Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-04 / 283. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1999. december 4., szombat Színes Hétvége 11 Göncz Árpáddal Közép-Amerikában Panama panama nélkül Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke 1999. november 21-24-én hivatalos látogatást tett a Panamai Köztársaságban. Panama: egy csatorna, egy város és egy ország Közép-Ameri- kában. A csatorna az életet adó, hiszen az ország bevételének jelentős része ebből származik. A csatorna nem tartozik a városhoz. A látogató elindul a pán-amerikai autópályán, s mielőtt felkanyarodna a hídra, jobbra fordul. Különös a látvány. Szelíd hegyek sorakoznak egymás mellett, s a hegyek között itt-ott felbukkan egy óceánjáró: személyhajó vagy teherszállító. Némelyik konténerrel tele, másikon az utasok százai integetnek lelkesen. Hajó a hegyek között? Kicsit fura látvány. Merthogy a hegyek között húzódik a Panama-csatorna, hogy a Csendes- és az Atlanti-óceánt összekövetve feleslegessé tegye a nagy kerülőt, a dél-amerikai kontinens körbejárását. Az idő itt is pénz és ebből a pénzből részesedik az ország, s teremt vele látható jólétet. A csatorna 1914. augusztus 14-i megnyitása óta csörgeti a pénzt az országnak. Azt mondják: a zsilipet úgy tervezték és építették meg, hogy megnyitása óta egyszer sem romlott el. Az ember azt gondolná, hogy a zsilipnél lázas, sürgés-forgás van. Ehelyett nyugodt, csöndes, szinte álmosítóan lassú munkát tapasztal. Beúszik a hajó a zsilip egyik oldalán, bezárják a zsilipkaput és a kamrát elkezdik feltölteni vízzel. A hajó a mélységből lassan a felszínre emelkedik, aztán kinyílik a másik kapu és elindul tovább egyik óceánról a másikra. Miközben a zsilipbe úszik, illetve ott áll, a jobb- és a bál oldalán összesen hat mozdony tartja kötélen, hogy ne ütközzön a falnak és ne is ússzon el. Minden mozdulat lassú, kimért és sokszorosan begyakorlott. Aztán a hajó mögül eltűnnek a hegyek és marad körülötte a végtelen víz. Panama, a csatorna hétköznapjait éli. Látványnak szép ami itt történik, van is szinte mindig látogató. Fölépítettek a zsilipkamrák mellett egy lelátót, amelyet turistát, iskolás gyerekek töltenek meg szinte mindig reggel 9 órától este 5 óráig. Egyik nap öt óra után érkeztünk. Az őr megállít bennünket. Aztán, miután meggyőződött atról, hogy magyar újságírók ülnek a taxiban, telefonál, majd felnyitja a sorompót és beenged bennünket. A taxis gyakorlott mozdulattal vezeti a kocsit a látványhoz. Csak éppen a csatomapartra nem jutunk el, merthogy a bent ülő őr azt mondja: körbejárhatunk mindent, csak éppen a kerítéshez és a kapukhoz ne érjünk, merthogy minden be van ria- dóztatva. így aztán másnap ismét megyünk a csatornához megnézni a látványt. Mielőtt lekanyarodnánk a pán-amerikai autópályáról különös épület tárul elénk. Amerikai és panamai zászló leng a bejáratánál, s az egészet egy mesterséges domb tetejére építették: a csatornaparancsnokság. Mert nem csak a csatornán átkelni jelent kalandot, hanem kalandos múltja van magának a csatornának is. Építését 1882- ben, Lesseps Ferdinánd vezetésével egy francia társaság kezdte meg, aztán - hogy stílszerűen fogalmazzunk - panamába fulladt az egész. 1903-ban születik meg a csatorna építkezés folytatásáról, illetve a munka befePanama város: az üzleti negyed A csatorna a zsilippel jezéséről a szerződés. Ez „örök időkre” biztosítja az Egyesült Államok számára a csatorna és a hozzá tartozó földsáv feletti kizárólagos szuverenitást. Ezért leng a csatornaszékház előtt az amerikai zászló, s ezért találkozni itt amerikai katonákkal. A csatorna feletti panamai felségjog visszaszerzését elsőként a diákok követelték 1964- ben, s a kétoldalú tárgyalások eredménye az lett, hogy új csatornaszerződést kötöttek. Ennek értelmében 1999. december 31-én Panama visszaszerzi a víziút és a hozzá tartozó infrastruktúra, valamint területsáv feletti teljes szuverenitását, beleértve a teljes igazgatást is. A határidő tehát napokon belül elérkezik. Látható jele ennek itt a csatornánál nincs. A hétköznapok egyhangúan múlnak, legfeljebb a város széli hajóskocsmákban zajlik az élet. Panama készül arra, hogy végleg hatalma alá vegye a csatornát, amely a gazdaság éltető forrása, hiszen a csatorna bevételek nélkül deficites az ország. A csatornától visszafelé rettenetesen sokáig tart az út. A forgalom óriási, autó autó hátán. Az ember szinte Japánban érzi magát, merthogy jószerével csak japán autókat és régi favázas, muzeális értékű autóbuszokat lát. Az autópark itt jóval fiatalabb, elegánsabb és korszerűbb, mint Közép- és Dél-Ame- rika más országaiban. A város szélén lelakott épületekben olaszosan kiteregetett ruhák és szemét. A sofőr látja, hogy figyeljük ezt a kiábrándító világot. Mesélni kezd. Azt mondja, hogy Panamán is él még a karibi mentalitás: egy kis ital, sok jókedv és kevés munka. A gazdaság ennek ellenére erős. Az infláció itt a legalacsonyabb. Tavaly például alig érte el az 1 százalékot. A pénzük, a balboa pontosan annyit ér, mint az amerikai dollár. így aztán nincs átváltási veszteség sem, meg nehézség sem, bármelyik üzletben fizetni lehet dollárral vagy balboával. Csakhogy ez a panamai pénz meglehetősen különös. Csak érmében létezik, papír pénzt nem nyomtattak és az ország határain kívül sehol nem fogadják el, nem is váltják be. Alighanem egyedüli nemzeti valuta, amelyik csak belföldön használható. A dollárral szemben nagy a várakozás és a félelem is. Áz egyik panamai boltban fogkrémet vettem és száz dollárossal fizettem. Megállt a sor. A pénztáros először engem vett szemügyre, aztán előkapart egy füzetet, abba beírta a pénz számát, az átvételi időpontját, tovább adta a kolléganőjének, aki megvizsgálta, hogy hamis vagy eredeti. Aztán, hogy meggyőződtek eredetiségéről, mindketten aláírták a füzetet. Ezt követően ütötte csak be a pénztárgépbe az összeget, majd adott vissza. Elmeséltem kollégáimnak a történetet, s merthogy száz dollárost váltani nem igazán könnyű, mindannyian lementünk valami apróságért a boltba és mindannyian száz dollárossal fizettünk. Kisebb fajta riadalmat okoztunk ezzel. Az ok egyszerű: itt az Egyesült Államok „talpánál” jelentős az amerikai befolyás, és a csatorna Híd a csatorna felett: a pán amerikai autópálya nagy forgalma miatt sok a hamis pénz is. Márpedig a legnagyobb címletet, a száz dollárost érdemes hamisítani. A szigorú ellenőrzés amolyan védekezési mechanizmus. Szóval, a város. Nem is egy, hanem legalább kettő, de az is lehet, hogy három. Az egyik, a csatomapart, a másik a külváros, egy-két emeletes - az európai ember számára befejezetlennek tűnő - házaival, aztán az üzleti negyed, az óceán-part, amely tiszta Amerika, égbetörő felhőkarcolóival, magas házaival, irodáival és bankjaival. Itt, ebben az utóbbiban kisebb a forgalom, gyalogost alig látni, mindenki az autójában ül és rohan. Rohannak a taxisok is, s ha meglátnak egy gyalogost - pláne, ha lerí róla, hogy külföldi - hangos dudálásba kezdenek, ajánlva ezzel szolgáltatásaikat. A város karácsonyra készül. Furcsa készülődés ez itt: a hőmérő higanyszála 30 fok fölött van, a levegő páratartalma 90 százalékos és naponta - van amikor kétszer is - megérkezik a trópusi zápor, amely pillanatok alatt tisztára mos mindent és eláztatja az embert. Különös ez a zápor, merthogy nem hűvös, hanem inkább meleg az eső. Az üzletekben a karácsony és az advent sok féle kelléke: ajándékok, műkarácsonyfák és képeslapok. Nézem a panamai képeslapokat, a rajzokon vastag hótakaró, felöltözött vidám gyerekek és ünnepi jókívánság. Panamában trópusi az éghajlat, az évi átlaghőmérséklet 29 Celsius fok, az évi csapadék az Atlanti-óceán felől meghaladja a 3200 millimétert, de a Csendes-óceán felőli oldalon is megközelíti az 1800 millimétert. Hó itt soha nem esik, csak a képeslapokon van jelen. Panama város valahogy mégis barátságos. Könnyen áttekinthető ez az alig több mint 600 ezer ember otthonának épülő és gyorsan fejlődő, változó város. Tud lenni előkelő nagy város éppen úgy, mint hangulatos kisváros. Az idén májusban, az ország történetében először nőt választottak államfőnek. A neve: Mireya Moscoso. Az elnök itt egyben a végrehajtó hatalom feje is, megbízatását öt évre kapja és nem választható újra. A végrehajtó hatalom tagjait a kormány, az államfő nevezi ki. A törvényhozást ugyancsak öt évre választott 72 képviselőből álló, egykamarás parlament gyakorolja. így együtt intézik a 2,6 milliós ország ügyeit. A kapcsolatok nem új keletűek. A diplomáciai kapcsolatot 1975-ben vettük föl, 1993 óta tiszteletbeli konzul is működik Panamán. Göncz Árpád köztársasági elnök látogatása azt a célt szolgálja, hogy ez a hazánktól nagyon távoli ország az eddiginél jobban kapcsolódjon a magyar gazdasághoz. Óceánjáró hajóparkunk ugyan nincs, tehát a csatornát nem, de a csatornához kapcsolódó coloni vámmentes övezetet előnnyel használhatjuk. Ez az adómentes áruelosztó, főként Latin-Ameri- kába irányuló reexportot tesz lehetővé Magyarország számára. Igen kedvező feltételekkel jelenhetünk meg itt, olyan elismert termékeinkkel, mint például a herendi porcelán, a minőségi borok vagy az élelmiszer- ipar. A két elnök tárgyalásáról közlemény született és Budapesten van már a meghívó is a csa- tomaátadási ünnepségre, amelyre a szilveszterre tekintettel, már december közepétől várják a külföldi delegátusokat. Panama ugyancsak vásárlója a magyar termékeknek, bár nem igazán jelentősek a tételek. Elsősorban izzólámpát, gumiabroncsot, gyógyszert, gyümölcslét, porcelánt és kézifegyvert vesz tőlünk, néhány ezer dolláros tételekben. Az idén már gyógyszeralapanyagot, fagylaltot, jégkrémport is szállítottunk. Helyébe banánt, kávét, gyógyszert, textíliát és lábbelit vásárolunk. Magyarral itt Panamán nem igen lehet találkozni. Magyar nyelvet beszélő azonban akad, hiszen néhányan Budapesten szereztek diplomát. Az ország, itt két óceán szorításában magán hordozza Dél- és Észak-Amerika sok jellegzetességét. Repülőgépei szinte csak erre a két földrészre indulnak a Panama városi légikikötőből. Európába csak „kerülő úton” lehet eljutni. New Yorkon keresztül, vagy Dél-Amerika valamelyik nagyvárosán át. Európa azonban mégis figyel erre a földsávra, s erről könnyen meggyőződhet az, aki az üzleti negyedben sétál néhány órát. A világ - közte Európa - nagy bankjai itt is működnek. Panama a jövő századra készül, s a panamaiak hiszik, hogy a csatorna révén a világ figyel majd rájuk. Kercza Imre Egy kicsit spanyol, egy kicsit karibi
