Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-29 / 24. szám
4 ★ RIPORT ★ 2000. január 30. A falvakra nem húzható egyenruha A professzor tavaly május óta „lakója” a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki szobájának. Dr. Enyedi György (70) tősgyökeres budapesti, de jobbára a vidék sarát taposta, a települések fejlődését kutatta.- A nyolcvanas évek közepén a telefon, a fax és a számítógépek elterjedésével Európán belül voltaképp megszűnt a távolság, tehát a vállalkozások bárhová települhetnek, bárhol gyökeret verhetnek. Többen megjósoltuk, hogy a falu és város közti különbség megszűnik. Ebből aztán nem lett semmi. A kilencvenes évek ismét a városoknak kedveztek. Az ország lakóinak harmada falvakban él. A falvak sokfélék, néha két egymás melletti is eltérő képet mutat, más fejlődési, esetleg visszafejlődési irányban halad. Igaz, hogy bármerre nézünk, a civilizációs különbségek csökkentek - gondoljunk csak az autók számának növekedésére, a fürdőszobás, vezetékes vízzel- gázzal ellátott, sokszor emeletes falusi villákra, amelyekben már van telefon -, a falvak közti gazdasági-társadalmi különbségek mégis jelentősen megnőttek.- A falusi családok többsége élelmiszert termel, de 1990-95 között a tisztán mezőgazdasággal foglalkozók kétharmada „kilépett” ebből a körből: nyugdíjba ment, elvándorolt, meghalt... Ma a teljes magyar lakosság hathét százalékának, a falun élők ötödének főfoglalkozása a mezőgazdaság, a többieknek kiegészítő tevékenység vagy hobbi. A termékek feldolgozása, a kereskedelem és az export jelentős része is átvonult a közelben lévő városokba, és emiatt falun csökkent vagy megszűnt a munkalehetőség.- A fejlődés vagy hanyatlás sokszor attól is függ, hogy mit termelnek a gazdák, hajlandók-e újat tanulni, haladni a korral. Jó lehetőségei vannak például a minőségi bort termelő vidékeknek vagy a biogazdaságoknak, míg egy helyben topognak azok a falvak, ahol görcsösen ragaszkodnak a hagyományokhoz. A gyenge minőségű gabona vagy húsféle nem piacképes...- Mindig tagadtam, most is tagadom, hogy az ország kettészakadt. Aki például Szabolcs-Szatmár megye egészét egy kalap alá véve elmaradottnak tartja, váltig a „fekete vonatot” emlegeti, menjen el Nyíregyházára: meg fog döbbeni, milyen fejlett várost talál. Nincsen elmaradott keleti és fejlett nyugati országrész, mert mindenhol akadnak kiemelkedő és leszakadó „szigetek”. Nagy kérdés, van-e helybéli avagy odatelepült tőke, vállalkozó. Ez többgenerációs, lassú folyamat, nem lehet erőszakkal felpörgetni, felülről irányítani.- A falvakra sem lehet egyenruhát húzni. A szociális segélyek csak „gyorstapaszok”, és bár szükségesek, csupán tüneti kezelést nyújtanak. Azok a falvak tudnak előrelépni, amelyeknek jó a földrajzi fekvésük, közel vannak egy városi régióhoz, a közlekedési tengelyekhez, és nem várnak a sült galambra. A közlekedéstől távol eső, újabban egyre jobban hanyatló mezővárosok szomszédságában élő falvak viszont lemaradhatnak...- Bele kell-e törődni ebbe? Szerintem nem! A Duna-Tisza közén például erős a vállalkozó kedv, hiszen ott már a nagyapák is a piacra termeltek. Jó esélyeik vannak a gazdafaluknak, ahol régen is önálló gazdasága volt a családoknak, és nekik kellett dönteniük, hogy mit vetnek, merre mennek. A hajdani szegényparaszti vagy cselédfalvak „hagyományába” viszont beleivódott a tudat, hogy majd mások döntenek helyettük, és ez néha ma is visszaveti őket. Somos Ágnes Telki, a csodafalu Telki csodájára járnak a budapestiek, hiszen hihetetlen tempóban épül és szépül a falu a Moszkva tértől 20 kilométerre. Igaz, az árak is csillagászatiak, miután ___ a fővárosból kitelepülök kedvenc célpontja lett. A helybéliek viszont már azon bosszankodnak, hogy takarítónőt, babysittert is Budapestről kell kihívni, mert Telkiben már úgy elszaladtak az árak. választott sertést, majd közösen dolgozzák fel és eszik meg. Fociban pedig gyakran verik a szomszéd falut, Budajenőt. A Magyar Építész Kamara korábbi elnöke és az egész családja Telkiben él. Callmeyer Ferenc szerint a település a szó hagyományos értelmében megszűnt falunak lenni. Alig maradt ugyanis olyan ember, aki a földjén gazdálkodik. Súlyosabb problémának tartja az építész, hogy az új épületek nem illeszkednek a zsámbéki medence hagyományaihoz. Ha finoman akar fogalmazni, akkor eklektikusnak tartja a falu új építészetét, ha durvábban, akkor kétes ízlésűnek. Az építész szerint persze vannak pozitív példák is, ilyen többek között az óvoda, s reméli, hogy a következő, a képzettebb, műveltebb generáció már minden szempontból kielégítő építési stílust teremt meg a településen. A hajdani sváb falu csaknem teljesen kiürült a második világháború után a németek kizsuppolásával. Nagy Lőrinc (80) Erdélyből ér- J kezett 1946-ban a faluba.- Elég nagy volt itt akkoriban a j szegénység, az emberek favágásból, I mezőgazdasági munkából éltek ak- I koriban - mondja. Az idős férfi örül, hogy ilyen szé- I pen fejlődik a falu, bár nem érti, I honnan van az embereknek annyi I pénzük, hogy palotákat emeljenek. 1 A jövevényekkel jól kijönnek a régi I telkiek, bár az is igaz, hogy csak I azokkal barátkoznak, akik járnak a templomba, s ők nincsenek sokan. A. B. CS. ■ Telkiben tíz éve kétszáz ház volt, most a triplája. Egy évtizede hatszá- zan lakták a községet, most másfél ezren. Nem volt út, víz- és szennyvízcsatorna, mára az utak csaknem felét lebetonozták, kiépült a víz- és szennyvízhálózat, felújították a villamoshálózatot. A 250 négyszög- öles, közmű nélküli telket 1985-ben még 110 ezer forintért odaadták, most 5 milliót kérnek. A rendszer- váltás előtt a falut a szomszéd községből igazgatták, nem is volt semmijük. Tavaly szeptemberben avatták a 100 férőhelyes óvodát, amihez fogható az országhatáron túl is kevés van, tehát megérdemli a luxus jelzőt. S már alapozzák a tíz tantermes iskolát. Néhány hónapja avatták az üzletsort, ahol többek között ABC és kávéház is van. A kilencvenes évek elejétől tömegesen települtek ki a kies fekvésű faluba azok a fővárosiak, akiknek budai villára nem tellett, de zöldben, csendes, nyugodt környéken szerettek volna lakni. A személyi jövedelemadójukból viszont bőven jutott a falunak: míg 1992-ben az szja 50 százalékából 600 ezer forint folyt be, addig tavaly ez az összeg 120 millió forint lett volna (az új szabályozás szerint azonban már nem a felét kapják az önkormányzatok az szja-nak).- Az elmúlt évtizedben másfél milliárd forint folyt be az ingatlanok eladásából, s a pénzt visszaforgattuk a közművek fejlesztésébe és az intézmények építésébe - mondja Kerese János, aki tizedik éve a község polgármestere. - 1990-ben még nem volt az önkormányzatnak földje, az azt követő években vásároltuk meg a téeszektől, magánszemélyektől a jó fekvésű területeket, ‘parcelláztunk, majd eladtuk a kiköltözőknek. Majd minden betelepülő a fővárosban dolgozik, Telkire jóformán csak aludni járnak. Miután nemcsak gazdagok költöztek ki, sokan bosszankodnak, hogy lassan megfizethetlenek lesznek a szolgáltatások. A takarítónők 4-5 ezret kérnek egy 100-120 négyzetméteres ház takarításáért, s már babysittert se lehet 500 forintos órabérnél olcsóbban hívni. Többen kénytelenek voltak Budapesten takarítónőt keresni, mert ők még nincsenek elkényeztetve. A falu új lakói egyébként létrehoztak egy civil szervezetet, a Telki Barátainak Köre Egyesületet. Az elnök szerint szeretnének jobban beleszólni környezetük életébe, s azért dolgoznak, hogy a település megőrizze az előnyös vonásait. Péter András szerint ugyanis voltak olyan törekvések, hogy elherdálják a község értékes földjeit, és vannak kifogásaik az önkormányzat munkájával is. Immár hagyomány a „falu disznaja”, a kollektív disznóvágás, ahol a résztvevők együttesen szenderítik jobb létre a kiSzatmárcseke: jövő nélkül ■ Még senki sem saccolta meg, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei falvak hány évvel maradtak le a dunántúli községek mögött. A különbség sokkoló. Szatmárcseke - itt írta egyébként Kölcsey Ferenc a Himnuszt - az ukrán határon található, s a lakosság negyede cigány származású. S bár a falu a Tisza és a Túr találkozásánál fekszik, minden ellene szól. A kilencvenes évek elején feloszlott a téesz, ezzel megszűnt az egyetlen olyan munkalehetőség, amely többeknek adott állást. A volt téesztagok egy része megpróbálta az önálló gazdálkodást, de földterület, gépek, tőke nélkül a többség kudarcra volt ítélve. Munkája csak annak van, aki az intézményekben, valamint a boltokban, kocsmákban dolgozik. A többiek közmunkából, jövedelempótló támogatásból, segélyekből élnek. Az átképzés sem megoldás: a gyümölcsfeldolgozói állások már be vannak töltve, varrónőkre pedig nincs szükség, s ingázni sem érdemes, a környéken sincs munka.- Perspektíva az nincs, csak azok maradnak a faluban, akiknek semmi mozgásterük nincs - mondja Sarkadi Pál polgármester, majd azzal folytatja, hogy a jelenleginél jóval nagyobb támogatást kellene kapnia az ilyen elmaradt régióknak. Ötlete éppen volna, ha például korlátozás nélkül fölvásárolnák a megtermelt tejet, húst, kapna pénzt a falu az idegenforgalom fejlesztéséhez, hiszen a Tisza és a Túr találkozásánál fekvő település vonzó turisztikai látványosság lehetne. Drávacsepely: rokonok az élen ■ Drávacsepelyen minden hatalom egy család kezében van. A Baranya megyei kis faluban ugyanis hat önkormányzati képviselő van: a polgármester Trapp Sándor, a felesége, Trappné Bánovics Andrea, feleségének nagynénje, Mecseki Tiborné alpolgármester és a nagynéni ve- je, Kovács Árpád. Igazából a családhoz tartozik még az ötödik faluatya, Gál József is, hiszen a férfi öccse Trappné unokatestvérét vette feleségül. Gál - ő egyébként MDF-es, a többiek mind függetlenek - azonban mostanában nem szívesen vallja be a rokonságot, mert az előző ciklusban ő volt a polgármester, de Trapp rokon nem átallott 1998-ban megmérkőzni vele, mi több, meggyőző arányban meg is verte elődjét. A család több tagja nem indult a választáson, ezért nem csoda, hogy a hatodik képviselő nem tagja a rokonságnak.- Nehogy azt higgye, hogy családi vállalkozásként irányítjuk Drávacse- pelyt. Tizenheten indultunk az önkormányzati képviselői helyekért, és a falu így döntött - hívja fel a figyelmet a polgármester, aki még azt is elmeséli, hogy nem a karácsonyi ünnepek alatt vagy egy pörköltes, nagyfröccsel megöntözött névnapi vacsorán döntenek a falu dolgáról. Szükség szerint ülésezik a képviselő-testület, ahol a szavazásoknál nincs sem családi, sem frakciófegyelem, mindenki a legjobb belátása alapján voksol. S az is előfordul, hogy a férj és a feleség sem egyformán emeli fel a kezét. Mi több, a vitát gyakran még otthon is folytatják, de a házasságuk eddig nem került veszélybe az önkormányzati torzsalkodások miatt. Mert megoldásra váró problémák akadnak bőven. A faluban gyakorlatilag nincs munkahely, többen kapnak jövedelempótló támogatást. A nem főállású polgármester - civilben falugondnok - sllegfontosabb feladatának azt tartja, hogy munkát találjon az embereknek. „Nincs könnyű dolgom, hiszen sokan nem szeretnek dolgozni”, állítja, s ha arra gondolunk, hogy Trapp Sándornak el kell viselnie Gál rokon acsarkodásait, ráadásul ott vannak a szocialisták, akik nem kerültek be a testületbe, mégis „frakcióznak”, be kell látnunk, családi többség ide vagy oda, nem könnyű irányítani Drávacsepelyt.
