Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-26 / 21. szám

6. oldal - SOMOGYI HÍRLAP SOMOGY I TÁJAK 2000. Január 26., Szerda A nemzetjövöröl Erdős László ezredes, a Szent György lovag­rend nagymestere, a HM. Hadi- sírgondozó Irodájának igazgató­ja volt a vendége Nagybajom­nak. A település millenniumi rendezvénysorozatában Hazafi- ság, honvédelem, a nemzeti megmaradás kérdése a jövő év­ezredben címmel tartott elő­adást a református templomban. Az I. és II. világháborús áldoza­tokra is emlékeztek a települé­sen, s a résztvevők a két emlék­műnél helyeztek el koszorút. Hetvenmillió forint az útra A Közlekedési, Hírközlési és Víz­ügyi Minisztériumtól hetvenmil­lió forintot nyert a bárdudvarno- ki önkormányzat. Ebből a pénz­ből - húszmillió forint önerővel - a Kaposdada és Dada közötti utat építik meg. Ez az útszakasz része annak az úthálózatnak, amely a tókaji parkerdőnél ér majd véget. Már megkezdték a bozótirtást, a kivitelező május végére fejezi be a munkát. Szőlőhegyi lopások Egy isme­retlen tolvaj betörte a kaposhomoki szőlőhegyen az egyik pince ablakát, s különféle felszerelési tárgyakat vitt magá­val, 30 ezer forintos kárt okoz­va. Támogatott nyelvoktatás A Gazdasági Minisztérium és a Magyar Turizmus Rt harminc­ezer forintos támogatást biztosít azoknak, akik a kadarkúti Álta­lános Iskola, Szakiskola és Diák­otthon által szervezett nyelvtan- folyamokon vesznek részt. Az intézmény pályázaton nyerte el a kedvezményt, így a 120 órás tanfolyam mindössze tízezer fo­rintba kerül. A februárban indu­ló alapozó képzést falusi ven­déglátóknak szervezik, de taná­rok, diákok is részt vehetnek az alap-, illetve felsőfokú nyelv­vizsgára felkészítő tanfolyamon. A kurzus négy csoportban, mo- dern nyelvi laborban zajlik, ■ Oldalszerkesztő: LÖRINCZ SÁNDOR Pénzt fialó lovasszerelem Sárival fél szavakból is értik egymást FOTÓ: KOVÁCS TIBOR SOMOGYASZALÓ A somogyaszalói Szentimrey Péter sok társához hasonlóan végtelen szabadságot érez, ha felpattan a nyeregbe. A belo- vaglással foglalkozó mezőgaz­dasági üzemmérnök szerint Magyarországon van igény a lovasturizmusra, de ehhez megfelelő helyet kell találni. Azt tervezi, hogy a tavasztól Hencsén próbál szerencsét. Harapni lehet a hideget. A csú­szós úton, a szőlőhegy felől érke­zik Odettel, de csak Sárinak hívja társát. Bértartásra vállalta, és min­dennap legalább három órán át ül a hátán. Hóban, fagyban, esőben is. Ló és lovas között örök szere­lem ez. A szülei is nagy állatbará­tok voltak, s ezt a szeretetet átad­ták a fiuknak is. Szentimrey Péter 1968 óta lovagol. Nagyvázsony- ban is érezte az ügetés és a vágta felemelő örömét, s lovagolt a ka­posvári Lovasakadémián is. Több versenyen indult, 1976-ban Szom­bathelyen megnyerte a militaryt. Azt mondta: mióta munkanélküli lett - korábban a bárdudvamoki Akkurát kft-nél dolgozott ágazat­vezetőként -, többet tud foglal­kozni a lovakkal. Három ló, két csikó áll az istállóban, de ezekből - legalábbis úgy véli - még nem lehet megélni. Több ló hozhat csak pénzt a konyhára. Ezért akar elköltözni a Zselicbe, és nagyobb állománnyal Hencsén szeretné meghonosítani a lovasturizmust. Nemzetközi idegenforglmi hely kell ehhez, mint amilyen a kasté­lyáról, golfpályájáról híres telepü­lés, és akkor könnyebben indul­hatnak a társával.- Már a tavasszal belevágunk - mondta Szentimrey Péter, miköz­ben „lecsendesítette” Sárit, akivel fél szavakból értik egymást. (Amikor 'hozzá került, a gazda nem tudta fölemelni a lábát. Most már vezényszóra nyújtja.) - Bér­iünk egy házat, és elkezdjük a lo­vagoltatást. Nálunk egyébként csak szólamokban hallunk a lovasturizmusról, pedig van ben­ne fantázia. Eddig kicsi volt a fi­zetőképes kereslet, de azért van rá igény. A nyolcvanas években Nagyvázsonyban vendéglátóz­tunk, és lovagoltattunk is. 1983- 86 között mienk volt a második maszek lovasiskola. Nem arra szegődtünk, hogy lasszóval fog­juk a strandról érkező, rövidnad- rágos turistákat. Minőségi lova­goltatásra törekedtünk már akkor is. Komoly lovasprogramokat állí­tunk össze, és erről nem mon­dunk le Somogybán sem. Igaz, hogy ennek ára van - a lovagolta- tók és a vendég részéről is -, de örömmel vágunk bele, hiszen lo­vas nemzet vagyunk. Szentimreyéknél nagy a csa­lád. Három lányuk és egy fiuk van, de a lovakkal s a nyereggel csak a nyolcéves kissrác barátko­zik. Lehet, hogy a néptánc mellett - nagyszülei és apja nyomdokai­ba lépve - ő nyeri majd a verse­nyeket _____ ■ L akat alatt az örömtanya Dombóvár Jó ideje mondogatták a környékbeliek: a dombóvári Csini bár nemcsak egyszerű éjsza­kai szórakozóhely. Örömtanya, ahoi a prostik pénzre mérik bájukat. A bárnak szomorú vé­ge lett, a rendőrök tetten érték az örömlányo­kat. A madám ellen eljárást kezdeményeztek, a mulatót pedig ideiglenesen bezáratták. A dombóvári Csini bárhoz egy bérelt lakrész is tartozott. Ott szórakoztatták magyar és kül­földi kuncsaftjaikat a lányok. A madám öt fiatal nőt alkalma­zott, s időnként cserélte őket. A dombóvári rendőrség, az ÁNTSZ, a polgármesteri hivatal, valamint a Vám- és Pénzügyőrség munka­társai közösen keresték föl a kétes hírű szórakozó­helyet, s az ellenőrzés során tapasztaltak elegendő­ek voltak ahhoz, hogy megkezdődjön az eljárás, és átmenetileg - maximum egy évre - bezárják a bárt. Dr. Szíjártó István dombóvári rendőrkapitány la­punknak elmondta: néhány éve a rendőrség is tudta, hogy mi folyik a Csini bárban, de csak az úgynevezett „maffia-törvénycsomag” megjelenése után tudtak hatékonyan fellépni. Jól előkészített, szervezett akció volt, s kéjelgés elősegítésének ala­pos gyanúja miatt indítottak eljárást. A lefülelt örömlányok ma­gyar és külföldi férfiaknak egy­aránt mérték a kéjt, gyakran kü­lönleges, extra szolgáltatások­kal. A vágyrajárók pedig szép summát hagytak ott egy-egy menetért. A rendőrség - mint megtudtuk - nem fir­tatta, hogy milyen volt a vendégkör, kik jártak oda, hiszen az urak nem követtek el bűncselekményt. ■ A vendégek szép summát hagy­tak ott a kéjért, amit dúsan mért a Csini bárban az 5 csinibaba. Hagyomány a hagyományápolás Szenna Szenna mindig híres volt a hagyományairól. A tavaly alakult Rozmaring nyugdí­jasklub arra vállalkozott, hogy gyűjti, ápolja és tovább­adja a helyi szokásokat. Szabó Edit, az iskolai és a közsé­gi könyvtár vezetője, a nyugdíjas­egyesület szíve-lelke elmondta: ötvenen járnak rendszeresen a vasárnap délutáni találkozókra. A tagok örömmel jönnek, mert szeretnek nosztalgiázni és mesél­ni. Ezért a fiatalokat is várják ősz­Menesztik az Gunaras A legutóbbi testületi ülésén a dombóvári képviselők több­sége - egy szavazatkülönb­séggel - arra voksolt, hogy hívják vissza a háromtagú igazgatóságot a Gunaras Gyógyfürdő és Idegenforgal­mi Rt-nél és új menedzsmen­tet nevezzenek ki a cég élére. Egyszer már visszaadta a testület Tóth Attila dombóvári polgár- mester határozatát, mert úgy vé­li: az esetleges váltás sérti a város érdekeit. A képviselők azonban újból arra szavaztak, hogy me- nesszék az igazgatóságot, amely­nek Kovács Antal, az OTP Bank szejöveteleikre, amelyeket helyi vállalkozók, az önkormányzat és a Szenna Pack kft támogatnak. A falu kulturális életében is szíve­sen részt vesznek, és vendégül látnak más klubokat is. Mint megtudtuk, most a kontykészítést tanulják. Azt a mesterséget, amely rendkívüli kézügyességet és ízlést kíván, s amit már csak kevesen ismernek. Pedig a szennai kontynak nagy híre volt. A férfiak egykor két te­hén árát is áldoztak a díszes fejfe­dőre, mert azt szerették volna, ha az ő asszonyuk kontya a leg­szebb a faluban. ■ igazgatóságot Rt dél-dunántúli régióvezetője is tagja. így a 97 százalékban ön- kormányzati tulajdonban levő gyógyfürdő éléről öt év után tá­vozik Bőr Nagy Ádám elnök-igaz­gató is. A tulajdonosi közgyűlést jövő szerdán tartják, s vélhetően akkor mondják ki a tagok me­nesztését. A polgármester szerint az ügyben nem a szakmaiság, hanem a politika irányította a szavazást a rendkívüli testületi ülésen, s máig nem érti, miért kell mennie annak az elnök-igaz­gatónak, aki nyereséges céget csinált a veszteséges fürdőből és akinek igazgatása alatt semmi­lyen közegészségügyi probléma nem volt a somogyiak által is kedvelt Gunarason. ■ Attalai múltidéző Régi népi használati tárgyakból nyílt kiállítás Attalában az Agro Info Pont épületében. A tárlat gazdag anyagát a helybeli lakosok gyűjtötték össze. fotó: török akett Ugye viccel, tanárnő? Azt mondják: a piacról élünk. Az egyik térségi iskola is ezt gon­dolta, s megpróbált szakácsot keríteni a konyhájába. Kitartóan keresgették a leendő alkalmazottat, de mindhiába. Egy idő után azonban fölcsillant a remény, hiszen az egyik tanítványukról ki­derült: munkanélküli. Diák korában is elégedettek voltak vele, gondolták, hátha sikerrel járnak. Behívatták, s elmondták neki, hogy szívesen látnák a kony­hán. Abban bíztak, talán örül is a felkérésnek a nemrég végzett szakács, hiszen állástalan. Még úgy-ahogy hajlott volna rá, de aztán szóba került a fizetés. Az iskola vezetői 25 ezer forint nettót ajánlottak. Ennyire van keret, meg különben is: pályakezdő az illető.- Ugye viccel, tanárnő? - csattant föl a fiú az ajánlat hallatán.- Csak nem képzeli, hogy ennyiért eljövök, amikor a Balatonon a nyáron havonta 250 ezret keresek? Á tanárnő, aki jót akart állástalan tanítványának, megkövül­tén állt. Nem volt fölkészülve arra, hogy visszautasítják, de utá­na elgondolkodott: tulajdonképpen igaza van a gyereknek. Mi­nek jönne potom huszonötezerért az iskolai konyhára, amikor feketén megkeresheti ennek a tízszeresét? Csak ez a szellem tő­le egy kicsit távol áll. A pályán megmaradó pedagógusokat ugyanis nem a pénz ösztönzi, mert ha így volna, már senki nem állna a katedrán. De hát a piacról élünk. A pedagógus is, aki 15 év után, általános iskolai tanári diplo­mával a zsebében jó ha negyvenkétezret hoz haza tisztán. Igaz, ennek nyoma van. Az Apehnál is. __________________■ A láírásgyűjtés a hulladéklerakó ellen A Kaposvártól északra fekvő falvakat úgy tüntették föl az országos terület- rendezési terv térképén mint a veszé­lyes hulladéklerakó helyek telepítésé­re legalkalmasabb övezetet. (Hír a Somogyi Hírlapból) Lőrinczné Kiss Ilona somogyjádi polgár- mester: - Nagy port vert föl a faluban, hogy a Kapos mentét ilyen célokra szemelték ki. Til­takozunk ez ellen, és aláírásokat fogunk gyűj­teni. Úgy, ahogy korábban Baranyában és Tol­nában is tették. Régóta dolgozunk az egészsé­ges környezetért: szervezett a szemétszállí­tás, a szippantás, most csatornahálózatot ter­vezünk, és akkor robban a „bomba”, hogy az ország ide akarja hozni a veszélyes hulladé­kát. Köszönjük, de ebből nem kérünk. Szabó György nyugdíjas polányi brigádve­zető: - Nem tudom, kinek lenne jó, ha a Ka­pos mentére telepítenének egy ilyen szemét- lerakót. A mi falunkban sok német tulajdonos van, aki csak 2-3 hónapot tölt itt egy évben, A térkép szerint Kaposvár környéke a legalkalmasabb Mit szól hozzá? különben elég kihalt Polány. Mi lenne akkor, ha itt helyeznék el a veszélyes hulladékot? Varga Csaba várdai jegyző: - A Somogyi Hírlapból értesültünk róla, s bár a helybeliek­től ugyan még nem érkezett jelzés, de nem örülnénk, ha egy ilyen lerakóhely épülne a környéken. Egyelőre semmi konkrétumot nem tudunk, de ha megkezdődnek a tárgyalá­sok, mi is elmondjuk a véleményünket. Máj Péter ecsenyi polgármester: - Égnek a telefonok, sokan megállítanak az utcán. Az emberek kétségbeesve tiltakoznak. Magam is megdöbbentem, mikor hallottam a tervről, s ha megpróbálnák kivitelezni, fölemelnénk a hangunkat. Mi erre nem vagyunk fogadóké­pesek. Ki akarja magára hozni a bajt? Ecseny nem lesz Garé. Tudom, hogy sokkal több pénzbe kerül, ha nem tárolnák, hanem meg­semmisítenék a veszélyes hulladékot - úgy, mint Nyugaton -, de az legalább végleges megoldás lenne és a kedélyeket sem borzol­ná. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents