Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
1999. december 24., péntek t Karácsony , \W/ 13------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------»--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------SOMOGYI HÍRLAP -f Újjászületik a remény Dr. Csillag Gusztáv: Nem érzem magam főkereszténynek fotó: u\ng Róbert Névjegy 1948-ban született Zalaegerszegen. Négyéves kora óta él Kaposváron. A Táncsics Gimnáziumban érettségizett. Vegyésznek indul, de édesapja tanácsára Pécsen jogot végez. Doktorátusát 1973-ban szerezte. 1976 óta önálló ügyvéd. Öt éve a KÉSZ kaposvári csoportjának az elnöke. Nős, két joghallgató fia van. A keresztény család nem olyan, mint egy giccses kép: fogjuk egymás kezét, és nézzük, hogy előttünk lebeg a Jézuska. A szeretet ajándék, de nekünk is mindennap meg kell küzdeni érte. Dr. Csillag Gusztáv ügyvéd, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportja elnökének gondolatai ezek.- Gyakori a funkciók és a kapcsolatok utáni hajsza s ebben az individualista világban mindenhez jobban akarunk érteni, mint mások. Sokan a keresztényeknél is keresztényebbek akarnak lenni. Én nem tartom magam főértelmiségnek, sem főkereszténynek. Azért vállaltam el öt éve a KÉSZ-elnökséget, mert felkértek rá, és azonosultam a céllal: értékeket kell közvetíteni. Szervező munkának tekintem ezt a megbízatást, miközben ugyanolyan bűnös és gyarló embernek érzem magam, mint bárki más.- A püspöki székház nagytermében számos neves személyiség tartott előadást. Mi alapján válogatnak?- A hiteles embereket hívjuk, és még soha nem adtak kosarat. Nem szeretnénk politikai rendezvényeket tartani. Jó, hogy a vezetőségben ott a pap, a szakember, aki figyelmeztet bennünket, kit hívjunk, s kit nem. Az országban csaknem félszáz KÉSZ-csapat működik. Figyelünk rájuk, ismerjük programjaikat, s nem egyszer egymás ajánlására hívunk meg előadókat.- Azért volt néhány politikai rendezvényük is.- A KÉSZ-tagok haragszanak arra a kifejezésre, hogy semleges. Nem is vagyunk semlegesek. Eszmerendszert képviselünk, s ha a mindennapi politika ezzel egybecseng, akkor miért ne szimpatizálnánk velük? Közvetlenül nem politizálunk. Nem vágyunk az országgyűlésbe és a KÉSZ nem indít jelöltet az ön- kormányzati választásokon sem. Ugyanakkor szeretnénk, ha a mi nézeteink is érvényesülnének az országban.- Nincsenek ehhez túl kevesen?- De igen, ám mindez csak látszat. Egész Európában megtalálhatók a kereszténység gyökerei, ezekre akarunk építeni. Építeni pedig mindig nehezebb, mint rombolni. Korábban a rossz értelemben vett kollektivizmus ártott a keresztény gondolkodásnak, a 80-as évek közepétől meg az individualizmus, pedig jó értelemben mindkettőre szükség van. Az arányok eltolódása ellen vagyunk. Minden ember életében jelen van a jó, de a rossz is. Az egyházak munkáját segítő polgári szervezet a KÉSZ. Sajnos, a keresztény gondolatiság kisebbségben van a társadalomban. Aid évtizedekkel korábban hívő emberként élt, azt butának tartották, most meg azt mondják a hívőre: biztos, hogy valamilyen érdeke fűződik hozzá, azért híreszteli magáról, hogy templomba járó.- Az ötvenes években volt diák. Családja akkor is vállalta a hitét.- Apám, aki szintén jogász, a mértékletességre és az arányosságra tanított, s nem a szakbarbárságra, hanem a széles látókörre hívta fel a figyelmemet. Hitet adott, de nem vak hitet. Örülök, és büszke vagyok rá, hogy kilencven évesen nemcsak szellemileg, hanem testileg is friss. Talán még a gondolkodása is fiatalosabb, mint az enyém. Szüléimén kívül Hollós Bélától, a Szent Imre templom plébánosától is sokat tanultam. Később Hetesre helyezték őt, ahol 1967-ben édesanyjával együtt gyilkosság áldozata lett: egy helybeli katonafiú ostyasütővel vágta fejbe őket némi pénzért. Joghallgatóként - első alkalommal - éppen ennek az ügynek a tárgyalásán vettem részt. Azt mondják: jó pap mellett jól érzi magát az ember. Ő is ilyen volt. Emlékszem: az 50- es években hittanóráira 5-6 hetente beült az általános iskola igazgatója is. Mi, másodikosok, örültünk: lám ő is érdeklődik a vallás iránt. Akkor nem tudtam, miért van ez, csak később döbbentem rá: az államhatalom kontrolijáról volt szó.- Negyedszázados praxisa alatt került-e lelkiismereti válságba?- Szememre vetették már: hívő ember hogyan védheti a bűnöst, nem is keresztény igazán az, aki abból él, hogy mások bajba kerültek. Tisztán kell látni: más a bűn és megint más a bűnös vagy bajba jutott ember. Az utóbbi védelemre, képviseletre szorul, ez az ügyvéd feladata. Ezért az ügyek kiválasztásánál kizárólag a szakmai szempontok érvényesülnek. Ha egy velem ellentétes nézeteket valló, akár ateista fordul hozzám jogi segítségért, legjobb tudásom szerint képviselem.- Nemcsak a paragrafusok, hanem a művészeteknek is a közelében él.- Tinédzser koromban a Beatles után a Szörényi-Bródy páros és Koncz Zsuzsa dalaival éltem. Később törekedtem arra, hogy akit lehet, személyesen is megismerjenek. Máig is tart még ez a kapcsolat. Örülök annak is, hogy ott lehettem a Csiky Gergely Színház hőskorában. Levelezőn végeztem a jogot, és dolgoztam szervezőként a színháznál is. Most is az ország egyik legjobb teátruma, csak zavar néha a trágárság. Jelenleg is jogászkodom náluk. Élmény nekem, ahogy Babarczy László művész-pedagógus-igaz- gatóként beszél azokkal a munkatársaival, akik vétettek a munkajogi szabályok ellen. A művészeti alkotásokban a lényeglátást Szász Endrétől tanultam. Kányádi Sándor barátságát is Szász Endrének köszönhetem. A közelmúltban Kányádival kerestük fel a ház- songárdi temetőt. Néhány sírnál megállt és verset mondott. Felemelő érzés volt.- A tágas nappali elegáns kanapéja a fotelokkal szinte csábít a beszélgetésre. Van-e idő a ráérős kvaterkázásra?- Ritkán, de mindig öröm, ha összegyűlik a baráti kör. Két-három házaspárral már évtizedek óta tart a barátság, és fél szavakból megértjük egymást. Nyolc éve van egy társaság - orvos, jogász, politikus, festőművész tagokkal - amellyel rendszeresen találkozom. Nem attól vagyunk barátok, mert azonosan gondolkodunk, hanem attól, hogy tiszteljük a másikat és tanulhatunk egymástól. Ha elhagynánk a beszélgetéseket, üresebb lenne az életünk. A szép lányokról éppúgy szó esik, mint a városi pletykákról és a kormány politikájáról.- S mire jutottak? Merre tart a világ?- Abban bízunk - főleg most, karácsonykor -, hogy újjászületik a reménység: kiválasztódik az érték. Sajnos, a média elsősorban a rosszat közvetíti, mert az a hír, de a jót kell keresni és figyelni. A technika, a számítógép és a tömegkommunikáció azonban nem lehet ellensége a hívő embernek.- Van-e valamilyen titkos vágya az ünnepre?- Titkos nincs. Isten ajándékát várom: megértést és békét. Ha azt mondanám, hogy minden rózsás körülöttem, akkor hazudnék. Örök izzásban élünk mindannyian, és a családon belül is harcolni kell néha a szeretet ért. Lőrincz Sándor Emelkedő csillag S ötét lila volt az ég alja, mint késő nyáridőben, amikor a vihar paripák már messze szá- guldtak, letarolva maguk alatt a fákat. Úgy hevertek az ágak, kidöntött törzsek, mint nagy csata után a téren, a tehetetlen testek. Mert a fák is éltek, csonkjaik láthatatlanul vérez- nek, jaj szavaik nem hallatszanak, a reccsenésekben bele fúltak. Ugyan, hol van már a nyár, a derűs napsugár, s légben vitorlázó sirályok nem szállnak a széllel. A partmenti utcácskák csendesek, a házak zsalui csukva, szemeik lehunyva. S elhordták már rég a leszakított ágakat, kidőlt fákat. Csak a csonkok, s az udvarokban a mélyedések a megszürkült pázsiton, mint az arcon mutatják a süppedések, az * üres szemgödröket. Ézsiás rótta az utat s tekingetett. Kutatta a nyár nyomát. Hova szállt, immáron újra, mint hűtlen kedves, itt hagyta. A víz most nyugodt. Köd rajta, mintha alulról fűtenék, pedig tetején helyenként, vékony kristály takarja. Ujja hegyével könnyen benyomja, és az éles szélek, mint tört gyenge üveg szilánkjai. S a nádas, a nyár lakmuszpapírja, színét vesztve zizzen egy enyhe szélfuvallatra. Az ég alja, miért oly csodás, mint vihar után a megnyugvás. Tán még az is lehet, hogy megjelenik a szivárvány, advent utolsó estéjén, Szentkarácsony napján. Minden megtörténhet ma este, hisz ezer éve, megbékélt az Úr az emberrel. Megállt. Hátát egy öreg nyár barázdált törzsének vetve, kutatta a messzeséget. A Titkot, mit ember nehezen ért meg, s közben hallotta, fent a légben angyalszárnyak suhognak. Az apró fények, mint szuperszonikus éjjeli gépek a magasban, hangtalanul úsztak. Amint sötétedik, majd a kisszobákban is kigyúl- nak, s a csengetyük ezüst hangszilánkjai felelnek egymásnak. Hol kacagást, másutt könnyet fakasztva. Názáreti magaslat oldalán , keskeny kacskaringós utcák. Alacsony lapos tetejű házak, udvaraik összeérnek. S amint kint végig baktat egy öszvér, görbe hátán teherrel, a kivásott út porát, felveri.- Hol van az ács - kérdezi Eleázár.- Tán már Júdeábán - feleli Matthán. A másik erre csak fejét rázza, s nógatja tovább hátasát. Nem érti, hogy lehet, hogy szavát nem tartotta József, hisz Jákob nemzette őt. Mi lesz a csűrrel, nem kerül rá tető, s oda veszhet egész évi termése, hiába volt arca verítéke. Még egy pillantást vetett a betett kapu kereszt gerendájára, s ekkor úgy látta, mintha két mezítelen kar, feszülne rája. Csuklóin kötél, s otromba vasszegek verik át, s a görcsbe rándult ujjak közt vér csurran. Kezét arca elé kapta, s Adonaj nevét suttogta. Szapora léptekkel, hátra se nézve, nem törődve a lábai közé keveredett szárnyasokkal, rohant. Az ég alja, mintha megnyílt volna. A lilás fény megszelídülve, aranyra változott, s a hárfa zene, messziről zengve, békességet ígért a földnek. Ézsiás fejét lehajtotta, nézte a partot, mint egy nagy márvány asztalszél. Oly mozdulatlan, elcsúsznak rajt a sugarak, s alatta semmi se moccan. Akkor be volt fagyva, kemény vastag jég borította. Mondták a halászok, igen megizzadtak, s baltáik élei kicsorbultak, mire a léket kivágták. S hasalni kellett derékig, hogy az aljára érjenek. Vasaltak voltak a lovak patái, miként a szán talpai. Piros jókedv az arcokon, amikor a legények bütyköst reájuk emelve, a jégre hajtottak.- Hová Vendel - kérdezte a bokorgazda.- Csak oda igyenöst, Badacsonynak...- De hisz láthatod, lassan estébe hajlik, és ma a Mögváltó születésének napja van...- Ippeg azért, szöröncsét ád! Mire éjfélre a kanászok kihajtanak, mögtérünk! H osszan néztek utánuk, vesz- szőkosárban vergődtek a fehéredé halak. S még a lány is nevetve intett, ki a hátsó saroglyábán szalmába takarva ült. Kopogott a jég, mintha szikrázott volna a szeges patkók alatt. Farolt a szán, mint nyár időben, oldalszélben a dereglye. Aztán belevesztek a szürkeségbe, s elhaltak a zörejek. A halászok épp, hogy kiértek, amikor egy hatalmas csattanás hallatszott a messziséből. Egymásra néztek.- Jézus... irgalom... Éjfélkor a Szentmisén értük is szállt a könyörgés. A kanász ostorok durrogása, s a tülkök harsonája, most elriasztotta a jó angyalokat. Azóta is vannak, kik ezen a napon megjelennek a parton, s kutatják a messzeséget. Ézsiás látni vélte, mint suhan keresztbe, mint aki eltévesztette az irányt a ködben, s nem tudja merre van előre. De a szán üres volt. A lovak sörénye deresen csapzott, s a veríték csíkjai festették hátaikat. Esetlenül farait, tehetetlenül haladt, újra csak a semmibe.- Kell, hogy legyen megváltás - suttogta. Lassan besötétedett, s emelkedett egy csillag. Ahogy elhalt a fény az ég alján, úgy lett egyre fényesebb. Tudta, arra van Betlehem. S ha nem uralkodik Heródes, Názáre- té a dicsőség. Látta Józsefet, mint forgolódik nyugtalanul ágyán, s a keskeny ablakon beszűrődő fény megpihen az asszony arcán. Keze óvón domborodó hasán. S az angyal, szárnyai csillagporral, homloka diadémmel ékesítve. Kezét a vergődő, verejtékező férfi fölé emelte, ki lassan megnyugodott, s megértette. Nem érte semmi szégyen. Almából felserkenvén, úgy tett, mint ahogy azt az Úr angyala parancsolta, és feleségét magához vette. „És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát, és nevezé annak nevét Jézusnak.” Jeruzsálem forgatagában, utat engedtek a három királynak. Jöttek méltósággal, és kérdezték, hogy van a zsidók királya. S voltak hitetlenek, ők ne tudnák, a napkeleti bölcsek?- Miért kérditek - hallatszott innen is, onnan is, miközben csillantak a szemek.- Azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk neki - mondta Gáspár, s a másik kettő, Menyhárt és Boldizsár helyeslőleg bólintottak. Heródes ezt meghallva, megháborodott. Egybe gyűjtött minden főpapot és írástudót, s meg kellett tudnia a valóságot. Aztán kiadta a parancsát, és elkezdődött a mészárlás...- Kire vársz itt - riadt fel gondolataiból Ézsiás. Egy fiúcska állt mellette, s amint tekintetét rá emelte, arca fénylett. Kötött, színes sapkája homlokába húzva, s végén a hosz- szú bojt, amint fejét mozdította, repkedett körötte.- Még nem mondhatom... de te, hogy kerülsz ide?- Leszaladtam a partra, csak egy pillanatra. Hátha addigra, megjön az angyal.- S ha a csengője hiába szól, téged nem talál, meglásd vissza viszi a fát - csodálkozott Ézsiás. A gyerek megvonta vállát.- Majd meg mondom neki, mit kell tennie... S te mit szeretnél?- Én?... Békességet. A gyermek mosolygott. Ézsiás úgy látta, hogy meg áll a fénynek fogyása, aztán érezte, tenyerében a melegséget. A fiúcska fogta meg kezét, s indult vele. Nem kérdezett semmit, hangtalanul mentek, fel az úton. A templom ajtó tárva volt, s nem érződött bent a tél hidege. Gyertyák égtek az oltár mellett. Fényük rebbent a tabárnákulumon, s a fenyőágakra aggatott staniol papírokon. Alattuk a jászol, s benne a kisded, göndörödő szőke haja felett aranyozott drótból glória. A festett barmok dülledt szemein csodálkozás. S a királyok, köztük a szemesen, térden állva nyújtották az aranyat, tömjént, mirhát. Arcukon archaikus öröm, hogy megtalálták. Ézsiás térdet hajtott, és a gyermek eltűnt. De látni vélte a jászolban, nevető arcát. Kint zizegve hullani kezdett a hó. Fehér békességgel borította a világot, s a magasban, egy csillag ragyogott. Ujkéry Csaba
