Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-22 / 18. szám
2000. január 23. ★ KÖZEIRŐL ★ 3 Htikezdtékj az 1 I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I ^^^zmeny. Fegyelmi vizsgálatot indított a barcsi képviselő testület a Dráva Múzeum igazgatója ellen. A néhány napja elvégzett vizsgálat szerint ugyanis 400 ezer forint értékű a leltárhiány. Egy városi képviselő bejelentése alapján indított vizsgálatot a barcsi jegyző a múzeumban. A Somogyi Hírlap úgy tudja: a vizsgálaton — amelyet az igazgató tudta nélkül végeztek el — mintegy négyszázezer forint értékű leltárhiányt mutattak ki. A gyorsleltár eredményéről zárt ülésen tájékoztatták a képviselőket, akik úgy határoztak: fegyelmi vizsgálatot indítanak az intézményvezető ellen. Televízió, fűnyíró, gázkonvektor, ezek a főbb tételek a hiánylistán, ugyanakkor Orzsi Zoltán múzeumigazgató állítja: mindennel el tud számolni, és nemhogy négyszáz, de húszezer forint értékű eszköz sem hiányzik valójában. Egyetlen esetben nem járt el a szabályok szerint: a két ünnep között egyik munkatársának meghibásodott a televíziója, s rövid időre hazvihette a múzeum tévéjét. A televízió azóta természetesen visszakerült. 15 nap van arra, hogy kiderüljön: jogosak vagy sem a felhozott vádak. Vannak, akik szerint már most is bebizonyosodott az igazgató megbízhatatlansága. Ugyanakkor mások úgy gondolják: a vizsgálódásra csupán azért van szükség, mert el akarják távolítani az intézmény éléről a szakembert. Tény, hogy létezik olyan elképzelés, amely szerint összevonnák a múzeumot a művelődési központtal és a városi könyvtárral. Az összevonásra csak akkor kerülhetne sor, ha a múzeumot vissza minősítenék egyszerű bemutatóhellyé. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha nincs az intézményben megfelelő végzettségű szakember. A múzeumigazgató szerint az összevonásnak nincs sok értelme, évente csupán egy-kétszázezer forintot takarítana meg vele együttesen a három érintett intézmény. N. L. „SZÓLÍTTASSÉK HÁT BÁRÓ NAGY BORPUSZTÍTÓKINT” Polgármester kutyabőnel Márcz Konrád Bonnya 58 éves első embere az egyedüli polgármester a megyében, akinek nemesi oklevele van. A Somogy Kertje Üdülőfalu pecsétjével ellátott nemesi kutyabőrt tavaly, a községben rendezett első "Bonnyaiak napja" ünnepségen vette át. Báró Nagy Borpusztító bokros teendői ellenére szánt egy kis időt a sajtónak is...- Hogyan szólíthatom?- Maradjunk a hagyományos, szokványos megszólításnál.- Értem. Polgármester Úr! Miként fogadta a nem mindenkinek járó címet?- Váratlanul ért. Nagy meglepetés volt számomra, amikor a kultúrházban a Somogy Kertje Üdülőfalu rendezvényén Bonnya és egyéb községek népeinek színe előtt szólítottak, hogy vegyem át a nemesi kutyabőrt. Remegő lábbal mentem ki, ahol nemesi ajándékként egy remekbe szabott boroskancsót is kaptam. Egyszóval vicces volt az egész, de megtörtént...- Mit szólt hozzá a család?- Nagyot kacagtak, ugyanis ők is ott voltak a falunapi rendezvényen.- Változott-e azóta az élete, hogy nemesi rangra emelték?- Az ég adta világon semmit sem. Ugyanúgy kell dolgoznom otthon és a közéletben is, mint a "cím”, a "rang” átvétele előtt. Megmaradt és nem emelkedett a polgármesteri tiszteletdíjam összege sem Nem kaptam új ruhát, cipőt.- Nincs szmokingja, vagy frakkja sem?- Viccel? Valószínűleg már nem is lesz. Minden ruhám az, ami korábban volt. Nem cseréltem ki, nem dobtam el egyet sem.- Az autóját sem?- Ugyan már, miből? Az oklevélhez nem kaptam vagyont, milliókat. Hároméves a Mazdánk, az szolgálja a család igényeit.- A rangja óta többet ad-e a külső megjelenésre? Gyakrabban borotválkozik?- Nem. Általában két naponta veszem kézbe a borotvát ha nincs rendezvény, vagy esemény amelyen részt kell vennem, kímélem az arcbőrömet.- A lakosság hogyan tekint most Önre?- Úgy, ahogy eddig. Akik korábMárcz Konrád a nemesi oklevéllel és a boroskancsóval fotó: horváth Mónika ban is megadták a tiszteletet, azoktól most is megkapom. Nem hordom fönn az orrom, a földön járok. Nem várok hajbókolást senkitől sem. Ezt tudják mindazok akik ismernek.- Mikor és hol mulatott legutóbb a nemesi oklevelet kapott polgármester?- Szilveszterkor Kisbárapáti kultúrházában. A körjegyzőséghez tartozó három település ön- kormányzati képviselői, hivatali dolgozói és a hozzátartozóik minden évben együtt búcsúztatjuk az évet. A zártkörű szilveszteri mulatságon valamennyien jól éreztük magunkat. Pusztítottam is a hazai termésű vörösbort, az otellót...- Talán önnek is van szőleje?- Hogyne. Nyolcszáz négyszögölön termelek vöröset. Valószínű, hogy ezért kaptam a Somogyi Zsiványszövetség életre hívóitól a Báró Nagy Borpusztító jelzőt.- Ki gondozza, műveli a szőlőt? Van segítsége?- Kénytelen vagyok magam dolgozni, bár a család néha besegít. Rendszerint szombaton és ha a munka úgy kívánja, vasárnap is a hegyen vagyok. Nincsenek alattvalóim, akik helyettem dolgoznának. Az egész ceremóniát, a kutyabőrrel együtt vidám mókaként fogtam föl. Krutek József A bombázások közben zúgtak a A PENGŐTŐL A FORINTIG Egy férfi hajvágás 4,50, az elegáns női téli kabát 836 forint volt, míg a jófajta rizling litere 16 forintba sem került. Nagyjából ennyit fizettünk a hatvanas évek végén. Az új évezred küszöbén érdekes nosztalgiát jelent a búcsúzó 1900-as évek árait utoljára átismételni. A 20. századot a rohamos technikai fejlődés jellemezte, ám az emberek többségét vélhetően inkább a napi megélhetéssel kapcsolatos nehézségek foglalkoztatták, mintsem a világpolitika aktuális kérdései. Vélhetően az első világháború előtt is jobban érdekelte őket, hogy mennyibe kerül a hús kilója, vagy egy pár cipő. A lényeg alig változott az elmúlt évtizedek alatt, noha a világ gyökeres átalakuláson ment keresztül. Utólag visz- szatekintve szinte hihetetlennek tűnik - mint a KSH által készített összefoglalóból kiderült -, hogy egy kiló sertéstarja 16 forintba került. Igaz, akkor 1950-et mutatott a naptár, s a háziasszonyok egy kiló csirkét már 11 forintért megkaptak a piacon, a tojás darabja pedig 60 fillért kóstált. A cukrot hat forintért adták, egy liter 2,8 százalékos tej 1,50, a kenyér küója 2,40 volt. A mai árakat ismerve kicsit bizarrnak tűnnek az akkori ruha árak. A hölgyek egy télikabátot 650 forintért vihettek haza a boltból, a férfiak egy jól szabott öltönyt 910- ért. Persze az akkori fizetés töredéke volt a mostaninak, bár a szakértők szerint a legfontosabb mutató mindig a vásárlóérték. Mindenesetre a maihoz képest jóval olcsóbban lehetett hajat vágatni, egy hagyományos férfi frizuráért két forintot kellett leszurkolni a borbélynál. Ennél is kevesebbet kellett fizetni - legalábbis a számok alapján - a harmincas években. Akkor pengőért lehetett a sarki fűszeresnél vásárolni, s a vasárnapi ebédhez nélkülözhetetlen csontos tarja 1,74-be került kilónként, a tej litere 0,30, a kristálycukor kilója 1,06 pengő volt. S hogy a háztartásról se feledkezzünk meg, egy mázsa barnaszén 2,30 pengőbe került, az építkezésnél használt cement 6,50 volt. A közlekedés már akkor is szerves része volt az életünknek, a sebességváltó nélküli férfikerékpár ára 93 pengő volt, harminc évvel később 940 forintot kértek érte, forintban. Aztán ahogy múltak az évek, szépen nőttek az árak. A családanyák fillére pontosan állították össze a háziköltségvetést, ami rendre szűknek bizonyult a hónap második felében. Persze már akkor is sokat számított a rutin és az előrelátás, az ügyesek az utolsó napokban is finomságokat varázsoltak az asztalra. Könnyű volt nekik, mondhatják a mostani háziasszonyok, hiszen '78-ban is 1,80-at kértek egy tojásért, manapság viszont csaknem a tízszeresét. S hogy maradjunk még a konyhánál, a rántott csirke az olcsóbb ételek közé tartozott, hiszen egy kiló hús 39 forint volt. De a sertéshús sem volt megfizethetetlen, 52 forintot kért a hentes kilónként. S ha újabb ugrást teszünk az időben, elképedve lehet látni, hogy alig egy évtizede milyen olcsó volt az élet. Persze nem biztos, hogy akkor is így tűnt, ám mégis elgondolkodtató, hogy három és fél ezer forintba sem került egy női téli kabát, s ennyit kértek a gyapjú szövet öltönyért. Az infláció emelkedése nyomán az alapvető cikkek ára is nőtt, némelyik 3-4-szeresére néhány év alatt. A napi kiadások mellett az emberek többsége mindig értékesebb használati tárgyra is gyűjtött. A hatvanas évek elején sokan hűtőgépre vagy televízióra vágytak, később az autó szerepelt a dobogós helyen. Már a 19. század végén is látni lehetett gépkocsit, de a tömeges elterjedésére csak a '60-70-es években került sor. A második világháború előtt alig 19 ezer gépkocsi vett részt a közlekedésben, negyven évvel később több mint 800 ezer, a 20. század végén pedig jóval meghaladta a kétmilliót. Az árak is érdekesen alakultak: az egyik kelet-európai modell '68-ban 72 ezer forint volt, közel két évtized alatt csaknem a duplájára nőtt, a kilencvenes évek közepén 1,2 millióért lehetett megvenni a szalonban. H. M. nyomdagépek A XX. század egyházainak történetét írja Miközben bombák hullottak a Vajdaságra, Szabadkán a nyomdagépeken egy Bozsóky Pál Gerő Magyarok útja a pogányságtól a kereszténységig című könyve készült.- Azokban a napokban nem működött a posta. A korrektúrát hiába csináltam meg, nem ért oda. Készült egy második verzió, mégis sok a hiba a könyvben - meséli a segesdi születésű, ám Párizsban élő ferences páter, Bozsóky Pál Gerő. Az egyháztörténész korábbi munkáit itthon csak nagyon szűk kör ismerhette meg, hiszen magyarul és főleg Magyarországon meg sem jelenhettek. A rendszerváltás környékén kezdett itthon publikálni. Többek között Mindszenty hercegprímás munkásságáról. Mondja, egy Mindszenty- ről szóló alapos tanulmánnyal mindmáig adós. Ha elkészül az osztrák megrendelésre volt munkája, akkor azt lefordítják magyar nyelvre is. Mint. ahogy az Assisi Szent Ferencről szóló francia nyelvű munkáját a megjelenése után azonnal olasz fordítják. Változatlanul sokat dolgozik. Most, hogy a megyenap tájékán hazajött, találkozott dr. Mohr Tamás segesdi polgár- mesterrel, akinek ígéretet tett egy újabb segesdi könyv megírására, ami IV. Béla korát mutatná be.- A Segesdi krónikát a mai napig sokan keresik, de sajnos minden példánya elfogyott. Úgy tűnik, hogy lehetőség lesz egy újabb kiadásra - újságolja. Tudom, számára nagyon fontos, hogy szülőfalujának legendás történetét mind többen ismerjék meg. Mert bár Párizsban él - hiszen egyetemi hallgató korában elvették magyar állampolgárságát -, mindig is magyarnak és somogyinak vallotta magát. Többször hívta haza a ferences rend is, de mindig azzal válaszolt, hogy a francia fővárosban nagyobb hasznát veszik. Az ottani magyarok lelkipásztora, s egyben a kultúránk követe. Két éve szervezője volt a Sorbonne magyar kurzusának, amelyen a magyarok és Európa kapcsolatáról beszéltek, illetve a honfoglalás és az akkori Európa történetével. Az előadások anyaga nemrég egy vaskos kötetben jelent meg. Most egy hasonló terjedelmű munkára készülnek Magyarország a XX. században címmel. Ebben a XX. század keresztény egyházainak történetéről ír. Az év végén kikerül a nyomdából a kötet, amelynek bemutatója része lesz a Franciaországban élő magyarok millenniumi ünnepnapjainak.- 2001-ben minden francia egyetemi városban rendezünk valamilyen eseményt, amellyel Magyarországra és a magyarságra hívjuk fel a figyelmet.- Ennyi munka mellett lesz ideje arra, hogy ismét hazajöjjön?- A legfontosabb feladatom, hogy a párizsi magyarok lelki szolgálatát ellássam. Ketten vagyunk a magyar plébánián, egyikünknek mindig Párizsban kell lennie. Azért szeretnék mielőbb hazajönni, hogy kutathassák az Akadémia könyvtárában, meg az Egyetemi Könyvtárban. És várják az itthoniak a tanácsaimat is. A zalaegerszegi rendházunkból most is megkeresett egy fiatal szerzetesünk, hogy kutatásairól konzultáljunk. Sok még a teendőnk. Nagy Jenő