Somogyi Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-12 / 36. szám
2000. február 13. ★ HAZAI TÜKÖR ★ 13 Bérbe adom az életem! Zsoldos. Ilyen foglalkozást nem ismer a munkaügyi hivatal. A továbbtanulási szakkönyvek sem sok tájékoztatót adnak azok számára, akik e pályára készülnek. Pedig egyre többen adják a fejüket e nehéz és kegyetlen munkáiéi. Lacival vagy-hat éve találkoztam utoljára. Akkoriban tértek haza néhányan azok közül, akik a balkáni háború frontjain harcoltak - zsoldosként. Laci a független horvát állam zsoldjában harcolt a szerbek ellen Vukovárnál és Eszéknél, aztán Krajinában. Kétszer megsebesült, egyszer súlyosabban. Horvát állampolgárságot kapott, lehetőséget arra, hogy abban az országban telepedjen le, amelyért a vérét hullatta. Laci nem bírta sokáig. „Sem a háború, sem a béke nem olyan volt, amire én vágytam” - mondta itthon. Azóta több országban is szerencsét próbált több-kevesebb sikerrel.- Mikor jöttél haza Kecskemétre? r Két hete. Úgy tervezem, néhány hónapig maradok. Azután megyek tovább.- Nem érzed jól magad itthon?- Nem. De kint sem. Legutóbb hat hónapig voltam külföldön, alig vártam, hogy hazajöhessek. Most meg...- Amikor utoljára találkoztunk, éppen Horvátországból érkeztél...- Az volt az első állomás. Elképesztő, mennyire kevés pénzért kockáztattuk az életünket. De a helyzet az, hogy akkor még az emberben volt valami hülye idealizmus. Ez a legrosszabb. Ebben a szakmában meg kell tanulni, hogy pénzért harcol az ember, profi módon. Legutóbb Pesten kellett vigyázni egy orosz üzletember villájára. A legjobbak közül keresett munkaerőt. A csapatban volt egy szerb meg egy albán zsoldos is. Koszovóban még egymásra lőttek, itt meg hajnalig pókereztek, nagyon jól kijöttek egymással. Kollégák voltak, harag nélkül. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha legközelebb ellentétes csapatban játszanak majd, ne lőnék le a másikat.- Nincs igazi barátság ebben a szakmában?- Ez megint egy olyan dolog, amit nagyon nehéz megszokni. Azt hiszed, összehaverkodtál valakivel, talán még az életedet is kockára tennéd, ha bajba kerülne. Valójában csak addig tart a barátság, amíg a profizmus engedi. Lehetsz te szimpatikus a másiknak, ha olyan van, nagy ívben tesz a fejedre. Végzi a munkáját, ha bajba kerülsz, mégis egyedül csak magadra számíthatsz!- Merre jártál?- Néhány magyar srác csak muzulmán megrendelőknek dolgozik. Bosznia-Hercegovina, Közel-Kelet, és most Csecsenföld. Azt mondják, eddig ez a legrosszabb hely. Ami ott folyik, az kegyetlenebb az összes többinél. Aztán van egy másik nagy csoport, akik többnyire szláv érdekeket védenek. Jugoszlávok, oroszok, csehek, ukránok. És persze vannak független megrendelők, akiknél csak az üzlet számít.- Létezik-e csúcs ebben a szakmában?- Csúcs? Szerintem csúcs az, ha harmincöt éves korodra még életben vagy. A csapda ugyanis az, hogy hiába fizetnek nagyon jól, ez az életmód sok pénzt is visz. Ital, kábítószer, nők... Sokszor éreztem úgy, hogy muszáj megadni a módját, különben kinéznének maguk közül. Az egésztől akkor megy el az ember kedve, amikor rájön, a többiek nem a pénzért csinálják, hanem mert nem tudnak kiszállni belőle. Mert élvezik.- És ki lehet szállni belőle?- Talán. De látod mi a helyzet. Itthon vagyok... és minden szürke, unalmas. Várom, hogy mehessek... Bán János A héten Békéscsabán is megkezdődött an* nak a béranyasági pernek a tárgyalása, amely kapcsolódik a Czeizel-ügy néven elhí- resült örökbeadási történethez. A két fővádlott, apa és lánya a családok rossz anyagi körülményeit kihasználva, több csecsemőt közvetített ki gazdag amerikai szülőkhöz. számítok, a felét, mint amit kapni szoktam.” R. Béla tagadta azt is, hogy pénzt ígért volna a gyermeküket örökbe adni szándékozóknak. Állítását egy másik fax cáfolja, amelyben a negyedrendű vádlottnak adandó összegről írt lányának: „Szilvia kapja meg a beígért 4 ezer dollárt, levonások nélkül”. Both Imre A béranyaper békési szálainak kibogozása sem látszik egyszerű feladatnak. Az ügy elsőrendű vádlottja az 1975. óta előbb Kanadában, majd az Egyesült Államokban élő, gyermekek örökbeadásával foglalkozó R. Marianna és annak édesapja, R. Béla. A Kiskunfélegyházán élő V. Péterné és V. Péter hatodik gyermeküket várták, amikor 1994 őszén R. Béla hirdetésére jelentkeztek. A rossz anyagi helyzetben lévő családokat R. Béla azzal kereste meg, hogy szociológus (egyébként az!), és kötelessége segíteni. A kiutaztatást, vízumszerzést, repülőjegy-vásárlást lebonyolító atya azzal védekezett, hogy ő csak apai kötelességének tett eleget, amikor teljesítette lánya kéréseit. Ennek némileg ellentmond a férfinál talált fax, amelyben így fogalmaz: „A magam részére 3 ezer dollárt Ki kit visz táncba? Régióközpontügyben rendszeresek a csatározások Baranya, Tolna és Somogy megye vezetői között. A február 19-i pécsi régióbálon természetesen mindany- nyian ott lesznek, s addig talán sikerül megállapodni legalább a köszöntők sorrendjében... Az I. Régióbál ötletgazdája Bokor Béla, Baranya megye önkormányzatának alelnöke, a tavalyi megyebálon bátran bejelentette a rendezvényt. Le is foglaltatta idénre az orvostudományi egyetem auláját. Természetesen lesz Régióbál szépe választás, sőt díjazzák a legmutató- sabb, legügyesebb táncospárt, illetve a legvidámabb asztaltársaságot is. Ha a farsangi ötlet eléri célját, ez utóbbi címet az az asztal nyeri el, amelynél a három elnök foglal majd helyet. Ugyanis a Régióbálon az egyenlőség dominál. Három műsorvezető, állítólag három megyetorta, három tombola, három elnöki köszöntő - itt volt egy kis vita, ki kezdje, folytassa, ki maradjon utolsónak -, három új lovag a Dom Perignon Gasztronómiai Pezsgőrendbe. Annyi bizonyos, a zenészek nem hárman lesznek, a 100 tagú cigányzenekarból verbuválódik az együttes. Ha beválik az ötlet, vándorbál lesz belőle, hiszen a tervek szerint jövőre Somogy, majd 2002-ben Tolna látja vendégül a bálozni vágyókat. A belépők áráról semmit sem akartak elárulni a rendezők. Mészáros Attila polgár (akarna lenni), a jelenleg érvényes szolgáltatási jegyzékek közül is ki tudja választani a megfelelő szja- számot. Kérdés, akad-e ilyen hölgy, avagy úr a prostituáltak között. A szexuális szolgáltatást nyújtó személyek egyéni vállalkozóként vagy valamilyen társasági formában lehetnének tisztes adózó állampolgárai kis hazánknak, gyarapítva ezzel a nemzeti költségvetést. Erre ez ideig nem került sor. Magyarán a prostituáltak sem helypénzt, sem iparűzési adót, sem vállalkozási nyereségadót, sem pedig jövedelemadót nem fizetnek. Az adóhivatal sajtóosztály-vezetője, Nagypál Sándor a nyugtaadási kötelezettségre hívta fel a figyelmet. Az utcalányok (-fiúk), speciális bárhölgyek (-urak) egyértelmű tevékenysége adóköteles. A kamara elnevezi az örömlányok tevékenységét attól függően, hogy vállalkozási, vagy társasági formában űzik a szolgáltatásaikat, a KSHI pedig munkaköri kódot ad e foglalkozás számára. Az új vállalkozók sem írhatnak le minden kiadást költségként, mivel rájuk is vonatkozik a főszabály, miszerint csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő kiadásokat lehet csak költségként elszámolni. Egy biztos: Borsod-Abaúj- Zemplén megyében még nem rohamozták meg a helyi adóhivatalt, hogy adó- és tb-számot kérjenek működésük hivatalossá tételéhez a helyi örömlányok. p. APEH-közelben a prostik Az az örömlány, aki tisztességes adófizető államselő Fenyvesi Béla kis híján rosszul lett, amikor a német nyelvű oldalakon, egy kép alatt azt olvasta, hogy a fotón az alsógallai katolikus templom és az általános iskola látható. A templom, meg az iskola stimmel is, de a városrész Felsőgalla. A Vasárnap Reggel információi szerint a képviselők felkérésére a polgár- mesteri hivatalban gőzerővel folyik a további hibák összeírása. Előbb- utóbb ennek a végeredményére is fény derül, ám addig a kiadó kap egy kedves hangú levelet az önkormányzattól, amelynek a lényege: mi nem ilyen lovat akartunk... Ribáry Zoltán Még meg sem jelent a Tatabánya és térsége című könyv, máris számos kritika érte. A legnagyobb felháborodás a kötet kiadását 700 ezer forinttal támogató tatabányai ön- kormányzat képviselő- testületében volt. Lévai Ferenc ország- gyűlési és önkormányzati képviselő rögtön kiszúrta, hogy például a tömbházas Dózsa-kert városrész nem az ’50-es években épült ki, hanem jóval később. Ráadásul a politikus a nyomdába adás előtt idejében jelezte, hogy ki kellene a rossz évszámot javítani. Egy másik városatya, a Felsőgalla városrészt képviNEM ILYEN TURULT AKARTAK In memóriám Vörösmarty Mihály A bonyhádi Városi Könyvtár és a Bibliocaritas Alapítvány Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulójára pályázatot hirdet képzőművészeti alkotások készítésére. A téma és a technika szabadon választott (illusztráció, ex libris stb.). Kérjük, hogy a pályázó a művéhez mellékelje adatait (név, cím)! Pályázhatnak gyermek és ifjúsági (általános- és középiskolások) valamint felnőtt kategóriában. 10-10 alkotást díjazunk A pályázatokat 2000. május 31-ig kell eljuttatni a Városi Könyvtár címére 7150 Bonyhád, Perczel Mór utca 50. A műveket nem küldjük vissza, de minden beküldő megkapja a kiállítás címlistáját. A díjazott alkotókat a kiadványunkban népszerűsítjük Kiállítás-megnyitó: 2000. szeptember 29. Bonyhád A művekből vándorkiállítást is szervezünk
