Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-15 / 12. szám
2000. január 16 ★ KÖZELRŐL ★ 3 Megvan a gyerek Csaknem gyermektragédiával kezdődött az új év Nagytoldipusztán. A Fő utca 26-os számú házban négy család lakik. A két szoba és konyhás lakásban hat felnőtt és kilenc gyermek tengeti életét. Közéjük tartozik Keszthelyi Krisztina is négy kisfiával. Az ő szobájuk égett ki. Oda lett az ágynemű, a ruhák, a heverők. A két éves Bencét füstmérgezéssel szállították a megyei kórházba. Az ablakot mostanra beüvegezték, a falakat kijavították, kimeszelték. A több négyzetméteres kiégett parketta helyét lebetonozta az önkormányzat. Az összefogás, a segítőkészség eredménye az új kályha, az ágynemű, a ruhák és a heverők. A helyszínen hihetetlenül nagy a rendetlenség. A konyhába lépve legszívesebben visszafordulna a fotós és az újságíró. Jobbra a fürdőszoba: a kádban sáros víz, a mosdókagyló ketté törve, a WC használhatatlan. A szobát nem takarították, a szekrénybe bedobált ruhák között a kenyér. Szemét és piszok amerre csak nézünk. Keszthelyi Krisztina január 6- án dél körül három kiskorú gyermekével volt otthon. A rozoga kályha ajtaját - ahogy mondta -, fával támasztotta meg. Kiment a konyhába, hogy elmosogasson. Vele tartott a 6 éves Bogdán Pisti is. Amikor a gyerek elhúzta a szobát-kony- hát elválasztó függönyt, a szobából füst áramlott ki. Ott tartózkodott a két éves Bence és ikertestvére Bálint.- Négy ágy és három szekrény volt a szobába zsúfolva,- alig lehetett közlekedni - mondta Keszthelyi Krisztina, az anya. - A gomolygó füsttől nem láttam semmit, de a Bálint valahogy ki- kecmergett onnét. Bencét viszont nem találtam. A szomszédok is jöttek segíteni, de a gyereket sehol sem láttuk. Akkor kezdtem el aggódni, vajon mi lehet vele. A Zrínyi Kálmán vezette andocsi önkormányzat ebédet szállító autója egy óra tíz perckor ért a helyszínre.- Ahogy megláttam az ablakon szivárgó füstöt, azonnal a család segítségére siettünk - emlékezett vissza a helyszínen. - Hason csúszva háromszor próbáltam meg bemenni a szobába, hogy kihozzam a Bencét. Sajnos senki sem tudta megmondani, hogy hol keressem. Máté Józsefné közben vizet öntözött a szobába. Ezután kitörtem az ablakot, hogy a füst kitaláljon. Ekkor felcsaptak a lángok, égett minden.- A locsoláskor vizet kaphatott a kis Bence, mert egyszer csak felsírt - mondta még most is remegő hangon Máténé. - A lángok körbe vették amikor megláttam a lábát, cipő nélkül. Elkaptam és magamhoz húztam. kifutottam ki vele a lakásból és azt kiabáltam: „Meg van a gyerek!”- Akkor egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy velünk is baj történhet - vette vissza a szót Zrínyi Kálmán. - A kicsi megmentéséért harcoltunk. Csak hazafele futott át az agyunkon, hogy az életünkkel „játszottunk”. Ebből a szobából mentették ki a kis Bencét Dr. Karasszon Diána, a község háziorvosa a helyszínre érve azonnal hívta a mentőket. A kicsit füstmérgezéssel a kaposvári kórházba szállították. Január 14-én engedték haza. A száznyolcvan lakosú Nagytoldipusztán tizenkét család részesül valamilyen támogatásban. Keszthelyi Krisztina az önkormányzattól rendszeres gyermekvédelmi ellátást kap. A négy kicsit egyedül nevelő anya bevétele a gyesből, a családi pótlékból és a gyermekvédelmi támogatásból havi 51 ezer 600 forint. Az anya és a gyermekek közgyógyellátásban is részesülnek, illetve az iker gyermekek részére naponta ebédet biztosít az önkormányzat. Bogdán István a Krisztina élettársa - a négy gyermek apja - évek óta nem fizet gyermektartási díjat, ezért az .