Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-29 / 24. szám

I 2000. Január 29., Szombat SOMOGYI HÍRLAP - 11. oldal FIAT A L 0 K Békebeli pofonok Három hete ismerkedtem meg a haverral. Első látásra leginkább egy felfújható, légpárnás gumimatracra hajazott, ahogy méltóságtel­jesen végigsiklott a szobán. Szerény, csendes fickó, bokszolni jár. Meg munkába, ahogy bárki más. Minap panaszkodott, hogy lassan beszűkül az élettere, a melóhely-edzőterem-albérlet háromszögbe. A kötéseket látva meg tudom érteni. Az egész úgy kezdődött, hogy egy barna bőrű fiatalember ki­szúrta a vasúti váróban, és rövid fixírozás után a szeme közé kö­pött. Hősünk első meglepetéséből felocsúdva rávetette magát a köz­ben borotvának látszó borotvát nyitogató idegenre, s röpke tíz má­sodperc alatt az összes addig elsajátított ütéskombinációt bevitte neki. Még le sem csendesedett szegény haver lelkében a vihar, máris újabb tortúrának vetette alá a sors. Munkába igyekezvén várt a haj­nali buszra, amikor egy kingkong-kinézetű óriás artikulálatlan ordí­tással okítani kezdett valakit valamiért, majd szavait nyomatékosít- va az információ dupla üvegablakát is beszabta. A szilánkok láttán reklamáló informátornak is kijutott a jóból. Vére csordult, és csak a segélyhívásra egyedüliként reagáló hősünk hathatós közbelépése mentette meg a plasztikai sebészettől. Persze mindez nem volt elég, a vasúti váró a minap újabb megle­petéseket tartogatott. Megcsörrent a terem sokat hallott fali telefon­ja, éppen egy tinigaleri tagjai mellett. Fel is vették, de csak anyázást hallottak a kagylóból, amiből arra következtettek, hogy valaki a vá­róban mobiltelefonnal a kezében szórakozik velük. Mobilkeresőbe indultak hát, rá is akadtak nyomban a haverre. Nála ugyan nem volt telefon, de éppen alkalmasnak ítélték egy kis puhításra, így a Kapos előtt szembesültek a felek. Pár agyrázkódás, törés, és né­hány nyolc napon belüli esett meg a magukba zárkózó taxisok előtt. Ezúttal a haver sem úszta meg: csontja repedt, a keze azóta van bebugyolálva. Aggódom érte, egyre kevesebbet mozdul ki otthonról. Múltkor szólt, ugyan lépjünk már. el egy jó pofa sörre, meg dumálni egy ki- csit. Nem voltam szomjas. Meg kíváncsi se... ______________takács J azzkocsma az Ifiházban A jazz rajongóinak ismét különleges csemegét nyújtott Dr Valter and tehe Lawbreakers fellépése az Együd Árpád Művelődési Központban. Február 2-án a Jazzkocsma vendége lesz a Blues Fools. fotú: lake búbért Hiten alapuló szolgálat Az Európai Cserkészszövetség magyarorszá­gi tagozata az idén Mesztegnyőn tartotta té­li táborát. Greskovits János elnök szerint az értékvesztett világban akkor lehet a jövő if- jainak értékes szerepet találni, ha a vallás és a szolgálat fontosságát is felismerik. Mikor a terembe léptünk Greskovits János éppen egy szituációs játékot mutatott be a Dunántúl szá­mos csapatából összegyűlt cserkészvezetőknek, ezért pár perc türelmet kért. Miután a képzeletbeli aktív ré­szecskék megtisztították a tere­pet a kórokozóktól, nyomban rendelkezésünkre állt.- Ebben a játékban a fogak bábuk, az aktív részecskék a védelmező játékosok, a kór­okozó szerepét pedig a gumi­labda tölti be - magyarázta a látvány és az elnevezések össz­hangját. - A cserkészet még gyermekként magával ragadja az embert, s ebben az életsza­kaszban a játéké főszerepben. Mégpedig a titokzatos, teljes lelket követelő játéké.- A későbbi cserkészelnököt is ilyesmi kerítette hatalmába?- A második gyermekkoromban igen. Tudniillik négy gyerekem is van, akik iránt - látva a mai fia­talok céltalanságát - felelősséget éreztem. Közö­sen kerestünk egy rendszeres és értelmes elfoglalt­ságot, amikor kezembe jutottak Baden-Powel Bipinek, a cserkészet atyjának könyvei. Ezekben rátaláltam azokra a titokzatos, romantikus és a gyerekek személyiségét a lehető leghelyesebb irányba terelő irányelvekre, amelyeket érdemes követni. Ennek hatására hoztuk létre Dunakeszin a Szentjánosbogár mozgalmat, amely a cserkészet eredeti elképzeléseit tartja szem előtt, s ebből nőtt ki az európai cserkészet magyar tagozata.- Az „eredeti elképzelés” mennyiben tér el a ma­napság tapasztaltaktól?- A lényege az, hogy vallási alapon lehet a leg­jobban megtanulni, hogyan kell helyesen élni. Ha egy ifjú magának teremt értékeket, akkor rájön, hogy milyen jó felelősséggel és önállóan cseleked­ni. Megtanulja becsülni saját fáradozása folytán a másik áldozatvállalását is. Sajnos, mindenkinek agyába vésődött, hogy az elmúlt negyven év elnyo­mott és elaggott cserkészvezetői újra egyenruhába bújtak és dogmatikus szólamokat hajtogatnak. Ez részben igaz. S rajtuk kívül még jó néhány gyanús cserkészcsapat is működik az országban. Elég csak azokat a fiúkat említeni, akik néhány éve fe­kete ingekben, kopaszra borotvált fejjel keltettek feltűnést. Ezzel szemben az euró­pai cserkészmozgalom a modern korba átültetve kívánja megőrizni értékeit. A kilencvenes évek ele­jén, szerencsére, rátaláltunk a cserkészmozgalom európai vonu­latára, amelyet a magyar hagyo­mányokra adaptálva szeretnénk kiteljesíteni.- Miért nem teszik ezt egysége­sen?- Van, aki borssal szereti a ká­posztás cvekedlit, s van, aki cukor­ral. A tészta közös. Nyitottak va­gyunk az azonos gondolkodású fi­atalok felé, minden ideológiai és politikai irányultság nélkül. Más mozgalmakkal szemben nálunk a fiúk és a lányok is egy csapatban vannak. Bipi elképzelése szerint sem szabad szétválasztani a két nemet. A fiúkból férfit, a lányokból nőt kell nevelni. Mivel az euró­pai cserkészet alapja a kereszténység, az öt nagy keresztény felekezet bármelyikéhez tartozó fiatal csatlakozhat hozzánk. A közös értékek adottak.- A vallásgyakorlás alapfeltétel a cserkészmoz­galomban?- Minden gyereknek kötelező részt venni saját felekezetének a hitoktatásán, hogy a hitére tá­maszkodó ember váljék belőle. Szakítani kell azzal az eluralkodóban lévő - rossz értelemben vett - li­berális szemlélettel, ami abban áll, hogy hagyjunk rá mindent a gyerekekre. Mindenki csak jogokról beszél, mintha kötelesség nem is volna. Pedig a lé­nyeg a hiten alapuló szolgálat. Ha ez a kis közös­ségeinkben utat talál az ifjakhoz, akkor azok egész életüket ebben a szellemben élik, s talán a gyerekeiket is így nevelik. __________takács zoltán Hí rek Millenniumi Hopp! A böhönyei általános iskola Hopp! című új­ságja a környező települések di­ák újságíróinak közreműködésé­vel készült. A közös szerkesztésű kiadvány ötletét az adta, hogy a böhönyei diák újságírók a ma­gyar kultúra napján vendégül lát­ták más iskolák lapjainak készí­tőit. A millenniumi diákújságban elsősorban helytörténeti jellegű, s az ünnepi évhez kapcsolódó írások olvashatók, (tz) Nem azonos Lapunk január 22- i számának Fiatalok oldalán meg­jelent Amikor a tanárom a párom című cikkben szereplő Bánkúti Gabriella nem azonos a Kaposvá­ron élő Bánkúti Gabriellával, (kg) Slágerlista Ezen a héten tizenöten küldtetek nekünk sláger­listát. Most Kiss András kaposvári olvasónk zenei összeállítását olvashatjá­tok. Továbbra is várjuk slágerlistáitokat! Címünk: 7401 Kaposvár. Pf. 31. A bo­rítékra írjátok rá: TOP 10 1. Eiffel 65 : Move your body 2. Britney Spears: Crazy 3. C' est la vie: I love you baby 4. Bon Bon: Válassz engem 5. Five: Keep on moving 6. Bestiák: Örökre ölelj át 7. No mercy: Where do you go 8. Jennifer Lopez: Waiting for tonight 9. Ricky Martin: La copa della vida 10. Jazz + Az: Hello édes ■ Imádja a népdalt és a hegedűt A tízéves Molnár Petra, a Somogyi Aprók egyik tehet­séges diákja imádja a nép­zenét, a népdalokat. Hege­dűjátékával is gyakran elbű­völi környezetét. Petra énekhangját s előadását az egyik legszebbnek találták Székesfehérváron a napok­ban tartott országos népdal­éneklési versenyen. A kiskorpádi Molnár Petra ezüst minősítést kapott azon a népdal­éneklési versenyen, amelyen het­ven általános és középiskolás vett részt. A kaposvári Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola kisdi­ákja dicsőségnek tekinti ezt a megmérettetést. Régi vágya telje­sült most, mivel fiatal, tehetséges népdalénekesekkel mérhette ösz­sze tudását. Molnár Petra kedveli a népballadákat, a népies dalokat, szívesen hallgatja Rieding és Portnoff darabjait is. Azt mondta: ha tehetné, mindig csak énekel­ne. Legtöbbször az Amikor én a kofferomat pakoltam, a Bánat, bá­nat, de nehéz vagy és az Apró murok, petrezselyem című dalo­kat dúdolja. S elárulta: az utóbbit a versenyen tanulta meg az arany minősítést szerzett Torma Emesé­től. Az ő hangja, tudása nagyon hatott rá. Petra nemcsak énekével és he­gedűjátékával nyűgözi le osztály­társait és a tanárait. Apró gyerek­ként színésznő akart lenni. Aztán látta-hallotta egy hegedűvirtuóz játékát, s úgy döntött: megtanul hegedülni. Azóta ez a hangszer a mindene. Tanítás után rohan a zeneiskolában, ahol Kopasz Csilla tanárnő avatja be a muzsika rej­telmeibe. Aztán siet vissza az is­kolába. Arra is van ideje, ereje, hogy táncra perdüljön a Somogyi Aprók néptánccsoportjában. A tízéves kisdiák felnőttes komoly­sággal beszél a zenéről, a nép­táncról, s arról, amit neki mindez jelent: vidámságot, türelmet, sze- retetet, kitartást, megbecsülést. Szerinte a slágerzenék nem nyújt­ják azt az élményt, amit a népze­ne. Sőt, lehet ugyanolyan szóra­koztató is, mint a popzene. Petra segítőkészségéről diáktársai is hallottak már. Nemrégiben ado­mánygyűjtést szervezett súlyo­san beteg édesapja műtétéhez. S ha a tanulásban kell valakinek se­gíteni, azt is szívesen vállalja. S lelkesen készül az újabb népdal­éneklési versenyre; ismét szeret­né elkápráztatni a zsűrit és a kö- zönséget is. _____ kovács A z ellopott kiskatona E gy parlamenti párt aláírásokat gyűjt. Szeretnék, ha a kiskatonák szerepét pár éven belül a hivatá­sos katonák vennék át. Akkor ér­tem a Fő utcára kitett asztalukhoz, ami­kor már megkezdték a szétszedését. Ki­kapták lábait, bérbe kapták a székeket, és vitték a kocsik csomagtartója felé. Az ívek elvesztek a bundás kabátok hatal­mas gyűrődéseiben, de amint megálltam, elém tették az egyik pakkot, és megkér­dezték, hogy aláírom-e.- Nem - mondtam -, csak azt akarom megérdeklődni, hogy melyik korosztály támogatja a javaslatot leginkább. A gyűjtőíves először csak megütközve nézett, azt hiszem, az első vesszőn nem jutott túl, a kérdésemet meg sem hallotta. Most hogyan magyarázzam meg neki, hogy az emlékeimet féltem? Mert a katonaság csak addig rossz, amíg az ember a bakancsot kitapossa... Pár hónap, aztán egy egész életre való él­ménnyel és anekdotával ellátja az em­bert. Kiskölyökként óraszám hallgattam nagybátyáim és édesapám katonatörté­neteit, ha névnapozni összeült a család. Aztán persze kiderült, hogy édesapám három hétig volt katona, a leghangosabb nagybátyám pedig két napig... Aztán ugyanez történt velem, csakhogy tizenöt hónap szolgálat után. Összeült a gimná­ziumi társaság (ex), a lányok megdumál­ták, kit hagyott el a barátja és ki kit do­bott, mi, fiúk pedig röhögve rajzoltuk át emlékeinket egy-egy jól hangzó sztori kedvéért. Az anekdoták mellett azonban egy valami belém égett az évek elteltével: ha nem ismerem meg az Erdélyi-ikreket, a jeti méretű Ernőt, a gumimosolyú Vas­várit és a többieket, sokkal szegényebb lenne az életem. Persze van másik oldal is: a nagyapám egyszer elmesélte, hogyan járta meg le­venteként az orosz frontot és miként hú­zott le négy évet a keleti havas sztyep­pékén, táborokban. (Akkor gyerekfejjel megjegyeztem, hogy választhatott volna jobb utazási irodát is. Három hétig nem állt szóba velem.) Egy másik történet egyik tanárkollégámé volt, aki a jugo­szláv határon vigyázta a száz lépést, ami­kor Tito láncos kutyaként riogatta a ma­gyar mindennapokat... Mesélt vérhasról, idegösszeomlásról, arról, hogy egymásra lőttek, a feszültség mindannyiukat az ösztönlények sorába taszította. De hát azok más idők voltak... Én akkor voltam katona, amikor kilop­ták a sapka címeréből a vörös csillagot és le kellett bajtársaznunk későbbi urainkat átvezetésképpen az elvtársazás után, és a politikai tisztet átnevezték nevelőtisztté, amolyan rendszerváltás hadsereg-módra a la carte... Most pedig kilopnák a címe­res zubbonyból a kiskatonát, és beleten­nék a hivatásost. Ott az asztal mellett eltöprengtem azon, hogy milyen is ez a kiskatona. Elég­gé beteges, ugye... Az egyik ismerősöm elhatározta, hogy alkalmatlannak minősí­ti magát, miután megérkezett a behívója. Néhány orvos ismerős kiderítette, hogy tényleg az (komolyan). Szívritmus, aszt­ma, allergia, heresérv... stb... és még csak nem is választás kérdése volt. Azóta is itt veri a billentyűket mögöttem. Pár hónapja elbeszélgettem telefonon Payer ezredessel, a somogyi hadkiegészí­tő parancsnokságról... Felhívott egy cikk után, amelynek az volt a címe: “A sorka­tonák fele alkalmatlan”. Az ezredes mér­ges volt, mert ő azt mondta, hogy a fele alkalmas volt a fiataloknak a sorozás so­rán. Én mondtam: hogy ez színtiszta ma­tematika, de végülis igaza volt, mert egy részük csak ideiglenesen alkalmatlan és később még is bevonul, bár akkor is lesz­nek ideiglenesen alkalmatlanok... A szám óriási: minden öt fiatalból kettő tü­dővészes, beteges stb. Ez azt jelenti, hogy öt szembejövő srácból legalább ket­tőt le tudnék futni... Mellesleg az ellent a hivatásosok sem tudnák kiverni ilyen technikai háttér mellett. Szilveszterkor szolgálatban vol­tunk a harcállásponton, és az osztrák só­gorok (a rendszerváltás előtt még ellen­ség) azzal ünnepeltek, hogy felszálltak kis vitorlázógépeikkel. Persze, hogy be­sodorta őket a szél... Őrülten húzkodtuk őket ragacsos zsírkrétáinkkal, kevertünk gépet géppel, riadó volt... Azt sem tud­tuk, mi zajlik fent az égen... Aki idáig eljut és előrepillant, láthatja, hogy egy bekezdésem van már csak hát­ra. Tudom, hogy a másik ismerősöm is fel fogja tenni a kérdést, mi a konklúzió... Erre ismét csak apám jut eszembe, aki a váltamra tette a kezét, amikor megjött a behívóparancs, és azt mondta: “Rád fér fiam, ez a tizennyolc hónap. Majd meg- emberesedsz.” (Ez akkor volt még, ami­kor nem tudtam a három hétről.) Aztán elérte, hogy abba a laktanyába kerüljek, amely öt percre van az otthonunktól. Szóval olyan a sorkatonaság, mint a ka­nyaró. Ha a doktorok megegyeznek ben­ne, mi az ellenszere, vagy elkapjuk, vagy nem. szélesi i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents