Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-30 / 304. szám
8 SOMOGYI HÍRLÁP Nyugdíjasok 1999. december 30., csütörtök Nyugdíj as lét 2000 után Felemelő érzés leírni: alig két nap múlva békében, szabadságban, demokráciában lép át hazánk a kétezredik évbe. Bár tíz esztendeje, a rendszerváltó hónapokban, nem egészen ilyen rendről álmodott a nyugdíjas, a kárvallott kisember. A panellaké városi nincstelen öreget vagy a falusi tsz-járadékost három nyomasztó gond sújtja: a betegséggel járó kiszolgáltatottság, a szegénység okozta létbizonytalanság, és a magány, a szeretet hiánya. Mit remélhetnek ők az évezredváltástól? Politikusokat, közéleti személyiségeket kértünk fel arra, hogy osszák meg olvasóinkkal e kérdéssel kapcsolatos gondolataikat és reményeiket. Dr. Iván László egyetemi tanár, a SOTE Gerontológiai Intézetének igazgatója, az Idősügyi Tanács társelnöke:- Úgy gondolom, a huszadik század tengernyi szenvedése, megpróbáltatása után, ha nem is az ebben megöregedett eknek, de a jövő nemzedékeinek már biztonságosabb, emberibb, egészségesebb és életminőségben élhetőbb idős kor, nyugdíjas lét és harmonikusabb meg- öregedés lehet osztályrésze. A 21. század küszöbén álló emberiséget három nagy robbanás rázkódtatja: a népességrobbanás (6 milliárdan élünk), a hosszabb életűség (több nemzedék egy időbeni jelenlétével) és az információs társadalom robbanása (soha nem tapasztalt mennyiségű és sebességű ismerettel), egy soha nem látott technikai civilizáció előnyeivel és hátrányaival. Előtérbe került minden életkor egészsége és életminősége, de azzal, hogy a világ globálisan őszül, olyan kihívások jelentek meg, melyek sürgős választ és megoldást követelnek egyéntől, családtól, közösségtől és a politikától egyaránt. Úgy tűnik, az ENSZ, az Egészségügyi Világszervezet, az egyes államok, különösen az Európai Közösség és Magyarország is, nem utolsósorban a nemzetközi és hazai civil szerveződések felismerték a sürgős összefogás szükségességét, és az idősek nemzetközi éve, ennek keretében az idősek nemzeti programja olyan folyamatot indított meg, mely a nemzedékek összefogását, az igazságosabb elosztást és az idősödők, idősek családi és egyéni biztonságát kartákban is megfogalmazva, háttérgaranciákat mozgósít. 1999. december elején a Budapesti Nyilatkozat összefoglalta e gondolatokat. Egy nyugtalan évszázad végén jellemző megfogalmazást ad az idősek ezredvégi helyzetéről Gro Harlem Brundtland, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója: „A világ népességének elöregedése az egyik legnagyobb olyan kihívás, amely világunk előtt áll a következő évszázadban, ugyanakkor óriási lehetőség is rejlik benne. Aez idős korúak ugyanis nagyon sok mindenbe lehetnek valamennyiünk szolgálatára, segítségére. ” Mit is mondhatok? Úgy legyen! Dr. Biaskovich Erzsébet, a Nagyatádi Kórház krónikus osztályának osztályvezető főorvosa, az Idősügyi Tanács tagja:- Mit remélhetünk az évezredváltástól? Akár betegek, vagy egészségesek, akár szegények, vagy gazdagok vagyunk, remény nélkül nem élhetünk. A reményt pedig az adja, aki a szeretetet adja. Ki adja a szeretetet? Mindig én legyek, aki ad: „... Inkább én igyekezzek vigasztalni, mint hogy vigaszra szoruljak. Inkább én törekedjek megértésre, mint hogy megértést óhajtsak. Inkább én szeressek, mint hogy szeretetet igényeljek..." Assisi Szent Ferenc bölcsességét a hétköznapokba lefordítva jól belátható, hogy ha mindenki azon fáradozna, hogy a másikon segítsen, nem lenne szegény, magányos, szeretetet nélkülözni kénytelen, reményvesztett ember. „Hol kell ezt kezdéni? Otthon! Mindenkinek a saját családjában, a szomszédjánál, a munkahelyén, az utcájában!” - ezt Teréz Anya tanítja. Igen, ők valóban szentek. Mégis őket kell követnünk a harmadik évezredben, mert az elmúlt kétezer év őket igazolta. A remény és a szeretet vonatkozásában is. Uszögi-Bleyer Jenő, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke, az Idősügyi Tanács alelnöke:- A 2000 utáni első évtizedben nagy biztonsággal várható és szinte mindenre kiható tényezők: hazánk Európai Uniós tagsága (az ezzel járó gondokkal és reményekkel), a nemzet- gazdaság jó ütemű és biztonságos fejlődése, a külső és belső adósságállomány csökkenése, az idős korú lakosság, a 60 éven felüliek számának növekedése (de nagy a valószínűsége a fiatalabb korosztályú népesség gyarapodásának is), nos ezek alapján az idősek sorsában is pozitív változásokra van jó esély. Megszilárdul, biztonságosabbá válik a nyugdíjrendszer, kialakul az új egészségbiztosítás, és talán első eredményeiből még a ma 60 év körüliek is részesülhetnek. Mindezek alapján létrejönnek a feltételei annak, hogy a megnövekedett számú idős korú népesség jobb anyagi, kulturális, egészségügyi körülmények között fogja hosz- szabb életét élni. Nő annak lehetősége, hogy csökkenjen a szegénység, a kiszolgáltatottság, a feleslegesség és a magány rossz érzése által megviselt idős emberek száma. Ami az évtized közvetlenül előttünk álló éveit illeti: néhány területen talán már a haladási irány első lépései is megtörténnek és mai gondjaink száma csökkenni fog. Őszintén szólva, az első évekre nehezebb a remények konkrétabb alapjait megfogalmazni. De nem szabad lemondani róla. Czerván Mártonná dr., az MSZOSZ Nyugdíjas Választmány elnöke:- Az idősek a rendszerváltás után a jobb és biztonságosabb jövőjükben reménykedtek, de csalódniuk kellett, mint idén is, amikor közel 700 ezer nyugdíjas csak 11 százalékos emelést kapott. Magasan kvalifikált, sok évtizedet ledolgozó nyugdíjast büntettek meg ezzel. Az idős embert valóban sújtja a betegséggel járó kiszolgáltatottság, ezért elvárhatja, hogy hozzájusson a gyógyítás korszerű eszközeihez, a szükséges gyógyszerekhez. Útban az Európai Unió felé ez jogos igény. De nem csak a kormánytól várnak intézkedéseket a nyugdíjasok. Egészségük megőrzése érdekében sok tízezren eljárnak az idősek akadémiájára Budapesten. A cukorbetegek klubjainak rendezvényein zsúfolt termekben hallgatják a kiváló professzorok előadásait. Vidéken az önkormányzatok segítik a klubokat, hogy egészségügyi tanácsokat kapjanak a nyugdíjasok. A szegénység okozta létbizonytalanság különösen az egyedül élőket, a panellakókat érinti, a rezsi elviszi a nyugdíj nagyobb részét. A lakás- fenntartási támogatás és a közgyógyellátás biztosítása számukra létkérdés. Az MSZOSZ Nyugdíjas Választmány alapszervezetei évente sok ezer tag segélyügyét intézik. A magány, a szeretet hiánya sok idős embert gyötör, bár aki aktív életében kezdeményező, nyitott ember volt, az idős korában sem lesz magányos, de egyedülálló sajnos lehet. A 60 év feletti férfiak 16, a nők 52 százaléka özvegy. Jobban kell rájuk figyelnünk. Kirándulásra, múzeum- látogatásra vigyük magunkkal őket, erősödjön egymás iránti szolidaritásunk. A figyelem, a magányoldó szeretet pénzbe nem kerülő cselekedetek. Olyan új évet, új évszázadot remélünk, ahol a felelős vezetők nem tekintik tehernek az idősek emberhez méltó élete feltételeinek megteremtését. Reméljük 2000 után gyermeinknek lesz munkája, unokáink tanulással szerezhetik meg boldogulásuk feltételeit. Számunkra ők a legfontosabbak. Az idősek jövője szorosan összefügg gyermekeink és az ő gyermekeik jövőjével. Dr. Lamperth Mónika országgyűlési képviselő, az MSZP alelnöke:- Azt hiszem, nincs ma felelősen gondolkodó és cselekvő politikus, aki derűs színekkel, biztos kézzel rajzolhatná meg a nyugdíjasok jövőképét az új évezredben. Hiszen mindannyian jól tudjuk, most azokról beszélünk és ahhoz a nemzedékhez szólunk, amelytől a társadalom mindig csak kérni kényszerült. Az első szó tehát a köszöneté. A köszönet szavai mellett persze nem lenne helyes elhallgatni, hogy a társadalom és főleg a nyugdíjasok nem érezhetik úgy, hogy mindaz, amit cserébe kaptak, arányos és méltányos lenne a vállalt áldozatokkal. Adósságunk tetemes. így tehát bárki, aki szíve és esze szerint végre a biztató jövőről beszél, akarva, akaratlanul még mindig csak az ígéretekre szorítkozhat. Csak remélni merem, hogy a ránk köszöntő új évezred ígérete valamivel több, megalapozottabb lesz, mint a mögöttünk hagyott esztendők ígérgetései. Én bízom abban, hogy a nyugdíjasok végre valóban megkaphatják mindazt, ami jogos jussuk egy megdolgozott élet fáradozása után: a vitáktól mentes és tisztességes nyugdíjukat, azt a valóságos gondoskodást, amely a pihenésre szánt időben is értelmessé, élhetővé teszi az idősek életét. A legtöbbet szeretném adni azoknak, akik egyébként a legkevesebbel is beérik. Ez a legtöbb nem lehet kevesebb, mint a kiszámíthatóság. A mindenkori nyugdíjak, az egészségügyi ellátás, a szociális gondoskodás kiszámíthatósága. Immár visszavonhatatlanul rajtunk a sor. Politikusokon, civil és társadalmi szervezeteken, mindenkin, aki a közélet szereplőjeként hozzájárulhat az ígéretek valóra váltásához. Mindez nem pusztán kötelesség, hanem lehetőség is annak a fiatalabb nemzedéknek, amely szerencsés módon az új évezredben már a béke, a szabadság, a demokrácia részese lehet. Dr. Mátrai Márta országgyűlési képviselő, a Fidesz-MPP frakcióigazgatója:- A rendszerváltás hónapjait mindenki óriási várakozással élte át, ezt bizonyítják az első választás eredményei is. Ma már tudjuk, hogy csodákra nem számíthatunk, bebizonyosodott, hogy az új társadalmat szívós, kitartó munkával, közösen kell felépítenünk. Sajnos, az idős emberek közül sokan nehéz körülmények között érték meg a változást, és az eltelt évek munkája kevés volt ahhoz, hogy lényegesen jobb helyzetbe kerüljenek. A kormány célul tűzte ki a nyugdíjak reálértékének megtartását, a családtámogatási rendszer bevezetését. A családok megerősítése, helyzetük javítása fontos segítség lehet az idős emberek számára is. A magány, a szeretethiány szociális intézkedésekkel nem mindig enyhíthető. Az idősek otthonai, a nyugdíjas klubok és egyesületek fokozott támogatásra érdemesek. Ezeknek a szervezeteknek a segítségével talán részben oldható a magány, közvetíthető a szeretet. Azért dolgozom és a jövőben is mindent megteszek, hogy az idős kor méltóságának feltételei megteremtődjenek, és egyetlen nyugdíjas se érezze magát feleslegesnek sem a családban, sem a társadalomban. A kormány intézkedései is azt célozzák, hogy senki ne legyen kiszolgáltatott, vagy másodrendű állampolgár. Hiszem azt, hogy az idős emberek látják és méltányolják törekvéseinket. Biztos vagyok abban, hogy az évezredváltás magával hozza az idősek életének minőségi változását is. Csak közösen érhetjük el ezt a célt, mindannyiunk nagy örömére. Dr. Csákabonyi Balázs országgyűlési képviselő (MSZP), a Nyugdíjasok Országos Szövetsége ügyvezető elnökségének tagja:- A jövő évezredtől- gondolom mindannyian - azt várjuk, hogy békében, egymás tiszteletben tartásával épüljön, szépüljön országunk, és boldoguljon sokat szenvedett népünk minden egyes polgára, határainkon belül és határainkon túl. Jól tudom, igen sokat kell tennünk társadalmunk idősödő tagjaiért, pótolnunk kell adósságunkat, a velük kapcsolatosan elkövetett mulasztásokat. Arra kell törekednünk különösen, hogy megfelelő anyagi biztonságot nyújthassunk, kiszámíthatóvá tegyük holnapjukat és holnaputánjukat is. Ma már számos jele tapasztalható az idősek iránt megnyilvánuló megbecsülésnek és szeretetnek, az egyre erősebb civil szervezetek, a nyugdíjasok érdekvédelmére hivatott testületek, az önkormányzatok és az állami szervek is igyekeznek szebbé tenni a mindennapokat. Gondoljunk csak az összetartó nyugdíjas klubok kirándulásaira, találkozóira, arra a szervezett munkára, amelynek minden mozzanatában jelen van a szeretet, egymás megbecsülése. Mint országgyűlési képviselő, a Nyugdíjasok Országos Szövetsége ügyvezető elnökségének tagja azonban legfontosabbnak az anyagi biztonság megteremtését tartom, és minden lehetséges eszközzel azon munkálkodom, hogy a nyugdíjak mértéke tisztességes megélhetést, biztonságot nyújtson minden idős korú magyar embernek. Remélem, ez a felismerés vezérli majd a jövő évezred politikusait, a mindenkori kormányokat, mert a megoldás kulcsa, de felelőssége is, az ő kezükben van. Szita Károly országgyűlési képviselő (Fidesz-MPP), Kaposvár Megyei Jogú Város polgármestere:- Mindenekelőtt köszönöm a Somogyi Hírlapnak, hogy rendszeresen, a nagy nyilvánosság előtt foglalkozik az időskorúak helyzetével. Őszintén örülök annak, hogy az év utolsó nyugdíjas oldalát e nagyon fontos kérdés több irányú megvilágításának szenteli. Kétségtelenül igaz, hogy az időskorúak, a nyugdíjasok ügye a magyar társadalom egészét érinti. Valamilyen módon és összefüggésben feltétlenül. Ezért is szükséges az idősek gondjait állandóan napirenden tartani, életkörülményeikkel, helyzetükkel folyamatosan foglalkozni. Az összeállítást bevezető sorok valós helyzetet tükröznek. Helytálló megállapítás, hogy a rendszerváltás nem tudott mindén tekintetben megnyugtató, kielégítő válaszokat adni. Az új kormányzati ciklus másfél éve is azt mutatja, hogy az erőfeszítések ellenére van számos megoldandó feladat. Országos és helyi szinten egyaránt. Bár az sem tagadható, hogy azért a legutóbbi időkig születtek számokkal mérhető, kézzel fogható eredmények. De jogos az a megállapítás, hogy többre van szükség. Ismerve a központi politikai akaratot és kormányzati szándékot, továbbá az egyre erőteljesebb társadalmi együttműködést és támogatást, reményt, biztonságos alapot látok arra, hogy az új évezed újabb pozitív lépésekkel válaszol a nagy és nehéz kihívásokra. Ezt a véleményemet - elnézést kérek a kedves olvasótól az esetleg félreérthető elfogultságért - helyi önkormányzati törekvéseink, közös munkánk és felmutatható eredményeink erősítik meg. Kaposvár Megyei Jogú Város képviselő-testülete négyéves programjának egyik kiemelt területe az időskorúak, nyugdíjasok helyzetének javítása, az elesettek fokozott támogatása. Képviselőtársaimmal együtt vállalhatjuk is, amit e területen ez ideig sikerült megvalósítanunk. A teljesség igénye nélkül említhetem az időskorúak gondozását segítő ápolási szolgálatot, a szociális gondozási központ házi betegápolását, az idősek klubjainak tevékenységét, a Liget-otthon működését, vagy a 65 év felettiek ingyenes helyi közlekedési támogatását és különböző segélyezési formákat. Tudom, s tudják mindazok, akik e nemes ügy érdekében tesznek, fáradoznak: mindez még nem elegendő. Sem országosan, sem Somogy megyében, sem Kaposváron. Ezért kell fokozottabb felelősséggel és következetességgel dolgozni mindazoknak, akiknek ez a feladatuk, kötelességük. Jól tudom, a rendelkezésre álló néhány sor több fontos kérdést megválaszolatlanul hagyott. Mindenképpen szeretném azonban megköszönni a Nyugdíjasok Megyei Szövetségének és a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének a közösen végzett munkát, a tartalmas együttműködést és köszönöm városunk minden nyugdíjasának a felénk megnyilvánuló rokonszenvező figyelmet és a hozzáértő támogatást. Oldalszerkesztő: Katona Csongor