önkormányzat a héten levelet írt a tabi gyámhivatalnak, hogy az apát tartási kötelezettségére a bíróság figyelmeztesse. Krutek József FOTÓ: HORVÁTH MÓNIKA TUZBÖL MENTETTÉK KI A KÉTÉVES BENCÉT r------------------------------------------1 K ÁRTÉRÍTÉSRE ÍTÉLTÉK A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉGET I Precedens a rendőrperben i i i i i ■ im: AHOL A POLGÁRMESTERT IS MEGLOPIAK ínkei vadnyugat A Fővárosi Bíróság első fokú ítéletében 500-500 ezer forint kártérítés megfizetésére kötelezte a Legfőbb Ügyészséget. A pert két fonyódi rendőr Kovács László őrnagy és Markovics László zászlós nyerte meg. Arról még nem kaptak értesítést, hogy fellebbezett-e az ügyészség, igaz a kártérítést sem kapták meg. Három éve kezdődött az ügy, amikor 1996 nyarán elkaptak egy autótolvaj bandák, akik egy éjszaka négy autót kötöttek el. Ahogy Markovics László emlékszik, a bűnügyi osztály nyomozói két műszakban dolgoztak akkor, s ők ketten egy váltásban. Ő maga nem is hallgatta ki azt a horvátot, aki később kényszervallatásért feljelentette őket. Kovács László meg csak ellenőrizte a csoport munkáját. Néhány hónap múlva mégis tanúként idézték be őket a Somogy Megyei Ügyészség nyomozó hivatalába, ahol elmondásuk szerint igen nehezen ismerte fel bennük a háborús bűnös - ezt a horvát társszervektől kapott információkból tudják - a kényszer- vallatóit. Az eljárást mégis folytatták ellenük. Panaszukat a megyei ügyészség elutasította, a Legfőbb Ügyészség viszont a nyomozást megszüntető határozat kiadását rendelte el, de ezt a mai napig nem kapták kézhez. Az ombudsman megállapította, hogy jogbizonytalanságot okozott a hosszadalmas eljárás és az elmaradt megszüntető határozat. így gondolta a fővárosi bíróság is, amikor első fokon megítélte a kártérítést. A rendőrök tudomása szerint ilyen perre még nem volt példa. Azonban nem élvezhetik a kollégák és felettesek megnyugtató együttérzését, mert Markovics László nem dolgozhat. Tavaly nyáron büntető és fegyelmi eljárást indítottak ellene államtitoksértés alapos gyanúja miatt. Rendőrségi szekrényéből, amelyhez másnak is van kulcsa, eltűnt néhány irat. Éppen az a civil fonyódi találta meg a siposhegyi erőben lévő házához tartozó erdőszéli kukában, aki ellen eljárást folytattak. A munkaügyi bíróság ugyan december 1-el visszahelyezte az állásába, de újra felfüggesztették. Hivatalosan nincs tudomása arról, hogy milyen eljárást folytatnak ellené. Az ügynek tehát még lesz folytatása. Úgy látja, hogy a fonyódi kapitányságon manapság mindenki résen van. Jobban figyelnek egymásra, mint arra, ,ami a kapitányság falain kívül van. Nincsenek biztonságban a rendőrök, mondta. G. M. Akár a vadnyugaton. Mindennapos kocsmai verekedések, lopások, betörések. Az utcákon • részeg férfiak száguldoznak tucatnyi Ladából összetákolt négykerekű- eken. Műszaki, forgalmi, jogosítvány nincs, de minek is, hiszen rendőrök sincsenek. Ez a legnagyobb gondja Inke jó szándékú lakosainak, s a polgármesternek is, akihez nemrég törtek be hívatlan látogatók. Rózsa Sándor úgy érzi szélmalomharcot vív. Inke polgármestere naponta hallgathatja a falu lakóinak panaszáradatát a randalírozó, kötekedő bűnözői csoportok ténykedéseiről. Rendszeresek a pincefeltörések, betöréses lopások, a megélhetési bűnözés minden vállfája. A kocsmai verekedések szinte mindennaposak. Az 1300 lelkes falu csendes utcácskáit vadnyugati prérivel összekeverő bandák Ladára emlékeztető kocsikon száguldoznak, de senki nem kockáztatná a saját, vagy a családja testi épségét. A halandó számára szinte megközelíthetetlen putrikban néha harmincán is összegyűlnek pár négyzetméteren, holott a bejelentett lakos már régen nem lakik ott. Ha netalán sikerülne is egy bűnügy feltárása, az elkövető azonosítása, megtalálása szinte lehetetlen. A falu első embere úgy emlékszik, hogy ez nem volt mindig így. Manapság, arrfint beköszönte- nek a tél korai estéi, mindenki behúzódik a saját portájára, és őrzi, amilye van. Nemrégiben a polgármester garázsában jártak beszerző körúton a környék valamelyik bűnözői klánjának tagjai, és vitték amit értek. A falu első embere csak másnap reggel vette észre, hogy az éjszaka leple alatt hívatlan látogatói voltak. Kocsijával bajosan tudott volna elindulni, hiszen akkumulátor nélkül ez lehetetlen vállalkozás, akárcsak a segítség hívása mobiltelefon híján. Rózsa Sándor már mindent megpróbált, hogy a vadnyugati állapotokon változtasson. Nagyobb rendőri jelenlét biztosítása érdekében vendégül látta a megyei közgyűlés elnökét, a csurgói, nagyatádi, kaposvári rendőrkapitányt, de szinte minden maradt a régiben. Pedig pár napon belül rendet lehetne tenni. Ezt bizonyította az említett találkozó is, amely előtt egy héttel a fokozottabb rendőri ellenőrzésnek köszönhetően lefüleltek pár bűnbandát. Aztán távoztak a vendégek és velük együtt a rendteremtő erők is. A bűnbandák viszont ott folytatták, ahol abbahagyták. Manapság odáig fajult a helyzet, hogy a falu jobb érzésű lakói kezdenek a polgármester ellen fordulni. Rózsa Sándor minden bajok gyökerét a munkalehetőségek hiányában látja. Hiába törekszik a munkaügyi központtal karöltve tanfolyamok biztosítására az állástalanok számára, a legtöbb érdeklődés hiányában elmarad. Még a közhasznú munkások is legfeljebb napi két órát hajlandóak dolgozni. A legtöbben nem is keresnek munkát, úgy gondolják, minek dolgozni, ha szerezni is lehet. Ráadásul a tisztességes munkával keresett javak többszörösét. A polgármester meggyőződése, ha befektetők jönnének a faluba a nemrég feltárt termálvíz vagy földgáz kincsben rejlő lehetőségek kiaknázására, az maga után vonná a rendezettebb életviszonyokat is. Csak hát a huszonkettes csapdája abban áll, hogy ilyen vadnyugati terepre senki nem teszi be szívesen a lábát. A rendőrségen is tudják, hogy ez a környék legfertőzöttebb területe, még sincs senki, aki magára vállalná a rendcsinálás kockázatos feladatát. A falu első embere legalábbis ennek tudja be, hogy évek óta nem kapnak körzeti megbízottat. Úgy gondolja, hogy a seriffkérdés egyetlen megoldása egy jól szervezett polgárőrség lenne. Régebben már működött ilyen, de a vezetője elment egy őrző-védő céghez, és a Mindenki tudja a bajok okát, de a rendteremtés felelősségét senki sem vállalja fotó: kovács csapata szétesett. Az újraélesztés érdekében mindent megtesznek a képviselők, tavaly eddig soha nem látott összeget szavazott meg erre a célra a testület. Semmi pénzt nem sajnálnak arra, hogy visszacsábítsák az egykori polgárőr vezetőt, mert úgy gondolják csak saját erőből lehet szembeszállni a bűnbandákkal, s megelőzni azt, hogy Inke utcái végleg vadnyugati jelleget öltsenek. T. Z. AZ ATADIAK KÖVETNEK A PAKSI PÉLDÁT Iggaggtq és mosolyog Az Y2K probléma sokakat megizzasztott, ám ugyanakkor meg is mosolyogtatta a szakembereket — tudtuk meg a Paksi Atomerőmű Rt vezér- igazgatójától, Nagy Sándortól. Az európai tűzoltóságok közül elsőként a Paksi Atomerőmű tűzoltói szerezték meg az ISO 9002 minőségbiztosítási tanúsítványt, amelynek átadására a hétvégén meghívták a nagyatádi tűzoltókat is, hiszen a két szervezet között évek óta jó kapcsolat működik. A nagyatádi parancsnok, Szabó Vilmos őrnagy kérdésünkre elmondta, hogy ők is fontolgatják az ISO tanúsítvány megszerzését, hiszen ez is mércéje lehet a környezetükben élők biztonságérzetének. Hasonlóképpen vélekedik Nagy Sándor, a Paksi Atomerőmű Rt vezérigazgatója is, aki nem restelli bevallani, hogy először maguk sem értették, hogy miért kell a tűzoltóiknak a nemzetközi előírásoknak megfelelő minőségbiztosítási tanúsítvány, hiszen eddig is a legjobban működő testületek közé tartoztak. A Paksi Atomerőműben a biztonság soha nem lehetett kérdés — mondta tudósítónknak. Éppen ezért mindig elsőrangú feladatként kezelték. Példaként került szóba a közelmúlt dátumváltása. Miközben az Y2K probléma igazából csak tavaly foglalkoztatta a számítógépek használóit, ők már 1998 elején hozzáfogtak a rendszereik felülvizsgálatához, s minden olyan készüléket számba vettek, amiben chip található. Még a látszólag olyan megmosolyogtató dátumokat is modellezték, mint a 1999. 9. hónap 9. napja volt. A vezérigazgató ennek ellenére a szilvesztert az erőműben töltötte, mint mondja nem attól tartott, hogy náluk lesz gond a dátumváltással, hanem az esetleges külső zavarok miatt, amelyre reagálni kell, s ilyenkor jó, ha az első számú vezető kéznél van. A dátumváltást gond nélkül vették, így aztán ő is a tv elé ülhetett második este, amikor a tv2 az Y2K — Végzetes visszaszámlálás című amerikai katasztrófafilmet vetítették. A történet szerint a dátumváltás miatt zavarok keletkeznek egy amerikai atomerőműben. A vezér- igazgató azt mondja, hogy egyetlen percet tudott nyugodtan végignézni, s erről az egyetlen percről, mint az ostobaság szindrómájáról hosszú percekig mesél. Modellezi, hogy a hőmérséklet emelkedésével nem nő, hanem csökken a teljesítmény, s bizonyos százalékoknál már bekapcsolnak a biztonsági berendezések, amelyek végül leállítják a reaktorokat. Következésképpen szerinte még mesének sem fogható fel a film, mert a meséknek valahol van valóságalapjuk, ennek a történetnek a szövése azonban olyanfajta kitaláció volt, amit nem szabad komolyan venni. Abban persze megegyezünk, hogy a közvéleményt efféle őrültségekkel is manipulálhatják. No, de a féligazságok és az ostobaságok szenzációt kelthetnek, a valóság ahhoz túl száraz tudomány, hogy foglalkozzunk vele. Éppen ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy a dátumváltás után a hónap derekára jósolt dunántúli földrengés foglalkoztat mindenkit. Nagy Jenő t
