Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-31 / 305. szám
10 1999. december 31., péntek SOMOGYI HÍRLAP _________Szilveszter_______ Vl'S t F üstbe ment karácsony Elégett bútorok, kormos falak, kilátástalanság. Szomorú karácsony Gadányban fotó: kovács tibor Családias házikó állt Gadány legszélén. Hat éve épül, kalákában, saját kezűleg teljes szívvel. Úgy, ahogyan azt Schvarczék elképzelték. A kerítésre az idei őszön jött össze a pénz, de a kerítés helyett számítógép lett Martinának, karácsonyra. A számítógép is odaveszett, Schvarczék eddigi életével együtt Semmijük sem maradt csak a kiégett, kormos falak, ott Gadány szélén. Hamuvá vált az erőfeszítés. Gonosz fekete hamuvá. Martina, Schvarczék 11 éves szöszke lánykája nagyon bátor. Négyéves húgát, Dorotit ölében vitte ki a lángok közül kedden reggel, amikor a család háza kiégett. Az anyuka korán reggel Marcaliba utazott, apjuk a szomszéd faluban bérelt italboltjában dolgozott. Az asszony csak két órát maradt távol. Ez volt a második alkalom, hogy egyedül hagyta a lakásban a gyerekeket, és nem is aggódott, hiszen a nagyszülők a mellettük lévő házban laknak. Elérhető közelségben, ha bármire szükség lenne. Segíteni azonban kedden reggel már ők sem tudtak. A hat éve épülő fészek fél óra alatt égett ki teljesen. Azoktól a karácsonyfaégőktől kapott lángra, amelyek fényében néhány nappal előtte Schvarczék még boldogan csomagoltak. A kisebb lány játékvasalót, és plüssfigurákat kapott, a nagyobb pedig a számítógépet. Elégtek az ajándékok is.- Az osztálytársaim el sem fogják hinni, hogy számítógépet kaptam - szomorkodott Martina - még meg sem tudtam mutatni senkinek. De ezt már nem is bánom olyan nagyon. Inkább a ruháimat meg anyuékat sajnálom.- Nagyon megijedtél?- Nem. Reggel, amikor anyu elindult, a tesóm a hátsó szobában aludt én meg tévét néztem. Elaludtam és arra ébredtem, hogy nagy füst van a szobában. Telefonálni akartam, de a telefonunk már nem működött. Kinyitottam az ajtót és belobbantak a lángok. Elkapta a pizsamámat, azt gyorsan levetettem és futottam a Dóriért. Átvittem az ölemben a szomszédba, ők hívták a tűzoltókat.- Én hallottam, hogy a tűzoltók a telefonjukon a karácsonyfánkról beszélgettek és nagyon sírtam - kottyog közbe, a cserfes Doroti.- Aznap a szeretetotthonban éjszakáztunk - meséli Schvarcz Sándomé. - Senkinek nem jött álom a szemére. Martina a félelemtől, Doroti a sírástól nem tudott aludni. Az ajándékait siratta.- A nyuszim és a vasalóm teljesen elégett, a kacsám csak kormos lett, de kaptam ám már másik vasalót - szól megint közbe Doroti. Gadányban 350-en laknak, A legtöbben szerény körülmények között, mégis az egész falu megmozdult. A kevésből is jut mindig. így kapott Doroti új játékvasalót, a család pedig élelmet és ruhákat. Volt aki csak néhány pár zoknit hozott, volt aki kompótot.- Biztosításuk volt?- Három éve kölcsönt vettünk fel a házra. Muszáj volt komi. A biztosító azonban magasabb díjat állapított meg és értesített bennünket, hogy két évig futja a túlfizetésből. Most, amikor bementem azt mondták: már három hónapja nem fizetünk így megszüntették a biztosításunkat. Semmink nem maradt. Az italboltban lévő játékautomatát az ünnep előtt ürítettük ki. Elégett az is. A ruháink, a bútorok a háztartási gépek. Mindent kezdhetünk elölről. Ha nem lennének a gyerekek, talán erőm sem lenne hozzá.- Van miből elölről kezdeni?- Nincs semmink. Ami volt, elégett. Egyelőre azt sem tudom, hol kellene kezdeni. Nem tudok gondolkodni, csak azon, mit adok enni a gyerekeknek, honnan lesz ruhánk a télre. A férjem a kelevizi italboltot bérli, de ilyenkor télen örül, ha döcög az üzlet, én pedig munkanélküli vagyok. A papírjaim után futkostam aznap reggel is Marcaliban. Hallottam a tűzoltókat is, bele is bor- zongtam. Mindig összeszorul a torkom, ha szirénát hallok. Ha tudom, hogy hozzánk mennek, talán meg is őrülök hazáig...- sírja el magát a törékeny asszony. A lányok hozzábújnak és vigasztalni kezdik. Doroti négy évének minden komolyságát ösz- szeszedi, úgy mondja: ne félj anyuci lesz megint házunk... Fábos Erika Segítségre várva A helyi önkormányzat 50 ezer forintot, a képviselők tiszteletdíjukat adták. Dr. Gyenesei István 100 ezer forintot ajánlott fel, Nemes László jegyző, Ősz János polgármester közbenjárására pedig féláron juthat a család építőanyagokhoz. Aki teheti segítsen. Felajánlásaikat hétfőtől a kelevizi önkormányzat telefonszámán (85/314-220) várják. Szerdán közzétesszük a^t a bankszámlaszámot ahova pénzadományokat lehet befizetni. Szirmay Endre versei Újra kezdeni Az őszi égen vadlibák vonulnak lenn a gesztenyesor sárban tocsorog az úton roskatag öregek botoznak mögöttük hancúros, vidám fiatalok mindegyikük jelkép saját sorsa szerint útjukat a múló idő rendezi- bármennyi üszkös év sorol mögöttünk naponta újra el kell kezdeni. Hazaballag a nyáj - de holnap kihajtják a szél elalél - hogy holnap ismét fújjon cirreg a bús tücsök, dala rokkant bánat kötelessége - hogy holnap fölviduljon; a múlás ritmusa minden vonulónak az idő sodrában a közöst rendeli- bármennyi üszkös év sorol mögöttünk naponta újra el kell kezdeni. Akik egyszer majd kidőlnek a sorból őket hunyó tüzük már nem perzseli hisz minden folyamat újra csak lezárul a fény az árnyakat csapatban tereli aztán csak fogy a sor: az újból a régi... nincs megállás - örök törvény rendeli- bármennyi üszkös év sorol mögöttünk naponta újra el kell kezdeni. Él a hazám Ez itt a FÖLD, amely otthonom volt mindig ez meg a FORRÁS, mely enyhítette szomjam a biztatástok, hogy mindig bátran mondjam hitem igazát mely elkísér a sírig itt éltem át, amit szerelemnek mondunk itt tapasztalom - az érzékeny türelem önzetlen áldozat - ha társam ölelem közös minden vágyunk, örömünk és gondunk erkölcstörvényeim parancsolta munkám bensőmből ösztönöz - akármennyi jut rám a szépség szerelmét élem át, mint anyám buzdító örömök - csöndes, büszke bánat átszőtte sorsomat - titkokat, csodákat veletek, bennetek bizton él a HAZÁM. Kaposvár él a történelmi lehetőséggel (Folytatás az 1. oldalról)- Győzött? Ellenfelei állítják: azért dolgozik, hogy életművét felépítse?- Győztes nem vagyok, de örülök, hogy néhány fontos célt sikerült elérni. Egyébként pedig még mindig elégedetlen vagyok. Ha elégedett volnék, nyugdíjba mennék. Ehhez ugyan túl fiatal vagyok még, csak arról lehet tehát szó, hogy vezetőtársaimmal együtt megérezzük a történelmi esélyt. Ennek kihasználására biztattak a város polgárai, amikor bizalmat szavaztak arra, hogy csak előre menekülhet a város.- Mire a legbüszkébb?- Aki dolgozik annak vannak sikerei és kudarcai is. Jó érzéssel emlékszem sok dologra felsorolás nélkül is. Siker, ha utat, szennyvízcsatornát építhetünk, s az is, hogy elkészül a Berzsenyi utca bevásárló központ. Nem teszek különbséget kis és nagy siker között.- Programjának része, hogy biztosítsa a város: itt keressék meg a pénzt a kaposváriak és itt is költsék el.- 2002-re kétezer új munkahelyet szeretnénk.- A sikert vagy a kudarcot felejti el gyorsabban?- A sikeren gyorsabban túlteszem magam. A kudarc tovább kísért. Keresem az okot, hogy miért hibáztam. Az 1980-as évek elejétől üres az állomással szemben levő terület. Ezt kudarcként könyvelem el, mert az még akkor is, ha már a 80-as évektől üres egy ingatlan és nem is a város tulajdona. Nem hibáztam, amikor azt mondtam, hogy erre a területre nem szabad olcsó skatulyát, földszintes házat építeni. Csak olyan épületet, amely .követi a Szarvas-ház stílusát. Ez ma 1,2 milliárd forintba kerül. Hibának tartom, hogy még mindig nem épült be ez a terület. Nyereség ebben a hibában talán csak az, hogy nem került igénytelen építmény a belvárosba, nem rontottuk el azt, amit elődeink építettek fel.- Gyorsan dönt. Könnyen is?- Gyorsan döntök, akkor, amikor már felsorakoztattam az érveket és az ellenérveket. Döntés után pedig a végrehajtásra összpontosítok, és nem a döntés megalapozottságát kutatom. Ehhez jó partnereim vannak a képviselők között és a polgár- mesteri hivatalban is. Kaposvár azért fejlődik, mert az itt élők ezt akarják. Ha nem követelték volna, hogy újra virágos Kaposvárt szeretnének, akkor ma is csupasz volna a város. Megtanultam: csak közös akarattal léphetünk előre.- Meddig hagyja befolyásolni magát? Legutóbb azt mondták: akaratos személyiség.- Határozottnak tartom magam, de nem akaratosnak. Számomra minden vélemény fontos, de legkevésbé a pártoké, ha azt pártvéleményként fogalmazzák meg. Nem járok a pártfórumokra, de elmegyek nyugdíjasokhoz, a pedagógusokhoz és évente legalább 20 lakossági fórumot tartok. Az igazi információ, amit itt hallok. A városlakók elmondják gondjaikat.- Mit vár 2000-től? Meddig lehet offenzív Kaposvár?- Irányt nem lehet már váltani, de a program végrehajtását folytatni lehet és kell is. Ilyen Kaposváron még mindig a sok jogos panasz: javítani kell az utakon, a járdákon, a víz minőségén. Mindig történni kell valaminek, amitől a kaposvári jobban érezheti magát. Már 122 ezer ember kötődik Kaposvárhoz: egyre nagyobb a város vonzereje. Nekik autópálya kell. Első állomása ennek az elkerülő út. Ma még nehezen veszik tudomásul, hogy nem a régiót, hanem Kaposvárt szolgálom. Pedig ezen a jövőben sem változtatok. Lengyel János Szenvedélyes szemlélődő Udvarában már a zselici dombok: most ugyan kopár fákkal és pajkos ró- kakölykökkel, de tavasz- szal újra zöldül a lomb, s az ihlető csendben, a világtól elvonulva készíti textilképeit, - reliefjeit Baktay Patrícia. A kaposvári Zichy Mihály Iparművészeti Szakközépiskola művész-tanára nemcsak a szép környék nyugalma miatt szemelte ki Zselickislakot A választást a kedvező áron kínált porta is segítette.- Jártamban-keltemben talált tollat, csigát, fát, köveket építek be a munkáimba - mondta-mutatta otthonában Baktay Patrícia textiltervező iparművész. - Sok olyan természeti forma van- köztük a faágak -, amelyeket nem érdemes újraalkotni, hiszen eredetileg is gyönyörűek. Évek óta gyűjtögetek, mint a hörcsög, és arra várok: egyszer eljön az ideje, amikor éppen ezek a tárgyak kellenek majd az alkotáshoz. Minden munkám előtt sokat meditálok, s így elég lassan építkezem. Korábban faragtam fát is, követ is, de inkább maradtam a szövésnél, a nemezelésnél, a gyapjúnál, a kendernél és a lennél. Baktay Patrícia vonzódik az ősi technikákhoz. Számára ami népi, az egyben törzsi is. Inkább kézen sző, mint takács szövőszéken. Nem mintha ezt elítélné, de szerinte így jobban átélhető az alkotás-alakítás öröme.- Az nyűgöz le, ha valaki a két kezével képes a csodára. A népművészetnek nem elsősorban a motívumkincse babonáz meg, hanem az, hogy egy parasztember egy darab drótból pillanatok alatt tud eszkábálni egy tökéletes zárszerkezetet. Miközben a népi formák világáról beszélünk, madarakra téved a szemünk. Asztalon fekszenek a drótlábú, papírból gyűrt, fehér madarak.- Karácsonyi ajándéknak készülnek - mondja mosolyogva -, megfestem, tollal, botokkal építem tovább őket, s így egy kicsit groteszkek lesznek.- Miért kell groteszknek lenniük?- Egy madár nagyon karakteres. Ezt a karakterjegyet eltúlzom egy kicsit, s közben kísérletezgetek és figyelem az ablakból a madarakat. Szenvedélyes szemlélődő vagyok, órákig tudom nézni az anyapókot is, ahogy kicsinyeit terelgeti.- Honnan ez a szenvedélyes szemlélődés?- Nagyapám Párizsban tanult, s kisgyerek voltam még, amikor hozzánk költöztek. 94 évesen halt meg, de élete utolsó napján is lű- ment a természetbe és akva- rellezett. Kislányként mindig vele tartottam. így lett természetessé, hogy mindennap csinálok valamit. Ha külföldre utaztunk, egy idő után azt éreztem: hozzá kell már valamihez fogni. Tágas nappalijában kiállí- tásnyi anyag. Kevés a szabad falfelület. Ahogy sorra vesszük a kamaratárlat darabjait, némelyikhez jár egy történet is.- A Népszámlálás az egyik groteszk pályázatra készült munka - mutat a lelapított textilemberkékre. - A Múlt idő, öreg tükrét egy omlófélben lévő házból mentettem meg. Az egész világmindenség benne van. A Tejút is. Látszik a foncsor erezete, s még nem vakult meg a tükör. Alkotója nemezeit, rézzel szövött keretben őrzi szépségét. A sötét gyapjúból megformált, s az Ecce homo pályázatra készített Világügyelő férfiú pedig a televízió fölé feszítve „őrködik” ember és művészet felett. Rítus és hit egyesül benne. Baktay Patrícia szerint majdnem mindegy, hogy milyen rítus ez: sámánizmus, pogány vallás, egy- vagy többistenhit. Az a vezérlőelv, hogy egy eszme- rendszer közösséggé tud tenni embereket.- A stációkat is megszőtte.- Nem vagyok vallásos, de magával ragad a román kor összefogottsága, mély eszmeisége. A művészetben rokonszenves a sűrített ábrázolásmód. Egy időben sokat utaztunk, Európa majdnem minden jelentős középkori épületét és freskóját láttam. Az fogott meg bennük, hogy miként tud jellé egyszerűsödni egy gondolat, s ezt a jelet egy adott közösség természetes módon érti. Nem az nyűgöz le, hogy szenteket ábrázol, hanem az, hogy miként. Munkáimban én is arra törekszem, hogy ne kelljen címet adni nekik. A jel, a forma valamilyen módon érthető legyen, és emberi tartást, magatartásformát vezényeljen.- Textüművességet, kézművességet tanít az iparművészetiben. Mire hívja fel tanítványainak a figyelmét?- Szerencsére sok tehetséggel vagyok körülvéve. Nem népi tárgyakat készítenek a gyerekek, hanem a csuhától kezdve, az üvegeken, a rézlemezen, rézdróton át sokféle anyaggal és technikával foglalkoznak. Feltaláló, kitaláló, felépítő módszerek ezek. és azért hatékonyak, mert az itt végzők nem elégedhetnek meg egyféle mesterséggel. Csak akkor boldogulnak, ha nyitottságra szoktatjuk őket. Nem biztos, hogy egy textilműves szakon végző diák textiles lesz. A kézművesség jó arra, hogy próbára tegye a gyerekeket.- Művész létére boldogul?- Nem boldogulok, de boldog vagyok. Egy bizonyos kor után az ember nem tud túllépni önmagán.. Kísértő árnyékaimtól én sem tudok megszabadulni. Akkor kezdtem el dolgozni, amikor nem keltett kellő ro- konszenvet, ha valaki üzletet csinált a művészetből. Voltak, akik minderre fittyet hánytak, de nálunk családi hagyomány, hogy remeteségbe vonulunk. Igaz, így nehezebb az üzlet. Ha azonban a boldogulás egy formája a kiállítás, akkor azt mondhatom, hogy boldogulok is, hiszen jó pár kiállításom volt. Lőrincz Sándor 4 i
