Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-15 / 12. szám

2000. január 16 ★ KÖZELRŐL ★ 3 Megvan a gyerek Csaknem gyermektragédiá­val kezdődött az új év Nagytoldipusztán. A Fő utca 26-os számú házban négy család lakik. A két szoba és konyhás lakásban hat fel­nőtt és kilenc gyermek ten­geti életét. Közéjük tartozik Keszthelyi Krisztina is négy kisfiával. Az ő szobájuk égett ki. Oda lett az ágyne­mű, a ruhák, a heverők. A két éves Bencét füstmérge­zéssel szállították a megyei kórházba. Az ablakot mostanra beüvegez­ték, a falakat kijavították, kime­szelték. A több négyzetméteres kiégett parketta helyét lebeto­nozta az önkormányzat. Az összefogás, a segítőkészség eredménye az új kályha, az ágynemű, a ruhák és a heverők. A helyszínen hihetetlenül nagy a rendetlenség. A konyhába lépve legszívesebben visszafor­dulna a fotós és az újságíró. Jobbra a fürdőszoba: a kádban sáros víz, a mosdókagyló ketté törve, a WC használhatatlan. A szobát nem takarították, a szek­rénybe bedobált ruhák között a kenyér. Szemét és piszok amer­re csak nézünk. Keszthelyi Krisztina január 6- án dél körül három kiskorú gyermekével volt otthon. A ro­zoga kályha ajtaját - ahogy mondta -, fával támasztotta meg. Kiment a konyhába, hogy elmosogasson. Vele tartott a 6 éves Bogdán Pisti is. Amikor a gyerek elhúzta a szobát-kony- hát elválasztó függönyt, a szo­bából füst áramlott ki. Ott tar­tózkodott a két éves Bence és ikertestvére Bálint.- Négy ágy és három szekrény volt a szobába zsúfolva,- alig le­hetett közlekedni - mondta Keszthelyi Krisztina, az anya. - A gomolygó füsttől nem láttam semmit, de a Bálint valahogy ki- kecmergett onnét. Bencét vi­szont nem találtam. A szomszé­dok is jöttek segíteni, de a gyere­ket sehol sem láttuk. Akkor kezdtem el aggódni, vajon mi le­het vele. A Zrínyi Kálmán vezette andocsi önkormányzat ebédet szállító autója egy óra tíz perc­kor ért a helyszínre.- Ahogy megláttam az abla­kon szivárgó füstöt, azonnal a család segítségére siettünk - em­lékezett vissza a helyszínen. - Hason csúszva háromszor pró­báltam meg bemenni a szobába, hogy kihozzam a Bencét. Sajnos senki sem tudta megmondani, hogy hol keressem. Máté Józsefné közben vizet öntözött a szobába. Ezután kitörtem az ablakot, hogy a füst kitaláljon. Ekkor felcsaptak a lángok, égett minden.- A locsoláskor vizet kapha­tott a kis Bence, mert egyszer csak felsírt - mondta még most is remegő hangon Máténé. - A lángok körbe vették amikor megláttam a lábát, cipő nélkül. Elkaptam és magamhoz húz­tam. kifutottam ki vele a lakás­ból és azt kiabáltam: „Meg van a gyerek!”- Akkor egyáltalán nem gon­doltunk arra, hogy velünk is baj történhet - vette vissza a szót Zrínyi Kálmán. - A kicsi meg­mentéséért harcoltunk. Csak ha­zafele futott át az agyunkon, hogy az életünkkel „játszot­tunk”. Ebből a szobából mentették ki a kis Bencét Dr. Karasszon Diána, a köz­ség háziorvosa a helyszínre ér­ve azonnal hívta a mentőket. A kicsit füstmérgezéssel a kapos­vári kórházba szállították. Ja­nuár 14-én engedték haza. A száznyolcvan lakosú Nagytoldipusztán tizenkét csa­lád részesül valamilyen támo­gatásban. Keszthelyi Krisztina az önkormányzattól rendszeres gyermekvédelmi ellátást kap. A négy kicsit egyedül nevelő anya bevétele a gyesből, a családi pótlékból és a gyermekvédelmi támogatásból havi 51 ezer 600 forint. Az anya és a gyermekek közgyógyellátásban is részesül­nek, illetve az iker gyermekek részére naponta ebédet biztosít az önkormányzat. Bogdán Ist­ván a Krisztina élettársa - a négy gyermek apja - évek óta nem fizet gyermektartási díjat, ezért az .önkormányzat a héten levelet írt a tabi gyámhivatal­nak, hogy az apát tartási kötele­zettségére a bíróság figyelmez­tesse. Krutek József FOTÓ: HORVÁTH MÓNIKA TUZBÖL MENTETTÉK KI A KÉTÉVES BENCÉT r------------------------------------------1 K ÁRTÉRÍTÉSRE ÍTÉLTÉK A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉGET I Precedens a rendőrperben i i i i i ■ im: AHOL A POLGÁRMESTERT IS MEGLOPIAK ínkei vadnyugat A Fővárosi Bíróság első fokú ítéletében 500-500 ezer forint kártérítés megfizetésére köte­lezte a Legfőbb Ügyészséget. A pert két fonyódi rendőr Ko­vács László őrnagy és Markovics László zászlós nyerte meg. Arról még nem kaptak értesítést, hogy felleb­bezett-e az ügyészség, igaz a kártérítést sem kapták meg. Három éve kezdődött az ügy, ami­kor 1996 nyarán elkaptak egy autótolvaj bandák, akik egy éjsza­ka négy autót kötöttek el. Ahogy Markovics László emlékszik, a bűnügyi osztály nyomozói két műszakban dolgoztak akkor, s ők ketten egy váltásban. Ő maga nem is hallgatta ki azt a horvátot, aki később kényszervallatásért feljelentette őket. Kovács László meg csak ellenőrizte a csoport munkáját. Néhány hónap múlva mégis tanúként idézték be őket a Somogy Megyei Ügyészség nyo­mozó hivatalába, ahol elmondá­suk szerint igen nehezen ismerte fel bennük a háborús bűnös - ezt a horvát társszervektől kapott in­formációkból tudják - a kényszer- vallatóit. Az eljárást mégis folytat­ták ellenük. Panaszukat a megyei ügyészség elutasította, a Legfőbb Ügyészség viszont a nyomozást megszüntető határozat kiadását rendelte el, de ezt a mai napig nem kapták kézhez. Az ombuds­man megállapította, hogy jogbi­zonytalanságot okozott a hossza­dalmas eljárás és az elmaradt megszüntető határozat. így gon­dolta a fővárosi bíróság is, amikor első fokon megítélte a kártérítést. A rendőrök tudomása szerint ilyen perre még nem volt példa. Azonban nem élvezhetik a kollé­gák és felettesek megnyugtató együttérzését, mert Markovics László nem dolgozhat. Tavaly nyá­ron büntető és fegyelmi eljárást in­dítottak ellene államtitoksértés alapos gyanúja miatt. Rendőrségi szekrényéből, amelyhez másnak is van kulcsa, eltűnt néhány irat. Ép­pen az a civil fonyódi találta meg a siposhegyi erőben lévő házához tartozó erdőszéli kukában, aki el­len eljárást folytattak. A munka­ügyi bíróság ugyan december 1-el visszahelyezte az állásába, de újra felfüggesztették. Hivatalosan nincs tudomása arról, hogy milyen eljá­rást folytatnak ellené. Az ügynek tehát még lesz folytatása. Úgy látja, hogy a fonyódi kapitányságon ma­napság mindenki résen van. Job­ban figyelnek egymásra, mint arra, ,ami a kapitányság falain kívül van. Nincsenek biztonságban a rend­őrök, mondta. G. M. Akár a vadnyugaton. Mindennapos kocsmai verekedések, lopások, betörések. Az utcákon • részeg férfiak szágul­doznak tucatnyi Ladából összetákolt négykerekű- eken. Műszaki, forgalmi, jogosítvány nincs, de mi­nek is, hiszen rendőrök sincsenek. Ez a legna­gyobb gondja Inke jó szándékú lakosainak, s a polgármesternek is, akihez nemrég törtek be hívatlan látogatók. Rózsa Sándor úgy érzi szél­malomharcot vív. Inke pol­gármestere naponta hall­gathatja a falu lakóinak pa­naszáradatát a randalírozó, kötekedő bűnözői csopor­tok ténykedéseiről. Rend­szeresek a pincefeltörések, betöréses lopások, a megél­hetési bűnözés minden vállfája. A kocsmai vereke­dések szinte mindennapo­sak. Az 1300 lelkes falu csendes utcácskáit vadnyu­gati prérivel összekeverő bandák Ladára emlékeztető kocsikon száguldoznak, de senki nem kockáztatná a saját, vagy a családja testi épségét. A halandó számá­ra szinte megközelíthetet­len putrikban néha harmin­cán is összegyűlnek pár négyzetméteren, holott a bejelentett lakos már régen nem lakik ott. Ha netalán sikerülne is egy bűnügy fel­tárása, az elkövető azonosí­tása, megtalálása szinte le­hetetlen. A falu első embere úgy emlékszik, hogy ez nem volt mindig így. Ma­napság, arrfint beköszönte- nek a tél korai estéi, min­denki behúzódik a saját por­tájára, és őrzi, amilye van. Nemrégiben a polgármester garázsában jártak beszerző körúton a környék valame­lyik bűnözői klánjának tag­jai, és vitték amit értek. A fa­lu első embere csak másnap reggel vette észre, hogy az éjszaka leple alatt hívatlan látogatói voltak. Kocsijával bajosan tudott volna elin­dulni, hiszen akkumulátor nélkül ez lehetetlen vállal­kozás, akárcsak a segítség hívása mobiltelefon híján. Rózsa Sándor már mindent megpróbált, hogy a vadnyu­gati állapotokon változtas­son. Nagyobb rendőri jelen­lét biztosítása érdekében vendégül látta a megyei közgyűlés elnökét, a csur­gói, nagyatádi, kaposvári rendőrkapitányt, de szinte minden maradt a régiben. Pedig pár napon belül ren­det lehetne tenni. Ezt bizo­nyította az említett találko­zó is, amely előtt egy héttel a fokozottabb rendőri ellen­őrzésnek köszönhetően le­füleltek pár bűnbandát. Az­tán távoztak a vendégek és velük együtt a rendteremtő erők is. A bűnbandák vi­szont ott folytatták, ahol ab­bahagyták. Manapság odáig fajult a helyzet, hogy a falu jobb érzésű lakói kezdenek a polgármester ellen fordul­ni. Rózsa Sándor minden ba­jok gyökerét a munkalehe­tőségek hiányában látja. Hi­ába törekszik a munkaügyi központtal karöltve tanfo­lyamok biztosítására az ál­lástalanok számára, a leg­több érdeklődés hiányában elmarad. Még a közhasznú munkások is legfeljebb napi két órát hajlandóak dolgoz­ni. A legtöbben nem is ke­resnek munkát, úgy gondol­ják, minek dolgozni, ha sze­rezni is lehet. Ráadásul a tisztességes mun­kával keresett ja­vak többszörösét. A polgármester meggyőződése, ha befektetők jönné­nek a faluba a nemrég feltárt ter­málvíz vagy föld­gáz kincsben rejlő lehetőségek kiak­názására, az maga után vonná a ren­dezettebb életvi­szonyokat is. Csak hát a huszonkettes csapdája abban áll, hogy ilyen vadnyu­gati terepre senki nem teszi be szíve­sen a lábát. A rend­őrségen is tudják, hogy ez a környék legfertőzöttebb te­rülete, még sincs senki, aki magára vállalná a rendcsi­nálás kockázatos feladatát. A falu első embere legalább­is ennek tudja be, hogy évek óta nem kapnak körzeti megbízottat. Úgy gondolja, hogy a seriffkérdés egyetlen megoldása egy jól szerve­zett polgárőrség lenne. Ré­gebben már működött ilyen, de a vezetője elment egy őrző-védő céghez, és a Mindenki tudja a bajok okát, de a rendterem­tés felelősségét senki sem vállalja fotó: kovács csapata szétesett. Az újra­élesztés érdekében mindent megtesznek a képviselők, tavaly eddig soha nem látott összeget szavazott meg erre a célra a testület. Semmi pénzt nem sajnálnak arra, hogy visszacsábítsák az egykori polgárőr vezetőt, mert úgy gondolják csak sa­ját erőből lehet szembe­szállni a bűnbandákkal, s megelőzni azt, hogy Inke utcái végleg vadnyugati jel­leget öltsenek. T. Z. AZ ATADIAK KÖVETNEK A PAKSI PÉLDÁT Iggaggtq és mosolyog Az Y2K probléma so­kakat megizzasztott, ám ugyanakkor meg is mosolyogtatta a szakembereket — tud­tuk meg a Paksi Atomerőmű Rt vezér- igazgatójától, Nagy Sándortól. Az európai tűzoltóságok közül elsőként a Paksi Atomerőmű tűzoltói szerezték meg az ISO 9002 minőségbiztosítási tanúsítványt, amelynek átadására a hétvégén meghívták a nagyatádi tűzoltókat is, hiszen a két szervezet között évek óta jó kapcsolat működik. A nagyatádi parancsnok, Szabó Vil­mos őrnagy kérdésünk­re elmondta, hogy ők is fontolgatják az ISO ta­núsítvány megszerzé­sét, hiszen ez is mércéje lehet a környezetükben élők biztonságérzet­ének. Hasonlóképpen véle­kedik Nagy Sándor, a Paksi Atomerőmű Rt ve­zérigazgatója is, aki nem restelli bevallani, hogy először maguk sem ér­tették, hogy miért kell a tűzoltóiknak a nemzet­közi előírásoknak meg­felelő minőségbiztosítási tanúsítvány, hiszen ed­dig is a legjobban műkö­dő testületek közé tar­toztak. A Paksi Atomerő­műben a biztonság soha nem lehetett kérdés — mondta tudósítónknak. Éppen ezért mindig első­rangú feladatként kezel­ték. Példaként került szóba a közelmúlt dá­tumváltása. Miközben az Y2K probléma igazá­ból csak tavaly foglal­koztatta a számítógépek használóit, ők már 1998 elején hozzáfogtak a rendszereik felülvizsgá­latához, s minden olyan készüléket számba vet­tek, amiben chip találha­tó. Még a látszólag olyan megmosolyogtató dátu­mokat is modellezték, mint a 1999. 9. hónap 9. napja volt. A vezérigaz­gató ennek ellenére a szilvesztert az erőmű­ben töltötte, mint mond­ja nem attól tartott, hogy náluk lesz gond a dá­tumváltással, hanem az esetleges külső zavarok miatt, amelyre reagálni kell, s ilyenkor jó, ha az első számú vezető kéz­nél van. A dátumváltást gond nélkül vették, így aztán ő is a tv elé ülhe­tett második este, ami­kor a tv2 az Y2K — Vég­zetes visszaszámlálás cí­mű amerikai katasztró­fafilmet vetítették. A tör­ténet szerint a dátumvál­tás miatt zavarok kelet­keznek egy amerikai atomerőműben. A vezér- igazgató azt mondja, hogy egyetlen percet tu­dott nyugodtan végig­nézni, s erről az egyetlen percről, mint az ostoba­ság szindrómájáról hosszú percekig mesél. Modellezi, hogy a hő­mérséklet emelkedésé­vel nem nő, hanem csök­ken a teljesítmény, s bi­zonyos százalékoknál már bekapcsolnak a biz­tonsági berendezések, amelyek végül leállítják a reaktorokat. Követke­zésképpen szerinte még mesének sem fogható fel a film, mert a meséknek valahol van valóságalap­juk, ennek a történetnek a szövése azonban olyanfajta kitaláció volt, amit nem szabad komo­lyan venni. Abban per­sze megegyezünk, hogy a közvéleményt efféle őrültségekkel is manipu­lálhatják. No, de a féliga­zságok és az ostobasá­gok szenzációt kelthet­nek, a valóság ahhoz túl száraz tudomány, hogy foglalkozzunk vele. Ép­pen ezért nem lehet cso­dálkozni azon, hogy a dátumváltás után a hó­nap derekára jósolt du­nántúli földrengés fog­lalkoztat mindenkit. Nagy Jenő t

Next

/
Thumbnails
Contents