Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-31 / 305. szám

10 1999. december 31., péntek SOMOGYI HÍRLAP _________Szilveszter_______ Vl'S t F üstbe ment karácsony Elégett bútorok, kormos falak, kilátástalanság. Szomorú karácsony Gadányban fotó: kovács tibor Családias házikó állt Gadány legszélén. Hat éve épül, kalákában, sa­ját kezűleg teljes szív­vel. Úgy, ahogyan azt Schvarczék elképzelték. A kerítésre az idei őszön jött össze a pénz, de a kerítés helyett szá­mítógép lett Martiná­nak, karácsonyra. A szá­mítógép is odaveszett, Schvarczék eddigi életé­vel együtt Semmijük sem maradt csak a ki­égett, kormos falak, ott Gadány szélén. Hamuvá vált az erőfeszítés. Go­nosz fekete hamuvá. Martina, Schvarczék 11 éves szöszke lánykája na­gyon bátor. Négyéves hú­gát, Dorotit ölében vitte ki a lángok közül kedden reg­gel, amikor a család háza kiégett. Az anyuka korán reggel Marcaliba utazott, apjuk a szomszéd faluban bérelt italboltjában dolgo­zott. Az asszony csak két órát maradt távol. Ez volt a második alkalom, hogy egyedül hagyta a lakásban a gyerekeket, és nem is ag­gódott, hiszen a nagyszü­lők a mellettük lévő ház­ban laknak. Elérhető kö­zelségben, ha bármire szükség lenne. Segíteni azonban kedden reggel már ők sem tudtak. A hat éve épülő fészek fél óra alatt égett ki teljesen. Azoktól a karácsonyfa­égőktől kapott lángra, ame­lyek fényében néhány nap­pal előtte Schvarczék még boldogan csomagoltak. A kisebb lány játékvasalót, és plüssfigurákat kapott, a na­gyobb pedig a számítógé­pet. Elégtek az ajándékok is.- Az osztálytársaim el sem fogják hinni, hogy számítógépet kaptam - szomorkodott Martina - még meg sem tudtam mu­tatni senkinek. De ezt már nem is bánom olyan na­gyon. Inkább a ruháimat meg anyuékat sajnálom.- Nagyon megijedtél?- Nem. Reggel, amikor anyu elindult, a tesóm a hátsó szobában aludt én meg tévét néztem. Elalud­tam és arra ébredtem, hogy nagy füst van a szo­bában. Telefonálni akar­tam, de a telefonunk már nem működött. Kinyitot­tam az ajtót és belobban­tak a lángok. Elkapta a pi­zsamámat, azt gyorsan le­vetettem és futottam a Dó­riért. Átvittem az ölemben a szomszédba, ők hívták a tűzoltókat.- Én hallottam, hogy a tűzoltók a telefonjukon a karácsonyfánkról beszél­gettek és nagyon sírtam - kottyog közbe, a cserfes Doroti.- Aznap a szeretetott­honban éjszakáztunk - meséli Schvarcz Sándomé. - Senkinek nem jött álom a szemére. Martina a féle­lemtől, Doroti a sírástól nem tudott aludni. Az ajándékait siratta.- A nyuszim és a vasa­lóm teljesen elégett, a ka­csám csak kormos lett, de kaptam ám már másik va­salót - szól megint közbe Doroti. Gadányban 350-en lak­nak, A legtöbben szerény körülmények között, még­is az egész falu megmoz­dult. A kevésből is jut min­dig. így kapott Doroti új já­tékvasalót, a család pedig élelmet és ruhákat. Volt aki csak néhány pár zoknit ho­zott, volt aki kompótot.- Biztosításuk volt?- Három éve kölcsönt vettünk fel a házra. Muszáj volt komi. A biztosító azonban magasabb díjat állapított meg és értesített bennünket, hogy két évig futja a túlfizetésből. Most, amikor bementem azt mondták: már három hó­napja nem fizetünk így megszüntették a biztosítá­sunkat. Semmink nem ma­radt. Az italboltban lévő játékautomatát az ünnep előtt ürítettük ki. Elégett az is. A ruháink, a bútorok a háztartási gépek. Mindent kezdhetünk elölről. Ha nem lennének a gyerekek, talán erőm sem lenne hoz­zá.- Van miből elölről kez­deni?- Nincs semmink. Ami volt, elégett. Egyelőre azt sem tudom, hol kellene kezdeni. Nem tudok gon­dolkodni, csak azon, mit adok enni a gyerekeknek, honnan lesz ruhánk a tél­re. A férjem a kelevizi ital­boltot bérli, de ilyenkor té­len örül, ha döcög az üzlet, én pedig munkanélküli va­gyok. A papírjaim után fut­kostam aznap reggel is Marcaliban. Hallottam a tűzoltókat is, bele is bor- zongtam. Mindig össze­szorul a torkom, ha sziré­nát hallok. Ha tudom, hogy hozzánk mennek, ta­lán meg is őrülök hazáig...- sírja el magát a törékeny asszony. A lányok hozzá­bújnak és vigasztalni kez­dik. Doroti négy évének minden komolyságát ösz- szeszedi, úgy mondja: ne félj anyuci lesz megint há­zunk... Fábos Erika Segítségre várva A he­lyi önkormányzat 50 ezer forintot, a képviselők tisz­teletdíjukat adták. Dr. Gyenesei István 100 ezer forintot ajánlott fel, Ne­mes László jegyző, Ősz János polgármester köz­benjárására pedig féláron juthat a család építőanya­gokhoz. Aki teheti segít­sen. Felajánlásaikat hét­főtől a kelevizi önkor­mányzat telefonszámán (85/314-220) várják. Szerdán közzétesszük a^t a bankszámlaszámot ahova pénzadományokat lehet befizetni. Szirmay Endre versei Újra kezdeni Az őszi égen vadlibák vonulnak lenn a gesztenyesor sárban tocsorog az úton roskatag öregek botoznak mögöttük hancúros, vidám fiatalok mindegyikük jelkép saját sorsa szerint útjukat a múló idő rendezi- bármennyi üszkös év sorol mögöttünk naponta újra el kell kezdeni. Hazaballag a nyáj - de holnap kihajtják a szél elalél - hogy holnap ismét fújjon cirreg a bús tücsök, dala rokkant bánat kötelessége - hogy holnap fölviduljon; a múlás ritmusa minden vonulónak az idő sodrában a közöst rendeli- bármennyi üszkös év sorol mögöttünk naponta újra el kell kezdeni. Akik egyszer majd kidőlnek a sorból őket hunyó tüzük már nem perzseli hisz minden folyamat újra csak lezárul a fény az árnyakat csapatban tereli aztán csak fogy a sor: az újból a régi... nincs megállás - örök törvény rendeli- bármennyi üszkös év sorol mögöttünk naponta újra el kell kezdeni. Él a hazám Ez itt a FÖLD, amely otthonom volt mindig ez meg a FORRÁS, mely enyhítette szomjam a biztatástok, hogy mindig bátran mondjam hitem igazát mely elkísér a sírig itt éltem át, amit szerelemnek mondunk itt tapasztalom - az érzékeny türelem önzetlen áldozat - ha társam ölelem közös minden vágyunk, örömünk és gondunk erkölcstörvényeim parancsolta munkám bensőmből ösztönöz - akármennyi jut rám a szépség szerelmét élem át, mint anyám buzdító örömök - csöndes, büszke bánat átszőtte sorsomat - titkokat, csodákat veletek, bennetek bizton él a HAZÁM. Kaposvár él a történelmi lehetőséggel (Folytatás az 1. oldalról)- Győzött? Ellenfelei állítják: azért dolgozik, hogy életművét felépítse?- Győztes nem vagyok, de örülök, hogy néhány fontos célt sikerült el­érni. Egyébként pedig még mindig elégedetlen vagyok. Ha elégedett volnék, nyugdíjba mennék. Ehhez ugyan túl fiatal vagyok még, csak ar­ról lehet tehát szó, hogy vezetőtár­saimmal együtt megérezzük a törté­nelmi esélyt. Ennek kihasználására biztattak a város polgárai, amikor bizalmat szavaztak arra, hogy csak előre menekülhet a város.- Mire a legbüszkébb?- Aki dolgozik annak vannak si­kerei és kudarcai is. Jó érzéssel em­lékszem sok dologra felsorolás nél­kül is. Siker, ha utat, szennyvízcsa­tornát építhetünk, s az is, hogy elké­szül a Berzsenyi utca bevásárló köz­pont. Nem teszek különbséget kis és nagy siker között.- Programjának része, hogy bizto­sítsa a város: itt keressék meg a pénzt a kaposváriak és itt is költsék el.- 2002-re kétezer új munkahelyet szeretnénk.- A sikert vagy a kudarcot felejti el gyorsabban?- A sikeren gyorsabban túlteszem magam. A kudarc tovább kísért. Ke­resem az okot, hogy miért hibáz­tam. Az 1980-as évek elejétől üres az állomással szemben levő terület. Ezt kudarcként könyvelem el, mert az még akkor is, ha már a 80-as évektől üres egy ingatlan és nem is a város tulajdona. Nem hibáztam, amikor azt mondtam, hogy erre a te­rületre nem szabad olcsó skatulyát, földszintes házat építeni. Csak olyan épületet, amely .követi a Szar­vas-ház stílusát. Ez ma 1,2 milliárd forintba kerül. Hibának tartom, hogy még mindig nem épült be ez a terület. Nyereség ebben a hibában talán csak az, hogy nem került igénytelen építmény a belvárosba, nem rontottuk el azt, amit elődeink építettek fel.- Gyorsan dönt. Könnyen is?- Gyorsan döntök, akkor, amikor már felsorakoztattam az érveket és az ellenérveket. Döntés után pedig a végrehajtásra összpontosítok, és nem a döntés megalapozottságát kutatom. Ehhez jó partnereim van­nak a képviselők között és a polgár- mesteri hivatalban is. Kaposvár azért fejlődik, mert az itt élők ezt akarják. Ha nem követelték volna, hogy újra virágos Kaposvárt szeret­nének, akkor ma is csupasz volna a város. Megtanultam: csak közös akarattal léphetünk előre.- Meddig hagyja befolyásolni ma­gát? Legutóbb azt mondták: akara­tos személyiség.- Határozottnak tartom magam, de nem akaratosnak. Számomra minden vélemény fontos, de legke­vésbé a pártoké, ha azt pártvéle­ményként fogalmazzák meg. Nem járok a pártfórumokra, de elmegyek nyugdíjasokhoz, a pedagógusokhoz és évente legalább 20 lakossági fóru­mot tartok. Az igazi információ, amit itt hallok. A városlakók el­mondják gondjaikat.- Mit vár 2000-től? Meddig lehet offenzív Kaposvár?- Irányt nem lehet már váltani, de a program végrehajtását folytatni le­het és kell is. Ilyen Kaposváron még mindig a sok jogos panasz: javítani kell az utakon, a járdákon, a víz mi­nőségén. Mindig történni kell vala­minek, amitől a kaposvári jobban érezheti magát. Már 122 ezer ember kötődik Kaposvárhoz: egyre na­gyobb a város vonzereje. Nekik au­tópálya kell. Első állomása ennek az elkerülő út. Ma még nehezen veszik tudomásul, hogy nem a régiót, ha­nem Kaposvárt szolgálom. Pedig ezen a jövőben sem változtatok. Lengyel János Szenvedélyes szemlélődő Udvarában már a zselici dombok: most ugyan ko­pár fákkal és pajkos ró- kakölykökkel, de tavasz- szal újra zöldül a lomb, s az ihlető csendben, a vi­lágtól elvonulva készíti textilképeit, - reliefjeit Baktay Patrícia. A kapos­vári Zichy Mihály Iparmű­vészeti Szakközépisko­la művész-tanára nem­csak a szép környék nyu­galma miatt szemelte ki Zselickislakot A válasz­tást a kedvező áron kí­nált porta is segítette.- Jártamban-keltemben ta­lált tollat, csigát, fát, köveket építek be a munkáimba - mondta-mutatta otthoná­ban Baktay Patrícia textil­tervező iparművész. - Sok olyan természeti forma van- köztük a faágak -, amelye­ket nem érdemes újraalkot­ni, hiszen eredetileg is gyö­nyörűek. Évek óta gyűjtöge­tek, mint a hörcsög, és arra várok: egyszer eljön az ide­je, amikor éppen ezek a tár­gyak kellenek majd az alko­táshoz. Minden munkám előtt sokat meditálok, s így elég lassan építkezem. Ko­rábban faragtam fát is, kö­vet is, de inkább maradtam a szövésnél, a nemezelés­nél, a gyapjúnál, a kender­nél és a lennél. Baktay Patrícia vonzódik az ősi technikákhoz. Szá­mára ami népi, az egyben törzsi is. Inkább kézen sző, mint takács szövőszéken. Nem mintha ezt elítélné, de sze­rinte így jobban átélhető az alkotás-alakítás öröme.- Az nyűgöz le, ha valaki a két kezével képes a csodá­ra. A népművészetnek nem elsősorban a motívumkin­cse babonáz meg, hanem az, hogy egy parasztember egy darab drótból pillanatok alatt tud eszkábálni egy tö­kéletes zárszerkezetet. Miközben a népi formák világáról beszélünk, mada­rakra téved a szemünk. Asz­talon fekszenek a drótlábú, papírból gyűrt, fehér mada­rak.- Karácsonyi ajándéknak készülnek - mondja moso­lyogva -, megfestem, tollal, botokkal építem tovább őket, s így egy kicsit grotesz­kek lesznek.- Miért kell groteszknek lenniük?- Egy madár nagyon ka­rakteres. Ezt a karakterje­gyet eltúlzom egy kicsit, s közben kísérletezgetek és fi­gyelem az ablakból a mada­rakat. Szenvedélyes szemlé­lődő vagyok, órákig tudom nézni az anyapókot is, ahogy kicsinyeit terelgeti.- Honnan ez a szenvedé­lyes szemlélődés?- Nagyapám Párizsban tanult, s kisgyerek voltam még, amikor hozzánk köl­töztek. 94 évesen halt meg, de élete utolsó napján is lű- ment a természetbe és akva- rellezett. Kislányként min­dig vele tartottam. így lett természetessé, hogy min­dennap csinálok valamit. Ha külföldre utaztunk, egy idő után azt éreztem: hozzá kell már valamihez fogni. Tágas nappalijában kiállí- tásnyi anyag. Kevés a sza­bad falfelület. Ahogy sorra vesszük a kamaratárlat da­rabjait, némelyikhez jár egy történet is.- A Népszámlálás az egyik groteszk pályázatra készült munka - mutat a le­lapított textilemberkékre. - A Múlt idő, öreg tükrét egy omlófélben lévő házból mentettem meg. Az egész világmindenség benne van. A Tejút is. Látszik a foncsor erezete, s még nem vakult meg a tükör. Alkotója nemezeit, rézzel szövött keretben őrzi szép­ségét. A sötét gyapjúból megformált, s az Ecce homo pályázatra készített Világ­ügyelő férfiú pedig a televí­zió fölé feszítve „őrködik” ember és művészet felett. Rítus és hit egyesül benne. Baktay Patrícia szerint majdnem mindegy, hogy milyen rítus ez: sámániz­mus, pogány vallás, egy- vagy többistenhit. Az a ve­zérlőelv, hogy egy eszme- rendszer közösséggé tud tenni embereket.- A stációkat is megszőtte.- Nem vagyok vallásos, de magával ragad a román kor összefogottsága, mély eszmeisége. A művészetben rokonszenves a sűrített áb­rázolásmód. Egy időben so­kat utaztunk, Európa majd­nem minden jelentős kö­zépkori épületét és freskóját láttam. Az fogott meg ben­nük, hogy miként tud jellé egyszerűsödni egy gondo­lat, s ezt a jelet egy adott kö­zösség természetes módon érti. Nem az nyűgöz le, hogy szenteket ábrázol, ha­nem az, hogy miként. Mun­káimban én is arra törek­szem, hogy ne kelljen címet adni nekik. A jel, a forma va­lamilyen módon érthető le­gyen, és emberi tartást, ma­gatartásformát vezényeljen.- Textüművességet, kéz­művességet tanít az iparmű­vészetiben. Mire hívja fel ta­nítványainak a figyelmét?- Szerencsére sok tehet­séggel vagyok körülvéve. Nem népi tárgyakat készíte­nek a gyerekek, hanem a csuhától kezdve, az üvege­ken, a rézlemezen, rézdró­ton át sokféle anyaggal és technikával foglalkoznak. Feltaláló, kitaláló, felépítő módszerek ezek. és azért hatékonyak, mert az itt vég­zők nem elégedhetnek meg egyféle mesterséggel. Csak akkor boldogulnak, ha nyi­tottságra szoktatjuk őket. Nem biztos, hogy egy textil­műves szakon végző diák textiles lesz. A kézműves­ség jó arra, hogy próbára te­gye a gyerekeket.- Művész létére boldogul?- Nem boldogulok, de boldog vagyok. Egy bizo­nyos kor után az ember nem tud túllépni önmagán.. Kísértő árnyékaimtól én sem tudok megszabadulni. Akkor kezdtem el dolgozni, amikor nem keltett kellő ro- konszenvet, ha valaki üzle­tet csinált a művészetből. Voltak, akik minderre fittyet hánytak, de nálunk családi hagyomány, hogy remete­ségbe vonulunk. Igaz, így nehezebb az üzlet. Ha azon­ban a boldogulás egy formá­ja a kiállítás, akkor azt mondhatom, hogy boldogu­lok is, hiszen jó pár kiállítá­som volt. Lőrincz Sándor 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents