosszasan elbeszélgetek velük, s megmondom: ér­demes-e elindítani az ügyet vagy nem. Ugyanis szá­mos esetben már a kezdetben tudjuk, hogy úgysem mondjuk ki az érvénytelenséget, mert nincs olyan ok, ami bizonyíthatóan indokolná ezt. Általában ak­kor jelentkeznek a felek, ha már van egy másik, pol­gári házasság, és szeretnék egyházilag rendezni. Ha lehet, akkor segítünk, de csak a szigorú egyházi tör­vények alapján. Pázmány Lajos, a Szent Imre templom nyugalma­zott plébánosa is évtizedeken át bíráskodott. Régi történeteket mesélt, köztük olyanokat is amelyben megfélemlítették a fiatalembert. A Rákosi-rendszer- ben falura került egy fiatal tisztviselő, s az egyik csa­lád befogadta. Szállást, ellátást biztosított neki, de ké­sőbb kiderült: mindezt nem azért teszik a szülők, mert olyan jó emberek. Volt ugyanis egy meglehető­sen rossz hírű lányuk, akit mindenképpen férjhez akartak adni. Ki is szemelték vőnek a hozzájuk sze­gődött tisztviselőt, akinek bizony nem volt ínyére a dolog. Hadakozott is rendesen, de hiába, a szülők hajthataüanok voltak. Ávós rokonukkal fenyegetőz­tek, s azzal, hogy ha nem veszi el a lányukat, akkor börtönbe csukatják. Megvolt az esküvő, nagy csin­nadrattával a lakodalom, ám a nászéjszakára nem került sor. Az ifjú férj az istállóban - egyedül - pihen­te ki a nap fáradalmait. Később polgári úton elvált ugyan az egymáshoz kényszerített pár, de a férj kezdeményezte: az egy­ház előtt is nyilvánítsák semmissé a házasságát. Dr. Péteri Pál szerint a mai fiatalokat - hála Isten­nek - nem lehet megfélemlíteni. Ma sokkal gyako­ribb a színlelés, amikor eleve úgy tesz az egyik fél, mintha vállalná az egyházi házasság feltételeit, de az­tán hamarosan kiderül: csak rövid távra gondolta a frigyet. Legfeljebb egy évre, gondolván: úgyis elvál­nak. De az is gyakori, hogy - egyházi házasság ide vagy oda - a felek fenntartják maguknak a jogot, hogy a feleségen, a férjen kívül barátot, barátnőt tart­sanak. A katolikus házassághoz viszont egy férfi és egy nő kell, nincsenek mellékutak. Érdemes tehát jól meggondolni, mit fogadunk meg az oltárnál, hiszen amit Isten összekötött, azt ember nem választhatja szét. Lőrincz Sándor s s csukott Szajkó Judit alig múlt 16 éves, ami­kor egy német cso­port budapesti kalauzolását bízták rá. Se pró­baút, se vizsga - rögtön a mélyvízbe dobták. Akkor nem gondolta volna, hogy nyolc év múl­va ő veheti át a Somogy Idegenve­zetője címet. A marcali Szajkó Juditnak gyerekkori álma volt, hogy idegenvezető legyen. Vonzotta, hogy sok helyre eljuthat, tetszett a kötetlenség, a változatosság, a kaland. Később arra is rájött: felelősség és nagyon sok tanulás is hozzá tarto­zik a idegenvezető munkájához.- Gimnazistaként már csoportokat vezettem, és bár érettségi után inkább a pedagógus-pályát, a szombathelyi tanárképző főiskola magyar sza­kát választottam, most sem lettem hűtlen az idegenvezetéshez. A nagyszakácsi gyermekott­honban tizenhat kisgyerekről gondoskodom, családvezető nevelőként, de amikor lehetősé­gem van rá, szívesen vezetek csoportokat. Nem könnyű összehangolni a két munkát, de nekem az idegenvezetés nemcsak a „másodállásom”, hanem a hobbim is. A szeptember-október a legzsúfoltabb, olyankor jönnek a nagyobb szer­vezett csoportok, 4-5 napos programra. Buda­pest a kedvenc utam, elegáns, sok a látnivaló, igazán hálás feladat. Aztán a Dunakanyar és az Alföld szépsége is elbűvöli a vendégeket. Amikor első alkalommal vezetett csoportot, csak annyi útravalót kapott: mosolyogj, és nem lesz baj. Persze, ennél azért több is kell: azóta is folyamatosan tanul. Ha új helyre indul, akkor napokig készül, jegyzetel, fordít. Minden útról dossziét készít - persze csak a biztonság kedvé­ért, mert az idegenvezetéskor sohasem veszi elő. Addigra már szó szerint tudni kell mindent. Meséli: kalandban, váratlan helyzetekben is bőven volt része a nyolc év alatt. A legemlékeze­tesebb, amikor egy fiatalokból álló német cso­portot vitt a kisvasúttal Csisztapusztára. Ott egy kis bórkóstolás volt a program. A vendégek azonban nem szoktak hozzá az erős borokhoz, úgyhogy visszafelé az egyik lány elvesztette az eszméletét. Kint a semmi közepén. Ráadásul a csoport többi tagja is úgy „elgyengült”, hogy egymás után elfeküdtek a síneken. Az idegenve­zetőnek ilyenkor is fel kell találnia magát: né­hány vödör vízzel segített az elázott társaságon. Szajkó Judit felkészültségét és talpraesettsé­gét a zsűri is kimagaslóan jónak értékelte a szombati idegenvezetői vetélkedőn. A Somogy Idegenvezetője címet az idén ő vette át. Jakab üíujyiu \h■ 1IWűüFfonrafl. Pénteken késő este - csak né­hány beavatott tudhatott erről - hatalomátvétel történt Somogy­bán. A puccs színhelye a bányai közösségi ház volt. Itt döntöttek arról, hogy mostantól nyolc bo­szorkány és boszorka veszi át a hatalmat a Zselicség ügyei felett. Boszorkány az, aki természetfeletti erejével, no meg fűvel-fával, bájitallal, bűbájossággal, ráolvasással gyógyít, minden bajt orvosol vagy éppen vi­szályt szít. Félelmetes vagy jóságos, minden esetre csodákra képes. Ha jól belegondolunk, mostanság csodálatos dolgok történnek a zselici lankák kö­zött is, ideje hát felülvizsgálni az ósdi nézeteket és kimondani: boszorká­nyok pedig igenis vannak. Ez a bányai boszorkányavatón most végképp bebizonyosodott. Kristálytisz­ta, csillagos égbolt, lobogó tábortűz, sejtelmes zene, titokzatos varázskellé­kek - minden adott volt egy igazi bo­szorkánypéntekhez és boszorkányava­táshoz. Megjegyzendő: a nyolc boszor­kányjelölt már régóta gyanús volt. Bo­szorkányos ügyességgel felkutatták és megmutatták a Zselicség kincseit, ad- dig-addig varázsoltak, amíg bűbájjal, fortéllyal a környék településeit is sike­rült összehozniuk egy szövetségbe. Persze, ez nem elég, boszorkány csak az lehet, akinek erről papírja is van. A vizsgán a Barát - civilben dr. Spiegl Jó­zsef, a Zselica Szövetség elnöke - válo­gatott próbatételek elé állította a boszi- jelölteket. Az első a tűzpróba volt. A máglyát - „hatalmas” lángja majdnem akkora volt, mint egy gyertyáé - ki-ki a maga módszerével ugrotta át, egy biz­tos: egyikükön sem fogott a tűz. A sze­mélyre szabott egyéni feladatok már egy kicsit nehezebbek voltak. Bájitalt kellett keverni, s elbűvölni a kiválasztott férfit, jósolni kártyából, tenyérből, narancs­héjból, álmot fejteni, varázsszöveget for­dítani és persze megjósolni a heti lottó­számokat. Szóval, csupa olyan dolog, amire egy rendes boszinak szüksége le­het mindennapi munkája során. A jelöl­tek azonban ezzel sem vallottak szé­gyent. S jött az utolsó akadály: minden eddigi bűnüktől meg kellett tisztulniuk a leendő boszorkányoknak. Bűneikről listát készítettek, s a papírt a tisztítótűz­ben elégették. Eztán már csak az ünne­pélyes fogadalomtétel volt hátra, varázs­söprűvel és fekete macskával. S hogy kik is lettek a Zselic jóságos boszorkányai és boszorkái - vagyis hivatalos minősítés szerint Homo Bányicus Boszorkányicusok? Bene Mária, dr. Lamperth Mónika, Repkáné Eszterhai Il­dikó, Kelemen Emese, Vajnáné Madarasi Anikó, Tóth Mária, Forintos László és Kelemen László. Jakab Boszorkányok seprűvel és macskával: minden kellék adott volt egy kísérteties boszorkánypéntekhez FOTÓ: LANG RÓBERT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents