Somogyi Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-09 / 33. szám
6. oldal - SOMOGYI HÍRLAP SOMOGY I T AJAK 2000. Február 9., Szerda JÓTÉKONYKODTAK. Mosdóson a tüdő- és szívkórház nagytermében rendeztek jótékonysági bált. A mulatságon kétszázhatvanán vettek részt, és a Rezsó együttes muzsikájára táncolt a közönség. A bál bevétele százezer forint volt, hetvenezret az óvoda, harmincezret pedig az iskola kap. (Is) LM TEMPLOMKAPU. Szűcs Sándor csombárdi vállalkozó féláron készítette el a katolikus templom szép kovácsoltvas kapuját. Az önkormányzat támogatásával és a hívek adományaiból készült a míves kapu. (Is) KAPOSFÖI TALÁLKOZÁS. A kaposfői hagyományőrző egyesület Találkozás címmel rendezi meg a hét végén a német nemzetiségi hagyományőrző csoportok regionális találkozóját. A rendezvényt pénteken 18 órakor nyitják meg kiállítással. Szombaton 15 órától a kisebbségi önkormányzatok és a civil szervezetek helyzetét elemzik. Este hétkor kezdődik a szulo- ki, a bonyhádi, a csikóstöttösi, a várdombi és a kaposfői néptáncegyüttesek bemutatója; a találkozót bál zárja. (Is) FEKETECENTENÁRIUM. A dombóvári Gyermekközösségek Társulása április 7- május 15. között tartja a Fekete István-napokat. A göllei születésű író emléke előtt tisztelegve pályázatot hirdetett pedagógusoknak, könyvtárosoknak, ifjúsági vezetőknek. Hálás vagyok érte, hogy hagytak gyereknek lenni, illetve Tüskevár mint nevelési színtér címmel 5-10 oldalas műveket várnak március 1-jéig. Ebben a Fekete István-i életmű kapcsán a gyerekek és a természet, az irodalom és a nevelés kérdéseit taglaló módszertani tapasztalatokról lehet beszámolni. (Is) JÁTSZÓHÁZ, KISZEBÁB. Pappné Szabó Rozi lesz a vendége pénteken, Mezöcsokonyán az általános iskolában tartandó játszóháznak. Az iskolásoknak a ki- szebáb készítését mutatja be 14 órától, de az érdeklődők négy óráig csuhébabát is készíthetnek. A játszóház végén a kiszebábot elégetik az udvaron. (Is) A kadarkúti böllérasszony Kadarkút Nem zavarja, hogy férfimunka a böl- lérkedés, s nem is engedi másnak leszúrni, feldolgozni a disznót. Fejes Istvánnét húsz éve vitte rá a kényszer, hogy átvegye a böllér szerepét, a „mester” ugyanis addigra, mire tölteni kellett volna a hurkát-kolbászt és sózni a húst, már kifeküdt Ő pedig utálja a részeg embereket. Fejes Istvánná több mint negyven éve él a faluban. Kiskorpádról jött ide férjhez. Nemcsak a disznóöléseken tapasztalt boszorkányos ügyességéről ismerik, hanem arról is, hogy szakértője a virágoknak, s azt mondják, aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet. A télikertté vált nappaliban beszélgetünk. Szó esik arról is, hogy először a barátnője hívta: Ica, gyere, szúrd le a disznókat! Fejesné pedig nem kérette magát, hiszen dolgozott a húskombinát exportüzemében, a sonkatöltőben, sőt, korábban a baromfivágóban is. Igen ám, de a „böllértu- dományt” addig még nem gyakorolta. Ez azonban nem látszott a munkáján, hiszen mind a négy disznót leszúrta, feldolgozta - a háziak megelégedésére. Aztán amikor híre ment, jött a rokonok, barátok felkérése. Ő pedig reggel hétkor megjelent a portán, s kettőre már el is felejtették, hogy disznóölés volt a háznál. Nem tartja számon, hány disznó köszönheti neki keserű végét, de tavaly másfél hónap alatt huszonnégy került a rönkfára. Fejesné ugyanis ragaszkodik a jó öreg rönkfás módszerhez. Azt mondta: asztalon nem tudná olyan szépen szétszedni a disznót. A böllér asszony folyamatosan újít is: nem kötözi a hurkát, a rizst csak egyszer keveri meg, amikor elkezd forrni a víz, a sonkát kicsontozza, és a disznósajtot sem préseli.- A cucával (ez egy kis fadarab) kibököm a gyomor vastag végét, utána fordítok rajta egyet, egy drótos kosárba szépen belefektetem, és úgy teszem bele a kövesztőlébe. Fél órát forralom, s közben széttolom a parazsat az üst alatt. Reggelig a lében hagyom. Gyönyörű lesz a sajt, és nem kell attól tartani, hogy megüli a gyomrot, mert olyan zsíros. Szeretem a jó majoránnás hurkát. Egy kiló rizshez két csomagot számítok, de őrölt köményt is teszek bele, s a vért megkövesztve, ledarálva keverem el benne. A kolbászt egy kicsit csípősre készítem, és a belevaló fűszereket egy kis kövesztőlében összekeverem, úgy dolgozom el. Miközben az ínycsiklandó étikeket vesszük sorra, a hagyományt, a nyársdugást is fölelevenítFejes Istvánná kése egy-egy télen 20-25 disznó keserű végét okozza jük. Ez, sajnos, már nem él, mint ahogy a jó hangulatú disznótorok is feledésbe merülnek. Fejesné azonban még emlékszik rá, müyen nyársat kapott újasszonyként, amikor a Paphegy tövébe költöztek. Ez állt a tenyérnyi papíron: Az újasszonynak adjon az Isten annyi magzatot, hogy a Paphegy ne teremjen elég pólyamadzagot! De pajzán szöveggel is dobtak már nyársat neki: Disznóölő vagyok én, Pöröspusztán lakom, Pörge a kalapom, a disznó fenekét kinyalom. Fejesnét arról is faggattam: mit szól a férje, hogy asszonya nem engedi a rönkfa közelébe?- Csak a disznópörkölést hagyom rá. Egyébként tudja rólam, hogy ez nekem örömöt jelent, s hagyja, hadd csináljam - mondta. - Van is mindenem hozzá, még fegyverem is, amivel fejbe lő- hetem az állatot. Nem szeretném, ha egy hárommázsás föllökne, miközben felfogom a vért. Egyszer már megzúzódott a lábam, most is megvan a nyoma. A kadarkúti böllérasszony - bármily ügyes is - néha azért veszélyben van. Egyik szomszédjánál megcsúszott a rönkfa a betonon, és ráesett a kétmázsás állat. Fejesné fölkelt a földről, és folytatta a munkáját. Munka pedig van bőven, hiszen három holdon gazdálkodik a család. Nagy epresük, málnásuk is volt korábban, ám most inkább gabonát vetnek. lörincz SÁNDOR Fölverték a porták árát Patosfa Jól fölverték a porták árát Patosfán. A kis településen tizenkét ház és tizenöt telek került külföldi tulajdonba. Horváth Margit polgármester azt mondta: holland, német, osztrák tulajdonosok költöznek le néhány hónapra, főleg a nyáron és ősszel. Többségük nyugdíjas, s hozzák az unokákat, de vannak középkorúak is. Az új gazdákkal már megbarátkoztak a patosfaiak. Állandó külföldi lakosuk nincs, mert aki itt töltötte napjait, a közelmúltban meghalt. Az önkormányzat is értékesített telkeket, s mivel ezek jó áron keltek el, a helybeli lakosoknak is megjött a kedve. Eladó önkormányzati telek már nincs, ám a patosfaiak közül többen is árulják a házukat. Mint megtudtuk: egy szoba-konyhás, komfort nélküli lakásért 650 ezer forintot kémek, de 1,2 millióért is ajánlanak valamivel jobb házakat. A polgármestert arról is kérdeztük: mivel támogatja az önkormányzat az első lakáshoz jutókat. Elmondta: 50-100 ezer forint közti támogatást adnak, de 3-5 évre és 100-200 ezerforintos, kamatmentes kölcsönnel próbálnak segíteni. Csak minél több legyen az építkező kedvű, a kis település lakóinak száma ugyanis egyre csökken. Két éve még háromszáznegyvenen éltek itt, ma pedig már csak 320 -an. l. s. Könyvkesergő Egy kimutatás szerint olvasó nemzet a magyar. Állítólag minden második ember rendszeresen belefeledkezik a betűbe. Nem akarom megkérdőjelezni a statisztika hitelességét, mégis szkeptikus vagyok. Még ha sokan olvasnak is, vajon mit? Több kistelepülési könyvtárossal beszélgettem, és kiderült: a krimik, a bestsellerek a legkelendőbbek, s ha a gyerekek kölcsönöznek is valamilyen ifjúsági regényt, nem biztos, hogy az kiolvasva kerül vissza a polcra. A hajmási könyvtáros - hiába szondázta a fiatalokat - sem tudott egyértelmű választ adni, csakúgy, mint a legtöbb falusi bibliotéka vezetője. Legalábbis ott, ahol az önkormányzat áldoz a könyvtárra és heti néhány órában foglalkoztat könyvtárost. A legtöbb helyen 1-2 ezer közötti a kötetszám, s ami elkeserítő: csak lassan gyarapszik. Hajmáson örültek az önkormányzat ötvenezer forintjának, amit állománygyarapításra fordítottak, mint ahogy a pályázaton nyert 34 ezer forintot is. Mondhatnánk: több a semminél. De mire elegendő? Nem sokra, hiszen ha van is könyvakció, többnyire a limonádékat árazzák le és nem az értékes irodalmat. S azon is lehetne vitatkozni: kinek mi az érték. A gyerekek, a fiatalok szemét azonban érdemes felnyitni. Legfőképpen most, amikor az internet próbálja kiszorítani a könyv illatát. A tévéről nem is beszélve. Ehhez pedig - legalábbis úgy tűnik - nem elegendő a szülő, a pedagógus, a könyvtáros. Tony Blair is rájött erre, aki a közelmúltban a londoni Globe Színházban gyerekeknek olvasott verseket, meséket. Talán néhány somogyi polgármester is megtehetné ezt... LÖRINCZ Gépészből cukrász Gyermekkori élményből lett a fagyiszolgálat FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Böszénfa Tíz éve lettek kényszervállalkozók Kanyar Jánosék. Garázsukból diszkontot alakítottak ki, majd minden forintot a vállalkozásba visszaforgatva fagylaltozóvá, s végül cukrászdává fejlesztették. Ma 18 települést látnak el fagylalttal, süteménnyel. Kanyar János gépészként, a felesége könyvelőként dolgozott ugyanannál a cégnél, és szinte egyidőben szűnt meg a munkahelyük. így ők is, mint sokan mások, vállalkozásba kezdtek. Csatlakozva egy kaposvári cég diszkonthálózatához a garázsban alakítottak ki italleraka- tot. S mihelyst megtehették, önállósodtak. Megvolt az állandó vevőkörük, de többre vágytak, mint egy egyszerű kocsma. Kanyar János vendéglátós képesítést is szerzett, hogy fagyizót és cukrászdát nyithasson. Jól jött azonban a gépész képesítése is: kezdetben csak olyan régi gépekre futotta, amikkel még a vállalkozó gyermekkorában készítették a fagylaltot. Ezeket gyakran kellett javítgatni. Nem akartak kölcsönt felvenni, inkább minden nélkülözhető forintot az átalakítási munkákra és az újabb ötletek megvalósítására költöttek. Gyermekkori élményből merítette a fagyiszolgálatot is; a környék 18 településén szinte házhoz szállítják a fagylaltot és a süteményt. Igaz, nem oldalkocsis motorkerékpáron, mint annak idején, hanem fosbusszal. A fagyikörút megszervezésével a házaspár fia is munkához jutott, s lehet, hogy a menyük is beszáll a vállalkozásba. A családfő most cukrásztanfolyamon töri a fejét, mert - mint elmondta - mindig vonzódott ehhez a szakmához. S utánanézett, vajon miért lett gépészből cukrász. Most már tudja: nem véletlen, hiszen híres cukrászmester volt Romániában egykor az anyai nagyapja is. TAKÁCS ZOLTÁN Gazdára vár a kastély Lad Lad modem iskolát kapott egykor a kastélyáért, ami évek óta kihasználatlan. A helybeliek abban reménykednek: előbb-utóbb csak lesz gazdája az évszázados fákkal körülölelt épületnek. Németh József ladi polgármester elmondta: különösen a munkahely- teremtés szempontjából volna jó, ha mielőbb gazdára lelne a szebb napokat látott kastély, amelynek parkjában értékes növényritkaságok is találhatók. Olyanok, mint a tiszafa és a páfrányfenyő és sok más örökzöld. A kastély után egy Grazban élő üzletember érdeklődött legutóbb, s a polgármester is megírta: falujával együtt örülne, ha végre élet költözne az ódon falak közé. A 780 lelkes falu közhasznú munkásai gondozzák a parkot - száz fenyőcsemetét is ültettek oda, ahol kipusztult a növényzet -, de az önkormányzat szeretné megszerezni a park kezelési jogát. Már tavaly kezdeményezték ezt, ám ehhez fél állásban egy erdőmémököt kellett volna foglalkoztatni. így tervük meghiúsult, de nem tettek le arról, hogy hivatalosan is az önkormányzat legyen az őspark kezelője. Akkor megvalósul a polgármester régi álma, hogy újból - csakúgy, mint egy arborétumban - apró táblák jelzik majd a növények nevét. Ennél azonban fontosabb - és ezt Németh József is belátja -, hogy gazdája legyen a kastélynak, hiszen egy gyógycentrum vagy szálloda sokat lendítene a településen, ahol eddig csak kevés vállalkozó vetette meg a lábát. _________ lörincz K étszer is eladták a földeket Ráksi A privatizáció után 86 lakos adta el a földjét a Ráksi Agro Bt-nek. A mintegy százhektáros szántó tulajdonjoga körül újra fellobbantak a viták, földhivatali bejegyzés híján ugyanis a már megvásárolt föld még mindig nem az osztrák cégé. Ezen felbuzdulva páran ismét eladták - másodszor is. Első hallásra furcsa ügy került a ráksi falugyűlés elé. A gazdák és a polgármester akart választ kapni arra, hogy kinek a tulajdonában van a falu határában fekvő csaknem száz hektárnyi szántóföld. A kellemetlen helyzetet Fónai Tibor polgár- mester elemezte. Elmondta: a privatizáció időszakában 86 falubeli mintegy 2000 aranykorona értékű földhöz jutott, s ezt eladta az osztrák tulajdonú Bt-nek. Az akkoriban hozott egyik jogszabály szerint azonban gazdasági társaságok nem vásárolhattak földet. így, bár megtörtént az adásvétel, de a földhivatali bejegyzés szerint ennek a földnek a tulajdonosai ráksi magánszemélyek, mind a mai napig. Az osztrák cég tehát vett is földet, meg nem is. A szövevényes ügy tisztázására hívta össze a polgármester a falubelieket és a Ráksi Agro Bt jogi képviselőjét, aki felajánlotta: az érintett gazdák kössenek az osztrák tulajdonossal haszonélvezeti szerződést, s azzal ha a tulajdonjog nem is, de a földterület használati joga a céget illeti. A polgármester úgy emlékszik, hogy 10-15 ember helyben aláírta a papírt, többségük azonban még latolgat. Félóránként csöng a telefonja, a falubeliek szóban és levélben is tanácsot kémek. Négy-öt gazda állítólag már ismét eladta ezt a földet, mások bérbe adták. Fónai Tibor szeremé elkerülni, hogy szántáskor több tulajdonos is megjelenjen a földön, de nem tud állást foglalni ebben az ügyben. Dr. Schablauer Zoltán, a cég jogi képviselője szerint a földkiadó bizottság hanyagsága következtében robbant ki a földvita. A téesz által juttatott 30 korona értékű földeket 1994 márciusában vásárolta meg a bt, és áprilisban már beadta a bejegyzési kérelmet. Júliustól valóban nem vehettek gazdasági társaságok földet, de addigra a bejegyzésnek már meg kellett volna történnie. A cég jogásza szerint az igali földkiadó bizottság ült annak idején a papírokon, mert azok csak tavaly bukkantak föl újra. A bizottság határozata ellen bírósághoz fordultak, ám az jogszerűnek minősítette. Dr. Schablauer Zoltán elmondta: az osztrák tulajdonos nem akar pereskedni, csak a már megvásárolt és azóta művelt földjét szeremé hivatalosan is megszerezni. Ezért ajánlotta azt az áthidaló megoldást, hogy haszonélvezeti szerződést köthetnek a falubeliek a cégtulajdonossal. A jogász szerint a többség aláírta a szerződést, s várható, hogy ehhez csatlakoznak a többiek is. Az önkormányzat független jogi személyt bízott meg az ügy kivizsgálásával. ______takács zoltán N emcsak a cégnek, a gazdáknak is érdeke, hogy mielőbb tisztázzák a helyzetet
